Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-14 / 2. szám
4 1998. január 14. Háttér Kronológia A két Korea kapcsolatai 1945. augusztus: A második világháború végén az Egyesült Államok és a Szovjetunió a 38. szélességi kör mentén két megszállási övezetre osztotta a Koreai-félszigetet. 1948. augusztus 15.: A májusban csak délen megtartott választások után Szöulban kikiáltották a Koreai Köztársaságot. 1950. június 25.: Észak-Ko- rea megtámadta Dél-Koreát, megkezdődött a háború. 1953. július 27.: Fegyverszüneti egyezményt kötöttek, 4 kilométer széles demilitari- zált övezetet hoztak létre. 1972: Vöröskeresztes tárgyalások kezdődtek Phenjanban családegyesítés céljával, 1973-ban hét forduló után megszakadtak a tárgyalások. 1980: Megszületett az első megállapodás a miniszterelnökök találkozójáról, az időpontban azonban nem tudtak megegyezni. 1988: Az első parlamentközi tárgyalás. 1990. szeptember 4-7.: Az első kormányfői megbeszélések Szöulban. 1991. április 24.: Észak- és Dél-Korea első közös asztalitenisz-válogatottja mérkőzést játszott Japánban. 1991. december 10-13.: Szöulban tartották az ötödik miniszterelnöki találkozót, amelynek végén aláírták a két ország első átfogó megállapodását a megbékélésről, az agresszióról való lemondásról. 1991. december 31.: Megállapodást kötöttek a Koreaifélsziget atommentessé tételéről és az atomlétesítmények kölcsönös ellenőrzéséről. Ez a dokumentum volt az első, amelyben a két Korea jogilag elismerte egymást, azaz nem tekintette magát a koreai nép kizárólagos képviselőjének. 1992. február 11.: A szöuli kormány első ízben engedélyezte, hogy a Daewoo délkoreai cég Észak-Koreában hozzon létre vegyes vállalatot. 1992. február 18.: A két Korea kormányfői Phenjanban tartották hatodik tanácskozásukat. 1992. április 10.: Közvetlen hajójárat indításában állapodott meg a két ország. A járat a dél-koreai Incshont és az észak-koreai Namphót köti össze. 1992. május 18.: Megnyíltak az összekötő irodák Panmindzsonban. 1993. március 13.: Észak-Ko- rea hivatalosan értesítette az ENSZ Biztonsági Tanácsát az atomsorompó-szerződés felmondására vonatkozó szándékáról. A végrehajtást amerikai nyomásra 1993. június 12-én felfüggesztették. 1994. június 18.: Phenjan csúcstalálkozót javasolt, Szöul ezt elfogadta. A találkozó azonban a 82 éves Kim ír Szén észak-koreai elnök július 9-i halála miatt meghiúsult. 1994. október 2.: Észak- és Dél-Korea megállapodást írt alá arról, hogy Szöul kereskedelmi képviseleti irodát nyit az észak-koreai Nadzsin- Szonbong szabadkereskedelmi övezetben. 1994. november 8.: A dél-koreai kormány engedélyezte a vállalatoknak, hogy irodát nyissanak Észak-Koreában. 1996. december 18.: Egy északi tengeralattjáró dél-koreai vizeken balesetet szenvedett. 11 északi katonát holtan találtak, a többiek közül később 13-at lelőttek, egyet fogságba ejtettek. 29-én Észak-Korea hivatalosan bocsánatot kért a történtekért. 1997. május 26.: Az északkoreai és a dél-koreai Vörös- kereszt megállapodott abban, hogy a dél-koreai szervezet 50 ezer tonnányi - mintegy 8 millió dolláros - élelmiszersegélyt ad Észak- Koreának. 1997. augusztus 5.: Észak- és dél-koreai, kínai és amerikai diplomaták kezdtek megbeszéléseket New Yorkban a koreai béketárgyalások előkészítéséről. 1997. november 19.: Először létesítettek közvetlen telefonkapcsolatot egymással a dél- és észak-koreai repülési hatóságok, hogy megköny- nyítsék a nemzetközi repülőjáratok irányítását a megosztott félsziget felett. 1997. november 21.: Az Egyesült Államok, Kína és a két Korea magas rangú diplomatái állapodtak meg abban, hogy a négy ország béketárgyalásokat kezd a Koreai-félsziget helyzetének rendezéséről. (gzs) 44 év után amerikai és kínai közvetítéssel a két Korea végre a békeszerződésről tárgyal Már régen hideg a kása A választási plakátok optimizmust sugároztak, egyik elnökjelölt sem akarta elismerni, hogy Dél-Korea gazdasága válságban van. (CTK/AP) GörfölZsuzsa Rossz belegondolni, hogy a Távol-Keleten valójában még nem fejeződött be a második világháború. Még mindig nem kötött békét Japán és a Szovjetunió, illetve jogutódja, Oroszország. A Koreai-félszigeten még ennél is kacifántosabb a helyzet: a két megszállási övezet a megszállók, tehát az Egyesült Államok és a Szovjetunió hathatós segédletével egy-egy országgá alakult, a demilitarizált övezet pedig határrá merevedett. Panmindzson a hidegháború legéletképesebb szimbólumáA két megszállási övezet egy-egy országgá alakult, a demilitarizált övezet határrá merevedett. nak bizonyult, s egyelőre édeskevés remény van arra, hogy a két országot elválasztó fegyvermentes övezet egyetlen, mégis rendkívül ritkán használt átjárója rövidesen a berlini fal sorsára jut, s a boldogan újraegyesülő koreaiak emléktárgyként fogják széthordani a barakok köveit. Számtalan példa bizonyítja, hogy a politikában sem árt, ha érvényesül a „nem eszik olyan forrón a kását” elve, a két Korea esetében azonban a kivárás és rálátás követelménye régen túllépte az ésszerűség határát. Ez a „kása” nemhogy kihűlt, hanem egyenesen megdermedt, ráadásul túl sokat kavarták-kavárják. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolat- felvétel, a rendezés további halogatása csak ronthat a helyzeten. Látni kell: Észak-Koreában az sem rendítette meg a sztálinista rendszert, hogy lényegében már Gorbacsov hatalomra jutásával elveszítette legfőbb támogatóját, a Szovjetuniót, s immár a kínai rendszer is hatalmas átalakuláson ment át, Phenjannal összehasonlítva még Peking is a liberalizmus bástyájának tűnhet. Nem okozott törést Kim ír Szén 1994 nyarán bekövetkezett halála sem, a kijelölt utód, Kim Dzsong II simán átvette a stafétabotot korlátlan hatalmú apjától. Bármilyen különös, de tény: az észak-koreai őskommunista gettó falán csak a természet volt képes repedéseket okozni. Az 1995-ös súlyos árvizeket aszály követte, s a szárazság okozta gondokat tavaly augusztusban még egy erős tájfun is kísérte, melynek nyomán sós víz öntötte el a tengermelléki termőföldeket. Mindezek következtében Észak-Koreában már három éve egyfolytában csökken az élelmiszer-termelés, az országban rosszabb a helyzet, mint Etiópiában, ahol az élelem deficitje „csak” 37 százalék, míg az ázsiai országban a hiány immár 50 százalékos. Ezek a tények késztették Észak-Koreát a kapunyitásra: 1995-ben végre elfogadta a nemzetközi segélyeket, amelyek azóta is folyamatosan érkeznek, s ez akadályozta meg az éhínség további terjedését. S végeredményben ez a kényszerű résnyitás vezetett a tárgyalások megkezdéséhez is a békekötésről. Több súlyos kudarc után december 9-én Genfben kezdtek béketárgyalásokat a két Korea, Kína és az Egyesült Államok magas rangú diplomatái. Amiben megegyeztek, az nem több, mint az újabb genfi találkozó időpontja - március 16. -, az ezt megelőző pekingi munkatalálkozó február közepére való kitűzése, valamint az elnöklés sorrendjének sorsolással való eldöntése. De ez a kevés is jóval több, mint amit az előző 44 év alatt sikerült elérni. Igaz, hogy Phenjan változatlanul követeli a Dél-Koreában állomásozó 37 ezres amerikai haderő kivonásának napirendre tűzését, továbbá az amerikai gazdasági zárlat feloldását és a közvetlen észak-koreai-amerikai tárgyalásokat, de diplomáciai források szerint ez már inkább a szokás hatalma, semmint elvi kérdés. Dél-Korea jelenlegi politikai és gazdasági változásai is - úgy tűnik - inkább gyorsítani, semmint hátráltatni fogják a megegyezést. A február 25-én hivatalba lépő új államfő, Kim De Dzsung megválasztása óta több ízben is a kapcsolatok javítása mellett szállt síkra, s pozitívum, hogy nem támasztott előfeltételeket. Ugyanakkor egyre kevesebb szó esik Szöulban az egyesítésről, ami teljes mértékben érthető: nem elég, hogy az északi országrész gazdasága teljesen összeomlott, immár a déli „tigris” is a Nemzetközi Valutaalap segítségére szorul. Ezzel együtt alapos gazdasági szerkezetváltásra, a növekedési ütem visszafogására, a pénzügyi irányítás gyökeres átépítésére, a protekcionizmust megtűrő bankszektor alapjaiban való megújítására, piaca megnyitására kényszerül. Egyszerűen nincs olyan helyzetben, hogy akár csak eljátsszon az ország- egyesítés gondolatával. Ez a négyoldalú tárgyalások szempontjából egyáltalán nem baj. Éppen ellenkezőleg, ez a tény még növelheti is az északiAz őskommunista gettó falán csak a természet volt képes repedéseket okozni. ak megegyezési készségét. Mert hiszen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság egy egészen más világban él: tavaly szeptember 9-én, az ország megalapításának 49. évfordulóján vezette be az új naptárt, az új időszámítást, amely 1912-vel, Kim ír Szén születési évével kezdődik. A béketárgyalások pedig elősegíthetik, hogy mielőbb befejeződjön. Belgiumi jegyzet Bealkonyult a bevándorlóknak Fóris György Sok belgiumi postaládában az utóbbi időben a szokásos reklámkupac közé egy politikai hirdetés is keveredett: Vallónia szélsőjobboldali pártja, a Nemzeti Front arra szólította fel híveit, hogy nyissák fel végre a szemüket, vegyék észre a kormány égbekiáltó engedékenységét, amellyel hagyja, hogy az arab és török bevándorlók miatt Belgium iszlám országgá váljon. Tanulságos, hogy a francia ajkú Nemzeti Front a fő tüzet ugyancsak e két etnikum ellen irányította. Azért érdekes ez, mert ha az iszlám bevándoroltak jelenléte a legészrevehetőbb is Belgiumban, messze nem ők vannak a legtöbben. A belgiumi vendégmunka genezisét vizsgálva, fél évszázados történetre bukkanunk. A második világháború után született olasz-belga államközi megállapodás arról, hogy olaszok tízezrei érkeznek - belga kérésre - az itteni bányavidékre dolgozni. Elsöprő többségük itt is maradt végleg, családostul, Liége lakosságának több mint húsz százaléka ma is olasz. A hetvenes években nyílt meg a kapu az észak-afrikai — különösen a marokkói - arabok előtt, akik eredetileg szintén államközi szerződés alapján főleg a grandiózus közmunkákra, építkezésekre érkeztek segédmunkásnak. S többé-kevésbé az ő hullámukkal együtt jöttek a Németországban munkát mind nehezebben találó törökök, sokuk a kereskedelemben, a szolgáltatásban találta meg a számítását. A legfrissebb hullám a berlini fal leomlása után Kelet- Európából érkezett. Különösen lengyel és román van sok, de őket vendégmunkásnak nehéz nevezni, hiszen ha végeznek is alkalmi munkát, ezt többnyire feketén teszik. Annál több különösen a balkániak közül az utcán erőszakosan kolduló - próbára téve a hagyományos belga szolidaritást és tűrőképességet. Végső soron tehát vendég- munkás - és általában legális vagy törvénytelen bevándorolt - akad bőven Belgiumban is, részarányukat tekintve az összlakosság több mint 8 százaléka. Hogy mindezek után miért pont az arabok és törökök szúrnak ennyire szemet, arra túl egyszerű azt válaszolni, hogy azért, mert ők mohamedánok. Persze, ez is benne van a pakliban. De belgiumi szakértők szerint az is közrejátszik ebben, hogy ők érkeztek az utolsó hullámokban, nekik volt tehát a legkevesebb idejük beilleszkedni. Emellett az ő kultúrájuk olyan, hogy viselkedésük, öltözetük valóban szemet szúr, és való igaz, hogy vallásuk - ha komolyan veszik - nem is engedi ezek levetését. Brüsz- szelnek több olyan negyede is van, ahol tömegesen látható a déli imáról hazafelé tartó kaf- tános, horgolt sapkás, papu- csos férfisokaság, asszonyaik hímzett topánkákban, fejükön az elmaradhatatlan kendővel jámak-kelnek.Van tehát erőteljes kulturális kívülállás, miközben tényleges beilleszkedésükre immár gazdasági, munkavállalási, képzettségi oldalról alig van esélyük. A mohamedánok lakta negyedekben napközben is tucatjával bóklásznak a bőrdzsekis, állástalan suhancok. Naphosz- szat nincs mit csinálniuk, megélni sem igazán tudnak miből. Az utca az életterük, kezükben gyakran megszalad a kés, prostikat futtatnak, egyedül élő idős emberekre támadnak, sokszor egy sör árának megfelelő összegért... Hogy mindez mikor vezet majd olyan faji villongásokhoz, mint Németországban, ahol felhecceit bőrfejűek bevándorolt törökök otthonait gyújtották fel, az egyesek szerint csupán idő kérdése. Bár még többen azt állítják, hogy a belgák toleránsabbak, semhogy erre itt sor kerülhessen. Újabb vendégmunkások előtt a belga ajtó is bezárult: munkanélküliség van itt is, az egyik legmagasabb az Európai Unióban, s családegyesítés címén is éveket kell várni a letelepedésre. A vendégmunkának, miként szerte Nyugat-Eu- rópában, belga földön is bealkonyult...