Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-08 / 14. szám

Modern élet 1998. április 8. 5 Hasonmások futószalagon? LaczaTihamér ______________ A múlt évben nagy feltűnést kel­tett és meglehetősen ellentmon­dásos reakciókat váltott ki az a bejelentés, hogy lan Wilmuth brit kutatónak és munkatársainak si­került emlős kiónt létrehozniuk. Teremtményük egy Dolly névre keresztelt bárány volt, amely nem a hagyományos módon fo­gant, hanem egy sajátos eljárás eredményeképpen. Kevesen tudják, hogy efféle kísér­leteket már korábban is végeztek, csak nem emlősökön, hanem ala­csonyabb rendű állatokon. A het­venes években Gurdon békapete- sejtbe ültetett be testi sejtből szár­mazó sejtmagot és bebizonyítot­ta, hogy így teljes értékű új egye- dekjöhetneklétre. Ez elvileg sem­miben sem különbözött a brit ku­tatók nagy szenzációt keltő kísér­letétől, csupán a kísérlet alanya nem emlős, hanem egy kétéltű volt. Csaba György orvospro­fesszor egyik cikkében némi iróni­ával meg is jegyezte: „a világveze­tői a brekegésre nem reagáltak, a bégetés azonban felriasztotta őket, s lázas igyekezettel próbál­ják fékezni az emberen történő al­kalmazást”. Mert ugye az senki számára nem lehet kétséges, hogy amit egy báránnyal meg le­hetett csinálni, az elvileg az embe­ren is végrehajtható. Az elmúlt hónapokban a világ több országá­ban is akadtak szakemberek, akik bejelentették, hogy vállalkozná­nak az ember klónozására. Egy amerikai orvos azokon az ember­társain szeretne ily módon segíte­ni, akiknek nem lehetne másho­gyan saját gyerekük. Ajánlata ter­mészetesen nagy felzúdulást kel­tett, és Clinton elnök olyan tör­vény megalkotását sürgette, amely megakadályozná az embe­reken végzett klónozási kísérlete­ket. II. János Pál pápa hasonlóan vélekedett a kérdésről, s természetesen más államférfiak is elítél­ték az efféle kutatá­soknak még a gondo­latát is. A klónozás elvileg le­hetővé teszi, hogy egy már létező egyedet le­másoljunk, vagyis lét­rehozzuk a többé-ke- vésbé azonos kópiá­ját. így futószalagon gyárthat­nánk kiváló szellemi képességek­kel megáldott embereket, hatal­masra megnőtt, bivalyerős test­őröket, vagy éppen engedelmes és lojális alattvalókat. Bizonyos elvárásokat kielégítendő, létre­hozhatnánk az alkalmas biológi­ai nyersanyagot. Ez a gondolat nem újszerű. Aldous Huxley an­gol író Szép, új világ című utó­pisztikus regényében arra keres­te a választ, hogyan is működne egy olyan társadalom, amelyet különböző módon előállított em­berek népesítenének be. Huxley végkövetkeztetése egyértelműen lesújtó, de vajon elegendő muní­ció lehet-e ez a felelőtlen kísérle­tezők elleni harcban? Olvastam már olyan elképzelésekről is, hogy a kiónokat tulajdonképpen pótalkatrész-forrásként kellene alkalmazni, mert szerveiket a ki­lökődés kockázata nélkül be le­hetne ültetni genetikailag azonos szülőjük testébe. Ez azonban óhatadanul felvetné a kérdést, hogy milyen emberek is a kiónok? Tekintsük őket másodrangú lé­nyeknek csupán azért, mert nem a ha­gyományos módon fogantak? Elvégre szervezetük felépíté­se és működése sem­miben nem külön­bözne a többi embe­rétől. Ugyanolyan gondolkodó és érző lények lennének, mint mi, akkor pedig senkinek sem állhatna jo­gában, hogy akár gyógyítási célra is feláldozza őket. A klónozás azonban az etikai kételyek mel­lett egy sereg biológiai problémát is felvet, amelyek mindenképpen óvatosságra intik a kutatókat. Itt van mindjárt a petesejt citoplaz- májában található mitokon- driális DNS-molekuláknak az öröklődésben játszott szerepe. Ezek a gének kizárólag az anya tulajdonságait örökítik át az utódba, tehát a klón csak akkor lehet genetikailag teljesen azo­nos az anyjával, ha a megtermé­kenyítésnél a petesejtbe ültetett testi sejtmag is ugyanattól a sze­mélytől származik, mint akié a petesejt. Ha a sejtmagdonor egy másik személy, például a megter­mékenyítésre valamilyen okból képtelen félj, akkor a megszülető utód túlnyomórészt (kb. 99 %- ban) az ő genetikai anyagát örö­kölné. Talán úgy is fogalmazhat­nánk, hogy az ő késve megszüle­tett ikertestvére lenne. Egypetéjű ikreknek csak azért nem tekint­hetnénk őket, mert két eltérő pe­tében fejlődtek ki. Ezzel kapcso­latban máris felvetődik egy újabb kérdés: a petesejtet kizárólag csak az a faj szolgáltathatja-e, amelynek a kiónját létre kívánjuk hozni? Nem lehetne-e például egy majom vagy éppen egy bá­rány petesejtjébe egy ember testi sejtjéből származó magot beül­tetni, majd az így megterméke­nyített petesejtet visszahelyezni az állatba? Dolly csak a 277. pró­bálkozásra fogant meg, és ez arra figyelmeztet, hogy a klónozás ha- tásfoka egyelőre meglehetősen csekély. S végül még egy elgon­dolkodtató körülmény. A testi sejtekben, ellentétben az ivarsej­tekkel, egyfajta óra ketyeg, amely jelzi, milyen korú a szervezet, amelyből a szóban forgó sejt szár­mazik. Tehát a klón kilátásait, esetleg várható élettartamát nagymértékben meghatározhat­ja, milyen idős szervezetből emelték ki azt a sejtmagot, amellyel osztódásra bírták a pe­tesejtet. A kiónokat pótalkatrész -forrásként kellene alkalmazni? Szlovákiai esetekről még nem tudunk Féljünk vagy ne féljünk? Nemrégiben egy új típusú Creutz­feldt- Jakob-kór ütötte fel a fejét. Elsősorban fiatalok körében je­lentkezik, a tizenévesektől a har­mincasokig. A lefolyása lassúbb magatartás-változással kezdő­dik, a szellemi leépülés csak ké­sőbb társul hozzá. Eleinte súlyos járászavarok és különféle alsó végtagi érzékzavarok jelentkez­hetnek. Pánikra semmi okunk, hiszen eddig kizárólag Angliá­ban észlelték az új típusú Creutzfeldt-Jakob-betegséget. De azért most tanácsos az egyéb­ként nagyon finom vesevelő, vagy rántott velő fogyasztását el­kerülni. Éva Mitrová, aki Szlová­kia rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete volt, a lassú vírusos, neurotikus infekci­ók laboratóriumát vezeti Szlová­kiában. A téma nemzetközileg is elismert szaktekintélye elmondta, hogy Svájcban, Németországban és Franciaországban is diagnosz­tizálták már a szarvasmarhák be­tegségét, de szlovákiai esetekről még nem tudunk. Ami az új típu­sú betegséget illeti: egyetlen eset­ben fordult elő nálunk a gyanúja. Egy éveken át külföldön pincéres- kedő, huszonkilenc éves nőnél merült fel a gyanú, hogy ebben a betegségben szenved, de még nincs végleges diagnózis. A klasszikus Creutzfeldt-Jakob- betegség bizonyos mutatójának több gócpontját is felfedezték Szlovákiában: Árva, valamint Losonc, Nagykürtös és Rima­szombat környékén. Állatvédők a medvebőr kucsma ellen Le a kalappal! Ezúttal a királyi gárdisták által viselt és minden Nagy-Britanniá- ról szóló filmben, fotón látható medvebőr fejfedőkről van szó. A brit védelmi minisztérium be­szerzési főnöke, Lord Gilbert ugyanis elrendelte: meg kell vizsgálni, hogy valódi állatbőr helyett miféle műszőrmével le­hetne a kucsmák anyagát helyet­tesíteni. A hadsereg vezetése vi­szont szkeptikusan nyilatkozott az ötlettel kapcsolatban, mond­ván: korábban már mindenféle műszőrme-variációt kipróbál­tak, de - főleg esőben - mind­egyik olyan szánalmasan nézett ki, mint a több hónapja nem mo­sott emberi haj. A brit védelmi minisztérium szóvivője szerint egyébként a kanadai fekete med­ve bőréből készült fejfedők hal­latlanul tartósak - a most hasz­nálatosak között akad százötven éves darab is. A kanadai fekete medve máskülönben nem szá­mít védett állatfajnak. Igen sok állat ugyancsak prózai módon végzi: Ontario autópályáin ütik el őket az autósok. Ä brit királyi gárdánál manapság kétezer ilyen kucsma van használatban, és évente alig százötven új kell a kiszolgált darabok pótlására. Eh­hez mindössze ötven állat szőr­méjére van szükség. A királyi gárdisták a Waterlooi csata óta viselnek medvebőr kucsmát Mozaik Miért villog a fény? A fiatalok manap­ság szívesen tartóz­kodnak a félhomá­lyos diszkókban, ahol viliódzó tarka fények forognak körbe-körbe, és a padló dobogó rit­mustól vibrál. Va­jon miért éreznek ellenállhatatlan vonzódást e kör­nyezet iránt? Dr. Gerhard Munsch nyugatnémet pszi­chológus meglepő, de logikus magya­rázattal szolgált. Régebben a gépjár­mű-vezetői alkal­massági vizsgán erős villogó fényt alkalmaz- tak-mondja. Ezál­tal a rejtett agyi ká­rosodásokat jól fel lehetett ismerni. A villogó fény és a rezgések ugyanis átterjednek bizo­nyos agyi mezőkre, amelyeknek - mély­ségüktől függően - más és más a bio­áramuk. Ha a fény vagy a rezgés rit­musa, valamint a bioáramok valame­lyike fedi egymást, egyeseknél ez tu­datkiesést, szélső­séges esetben epi­leptikus rohamokat vált ki. Hasonló hatást nem csupán villogó fénnyel lehet elérni, nemcsak a szemünk, hanem valamennyi érzékszer­vünk „fogja” az ilyen hatáso­kat, így a fülünk is - ezért ér célt a diszkók fülsiketítő zené­je. Már az egészen kis gyere­kek is ismerik ezt a jelenséget: addig forognak körbe-körbe, amíg el nem szédülnek, és ad­dig körhintáznak, míg csak rá­juk nem tör a hányinger. Ezzel az eksztázissal eltompíthatjuk félelmeinket, kikapcsolhatjuk értelmünket, és ideiglenesen kimenekülhetünk a valóság­ból. Márpedig - legalábbis dr. Munsch szerint - a serdülőkor tulajdonképpen nem más, mint kiűzetés a gyermekkor paradicsomából, és ez gyakran bizony fájdalmas folyamat. E heti számunkban megkezdjük az Új Szó és a Vasárnap kö­zös tavaszi játékához tartozó szelvények közlését. A szelvényt kéijük, vágja ki, és ra­gassza fel az előzőleg közölt játéktervben a kijelölt ábra helyére. A Vasárnapban kö­zölt virágokat a virá­gok, az Új Szóban közlendő esőcseppe­ket az esőcseppek helyére. Felhívjuk a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a játéktervet az összes szelvény felragasztá­sa után a megadott időpontig (május 7-ig) küldjék el a a kiadó címére. "TJtrut cáaÁ Kty-eii&jeL, tíüíd^c! Érvek és ellenérvek kereszttüzében. A klónozás etikai kérdései.

Next

/
Oldalképek
Tartalom