Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-18 / 11. szám
Modern élet 1998. március 18. 5 Az iskolatáskában tízórai legyen, ne mobiltelefon Gazdag ember gyereke A gyermekkori felhúzós játék ötletéből Felhúzható komputer Arról, hogy ki a gazdag, lehet vitatkozni. De egy biztos. Nem mindig könnyű gazdag ember gyerekének lenni. Az osztályban egy duci gyerek zsebében mindig több százas lapul, ruhája, cipője megannyi szimbólum: a szülők tehetősek. De a gyerek esetlen, ügyetlenül mozog a bőrében és a közösségben. Barátja alig van. Kézzelfogható örömöt az evésben talál. Otthon magányos, egyke. A gazdagság ugyanúgy veszély- helyzetet hordoz, mint a szegénység. Az öltözködés bizonyos értelemben az ízlés és a személyiség tükre kellene, hogy legyen. És nem a vagyoni helyzeté. A költekező szülők közül sokan nem ismerik azt az egyszerű vevőtörvényt, hogy ami jó, az többnyire drága ugyan, de ami drága, az nem feltétlenül szép és jó. Jellemző, hogy a gazdag ember gyerekei között igen sok a beteg gyerek. A mértéktelen üdítő-, csoki-, cukorkafogyasztás okozta elhízás, és a testi betegségek mellett rengeteg a pszichoszomatikus megbetegedés, a gyerekkori depresszió. Mindez egyértelműen jelzi, hogy - bár ezek a gyerekek már általános iskolás korukban méregdrága bőrkabátban, a zsebükben saját mobiltelefonnal szaladgálnak - inkább figyelmet, támaszt igényelnének. Gyakori, hogy a gazdag gyerek pénzzel akar barátot venni. Pedig éppen ebben a korban kellene megtanulni, hogy nem minden kapható meg pénzért, és hogy milyen fontos a megbecsülés, a szeretet. A gazdagság gyakori sorompónélküliségében meg kellene ismeri a kudarcokat is. Jó módja lenne ennek a sport. Annak ugyanis természetes velejárója a megmérettetés, az eredmény pedig nem attól függ, hogy ki milyen tehetős. Azontúl pedig ha a jól szituált szülők gyereke sportolna, legalább nem a nyápicok sorát gyarapítaná. Egy szállodalánctulajdonos a következőket mesélte: „Képtelen voltam természetes körülmények között nevelni a srácaimat. Ha a fejem tetejére állok, akkor is ők az igazgató úr gyerekei. Mindenki töm- ködte őket ezzel-az- zal, csokival, ajándékkal. Azt hitték, így kell. Én ott tartok, mindegy, hogy mit csinálnak a kölkeim, csak ne kábítózzanak, ne kerüljenek börtönbe.” A gyerek elől valószínűleg nem lehet eltitkolni, hogy pénze van az embernek, de meg kell tanulni kezelni a kérdést. Arra kellene törekedni, hogy a család sokat legyen együtt, ruhát, cipőt csak akkor venni, ha kell. A jó autóról is lehet olyan értelemben beszélni, hogy csak használati tárgy. Azért Mercedes, mert biztonságos. Ahol a feleség is bekapcsolódik a gazdagság megteremtésébe, ott a gyerekek magányosak lesznek. Sok időt tölt velük az egyik és a másik nagymama, a szomszéd. Egyik így, a másik úgy neveli. Az egyik vesz fagylaltot, a másik nem, az egyik szigorú, a másik kevésbé. Itt minden a gyerektől függ. Hogyan tudja kezelni a dolgot. Előfordulhat, hogy meghasonul ebben a helyzetben. A probléma az, hogy a mai gazdag szülők egy része nagyon gyorsan lett gazdag. És legjobban a gyors változás neurotizál. Aki néhány éve még farmerben, most pedig Boss öltönyben jár, az feszeng ebben az új helyzetben. Érzi a különbséget a vett gazdagság és a hozott között. Megveheti az összes pincért, viszont nem tudja, hogy kell fogni a homárollót. A pénz elválaszthatja az embereket. Például csak olyannal lehet nyaralni menni, aki ugyanoda tud menni. Szerencsésnek mondhatja magát az a gyerek, aki tehetős családba született, és a szülők is odafigyelnek rá. Aki nemcsak a pénz hajszolásának módozatairól hall otthon, hanem értelmes célokról, egyszerű, együtt töltött estékről, közös nyaralásokról. Mindez azért komoly pénzbe kerül, hiszen gond nélkül enni, utazni, aludni nem olcsó mulatság, ha egy népesebb család felkerekedik. Arra kellene törekedni, hogy a gyerekek - ha egyszer mód nyílt rá - értelmesen töltsék az idejüket. Olyasmit tanulhassanak, amihez kedvük és tehetségük van, és ne azt, ami divat. Ne akarjanak belőle mindenáron orvost vagy jogászt faragni, ha ő inkább autószerelő akar lenni. Rendszeresen járjon nekik egy meghatározott (nem túl nagy) összegű zsebpénz. Az ő dolguk legyen, hogyan osztják be, de nem szabad három nap után feltölteni a kasszájukat, ha elszórták az egész havi járadékot. Tanuljanak meg odafigyelni a visszajáró pénzre is, menjenek le a zöldségeshez, az élelmiszerboltba, és tanulják meg, mi mennyibe kerül. Vegyék ki a részüket a házimunkából is! Bár ezt nehéz megoldani ott, ahol nem a mama mosogat, hanem a bejárónő. A család szerkezete, munkarendje komoly fegyelmező erőt jelenthet, és felelősségtudatra nevel. A pszichológusok szerint a gazdagságnak lehetőségnek kellene lennie, hogy gazdag fantáziával, okosan használhassuk fel a pénzt. A hirtelen meggazdagodás - hagyományok és kulturális háttér nélkül - többnyire azt eredményezi, hogy a gazdagok különböző stílusjegyeket viselnek, úgynevezett szendvicsemberré válnak a fogyasztók és a kereskedők között. A piac ismeri és ki is használja az efféle szamárságot. Nem véledenül szól a reklámok tömkelegé arról, hogy a jó szülő csudababát vegyen a gyerekének, felnőtt komforttal. A délkelet-londoni Twicken- hamben lakó Trevor Baylis a modern világ egyik legkézenfekvőbb találmányából lett röpke három év alatt milliomos. A hatvanéves, nyugdíjas Mr. Baylis azon kezdett el gondolkodni annak idején, hogyan is hallgathatnának rádiót azok, akiknek a lakóhelyén nincs elektromos áram, mi több: olyan szegények, hogy az elemvásárlást sem engedhetik meg maguknak. Magyarán: a harmadik világra és elsősorban Afrikára gondolt. így merült fel benne a gyermekkori felhúzós játék emléke és innen már csak egy ugrás volt a nagy ötlet: a felhúzható rádióé. A találmány - ma már nyugodtan elmondható - forradalmasította a távközlést a harmadik világban. Jelenleg havonta húszezer készüléket gyártanak, és az angol gyártó cég egyszerűen nem tudja a kellő ütemben kielégíteni az igényeket. Maga a felhúzós rádió egyébként tényleg szellemes szerkezet, a rugó mindösz- sze két percig tartó felhúzása után egy teljes órán keresztül működik. Akkor ugyan újra fel kell húzni, de mi ez ahhoz képest, hogy soha nem kell elemet venni bele! Trevor Baylis természetesen - mint minden feltaláló - eleinte egyáltalán nem volt próféta a saját hazájában: mindenféle céghez és alapítványhoz fordult támogatásért, de kezdetben sehonnan sem kapott segítséget. Arra ma is mosolyogva emlékszik vissza, hogyan olvasta - kezében a mintadarabbal, az épp harsogó rockzenét bömbölő első felhúzós rádióval - az egyik nagy mechanikai cég mérnök szakértőjének válaszlevelét, amelyben a „szakértő“ azt állapította meg, hogy az ötlet kivitelezhetetlen, mert egy ilyen masina csakis akkor működne, „ha felhúzószerkezetének rugója legalább kétszázötven kilogrammos lenne“. A teljesen egyedül dolgozó Trevor Baylis a rádió sikere után most nagyobb halra vetette ki a hálóját: jelenleg épp az Apple Computer Incorporated nevű, nem teljesen ismeretlen céggel tárgyal a felhúzható komputer megalkotásáról - megint csak a harmadik világra és Afrikára gondolva. Az ötlet nemrég, a Botswanában megtartott brit nemzetközösségi oktatási konferencián már a megvalósítás küszöbére jutott. Mr. Baylis ott egy olyan hordozható számítógépet - vagyis laptopot - mutatott be, amely rugós szerkezetének egyetlen felhúzásával tizenhárom percen keresztül gond nélkül működött. Az óraműves megoldás ötlete magát az Apple céget is elkápráztatta, hiszen ilyen módon új, soha meghódítani nem remélt piacra törhet be majd gépeivel, arról már nem is beszélve, hogy a jelenlegi, néhány órán át akkumulátorról működő laptopok üzemidejét is korlátlanul meg lehetne hosszabítani az óraműves szerkezet révén. Az Apple dél-afrikai irodáját pedig azóta is elárasztják az Afrika minden részéből érkező, érdeklődő telefonhívások. Mr. Baylis jelenleg az Apple céggel tárgyal a felhúzható komputer megalkotásáról Gyakori, hogy a gaz- dag gyerek a pénzén akar barátot venni. A találmány forradalmasította a távközlést a harmadik világban. Mozaik Temető a Holdon? Tiltakozást váltott ki az amerikai indiánok körében a NASA- nak, az amerikai űrhajózási hivatalnak az a döntése, hogy a Holdon helyezik örök nyugalomra Eugen Shoemaker hamvait. Az indiánok számára ugyanis a Hold szent hely, amelyet nem szabad megsérteni. Shoemaker feleségével együtt 1994-ben vált a tudományterületén világszerte ismertté, amikor a róla elnevezett üstökös a Jupiter bolygóba csapódott be. Az elmúlt évben halálos autóbalesetet szenvedett, és az űrhajózási hivatal lényegében a tudós végakaratát kívánja teljesíteni, aki a Holdat jelölte meg örök nyughelyéül. A földi maradványait tartalmazó urna jelenleg egy hold szondán kering, és a terv szerint rövidesen becsapódik a Holdba. Sugárzó ékkövek Radioaktív drágakövek és féldrágakövek ezrei árasztották el az ázsiai piacot. Néhány kő nemcsak sugárzóan szép, de sugárzási szintje az amerikai biztonsági határérték ötvenszerese, és ebből kifolyólag komoly egészségi problémákat - így bőrrákot vagy leukémiát - okozhat viselőjének, vagy a vele kapcsolatba kerülő személyeknek. Egy részüket már ékszerekbe is beépítették. A kövek azért váltak radioaktívvá, mert a kevésbé értékes darabok színét besugárzással megváltoztatták, hogy jóval drágábban értékesíthessék őket. Különösen az úgynevezett macskaszemek hamisítása terjedtek indonéziai laboratóriumokban már több száz ilyen követ vizsgálnak sugárzási szempontból. A kereskedők szerint a rossz minőségű macskaszemek az indiai Oriszából érkeztek Indonéziába, ott vetették alá őket besugárzási eljárásnak, majd szétszórták egész Ázsiában. Ezek a kövek csak az ezredforduló körül vesztik el radioaktivitásukat oly mértékben, hogy az egészségre ne legyenek többé veszélyesek. A thai ékszerkereskedők egyébként már sugárzásmérőket vásárolnak a sugárzóan szép kövek kiszűrésére. Érdemes tehát odafigyelnünk, milyen ajándékot veszünk.
