Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-03 / 22. szám
1998. június 3. Kópé Dénes György versei Udvarház A gömöri Disznó röfög, Kerepesen nyerít a ló, van egy házam kukorékol cserepesen, a babkaró, cserepesen, a kiskakas palásán, rajta áll, nézd meg, kérlek hangjegyeket alásan! trombitál. j^ 0 IttßL 1 Wm 4 •SE--" ’W Az ereszen Kacsa hápog, galambdúc van, bőg a tehén, száz galamb a veréb költ a galambdúcban, csűr tetején, turbékolnak, csupa ricsaj, cicáznak, csupa láz, folyton koméez a fura diáznak. udvarház. Este nagyot ásított az este s lassacskán lepihent a strázsa-csillagok alatt áthatóbb lett a csend csak a szél az álmos szellő botladozott által girbegurba utcák során a mezők földszagával valahol madár pityegett s egy bokor fölsóhajtott manók csodálták a holdat a nagy sárga narancsot Gyüre Lajos A nagyi gyertyái A baj ott kezdődött, hogy Pisti az iskolában felejtette a színes ceruzáit. így nem tudta megcsinálni a másnapi házi feladatot. Hiába kutatott át minden fiókot, szekrényt, egyetlen színes ceruza sem került elő. Pedig annyi fiók, meg dugihely tán a világon sehol sincs, mint a nappaliban lévő szekrényben. Egyszer csak felcsillant Pisti szeme: „Lemegyek a pincébe! A sok kacat között biztosan találok színes ceruzát is!” - gondolta. Úgy is tett. De mert édesanyja elment az üzletbe, édesapja pedig aznap délutáni műszakban dolgozott, nem tudott kinek szólni, közölni, hogy hova megy. Leakasztotta az előszobafalról a pincekulcsot, s már rohant is a lifthez. Félútról azonban visszafordult, mert eszébe jutott, hogy a pincében elromlott a villany. Tudta, hogy az egyik fiókban talál gyertyákat, még a nagyi sírjára készítették, de nem vitték ki halottak napján, mert hideg volt, nem mentek ki a temetőbe. Kivett egy szálat a csomagból, majd gyufa után nézett, s indult a pincébe. Az alagsorban rácsos ajtók és rekeszek sorakoztak egymás mellett. A toronyház minden lakójának volt egy rekesze. A Pistiéké az ötödik volt a sorban. Többször járt már itt, ha édesanyja le- küldte valamilyen befőttért, hagymáért vagy valami másért. Persze a rekesz kicsi volt, ezért egymás hegyén- hátán hevertek a régi karosszékek, fotelok, használt cipők, ruhák. Édesanyja nem engedett kidobni semmit. Mindenre azt mondta:- Jó lesz még valamire! Óvatosan meggyújtotta a gyertyát, s várt egy kicsit. Mikor már olvadni kezdett a kanóc mellett a faggyú, a sarokban álló sublót szélére cseppentett belőle, s a gyertyát beleragasztotta. A sublótot még nagyitól kapták, de amikor meghalt, kitették a szobából, mert édesanyja szerint nem illett a többi bútorhoz. De hogy annak a fiókjaiban mennyi minden volt! Tejó ég! Nagyi régi fekete kalapja, egy copf, mert nagyinak nagyon hullott a haja, s azzal dúsította azt a keveset, ami volt. Ott volt nagyapa lábszárvédője, amit vadászatkor szokott felkapcsolni. Volt ott még ácsplajbász, tintaceruza, csak éppen színes ceruza nem volt. Közben ráakadt egy régi kalendáriumra. Olvasgatni kezdte a hátsó lapra írt feljegyzéseket: „Május 11-edikén megborjadzott a Czifra”... „a pásztornak jár eggy kenyér, meg féloldal szalona meg öt pengő”. Pisti hahotázni kezdett: Még hogy féloldal szalonna, meg öt pengő! Belehuppant a nagyi foszladozó foteljébe, s nem tudta abbahagyni a kacagást. Ott aztán eszébe jutott, hogy nagyi mindig ebben a fotelban ült, amikor mesélt. Pisti lehunyta a szemét, s megpróbálta felidézni nagyi arcát, szemét, amelyből csak úgy sugárzott a jóság. Egy idő után mintha a valóságban is ott érezte volna nagyit maga mellett a fotelban - ketten is elfértek benne. S szinte hallotta, ahogy belekezd a Tündér Ilonába. Mindig ezt meséltette vele. Tudta előre, hogy a falra szegezett sárkány csak egy csupor vizet fog kérni Ár- gyélus királyfitól, de ő hiába mondta nagyinak, hogy a királyfi ne adjon vizet a sárkánynak. Pisti hirtelen felugrott:- A gyertya! - kiáltott fel. Éppen idejében. A gyertya vékony szára kissé meghajlott a melegtől, s a lángja belekapott a mellette fekvő kalendárium felsodródott, szamárfüles szélébe. Pisti ijedtében a földhöz csapkodta a tüzet fogott kalendáriumot. Egy-két csapással sikerült is eloltania, bár az utolsó lapok egy kissé meg- pörkölődtek, éppen ott, ahol a „Czifra megborjadzott”. Aztán arra gondolt, mi lett volna, ha nem eszmél fel idejében az álmodozásból, nagyi meséjéből. Gondolkodom, tehát... 1 23456789 10 Gyertyák A tíz gyertya között van két egyforma. Melyik ez a kettő? A helyes megfejtést beküldők közül öten könyvjutalomban részesülnek. Megfejtés A május 13-i számunkban közölt feladat megfejtése: a B-vel jelölt úton. Nyertesek: Lukács Sándor, Bátka; Varga Ádám, Nagydaróc; Csóka Richárd, Csilizradvány; Kotiers Rebeka, Hetény; Morvay László; Érsekújvár. A május 20-i számunkban közölt feladat megfejtése: a C-vei jelölt út. Nyertesek: Kendi István, Zétény; Tóth Denisa, Hidaskürt; Nagy Balázs, Bacsfa; Zsidek Vanda Búcs; Pásztor Gabriella, Szirénfalva Tücskök - bogarak Vízvadászat tüskével Molochnak hívják az ausztráliai sivatag egy teljesen ártalmatlan gyíkocskáját. Igaz, külseje igencsak visszataszító. Testéből körben tíz centiméteres tüskék meredeznek. Azt hitték sokáig róla - a külseje után ítélve -, hogy félelmetes gyilkos, s a tüskéi veszedelmes támadó fegyverek. Pedig dehogy! Éppenséggel védekezésre használja őket. Mégpedig a sivatag legrettegettebb zsarnoka, a szárazság ellen. Bőre szarurétegén rengeteg apró pórus van, amelyek a tüskék közötti barázdákban nyílnak a szabadba. Ha tehát a tüskésgyík testének bármelyik pontjára egy csepp víz hullik, az azonnal beszívódik a pórusokba. A testbe azonban már nem hatol be, hanem a tüskék közötti hajszálcsőrendszer nyílásain keresztül a bőrben a fej felé áramlik, ahol két kis lyukacsos párnácskában áll meg. Ezek a moloch szájzugában vannak, így ha a gyíkocska megszomjazik, a legnagyobb szárazságban is szájnál van neki némi ital. Ez a módszer anyagtakarékosságnak sem utolsó. Hogyha egy kis pocsolyára akad, biztosabb, hogy a teljes vízkészletet magával tudja vinni, ha meghempergőz- ve benne szivacsként felitatja, mintha egy álltó helyében ki kellene hörpinte- nie. A természet egy zseniális mérnöki leleménye folytán pedig akár közvetlenül a levegőből is tud inni. Ebben játszanak döntő szerepet a félelmetesnek tűnő tüskék, amelyek mindig jóval hűvösebbek a bőrénél. így aztán éjszaka lecsapódik rajta a sivatagban lévő minimális mennyiségű pára, ő pedig bőrével azonnal felszívja. A karthágói tengerészek Az ókori karthágóiak jólétüket részben annak köszönhették, hogy tengerészeik messze földekre eljutottak, és onnan értékes árukat szállítottak haza, amelyeket eladtak a szomszédos városállamok lakóinak. Őrizték is titkaikat, nehogy konkurenseik követni tudják őket. Stratégiájuknak az is része volt, hogy a világot járt hajósok hajmeresztő történeteket terjesztettek el például a megalvadt tengerről, így jócskán elvéve a kevésbé tapasztaltak kedvét. Kovács Éva illusztrációi
