Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-03-04 / 9. szám

1998. március 4. Március nyolcadikán Melbourne-ben kezdődik az idei Forma-l-es száguldás És a cirkusz megy tovább Ralf Schumacher (balról) és Damon Hill ül az idén a Jordan vagány autójába CTK-felvétel Nagano csillagai Az erfurti könyvtárosnő Házi Hajnalka, London Március nyolcadikán Ausztráliá­ban kezdetét veszi az új Forma-l-es idény, s vele együtt az idei pontvadászat. Persze nagy tévedés azt gondolni, hogy a több mint négy hónapos téli szünetben az F-l emberei jól ki­pihenték magukat, ugyanis a sportág fontos dolgai éppen té­len zajlanak: fejlesztések a gyár­ban, tesztelések a melegégövi pályákon, a kondíció fejleszté­se... A FIA (Nemzetközi Automo­bil Szövetség) ráadásul beveze­tett néhány komoly szabálymó­dosítást. Eszerint a Forma-1 1998-ban húsz centivel keske­nyebb autókat és kizárólag ba­rázdált gumik használatát enge­délyezi. A pilóták egy része ugyan ellene van a módosítások­nak, a FIA elöljárói azonban azt állítják, hogy mindezt csakis a biztonság növelése érdekében teszik. Az idei esélyeket latolgatva talán a legnagyobb kérdés: csaknem húsz év után szerez-e újabb vi­lágbajnoki címet a Ferrari, avagy Villeneuve megvédi-e tavalyi el­sőségét? Persze, a végeredmény­be nagy beleszólása lesz néhány további versenyző­nek is. De vegyük sorra a csapatokat! Külsőre nagyon megválto­zott a világbajnok Williams. Mivel idei főszponzora a Wigfield dohány­gyár, így autói és pi­lótái egyaránt piros­fehérben pompáz­nak majd. Frank Williams változatla­nul a Villeneuve- Frentzen duót küldi harcba. Ami a mo­tort illeti, köztudott, hogy a Re­nault kilépett a Forma-l-ből, ezért mind a Benetton-, mind a Williams-csapatnak a Meca- chrome cég szállítja majd a mo­torokat. Szintén tavalyi felállásban szere­pel a nagy rivális Ferrari. Michael Schumacher és Irvine együttes erővel próbálják majd begyűjteni a konstruktőri vb-cí- met. Arról nem is beszélve, hogy Schumacher annak idején ki­lencvennyolcra ígérte az egyéni világbajnoki elsőséget is. A szakemberek a McLaren- Mercedest tartják az egyik leg­megbízhatóbb versenyistálló­nak. Ron Dennis csapatfőnök szintén megtartotta pilótáit, Hákkinent és Coulthardot. Ami alapvetően befolyásolhatja sze­replésüket, az a Bridgestone gu­mik felvétele. A Good-Year gumigyár egyébként az év vé­gén végleg kiszáll a Forma-l-ből. Ezúttal is hozta a for­máját a mindig újító Benetton, és lemond­va mindkét veterán­járól (Alesi, Berger), leszerződtetett egy ifipárost. Az idei pontversenyben az olasz Fisichella és az osztrák Wurz gyűjtö­geti majd a pontokat. Feltéve, ha a Meca- chrome motor is elég megbízha­tó lesz. Az F-l jelenlegi legvagányabb külsejű autója mindenképpen a Jordan. Főszponzora továbbra is a Benson & Hedges, de a felállás­ban történt egy kis változás: az if­jabb Schumacher, Ralf mellé le­szerződtették a világbajnok Damon Hillt. Ami pedig a motort illeti, úgymond cseréltek a Prost- csapattal, így az idén a Jordánt Mugen-Honda hajtja majd. Egy tapasztaltabb (Olivier Panis) és egy kezdő (Jarno Trulli) ver­senyzőre épít a Prost. Remélt si­kereinek további összetevői a va­donatúj APOl-es alváz, a Peu- geot-motor, valamint Alain Prost sokéves tapasztalata. Ger­hard Berger ugyan végleg ki­szállt az F-l-bői, állandó csapat­társa, Jean Alesi csak továbbállt a Sauberhez, ahol a mindig víg kedélyű és alapvetően tehetsé­ges Herberthez csatlakozik. Szinte már fogalommá vált az F-l-ben a Tyrrell. Sajnos, idén utoljára szerepel ezen a néven. A BAR (British American Racing) ugyanis megvásárolta a csapatot. Egész pontosan arról van szó, hogy ez a jelenleg alakuló új ver­senyistálló a Tyrrell által úgy­mond helyet vett ma­gának a Forma-1 - ben. A Tyrrell törté­netének utolsó két versenyzője minden bizonnyal Jós Vers- tappen és a japán To­ri Takagi lesz. Kilenc- venhét egyik leg­gyengébb csapatához csadakozott Mika Salo, aki Diniz társa­ként próbál majd eredményeket felmu­tatni egy remélhető­leg versenyképesebb Arrows-ban. Igen kevés eredménnyel dicse­kedhetett a tavaly bemutatkozott Stewart. Fiatal pilótáit minden­esetre megtartotta, akárcsak a Ford-motort. Ők is csak remény­kednek, hogy az idén sikeresebb részesei lesznek a versengésnek. A mezőny szinte állandóan pangó csapata a Minardi, amely mindig a csőd szélén áll, de so­ha nem megy tönkre. Pilótáikat is szokásosan három-négy hét­tel az idénynyitó előtt jelölik ki. Egyelőre csak annyi biztos, hogy az egyik autót Nakano ve­zeti majd. A másik helyre a leg­nagyobb eséllyel a tizenkilenc éves argentin Tuero pályázik, de megemlítették Marques és Badoer nevét is. Ami még az új évadot nagyban befolyásolhatja, az a dohány­ipari termékek reklámozása kö­rüli huzavona. Az európai or­szágok egy része ugyanis ellenzi a füstölgő tégelyek reklámját, Eccle­stone viszont nem szívesen viszi a For­ma-1-et ilyen orszá­gokba. Kérdéses a Francia Nagydíj sor­sa, a Portugál ND pedig biztosan hiá­nyozni fog az idei naptárból. Eccle­stone pedig Kelet felé kacsingat... Március nyolcadikán Mel- bourne-ben azonban tizenegy csapat huszonkét pilótája bizto­san megkezdi az idei szágul­dást. Bízzunk benne, hogy a ta­valyinál is sportszerűbb verse­nyeket láthatunk - még keve­sebb balesettel. Szabó Zoltán Naganóban új olimpiai csúccsal nyerte a női gyors- korcsolyázók háromezer mé­teres versenyét a német Gunda Niemann-Stime- mann. Mindössze tizenhat századmásodperccel maradt el honfitársnője, Claudia Pechstein világcsúcsától. Körről körre világcsúcs-rész­időn belül futott, a hajrára alaposan elfáradt, de így is fölényesen győzött. „Elsősor­ban szerencsés voltam. Ugyanis kiváló párostársat kaptam, ami nekem előnyt jelentett, hiszen végig teljes erőbedobással kellett men­nem” - nyilatkozta boldogan az eredményhirdetést köve­tően. Még két ízben állhatott fel a dobogóra, az ötezer mé­teres távon második, az ezer­ötszáz méteren pedig har­madik lett. A rutinos sporto­lónő ezzel a diadalával im­máron háromszoros ötkari­kás bajnoknak vallhatja ma­gát. Albertville-ben (1992) két elsőséget (3000 m, 5000 m) szerzett, viszont Lillehammerben meg kellett elégednie egy ezüst- (5000 m) és egy bronzérem­mel (1500 m). „Norvégiából csalódottan jöttem haza, de igyekeztem túltenni magam a kudarcon. Sokat dolgoz­tam, örülök, hogy a munka meghozta gyümölcsét. A sze­zon elején eléggé gyenge for­mában voltam, szerencsére sikerült az időzítés. Valóra vált az álmom, hat év után is­mét aranyérmes lettem.” Nem akármilyen medálok vannak a gyűjteményében: tízszeres világbajnoknak, hétszeres kontinensbajnok­nak mondhatja magát. Ti­zenkét alkalommal nyerte meg a Világkupát. Az össze­tett Európa-bajnokságon 1989 és 1996 között-1993- at kivéve - mindig ő diadal­maskodott. Sonder- hausenben született 1966. szeptember hetedikén. Az egykori NDK-ban szinte min­den fiatal korán kezdett sportolni, Gunda sem volt ki­vétel. Eleinte röplabdázott, majd atletizált. Csak tizenhét esztendősen húzott először korcsolyát! „Gátfutó akar­tam lenni, ám az orvosok ta­nácsára sportágat váltottam. Nem voltam beteg, csak a fe­hér köpenyesek alacsonynak tartottak!” Szerencséje volt, akkoriban jól ment a keletné­met gyorskorcsolyázóknak, ígyjelentős állami támogatás jutott a sportágnak. „Egyál­talán nem számítottam a te­hetségek közé, keményen megdolgoztam a sikerért. A technikámon még most is ér­ződik, hogy nagyon későn kezdtem.” Élete első rangos versenyén, a Calgaryben ren­dezett olimpián remekül ment az ötezer méteres tá­von, ám elesett, feltápászko- dott, s még így is hetedik lett. A csalódást követően már- már azt fontolgatta, befejezi. Aztán kilencvenben világ­csúcsot javított, s ismét örö­mét lelte a korcsolyázásban. Németország egyesítése után - csakúgy, mint sok társa - munkanélkülivé vált. Ezután sztár létére elárusí­tóként dolgozott. Jelenleg Erfurtban könyvtáros. Gunda első férje Detlef Niemann egykori többszö­rös Európa-bajnok cselgán- csozó volt. Két éve elváltak, azóta Oliver Stirnemannal él. A Nemzetkö­zi Automobil Szövetség bevezetett néhány ko­moly sza- bálymódosí- tást. A Minardi- csapat min­dig a csőd szélén áll, de soha nem megy tönkre. Sportolóktól hallottuk Del Piero és a Platini­szabadrúgások Alessandro Del Piero, a Juventus tüneménye elárulta magáról: „Már gyermekkorom­ban nagy Juve-szurkoló voltam, mondhatni családi alapon, ugyanis az egész famíliánk a Juventusért lelkesedett. Ka­maszkoromban Piatini volt a csapat csülaga, természetesen én is érte lelkesedtem. Bámul­tam minden mozdulatát, s pró­báltam ellesni trükkjeit. A sza­badrúgásait naponta órákon át gyakoroltam a veteményesker­tünkben, a karalábék és a fejes saláták között. Akkor az volt nekem a Stadio Comunale, én pedig Piatini. így aztán ahány szabadrúgásgólt lövök immár Hingis a kutyáját is beavatja a te­niszvilág rejtelmeibe CTK-felvétel a nagyvilág színe előtt - egy pi­cit mindegyikben benne van Michel is.” Hingis és az esélyesség súlya „Nem fél attól, hogy egyszer nem búja elviselni az esélyesség súlyát?” - kérdezték Martina Hingis világelső teniszezőnőtől. „Milyen terhet? Nem érzek én semmit. És ha létezik is, akkor csak maga az ember találja ki. A teniszpályán a legfontosabb az elégedettség.” Sampras és a dicsőség Pete Sampras világelső férfi te­niszező nem szereti a dicsősé­get. „Dollármilliókat adnék azért, hogy ismeretlenül utaz­hassak a világban. Pedig csak úgy, ingyen jutok hozzá olyan dolgokhoz, amikért mások ke­ményen dolgoznak: ennivaló­hoz, szállodai szobához, repülő­jegyhez... Eléggé fura helyzet: a gazdagok mindent megkapnak, és akiknek nincs semmijük, azok fizetni kényszerülnek.” Robin, a Borg-reménység Björn Borg, Wimbledon és Ro­land Garros ötszörös bajnoka negyvenkét évesen a második házasságából született fia, a ti­zenegy esztendős Robin Borg te­niszpályáját egyengeti: „Na­gyon jó természete van a fiam­nak. Ügy gondolom, ha ráncba szedem, jó teniszező lesz belőle. Mert ahhoz képest igazán bizta­tóan ment neki, hogy csak más­fél éve vett először ütőt a kezé­be.” Szerinte a kis Robinból egy­szer nagy és híres teniszező vá­lik. Tanúi: „Ameddig jólesik” Barcelona férfi nyolcszáz méte­res futószámának olimpiai baj­noka, a kenyai Wiliam Tanúi az utóbbi időben inkább 1500 mé­teren versenyez. Mivel már har­mincegy esztendős, felvetődik a kérdés: meddig akar futni? .Ad­dig, amíg jól megy a versenyzés. Nem mondom, hogy negyven­évesen ott leszek a mezőnyben, de egyelőre jólesik ez az egész. Szóval, egy ideig még mara­dok.” Schumacheréknek nincs szomszédjuk Michael Schumacher német Forma-l-es világbajnok. Mit je­lent számára az élet? „Vidéki fiú vagyok. Éppen ezért élek Svájc­ban. Itt minden természetes: a gazdaság, az állatok, a paraszt­házak... Szabadidőmben szíve­sen járok a parasztokhoz vásá­rolni. Kertünkben úgy üldögél­hetünk, hogy senki sem figyel bennünket, ugyanis nincs szomszédunk. Ez olyan életmi­nőség, amiről nem akarok le­mondani.” Gunda Niemann-Stimemann háromszoros olimpiai, tízsze­res világ- és hétszeres Európa-bajnok CTK-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom