Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-03 / 22. szám
Politika 1998. június 3. A Fidesznek az FKgP nyerte meg, az MSZP-nek az SZDSZ vesztette el a parlamenti választásokat Viktor, a győző P. Vonyik Erzsébet _________ Gy őzött a Fidesz, vesztett az MSZP. Ez a májusi magyarországi választások lényege. Pontosabban: a Fideszt a második fordulóban a kisgazdák segítették hozzá a nyeréshez, míg az MSZP-t az eddigi koalíciós partner, az SZDSZ halovány szereplése taszította a bukásba. A múlt vasárnap a Fidesz azért tudott javítani az első körben elért eredményén, mert Torgyánék az egyéni listákon 82 esetben visszaléptek a fideszes jelölt javára, s a narancsos jelvény viselői így 147 mandátumukkal a 135 képviselői helyet szerző MSZP fölé kerekedhettek. Hornék az egyéni listákon nagyjából hozták a formájukat, ám ugyanez nem mondható el Kunczéékról, hiszen a szabad- demokraták egyéniben mindössze két győzelmet arattak, a többi 22 mandátumot pártlistán szerezték meg. Az Országgyűlés összetétele a következő lesz: a legnagyobb a 147 képviselőt számláló Fidesz- frakció, második 135 mandátummal az MSZP, a FKgP 48, az SZDSZ 24, a Magyar Demokrata Fórum 17, a hatodikként bejutó Magyar Igazság és Élet Pártja pedig 14 mandátumot szerzett. Függetlenként egyedül Kupa Mihály volt pénzügyminiszter került be a parlamentbe. E felállás szerint Göncz Árpád Orbán Viktort bízza meg kormányalakítással. Neki pedig nincs más választása, mint hogy beemeli a kormányba a Kisgazdapártot és az MDF-et. Elméletileg kínálkozna egy másik megoldás is: a nagykoalíció az MSZP-vel, ezt a lehetőséget azonban Orbán a győzelem estéjén személyesen kizárta, mert ez a választói akarat megcsúfolása lenne. Hiszen a polgárok arra szavaztak, hogy Be kell bizonyítani Európának, hogy a kisgazdákkal szövetkezve is változatlan a cél: a teljes jogú EU-tagság elérése. leváltsák a szociálliberális koalíciót, nem pedig arra, hogy le- paktáljanak vele. Ezt már a kampány zárószakaszában tartott Horn-Orbán tévévita után sejteni lehetett, amikor Horn besétált az üde jelenségként ható 35 éves politikus csapdájába. Vevő volt Orbán javaslatára, és ízekre szedték a Fidesz programját. Ettől kezdve már csak erről szólt a vita. Az MSZP persze nem emiatt vesztette el a választásokat, s nem is azért, mert Szekeres Imre lagymatag kampányt produkált. Ehhez párosultak a privatizációs botrányok, a robbantások, merényletek, a bűnszövetkezetek térnyerése - egyszóval a közbiztonság aggasztó mértékű romlása. S mindezt a közrend őrei mintha tétlenül nézték volna. A leszerepelt pártvezetők többnyire tudták, mit kell tenniük. Kuncze Gábor lemondott, Horn pedig jelezte, sorsáról döntsön az őszi kongresszus. De míg Kuncze elismerte a vereség tényét, addig Horn ezt a szót ki sem ejtette, a Fidesznek gratulálva kerülte a győzelem minősítését. Orbán Viktornak nem volt oka, hogy ne beszéljen győzelemről. Torgyán pedig jelezte, nem tülekednek mindenáron a kormányba, de ha mégis ott lesznek, a visszaléptetésekfejében a Fidesznek benyújtjáka számlát: körömszakadtáig ragaszkodnak a vidékfejlesztési minisztérium létrehozásához. Torgyán arról nyíltan nem szólt, hogy jómaga milyen tisztségre feni a fogát, de nyilván nem venné rossz néven, ha folytatódna az eddigi gyakorlat, és a kisebbik koalíciós partner vezére lenne egy személyben a kormányfő helyettese és a belügyminiszter, így cifra helyzet állna elő: a bel- ügy élén nem makulátlan, hanem állítólagos III/III-as ügynöki múltú személy állna. Ez a kevésbé valószínű megoldás, hiszen Orbánéknak megvan a maguk jelöltje erre a posztra Áder „Könnyezem, vagy csak a füst ment a szemembe, nem tudom...” Baja Ferenc miniszter arcáról ezúttal hiányzott az ismert mosoly. Dömötör Ede felvételei A győzelem utáni első pillanatok optimizmusa... János személyében. Az elmúlt négyéves ciklus legszócséplőbb képviselőjeként jeleskedő Tor- gyánt leginkább az ország- gyűlés elnökeként lehetne kordában tartani, így az egyik legfőbb teendője a csengettyűrázás lenne. Egyébként a Fidesz nem a saját embereit igyekszik mindenhova beültetni - példa erre a külügyi tárca, amelynek várományosa az MDF-es múltú, pár éve Bős-ügyben egyezkedő Martonyi János. A Fidesz nagyon jól tudja, hogy a neheze még csak most következik. Hiszen be kell bizonyítani Európának, hogy a kisgazdákkal szövetkezve is változatlan a cél: a teljes jogú EU-tagság elnyerése. Ez nem lesz könnyű, mivel Torgyán földügyben köti az ebet a karóhoz, hogy egyetlen hektárnyi magyar föld sem adható el külföldinek, pedig az uniós rendszabályok szerint e tekintetben is szabad kell legyen a gazda. Ezenkívül olyan gazdasági és szociális politika szükségeltetik, amely sűrűbbre fonja a védőhálót a szegények kategóriájába lecsúszott mintegy kétmillió polgár védelmében. Orbán Viktor szerint felállítható ilyen kötségvetés, amely egyebek között elbírja az ingyenes felsőfokú oktatást is. Az elkövetkező hónapokban elsősorban erre a bűvészmutatványra lesz kíváncsi Magyarország. A külföldön élő magyarság pedig arra, lesz-e hangnem- és stílusváltás a szomszédok felé. A bennünket érintő húsbavágó kérdések ugyan sosem Budapesten dőlnek el, hanem itt, Szlovákiában, ám határozottabb számonkérés például az alapszerződés teljesítése kapcsán nem ártana. Mint ahogy nem használna, ha Orbán Viktor Horn-mintára újra lovat adna a szlovák kormányfő alá azzal, hogy ország-világ előtt szavahihető politikusnak titulálná. ... és a kormányalakítás várható gondjai. Hét nap a belpolitikában: május 21-27. „Dugjatok az első húszba...!” Malinak István Nagyot kellett csalódnia annak, aki azt várta, hogy az Együttélés Országos Tanácsának május 24-i ülése után minden egyszerűbb, áttekinthetőbb lesz, hogy végre pontot tesznek a szövetségi párt létrehozása körüli huzavona után. A Magyar Koalíció Pártja felé tett pozitív jelzés az volt, hogy megválasztották a mozgalom szövetségielnök-jelöltjét, Duka Zólyomi Árpád személyében, akit a partnerek - az MKDMés az MPP - egyaránt elfogadhatónak tartanak. Mert a képviselőjelölt-állítás körüli infantilis számháború, amely nem tévesztendő össze az izgalmas gyermekjátékkal, tovább folytatódott. A három párt koalíciós tanácsának másnapi ülése a fásult szlovákiai magyar választópolgár várakozásainak megfelelően zajlott: nem hozott semmilyen eredményt. Uraimék úgy otthagyták az asztalt, mintha vissza se akarnának térni - poénkodás kedvéért azt is lehetne mondani: mint a Meciar kerékasztalát. Kapálgatás közben már ángyomasszony is a húszas lista variációit mormolja ütemesen: 9-7-4,8-8-4; és ha belefárad, a tizenhetes leosztással folytatja, nagyobb hozzáértéssel, mint hőn óhajtott pártunk még meg sem választott kampányfőnöke. A Duna utcai gimnazisták meg „magyarkoalíciósítva” a bugyuta dalszöveget azt éneklik, hogy: „Dugjatok az első húszba...!” Nem irigylésre méltó hát a magyar politikus helyzete, egyszerre kell használnia mindkét kezét-lábát, megkönnyítendő a húszas számrendszerben való eligazodást, ráadásul vállalva a gerincferdülés, jobbik esetben csak csípőficam kockázatát, amikor ülve kénytelenek szemléltetni legújabb listaváltozatukat. Mint mondottam: nem irigylem politikusaink helyzetét, csak az önbizalmukat. Mert kíváncsi lennék, mi a fenétől olyan biztosak abban, hogy miután így kimutatMiért gondolják, hogy a gyalog- magyar ezek után is olyan fegyelmezetten elmegy szavazni, mint 1994-ben? ták a foguk fehérét, a választásokon megszerzik a sokat hangoztatott tíz százalékot, és lesz legalább 17 honatyánk, miért gondolják, hogy a gyalogmagyar ezek után is olyan fegyelmezetten elmegy szavazni, mint 1994-ben. Mindezek után már annak sem tudott igazán örülni az ember, hogy a belügyminisztérium végre bejegyezte a Magyar Koalíció Pártjának alapszabályát, ezáltal lényegében megszűnt a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, és Bugár Béla a május 27-i sajtóértekezletet- első ízben - már az MKP ideiglenesen megbízott vezetőjeként tarthatta meg. Örülni azért kellett volna, mert ez mégiscsak a szövetségi párt felé történt lépés, ám a sok kérdőjel szkeptikussá tesz mindenkit. Annál inkább büszkék lehetünk a búcsi és a bátorkeszi szülőkre, pedagógusokra, akik már hónapok óta tiszteletre méltó elszántsággal vívják elkeseredett harcukat, tiltakoznak a hatalom dölyfös önkénye ellen: a szolgalelkű appa- rátcsikok által indokolatlanul leváltott két magyar iskola- igazgató védelmében. A két falu polgárai 26-án megszállták a Komáromi Járási Hivatal épületét. Ez a tény, valamint az, hogy ugyanezen a napon a szülők gyermekeiket sem engedték iskolába, már a polgári engedetlenség kategóriájába tartozik. Küzdelmük ezzel új minőségi szakaszba lépett, küzdelmük a mi küzdelmünk is. Ne hagyjuk őket magukra!
