Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-20 / 20. szám
Modern élet 1998. május 20. 5 Az állatvédők tiltakoznak a xenoátültetések ellen. Az ember élni akar. Bármi áron? A majomszívű ember A két nem közötti senkiföldjén A természet tévedése? Deák Péter Világszerte sok ezer emberen hajtanak végre szervátültetési műtéteket, donorokból azonban nagy hiány mutatkozik, és emiatt sok beteg meghal. A Spanyol Országos Szervátültetési Szervezet szóvivőjének megállapítása szerint a jövőben talán lényegesen javulhat a helyzet, ha megtalálják az állati szervek felhasználásának módját. Folynak a kísérletek, az orvosok eddig összesen 50 ilyen műtétet hajtottak végre, ám minden esetben kudarcot vallottak. A szívátültetés területén a leghíresebb eset Baby Fayce-é volt, aki három hétig élt azt követően, hogy majomszívet kapott. Később egy pittsburgi klinikán két, hepatiEgy sertés mája tartotta életben a beteget addig, amíg az emberi szerv meg nem érkezett. tiszben szenvedő beteg testébe ültették át majom máját. A műtétet végrehajtó orvoscsoport tagja volt dr. Rafael Nanez, aki jelenleg a spanyol- országi La Corunában él és dolgozik. Elmondta, hogy az amerikai májátültetések egyik alanya 70, a másik pedig 26 nappal élte túl az operációt, amelyet xenoátültetésnek neveznek. A legkomolyabb problémát a fertőzés jelenti, amely azért alakul ki, mert az emberi immunrendszer nem fogadja be az állati szervet, s automatikusan aktivizálja erőit kilökésére. Ez a jelenség egymáshoz közel álló fajták, például a rágcsálók esetében nem fordul elő. Barcelonában például egerekbe ültették át más rágcsálók szerveit, és a leírt folyamat nem játszódott le. David White, a cambridge-i egyetem munkatársa néhány éve foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy sertésszerveket ültessen át emberbe. A sertés és az ember belső szerveinek mérete és súlya ugyanis nagyjából azonos. A fertőzés elkerülése végett a malacokat már embriókorukban emberi génekkel látják el. David White egyelőre majmokkal kísérletezik, azokba ülteti át a sertések szerveit. Spanyolországban Rafael Nanez hajt végre hasonló kísérleteket Kenyából behozott majmokon. Az állatvédők hevesen tiltakoznak az ilyen kísérletek ellen, megpróbálnak rámutatni a genetikai manipulácó veszélyeire, azt állítják, hogy ez megbontja a fajták természetes fejlődését, ezért beláthatatlan következményekkel járhat. David White szerint az állatvédők bármire képesek azért, hogy hangjukat hallassák a híreszközökben, nemrég az ő házára is gyújtóbombát dobtak, sőt megpróbálták levegőbe röpíteni a kísérletekhez felhasznált állatokat is, ellentmondva ezzel saját elveiknek. A támadások óta dr. White új munkahelyre költözött, amelynek címét titokban tartják. A La Coruna-i kórház bejáratát biztonsági kamerákkal szerelték fel. Nem egyszerű a kutatók dolga, hiszen ma még maga a tudomány is szembehelyezkedik a xeno- átültetéssel, az ellenzők rámutatnak arra, hogy ha sikerül is megoldani az immunrendszer okozta problémákat, akkor is eddig ismeretlen vírusok kerülhetnek az emberi szervezetbe, amelyek esetleg járványokat is okozhatnak. A tudomány azonban nagy léptekkel halad: az Egyesült Államokban egy sertés mája tartott életben egy beteget addig, amíg az emberi szerv meg nem érkezett. A világ számos kutatóközpontja dolgozik jelenleg is a xenoátültetési techológia továbbfejlesztésén, sőt komoly tőkével rendelkező cégek finanszírozzák a munkájukat. Dr. Nanez szerint az átültetés alanyaként használt állatoknak legalább hat hónappal kell túlélniük a műtétet, hogy az immunrendszer összes lehetséges reakciója megfigyelhető legyen. Már csak egyetlen kérdést kell megválaszolni: ha a xenoátültetés elérhetővé válik az ember számára, vajon elfogadják-e majd azt a betegek? Az egészségügy és a tudomány nagy kérdései mellett tehát e témában komoly erkölcsi kérdések is felvetődnek. Ezek pedig már nem a sci- fi világába tartoznak, hanem mindennapjaink részévé váltak. Bár mindnyájan vagy lánynak, vagy fiúnak születünk, mégis akadnak kivételek. Olyan emberek, akik valahol a két nem közötti határon lebegnek. Ezért is nevezi rendellenességüket az orvostudomány interszexualitás- nak. Ennektöbbféle formája létezik a súlyos fejlődési rendellenességektől az enyhe elváltozásokig. Ez utóbbi betegek közé tartoznak például azok az emberi lények, akik hormontermelődésük szerint alapvetően férfiak volnának, de mivel szervezetük nem reagál a férfihormonra, végül mégis nővé fejlődnek. Méghozzá feltűnően szép, magas, büszke tartású, nagy mellű, dús hajú, vonzó nőkké, akik közül jó néhányan híres manökenként, fotómodellként kamatoztatják előnyös külsejüket. A legjobb nők tehát néha tulajdonképpen férfiak. A két nem közötti senki földjén tétovázó emberek különleges csoportját képezik azok a férfiak és nők, akik a természet tévedésének tartják önmagukat. Ők azok, akik egyértelmű nemi hovatartozásuk ellenére úgy érzik, nem a valódi nemüknek megfelelő testben kényszerülnek élni. Életük leghőbb vágya, hogy a másik nemhez tartozhassanak, és boldogan vetnék alá magukat az úgynevezett nemátalakító műtétnek, csakhogy végre külsejükben is teljesen azonosulhassanak a bennük élő nemi szereppel. Korábban azt hitték, hogy ez a zavar elsősorban a férfiak betegsége, de újabban egyre több nőnél is felbukkan ilyen probléma. Közülük sokan már kislány korukban is szívesen lettek volna fiúk, mások csak kamaszéveikben vagy huszonévesen kezdtek a másik nem szerepére vágyakozni. De felnőttként mindnyájan makacsul ragaszkodnak választott nemükhöz, és annak öltözködési, viselkedési szokásai szerint élnek, vállalva még környezetük csodálkozását, gúnyolódását is. Az egyik férfi például táncosnőként dolgozik egy diszkóban, és olyan ügyesen tudja eltüntetni külső nemi jegyeit, hogy környezetében senki sem gyanítja, valójában férfi bújik meg a lenge csipke mögött. Transzszexualitás az érintettek családjában nem bukkant fel, öröklött hajlamról tehát nem beszélhetünk. Egyikük azzal indokolja másságát, hogy magzat korában erős hormonális hatás érte, amikor édesanyjának nagyobb adag hormonkészítményt adtak, hogy terhessége megszakadjon. Csakhogy ilyen injekciót számtalan asszony kapott, kihordott terhességük végén mégsem szültek transzszexuális gyereket. Azt a magyarázatot is ki lehet zárni, hogy gyermekkori kóros pszichikai hatás állna a háttérben. 1995- ben a kínaiak felfedezték, hogy a transzszexuális férfiak agyának egy speciális része mindössze feleakkora, mint „normális” társaiké, méretében a nőkéhez hasonlatos. Akkor tarthatunk valakit transzszexuálisnak, ha már legaláb két éve a másik nemhez tartozónak vallja magát, és mindenáron meg akar szabadulni terhesnek érzett nemétől. Nekik orvosi ellenőrzéssel adagolják az ellenkező nemi hormont, amelynek hatására a nőknél megindul a szőrzet- és szakáll- növekedés, a férfiaknál kialakulnak a nőies zsírpárnák, az emlők. A páciensek végső célja azonban az, hogy a belsejüknek megfelelő külsőben élhessenek, ezért számukra az ideális megoldás a műtét. Senki sem gyanítja, hogy valójában férfi bújik mega lenge csipke mögött. Mozaik Számítógép - betegség Világszerte emberek milliói használnak számítógép-billentyűzetet. A használók egytize- dénél fájdalmak jelentkeznek a csuklóban és az alkarban. Angolul ezt a tünetcsoportot repetitive strain injurynek, (ismétlődő feszítési sérülés) nevezték el, és RSI -nak rövidítik. Tanulmányozásával már évek óta foglalkoznak az angolszász országokban. Kezdetben izomkárosodásra gondoltak, később azonban rájöttek, hogy az idegek sérülnek. A betegség egyelőre nem gyógyítható maradéktalanul, de a számítógépes munka abbahagyása után bizonyos idő elteltével elmúlik. Ez azonban nem jelenthet végleges megoldást. Nagy súlyt kell helyezni az ergonómiai szempontokra, szükség esetén a számítógépek kezelőinek változtatniuk kell a munkavégzésük módján. Robothangya A tudósok az évszázadok során különböző forrásokból próbáltak meg ihletet meríteni. A robotok nyugat-angliai gyártói most a hangyát veszik alapul legújabb minirobotuk kifejlesztéséhez. Méltán képezheti csodálat tárgyát ez az aprócska teremtmény, hiszen tökéletes szervezettségű közösségben él, szorgalommal és pontosan hajtja végre feladatait, bármennyire kaotikusnak tűnnek is azok az ember számára. Az újonnan kifejlesztett robotok előnye, hogy a korábbi robotokhoz képest lényegesen kevesebb az elektronikus tartozékuk, sőt egyszerűbbek, mint a legtöbb mai számítógépes játék. Új ötlet a tapétázás? Kínában, a papír őshazájában már réges-régen használtak különféle papírokat a falak borítására és díszítésére. Európában az 1300-as évek derekán készültek az első tapéták, mégpedig színes nyomatokkal díszített vászonból. 1425-ben a melki apátságban látványosan erezett piros és sárga pergamentapétával kísérleteztek. Kontinensünkön az első papírtapétákat Franciaországban gyártották 1586-ban. Néhány évtized múlva alig akadt Párizsban olyan előkelő lakás, amelynek falait ne díszítette volna színes tapéta. Európa többi részén csak a XVIII. században terjedt el, és napjainkban vált tömegcikké. Közben persze készültek tapéták selyemből, brokátból és számos más anyagból is. Hogy végül mégis a papírnál maradtunk, ennek gyakorlati oka van, hiszen ez a legolcsóbb és a legkönnyebben kezelhető anyag.
