Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-13 / 19. szám
b 1998. május 13. Fennállása óta még nem végzett az élvonalban ilyen előkelő, azaz a negyedik helyen a somorjai női kosárlabdacsapat Egyetlen lépésre voltak a dobogótól Csávás Andrea (balról) és a csapatkapitány, Adriana Tasková az öltözőben angolul társalog J. Mészáros Károly _______ So morján sikersportággá érett a női kosárlabda. Olyannyira, hogy a nemrég zárult bajnoki idényben már dobogóközeibe kerültek a csallóközi hölgyek, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy éremmel távozzanak a hónapokig tartó bajnoki versengésből. Negyedikek lettek, s ilyen előkelő helyen még sohasem végeztek az élvonalban. Akkor találkoztunk, amikor maguk is a mögöttük levő pontvadászat boncolgatatására készültek. Meglátások, észrevételek, emlékek az elmúlt kosarashónapokról. Peter Kovácik közgazdász, valójában azonban vállalkozó. Kereskedelmi cége van Pozsonyban. Ám Somorján egész más szerepkörben ismerik. Ő a mester, a vezető edző, a csallóközi sikerkovács. Munka közben, délelőttönként, esténként, hétvégeken. Ellenszolgáltatás nélkül, akárcsak edzőtársa, Diósi Albert. Sok-sok mondatából szűröm ki lényegesebb gondolatait: „Egyszerű a képlet: tavaly öt különböző együttesből érkezett játékosokból állt össze a csapat, nehezebben lendültünk bele, mégis hatodikok lettünk, ami akkor Somorján a csúcsot jelentette. Ez volt az érés időszaka. A Sporitelnával azért jöttünk ide a fővárosból, hogy élcsapatot építsünk. Ennek megfelelően az őszi idényt már magasabb céllal kezdtük, ám a negyedik hely megszerzését - utólag bevallom - túlságosan magas lépm \ Diósi Albert: „Harminc év után jutott idáig a somorjai kosárlabda." csőfoknak tartottuk. Később a bajnokság lefolyása igazolta: nem építünk légvárakat, sőt az esélyeinkre visszapillantva azt kell mondanom, még jobban is végezhettünk volna. Ha nem sérül meg Lomjanská, ha a bronzcsatában kissé mellénk szegődik a szerencse... Előrelépésünk nem kis részben az augusztusi sikeres felkészülésnek köszönhető. Lomjanskán kívül akkor még nem volt válogatott szintű játékosunk, ám a pontvadászat alatt néhányan teljesítményükkel nagyon feltörtek: Safarit, Tasková, Juríková, Tátosová... Nem túlzás állítani: szupertársaság ko- vácsolódott össze, a szlovákiai női kosárlabdában a maga nemében páratlan kollektíva. Kiélezett helyzetekben, amikor a papírforma szerint egy osztály- lyal jobb tudású csapatokat is legyőztünk, éppen az összetartás segítette át játékosaimat a holtponton. Önbizalmat szereztek, öröm volt velük dolgozni. Rengeteg kosarast edzettem már, de ilyen közösséggel nemigen találkoztam. Bebizonyosodott, hogy az alapszakaszban lényegesen . jobb összetételű és összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi háttérrel rendelkező csapatokat hagytunk magunk mögött. Kosárlabdakörökben azt beszélik: a I. Tory ligában a somorjai csapat lépett a legnagyobbat előre. Elértük, hogy a mezőnyből kiemelkedő rózsahegyieken kívül bárkivel eséllyel vettük fel a harcot. Otthonunkban csak a bajnok és Myjava tudott nyerni, senki más.” Diósi Albert másodedző arcára csak csevegésünk végére ül ki a derű. Diák tanítványai játszadozását figyelve hallgatom szavait: „Ez a siker egy nagyon hosszú út egyik állomása. Harminc év után jutott idáig a Azért jöttünk ide a fővárosból, hogy élcsapatot építsünk. somorjai kosárlabda. Rengeteg munka van benne. Sokat fejlődtek a lányok, de még nincsenek a csúcson. Hozzáállásuk, akarásuk diadalának örülhetünk. De ha Makovkina helyett nem jön Csávás, akkor nem lett volna negyedik hely. Kellett egy olyan egyéniség, aki el tudja dönteni a meccseket. Nem mindig a kosaraival, inkább a kritikus helyzetek megoldásával.” Viera Lomjanská, a játékmester novemberben megsérült, de az igazi csapatszellem csak ezután domborodott ki. Helyén a fiatal Hargasová önmagát jóval felülmúlva irányított, főleg a play offban: „Először kicsit lámpalázas voltam, mert mindenki azt várta, hogy legjobb osztogatónkat legalább félig pótolni fogom. Én mindent beleadtam. Úgy érzem, nem én tűntem ki, a többiek voltak jók, s nekem kellett közéjük beépülni.” Somorján kicsi a csarnok, csak néhány százan láthatták kedvenceiket, a tétmeccseken meg majdhogynem verekedés tört ki a belépőkért. Sokkal többen akartak bejutni, mint ahányan befértek. Akár ezer bérlet is gazdára találna... Pogány Tibor klubelnök behatóan ismeri a helyzetet: „Sok klubhoz viszonyítva - a körülményeket tekintve - még amatőrök vagyunk. A játékosoknak igyekszünk olyan feltételeket teremteni, melyek megközelítik a profi szintet, s elvárjuk tőlük, hogy hozzáállásuk, életmódjuk ennek megfelelő legyen. Valamennyi kosarasunknak fizetünk, vannak diákok, félállású játékosok. Persze nem any- nyit keresnek, mint több más szlovákiai klubban. A vezetők, edzők anyagi juttatás nélkül dolgoznak. A negyedik hely óriási fegyvertény. Kicsit bánt bennünket, hogy emellett nem jutottunk be a kupadöntőbe, mert az esélyünk meg- volt rá. Új támogatónk, a liptó- szentmiklósi St. Nicolaus anyagi biztonságot hozott sorainkba, felajánlott pénzkerete alapszükségleteinket fedezi.” Csend honol az épületben, amikor belépünk az öltözőbe. Együtt a kosaras hölgyek, csupán Lomjanská és Safarit hiányzik, a Tátrában edzőtábo- roznak a válogatottal. Felszabadultak, jókedvűek, a szóvivő szerepét azonban a csapatkapitányra, Adriana Taskovára bízzák: „Szinte baráti légkör uralkodik köztünk, nálunk ismeretlen a széthúzás, a viszálykodás. Nem is hinné el, hogy mennyit segít ez nekünk. Nem teszünk különbséget abban, hogy ki somorjai, pozsonyi vagy máshonnan való. Egy Szinte baráti légkör uralkodik köztünk, nálunk ismeretlen a széthúzás, a viszálykodás. csapatot alkotunk. Ha van a sikerünknek titka, akkor az az, hogy maradéktalanul igyekeztünk megvalósítani az edzői elképzeléseket, segítettük, lelkesítettük egymást. S mi hiányzott a bronzéremhez? A nagyobb tapasztalat, a szerencse, és a hajrában a sérülések sem kerültek el bennünket.” Januártól Csávás Andrea, a közel százszoros magyar válogatott kosaras Somorján ven- dégjátékoskodott. Egy csapásra meghatározó emberré vált, minden fennakadás nélkül beilleszkedett a csapatba. Döntő érdemei vannak az idei feltörésben: „Hirtelen kiruccanás volt a somorjai két hónap. Kellemes környezetbe kerültem; a lányok szívesen fogadtak, és ez az ittlétem folyamán végig érezhető volt. A siker csak fokozta a hangulatot. Nem bánom, hogy ide jöttem, sőt örülök, mert olyan közösségbe kerültem, amely a mai kosárlabdában nem mindennapos. Maradásom reális, környezetem ezt sugallja.” Peter Kodéba tapasztalt kosárlabda-szakember, Somorján klubigazgató: „Szlovákiai viszonylatban fogalommá vált a somorjai kosárlabda. Jó érzés ezt tapasztalni a sportág magasabb köreiben is. Nálunk a százhúsz perc a játékosoknak könyörtelen güri, a Ková- cik-Diósi edzőpáros senkinek nem enged el semmit. De előtte és utána baráti viszonyban segítünk egymáson, ahogy csak lehet. En nagyon örülök, hogy annak idején Nagy Ferenccel és Diósi Alberttel megálmodtuk a jövőt. Mindössze egy dologban tévedtem: azt gondoltam, nagyobb támogatói háttere lesz a városban és környékén a színvonalas kosárlabdának.” Kurtőzumkosár Mennyi az olimpiai bajnokok j áradéka? Magyarországon a kormány az olimpiai bajnokok idei járadékát havi bruttó 57 270 forintban állapította meg. A közzétett rendelet szerint az összeget a jogosultaknak - igénybejelentés alapján - az Országos Testnevelési és Sporthivatal folyósítja. Az erről szóló törvény - tavaly fogadta el az Országgyűlés - kimondja: azok a Magyarországon áílandó lakással rendelkező magyar állampolgárok, akik a nyári vagy téli olimpiai játékokon akár egyéni számban, akár csapattagként első helyezést értek el, a harminc- ötödik életévük betöltését követő esztendő első napjától kezdődően életük végéig olimpiai bajnoki járadékra jogosultak. A bérből és fizetésből élők esetében a járadék mértéke az előző évi átlagkeresetének megfelelő összeg. Az olimpiai bajnok özvegye élete végéig a járadék felének megfelelő özvegyi járadékra jogosult, feltéve, hogy az olimpiai bajnok halálakor közös háztartásban élt vele. Kevés a jegy a vb-re Michel Piatini nemrég azt nyilatkozta, hogy akkora az igény az idei franciaországi világbajnokság belépői iránt, hogy még a saját édesapjának sem tudott jegyet szerezni. „A rendelkezésre álló két és fél millió jegyre húszmillió foglalás érkezett. Nem meglepő tehát, ha nem tudjuk mindenkinek az igényét kielégíteni” - mondta a világbajnokság szervezőbizottságának egyik vezetője. Az előzmény: több európai ország szövetsége is felháborodott azon, hogy kevés belépőt kapott. Az Európai Unió pedig büntetéseket helyezett kilátásba a franciák jegyelosztó politikája és gyakorlata miatt. Piatini azonban továbbra is nyugodt: „Ha Franciaország rendezi a vb-t, akkor franciáknak is kell látniuk néhány mérkőzést.” Júniusban: Polgár Judit-Karpov Júniusban rapidjátszmákból álló páros mérkőzésen méri össze tudását Budapesten Polgár Judit és Anatolij Karpov sakkvilágbajnok. Az első elképzelés szerint tavaly ősszel rendezték volna az összecsapást, azonban több ok is közrejátszott abban, hogy végül csúszott a találkozó. Ha a félórás mérkőzések nem hoznának döntést, akkor villámpartik következnek. A június kilencediké és tizen- kettedike között zajló mérkőzéseken minden nap két partit játszanak, a résztvevők pénzdíját nem teszik közzé. A hét fotója, avagy Michael Chang hálóbűvölő mozdulata a tokiói tenisztornán CTK-felvétel Idény utáni csoportkép a somorjaiakról M. Nagy László felvételei
