Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-06-03 / 22. szám

1998. június 3. Kópé Dénes György versei Udvarház A gömöri Disznó röfög, Kerepesen nyerít a ló, van egy házam kukorékol cserepesen, a babkaró, cserepesen, a kiskakas palásán, rajta áll, nézd meg, kérlek hangjegyeket alásan! trombitál. j^ 0 IttßL 1 Wm 4 •SE--" ’W Az ereszen Kacsa hápog, galambdúc van, bőg a tehén, száz galamb a veréb költ a galambdúcban, csűr tetején, turbékolnak, csupa ricsaj, cicáznak, csupa láz, folyton komé­ez a fura diáznak. udvarház. Este nagyot ásított az este s lassacskán lepihent a strázsa-csillagok alatt áthatóbb lett a csend csak a szél az álmos szellő botladozott által girbegurba utcák során a mezők földszagával valahol madár pityegett s egy bokor fölsóhajtott manók csodálták a holdat a nagy sárga narancsot Gyüre Lajos A nagyi gyertyái A baj ott kezdődött, hogy Pisti az iskolában felejtette a színes ceruzáit. így nem tudta megcsinálni a másna­pi házi feladatot. Hiába ku­tatott át minden fiókot, szekrényt, egyetlen színes ceruza sem került elő. Pedig annyi fiók, meg dugihely tán a világon sehol sincs, mint a nappaliban lévő szekrényben. Egyszer csak felcsillant Pisti szeme: „Le­megyek a pincébe! A sok kacat között biztosan talá­lok színes ceruzát is!” - gondolta. Úgy is tett. De mert édes­anyja elment az üzletbe, édesapja pedig aznap dél­utáni műszakban dolgozott, nem tudott kinek szólni, kö­zölni, hogy hova megy. Le­akasztotta az előszobafalról a pincekulcsot, s már rohant is a lifthez. Félútról azon­ban visszafordult, mert eszébe jutott, hogy a pincé­ben elromlott a villany. Tudta, hogy az egyik fiók­ban talál gyertyákat, még a nagyi sírjára készítették, de nem vitték ki halottak nap­ján, mert hideg volt, nem mentek ki a temetőbe. Ki­vett egy szálat a csomagból, majd gyufa után nézett, s indult a pincébe. Az alagsorban rácsos ajtók és rekeszek sorakoztak egy­más mellett. A toronyház minden lakójának volt egy rekesze. A Pistiéké az ötödik volt a sorban. Többször járt már itt, ha édesanyja le- küldte valamilyen befőttért, hagymáért vagy valami má­sért. Persze a rekesz kicsi volt, ezért egymás hegyén- hátán hevertek a régi karos­székek, fotelok, használt ci­pők, ruhák. Édesanyja nem engedett kidobni semmit. Mindenre azt mondta:- Jó lesz még valamire! Óvatosan meggyújtotta a gyertyát, s várt egy kicsit. Mikor már olvadni kezdett a kanóc mellett a faggyú, a sarokban álló sublót szélére cseppentett belőle, s a gyer­tyát beleragasztotta. A sub­lótot még nagyitól kapták, de amikor meghalt, kitették a szobából, mert édesanyja szerint nem illett a többi bú­torhoz. De hogy annak a fi­ókjaiban mennyi minden volt! Tejó ég! Nagyi régi fe­kete kalapja, egy copf, mert nagyinak nagyon hullott a haja, s azzal dúsította azt a keveset, ami volt. Ott volt nagyapa lábszárvédője, amit vadászatkor szokott felkapcsolni. Volt ott még ácsplajbász, tintaceruza, csak éppen színes ceruza nem volt. Közben ráakadt egy régi kalendáriumra. Ol­vasgatni kezdte a hátsó lap­ra írt feljegyzéseket: „Május 11-edikén megborjadzott a Czifra”... „a pásztornak jár eggy kenyér, meg féloldal szalona meg öt pengő”. Pisti hahotázni kezdett: Még hogy féloldal szalonna, meg öt pengő! Belehuppant a nagyi foszla­dozó foteljébe, s nem tudta abbahagyni a kacagást. Ott aztán eszébe jutott, hogy nagyi mindig ebben a fotel­ban ült, amikor mesélt. Pisti lehunyta a szemét, s meg­próbálta felidézni nagyi ar­cát, szemét, amelyből csak úgy sugárzott a jóság. Egy idő után mintha a való­ságban is ott érezte volna nagyit maga mellett a fotel­ban - ketten is elfértek ben­ne. S szinte hallotta, ahogy belekezd a Tündér Ilonába. Mindig ezt meséltette vele. Tudta előre, hogy a falra szegezett sárkány csak egy csupor vizet fog kérni Ár- gyélus királyfitól, de ő hiába mondta nagyinak, hogy a királyfi ne adjon vizet a sár­kánynak. Pisti hirtelen felugrott:- A gyertya! - kiáltott fel. Éppen idejében. A gyertya vékony szára kissé meghaj­lott a melegtől, s a lángja belekapott a mellette fekvő kalendárium felsodródott, szamárfüles szélébe. Pisti ijedtében a földhöz csap­kodta a tüzet fogott kalen­dáriumot. Egy-két csapással sikerült is eloltania, bár az utolsó lapok egy kissé meg- pörkölődtek, éppen ott, ahol a „Czifra megborjad­zott”. Aztán arra gondolt, mi lett volna, ha nem esz­mél fel idejében az álmodo­zásból, nagyi meséjéből. Gondolkodom, tehát... 1 23456789 10 Gyertyák A tíz gyertya között van két egyforma. Melyik ez a kettő? A helyes megfejtést beküldők közül öten könyvjutalomban részesülnek. Megfejtés A május 13-i számunkban közölt feladat megfejtése: a B-vel jelölt úton. Nyerte­sek: Lukács Sándor, Bátka; Varga Ádám, Nagydaróc; Csóka Richárd, Csilizradvány; Kotiers Rebeka, Hetény; Morvay László; Érsekúj­vár. A május 20-i számunkban közölt feladat megfejtése: a C-vei jelölt út. Nyertesek: Kendi István, Zétény; Tóth Denisa, Hidaskürt; Nagy Balázs, Bacsfa; Zsidek Vanda Búcs; Pásztor Gabriella, Szirénfalva Tücskök - bogarak Vízvadászat tüskével Molochnak hívják az ausztráliai sivatag egy tel­jesen ártalmatlan gyíkocs­káját. Igaz, külseje igen­csak visszataszító. Testéből körben tíz centiméteres tüskék meredeznek. Azt hitték sokáig róla - a külse­je után ítélve -, hogy félel­metes gyilkos, s a tüskéi veszedelmes támadó fegy­verek. Pedig dehogy! Ép­penséggel védekezésre használja őket. Mégpedig a sivatag legrettegettebb zsarnoka, a szárazság el­len. Bőre szarurétegén ren­geteg apró pórus van, ame­lyek a tüskék közötti ba­rázdákban nyílnak a sza­badba. Ha tehát a tüskés­gyík testének bármelyik pontjára egy csepp víz hul­lik, az azonnal beszívódik a pórusokba. A testbe azonban már nem hatol be, hanem a tüskék közötti hajszálcsőrendszer nyílá­sain keresztül a bőrben a fej felé áramlik, ahol két kis lyukacsos párnácská­ban áll meg. Ezek a mo­loch szájzugában vannak, így ha a gyíkocska meg­szomjazik, a legnagyobb szárazságban is szájnál van neki némi ital. Ez a mód­szer anyagtakarékosság­nak sem utolsó. Hogyha egy kis pocsolyára akad, biztosabb, hogy a teljes vízkészletet magával tudja vinni, ha meghempergőz- ve benne szivacsként fel­itatja, mintha egy álltó he­lyében ki kellene hörpinte- nie. A természet egy zseni­ális mérnöki leleménye folytán pedig akár közvet­lenül a levegőből is tud in­ni. Ebben játszanak döntő szerepet a félelmetesnek tűnő tüskék, amelyek min­dig jóval hűvösebbek a bő­rénél. így aztán éjszaka le­csapódik rajta a sivatagban lévő minimális mennyisé­gű pára, ő pedig bőrével azonnal felszívja. A karthágói tengerészek Az ókori karthágóiak jólé­tüket részben annak kö­szönhették, hogy tengeré­szeik messze földekre elju­tottak, és onnan értékes árukat szállítottak haza, amelyeket eladtak a szom­szédos városállamok lakói­nak. Őrizték is titkaikat, nehogy konkurenseik kö­vetni tudják őket. Stratégi­ájuknak az is része volt, hogy a világot járt hajósok hajmeresztő történeteket terjesztettek el például a megalvadt tengerről, így jócskán elvéve a kevésbé tapasztaltak kedvét. Kovács Éva illusztrációi

Next

/
Oldalképek
Tartalom