Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-27 / 21. szám
1998. május 27. Kópé Miből vannak? Miből vannak a kisfiúk? Békából, csigából, kiskutya fogából, abból vannak a kisfiúk. Miből vannak a lánykák? Fehér liliomból, friss rózsasziromból, abból vannak a lánykák. Tótfalusi István átdolgozása Rácz Noémi rajza Kosztolányi Dezső s Állatok beszéde Medve- Mindig ölelnék mindent, a világot, a fát, a sziklát, a kisgyereket, Vagyok a lompos és otromba jóság, a láncra vert, esetlen szeretet... Kutya- Gazdám, gazdám. Lásd, igazán megható, hogy végre rám is gondoltál. Hadd nyalom meg a kezedet. Mindjárt nyilatkozom. Előbb azonban Miroslav Motycík rajza engedd, hogy kissé vakarózzam, és megszagoljalak. Én szagolok, te csak látsz. Én főképp az orrommal veszek tudomást a világról, te a szemeddel. Én azt mondom róla, hogy rossz szagú, te azt, hogy csúnya. Neked mindenesetre jobb. Egy undok ember elől nyomban bevonulhatsz fényesen berendezett óladba, s az már nem is létezik számodra. De én őt sokáig érzem azután is, hogy elhaladt előttem, mert ott marad utána a szaga, mint makacs kísértet, és üldöz, gyötör. Ezért ugatok én tovább, mint te, gazdám. Éjjel szolgálatom miatt sohasem aludtam még ki magamat. így, mint a legéberebb állat, állandóan szundikálok, idegesen föl-fölébredek, minden másodpercben. Hidd el, kutyának való az ilyen élet. Gondolkodom, tehát... Útkereső Egyszerű a feladat: állapítsd meg, hányas számú úton jut el a kutyus a házába. Nos? Kubány Éva A bátor édesanya Az ókori olimpiai játékokon csak férfiak és fiúk versenyezhettek. Nők nem indulhattak a versenyeken, és még csak nézőként sem lehettek jelen. Ha megszegték volna ezt a tilalmat, szigorú büntetés várt volna rájuk. Sőt, akár egy szikláról mély szakadékba is dobhatták volna őket. Mégis akadt egy nő, aki a tiltás ellenére bemerészkedett az olimpiai stadionba. Kallipateirának hívták. Nemcsak szép volt, hanem jó édesanya is. Fiáról, Gergészről példásan gondoskodott. Gergész kiskorától kezdve nagyon ügyes volt. Gyorsan futott, erős is volt, és a barátai közül ő dobta a legmesz- szebbre a kis fehér kavicsokat a tengerbe. Sokat edzett, és végül eljutott a dicső olimpiai játékokra is. A fiúk ökölvívóversenyében küzdhetett az értékes győzelemért. Amikor ezt az édesanyja megtudta, igen megörült. Nagyon szerette volna látni a fiát Olümpiában versenyezni. De tudta, hogy a nőknek szigorúan meg van tiltva, hogy belépjenek az olimpiai stadionba. Ezért sokáig gondolkozott, mit is csináljon. És egyszer egy mentő ötlete támadt: „Mi lenne, ha férfinak öltöznék? Hiszen az edzők is ugyanolyan fehér köpenyt hordanak, mint a nők. Csak le kellene vágnom a hajamból, és bővebb köpenyt felvennem! Senki nem venné észre, hogy nem férfi, hanem nő vagyok. Beengednének a stadionba, és láthatnám a fiamat az olimpiai játékokon!” - gondolta Kallipateira, és elmosolyodott, így is tett. Férfinak öltözött, ezért gond nélkül beengedték a stadionba. Edzőnek öltözve bekerült a valódi edzők közé. így közelről láthatta a fiát, hogyan versenyez Olümpiában. Időben érkezett, mert éppen a fiúk döntője következett az ökölvívásban, ahol a fia küzdhetett a győzelemért. A nézők kíváncsiak voltak, ki lesz a legjobb ökölvívó, ki szerzi meg az értékes babérkoszorút. Gergész győz-e vagy nagy ellenfele? Az olimpiai döntő nagyon izgalmas volt. Egyszer úgy látszott, hogy Gergész nyer, máskor pedig úgy, hogy az ellenfele. A nézők tapsoltak, türelmetlenül álltak fel a helyükről, és hangosan buzdították a versenyzőket. Amikor véget ért a viadal, mindenki kíváncsian várt a bíró döntésére. Az Gergészhez lépett, felemelte bal kezét, és az egész olimpiai stadion előtt büszkén jelentette ki: „Te győztél, Gergész! Te vagy az olimpiai bajnok a fiúk ökölvívóversenyében!” Kallipateira nagyon boldog volt. Amikor látta, hogyan ünneplik a fiát, megfeledkezett féltve őrzött titkáról. Elhagyta helyét, és széttárt karokkal futott a fiához. Gergész körül sok ember volt. Mindenki kezet akart vele fogni, és mondani akart neki néhány elismerő szót. Sokáig tartott, amíg Kallipateira átverekedte magát a lelkes tömegen. Minél hamarább a fia mellett akart lenni. Türelmetlen volt, mikor kerül már rá a sor, ezért váratlanul megszólalt: „Engedjetek hozzá, hiszen én vagyok az édesanyja!” Hirtelen mindenki elcsendesedett, és megdöbbenve nézett az álruhás nőre. Kallipateira csak akkor tudatosította, mit is tett! „Te nem tudod, hogy nők nem léphetnek az olimpiai stadionba? Nem tudod, hogy ezért szigorúan megbüntethetünk? Nem messze folyik az Alpheiosz folyó, és mögötte emelkedik egy magas, sziklás hegy, a Tupaion. Tudod-e, hogy azokat a nőket, akik bemerészkednek az olimpiai versenyekre, le is vethetjük a szikláról a mély szakadékba?” - kérdezte tőle meglepetten a fő versenybíró. Kallipateira mindezt persze jól tudta, de most sem vesztette el bátorságát. „Kérem, ne büntessenek megszólalt meg csendesen -, hiszen csak a fiamat jöttem el megnézni! Amikor kislány voltam, az édesapám és később a három bátyám is elnyerték az értékes babérkoszorút Olümpiában. Hányszor csodáltam titkon őket, és vágytam arra, hogy legalább egyszer láthassam a dicső olimpiai játékokat! Hogyan versenyeznek, hogyan győznek a legjobb sportolók! De nem engedték meg nekem!” A versenybírók érdeklődve hallgatták a nem mindennapi történetet. És Kallipateira tovább folytatta: „Nagyon vágytam látni a fiamat, hogyan fog versenyezni Olümpiában, és hogyan fog örülni, ha nyer!” Az olimpiai stadionban csend honolt. A versenybírók gondolkodóba estek, mit tegyenek. Büntessék meg a törvény szerint a nőt, aki megszegte az olimpiai szabályokat, még akkor is, ha az olimpiai bajnok édesanyja? Vagy mégis tegyenek kivételt, és bocsássanak meg neki? Mit tegyenek, hogy igazságosak legyenek? Az egész stadion kíváncsian várt az ítéletre. A fő versenybíró végül Kallipateirához lépett, é így szólt hozzá: „Nem büntetünk meg téged, bátor asz- szony. Veled mégis kivételt teszünk. Szerencséd van, hogy igazat beszélsz, és az édesapád és a három bátyád is olimpiai bajnokok. És szerencséd van, hogy most a fiad is győzött Olümpiában. Nagyra becsüljük őket, ezért nem büntetünk meg. De te sem jöhetsz többet az olimpiai játékokra! Hiszen ismered a törvényeinket, mely szerint a nőknek nem szabad részt venniük az olimpiai versenyeken, még nézőként sem!” A nap éppen előbújt a kis fehér felhők mögül, és sugaraival bearanyozta az egész olimpiai stadiont. Kallipateira arcán boldog mosoly jelent meg. Köszönetét mondott a versenybíróknak, majd megölelte fiát, Gergészt, aki eddig büszkén figyelt rá. Tudod-e? Az ausztráliai fűfák Ausztrália képéhez nemcsak a kenguru tartozik, hanem a fűfák is. A fűfák kizárólag ezen a földrészen nőnek, s „fekete fiú”-nak hívják őket. Azért kapták ezt a becenevet, mert a fűfa távolról szemlélve erősen emlékeztet egy, a kezében lándzsát tartó őslakó alakjára. A történelem során a fűfákat megszámlálhatatlan célra használták. Az őslakók szerszámokat készítettek a farészéből, a törzseikből kicsorduló sárga gyantát pedig ragasztóanyagként, gyógyszernek vagy lakk gyanánt használták. Az európai telepesek is eltanulták a fortélyokat, sőt bővítették. Az első világháborúban Németország nagy mennyiségű gyantát importált puskapor készítéséhez. Vannak olyan fűfák, amelyek egyáltalán nem fejlesztenek törzset, mások magassága a hat métert is eléri. Életképességük különleges, jól bírják a tüzet, bozóttűz után az elsők között hajtanak ki. (NG) Illik, nem illik A világ sok országában léteznek a vendégekre kötelező illemszabályok, amelyek áthágása a házigazdák megsértését jelentheti. Az arab országokban a vendég nem ajándékozhatja meg a háziasszonyt. Kínában az ajándékba kapott óra, latin-amerikai országokban a zsebkendő szerencsétlenségjelképe. A Közel- Keleten nem szokás fukarkodni az ajándékozással, de a vendég költségei könnyen visszatérülnek, ha valamilyen tárgyat megdicsér a vendéglátó házában. A hagyomány szerint ugyanis azt a tárgyat oda keíl ajándékozni a vendégnek. De itt is fenyegetnek veszélyek. A teve dicsérete például rendkívül rossz jel.
