Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-29 / 17. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1998. április 29. • 31. évfolyam 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. május 2-ától 8-áig Riport Nem Afrikában élünk! Népszavazási körkép Párkányból és Szentgyörgyről. Sport Világelsőnek lenni! legalább egy hétre. Teljesül Petr Korda dédelgetett álma? Pásztorlevél „a szlovákság tarthatatlan helyzetéről” Harminc ezüstpénz Fülöp Antal Laphírek szerint a nyitrai egyházmegye templomaiban, virágvasárnap (a szentelt barka mellé?...) felolvasták Ján Chryzostom Korec bíboros „fejtegetését” a dél-szlovákiai szlovákság tarthatatlan helyzetéről: 1. „Nyitrától délre...” a szlovákoknak éppúgy nincs helyük és joguk a saját hazájukban, mint Jézusnak a zsidók között. 2. Vérrel verejtékeznek igazukért. 3. Magyar Pilátusok ítélkeznek felettük. 4. ...a népnek össze kell fognia, s a szlovák Jézusok helyett a magyar Barabások bűnhődését kell követelnie... Mit lehet erre mondani? Értem is, nem is, bár Korec bíboros - nyilván - nem a logikát választotta témájául; egyszerre: Pilátus is, Barabás is -bíró és vádlott egyazon perben! - magyarként is csak bajosan lehet az ember. Máté evangélistával szólva (7, 2-3) mondhatnám azt is, hogy: „Vakmerő ítélet”. Mondhatnám, ha volna még kedvem ál- naiv vitát folytatni arról, hogy a szlovák-magyar hétköznapok „Nyitrától délre...” sem a szlovák-magyar konfliktusról szólnak; hogy a félkenyér s a dobozos tej balladáját vegyes kórusra írják; hogy aki csak - Szlovákiában - nemzetiségi ügyekben szót emel (köztük Korec bíboros is) már réges-rég tudja, hogy a konfliktus a társadalom s a rátelepedett kalóz-rezsim konfliktusa, nem pedig az egymásnak, hál’ istennek, máig - kitartón - köszönő szlovák és magyar szomszédoké. Mondhatnám, ha nem tudnám, ahogy mindenki (szinte) ebben az országban, hogy a karióti „fejtegetés” mögött, a viszálykeltés bére, a rezsim harminc ezüstpénze csörög... II. János Pál közben - pápai repülőgépén - a világot járja... „Minden ember a testvérünk” - hirdeti a II. Vatikáni zsinat szelA politika igazodik (szelídül) a keresztényi értékrendhez, nem pedig fordítva. lemében, amely (1962. október 11.) „Kezdeményezően fordult minden ember felé, hívővel és nem hívővel egyaránt párbeszédet kezdett.” (Az már a világ szomorú fintora, hogy a szeretet utazó apostola - földre szállva - golyóálló mobilon kénytelen közlekedni.) Olykor szemére vetik, hogy „a pápa politizál”. Ha politizálásnak mondható, hogy politikai foglyok szabadon bocsátása végett Fidel Castrónál vizitál, akkor a keresztényi szemlélet és politika lehető legszerencsésebb találkozásáról beszélhetünk, hiszen a politika igazodik (szelídül hozzá) a keresztényi értékrendhez, nem pedig fordítva, mint a „fejtegetés” szerzője állítja. Fordított esetben a keresztényi értékrend föl is számolódhat, a Biblia fordítva kerül a kézbe, s a Tízparancsolat fordított szelleméből - volt már rá példa! - rövid úton 75 000 szlovák állampolgárságú zsidó deportálása következhet. (A 180 000-200 000 kitelepítésre szánt magyar ügyét a „fejtegetéssel” kapcsolatban meg se említem.) A felvázolt ábra szerint, nem tudom, helyénvaló-e II. János Pál pápát, a furcsa és keresztényieden „fejtegetés” szerzőjével egy lapon említenem. II. János Pál Szlovákiába érkezése előtt (1995) a Szlovák Püspökök Kongresszusa (KBS) metodikai kézikönyvecskét adott ki, szép tanácsokkal a pápa méltó fogadásához. A katolikus papság viszonyát a pápához mint követendő példához a gyermeki függőségben (lásd: „v detinskej závislosti...”) fogalmazza meg. Érdekes volna megkérdezni Korec bíboros urat, érvényesnek tartja-e magára nézve ezt a kötöttséget. Ahogy én látom, ahol Korec bíboros megszólal, ott a szeretet szünetel. Ott szeretet egyáltalán nincsen. Vezércikk Balkanizálódás? Miklósi Péter ______________ A Meciar-kormány hivatalos lapjának tekintendő Slovenská Republika címoldalán a minap megjelent Felhívást - amely a kormányzatot a Párkányban időközben békésen lezajlott helyi népszavazás ürügyén - a karhatalmi és fegyveres erők fokozott harci készültségbe helyezésére ösztönözte, már nem lehet kézlegyintéssel elintézni. Már nem mondható, hogy néhány szélsőségesen magyargyűlölő egyén irkafirkája ez; olyan alakoké, akikre nem érdemes odafigyelni, akikkel szemben bárminő polémia csupán őket népszerűsítő ingyenreklám, mert különben ki venné komolyan őket... A szóban forgó szöveg ugyanis egy tudatos és lényegében kormányzati szinten gerjesztett nemzetállami kampány riasztó bizonyítéka. Bizonysága a balkanizálódásnak, az eleinte csehellenes, az önálló Szlovákia létrejötte óta elsősorban magyarellenes hangulatkeltésnek, amelybe szemrebbenés nélkül bele-bele- csöppen a cigányozás és kormányszóvivői szinten (Kroslák úr jóvoltából) még a zsidózás is! Nos, aki ezért a hangnemért vásárolja a Slovenská Republikát, aki ezért imádja Meciart, annak igénye ezúttal is bőven ki lett elégítve. Mert a smolecok, rezníkek, slobodníkok, hofbauerek, hagarák, piusok, fuchsok, fábryk eleddig kü- lön-külön írt förtelmességei most súlyos fejleményeket sejtető és blikkfangos tördelésben megjelentetett dokumentumban öltöttek egyazon formát. Hogy kik e névtelenül közzétett förmedvény szerzői, nem tudni; ám annál világosabb, hogy mit kíván (nak) az anonim fogalmazó (k). Hogy a kormányzat álljon a sarkára, minden eszközzel teremtsen rendet egy zömében magyarlakta és holmiféle referendummal renitenskedő délszlovákiai városban. A valóságban mindemögött hisztériakeltés, autonómiarémület, gyűlöletszítás rejlik. A honi politikai diverziósorozatok újabb epizódja ez, amelyet a neokommunista hatalom neonacionalista őrei hoztak össze. Csökkenőben a kormány népszerűsége, romlik a gazdaság, növekszik a nemzetközi elszigetelődés - ezért hát a hisztériakeltés, ezért van szükség Szlovákiában „párkányi autonómiaszínjátékra”. Holott a párkányi népszavazás szervezői még csak véletlenül sem vették szájukra az autonómiát mint területi-közigazgatási fogalmat; hanem csak autonóm, tehát SZUVERÉN gondolkodású polgárokként úgy döntöttek, hogy helyileg megtartják az aznapra esedékes népszavazást! Az pedig már igazán csak pikantéria, hogy akkor sem történt volna semmi, ha a párkányiak nemcsak a kormányzatilag országosan másodízben is meghiúsított népszavazáshoz viszonyulnak autonóm módon, hanem, urambocsá!, akár az autonómia fogalmáról is politikai vitát folytatnak. Bátran megtehették volna, hiszen ezt semmilyen szlovák törvény nem tiltja, s nem is államellenes dolog, elvégre nem a szlovák nemzet területi integritása ellen irányul, hanem egyszerűen jogi keret a nemzetiségi jogok demokratikus gyakorlására. Igen ám, csakhogy a Szlovákiában elharapódzott magyarellenesség vezérszónokai még nem vették észre: a felvidéki magyarságot nem önmagában a területi autonómia, hanem a teljes jogegyenlőség érdekli. Az elvakult szenvedélyeket korbácsoló félreértéseket viszont a lehengerlés, a tömegmanipuláció szándéka és az elvont gyűlölet fűti, amelynek fontos alapja a tudatlanság. Az ide fajult helyzetet ezért kell nyomatékkai szóvá tenni. S egyúttal küzdeni ellene. Szlovákoknak és magyaroknak közösen, ha valóban együtt kívánjuk szolgálni Szlovákiában a demokráciát és az európai felzárkózást. A műbalhékból már elég! Nehogy azok a sovén gyűlölség fűtötte cécókká terebélyesedjenek. A tánc nemzetközi, mindenki megérti Dömötör Ede felvétele
