Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-25 / 8. szám

Sport 1998. február 25. 15 Georg Hackl Naganóban triplázott és nősülni készül A formaidőzítés mestere Mind a négy futamban ő volt a leggyorsabb CTK-felvételek J. Mészáros Károly _________ Ne m írnak róla sokat a lapok, nem olyan nagy sztár, mint Al­berto Tómba vagy az észak-ame­rikai profi jégkorongliga legneve­sebb játékosai, mégis sporttörté­neti cselekedetet hajtott végre a nemrég zárult naganói téli olim­pián. Georg Hackl volt a havas­jeges játékok eddigi tizennyolc felvonása alatt a hatodik sporto­ló, aki egymást követő három öt­karikás versenyen diadalmasko­dott. És ez már jelent valamit! Sőt a rekordok könyvébe való. Naganóban - mint korábban annyiszor - nem tartozott a férfi együléses szánkósok versenyé­nek legnagyobb esélyesei közé. Ám újra előhúzta régi, bevált fegyverét, a kiváló formaidőzí­tést, amivel a legnagyobb viada­lokon sorra borsot tör siketre éhes riválisainak az orra alá. így történt ez már négy esztendeje, amikor albertville-i győzelmét megismételve Lillehammerben is ő nyert. Akkor kicsit gúnyosan mondta: „Diadalom az osztrák Prock számára kész tragédia le­het, és persze igazságtalan is, ami történt, hisz két éven át jobb volt nálam...” Ugyanez ismétlő­dött meg az idén is. Hackl mind­össze ötödik lett az Európa-baj- nokságon, ahol az említett Prock nyert. A Világkupa-sorozatban pedig az olasz Zöggeler aratta a babérokat. Az olimpiai tobogán­ban azonban a formaidőzítés döntött. Mind a négy futamban Hackl érte el a legjobb időt, így elsőségéhez kétség sem férhe­tett. Ellenfelei úgy vélték, az egész versenyévadban pókere­zik velük, amire ő ennyit mon­dott: „Ne higgyétek, csak folya­matosanjavultam.” Negyedik olimpiáján harmadik aranyérmét szerezte Königseeben érett a szánkósok között klasszissá. Amire képes, az maga a tökély, ezt már nem lehet jobban művelni, mondogatják róla a szakemberek. Ilyen szán- kós még nem született. Testének optimális aerodinamikai adott­ságai vannak, és átlagon felüli versenyzői érzékkel száguld a to­Naganóban sem tar­tozott a férfi együlé­ses szánkósok verse­nyének legnagyobb esélyesei közé. bogánban. Akár óránkénti száz­harminc kilométeres sebességnél sem veszíti el ezt a rendkívül so­kat érő tulajdonságát, szinte hi­hetetlenül magabiztosan uralja a lefelé sikló sportszert. Kilencvenhat őszén komoly hát­műtéten esett át, ám száz nappal később már Európa-bajnok lett! Azóta sem képes teljes edzés­munkára, bizonyos értelemben korlátozott a mozgásban, szán­kózni azonban még mindig kivá­lóan tud. S bár betöltötte már a harmincegyedik születésnapját, a visszavonulásra egyelőre nem gondol: „Folytatom a verseny­zést. Azt nem tudom, hogy med­dig, de amíg élvezem a szánkó­zást, addig biztosan.” Még az olimpia idején bejelen­tette: rövidesen megnősüí, régi barátnőjét, Margita Datzmannt veszi feleségül: „Elszaladtak az évek, végre már gyerekeket aka­rok, nem szeretném, ha csemeté­im nagyapának szólítanának.” Nem költözik el szülőföldjéről. Berchtesgaden mellett, Énge- deyben, szülői házának tőszom­szédságában épített magának házat. Ebben ünnepelte a Hackl Név: Georg Hackl Született: 1966. szeptember 9-én, Berchtesgadenben Testsúiy/magasság: 80 kg/172cm Versenyszáma: együléses szánkó Családi állapota: nőtlen Foglalkozása: katona Legnagyobb sikerei: Olim­A téli olimpiák történetében eddig mindössze hat ver­senyzőnek sikerült egymás után három ötkarikás viada­lon aranyérmet szereznie: Gillis Grafström (svéd), férfi műkorcsolyázás (1920-1928) Sonja Henie (norvég), női műkorcsolyázás (1928-1936) Irina Rodnyina (szovjet), pá­család Georg harmadik olimpiai elsőségét. Édesapja nem kis büszkeséggel nyilatkozta: „Ta­valy szívműtéten estem át, és azt mondták az orvosok, hogy ne iz­gassam fel magam. Szerencsére Georgnak Naganóban folyton nagy előnye volt, ami valóban megnyugtatott.” pia: aranyérem 1992 (Albertville), 1994 (Lillehammer), 1998 (Nagano); ezüstérem 1988 (Calgary). Világbajnokság: elsőség 1989,1990,1997. Európa-bajnokság: arany­érem 1988,1990. Világkupa-győzelem: 1989, 1990 ros műkorcsolyázás (1972-1980) Ulrich Wehling (NDK-beli), északi összetett (1972-1980) Bonnie Blair (amerikai), 500 méteres női gyorskorcsolyázás (1988-1994) Georg Hackl (német) férfi együléses szánkó (1992-1998) Adatok, tények Ki ő? Hatan tripiáztak Portré Háromszázból a legjobb D. Varga László _________ Va nnak emberek, akiket ter­mészetes mozgásigényük naponta a sportpályára csa­logat. Versenyszerűen talán sosem sportoltak, de ha alka­lom adódik, rögtön élnek a lehetőséggel, hogy megmoz­gassák csontjaikat. Ilyen ember a nagykaposi Lukács Ervin is, aki a helyi energeti­kai szakmunkásképző sport­felelőse. Ha kell, sakkozik, kerékpározik, sízik, focizik, röplabdázik, vagy éppen te­niszezik... Egyszóval, őrzi az erőnlétét, pedig már közel jár az ötvenöthöz. Megha­zudtolva korát, sportakarat­ból példaképe lehetne sok fi­atalnak. így nem csoda, hogy legutóbbi amerikai vendég- útja során - miután szemébe ötlött a hirdetőplakát, amely amatőr teniszversenyre csa­logatott - ötvözte a kelleme­set a hasznossal. Gondolta, mit ér egy amerikai út, ha az ember a bámészkodáson kí­vül nem sportolhat. Nem so­kat tétovázott, előkerítette a száz dollár nevezési díjat, hogy besorolják az öt kategó­ria közül az „ötvenöt évig” korosztályúak csoportjába. A New York-i Flushing Mea­dows sportkomplexumban, ahol a hivatásosok amerikai nyílt teniszversenyét, a US- Opent rendezik, ha nem is vi­lágszínvonalon, de az ama­tőrök is megcsillogtatták tu­dásukat. S bár bizonyára jö­vőre sem kerülnek Samprasék közé, a hagyo­mányos amatőrverseny még­is teljesítette küldetését. A közel húszezer jelentkező, pontosabban rajtdíjat befize­tő közül végül háromszázan indultak a versenyen. A száz­dolláros részvételi díj teljes összegét különböző humán mozgalmak, alapítványok támogatására fordítják, ami tulajdonképpen a verseny- rendezés célja. A száz dollár­ból húszat kötelezően a D. A. R. E., azaz az AIDS elleni küzdelem laboratóriumá­nak, valamint további hason­ló szervezetek - aszerint, hogy a rajtdíjat befizető me­lyiket kívánta támogatni, - számlájára utalták. A hat­vannégyes főtáblára besorolt Lukács Ervin lassan, de biz­tosan haladt előre. A kieséses rendszerben zajló versenyen ötödik győzelme után azon vette magát észre, hogy a döntőbe került. S ott is, mint az előző öt esetben, amerikai ellenféllel találkozott, akit, akárcsak honfitársait, legyőzött. Lukács Ervin lett tehát a torna legjobbja. A rendezők úgy alakítják a dol­gokat, hogy a győztesnek az amerikai teniszbajnokságon az országából induló ver­senyző adja át (nem a másfél millió dollárt jelentő) a díjat. Karina Habsudovának, a szlovák női válogatott tagjá- nakjutott ez a megtisztelte­tés. Ő ugyan még nem nyert Flushing Meadowsban, mint Lukács úr, de lehet, hogy egyszer neki is sikerül. Áz ötvenöt évesek legjobbja sze­rényen mondta: „Nem az volt a fontos, hogy első let­tem, hanem az, hogy egyál­talán részt vehettem a verse­nyen, hogy hozzájárulhat­tam a humán mozgalom tá­mogatásához.” És a hazai amatőr tömegsport külföldi népszerűsítéséhez, tegyük hozzá. Kézfogás a döntő után, balról Lukács Ervin Archív-felvétel Sportolóktól hallottuk Mit mondtak Platininak az olaszok? Michel Piatini az idei labda­rúgó-világbajnokság szerve­zőbizottságának társelnöke, egykori kiváló labdarúgó. „Franciaországban azt köve­telik meg a játékostól, hogy jól játsszon, de a vereség sem olyan komoly esemény. Az olaszok máshogy néznek a dolgokra. Amikora Juventusba kerültem, gyor­san meg kellett értenem ezt az alapvető különbséget. Gyakran mondogatták az itá­liaiak: „Nem ez kell, Michel, ne feledd, hogy a 0:0 jó ered­mény, mert gól nem esett, te­hát senki nem követett el hi­bát.” Igen, a gól mindig a tévedés következménye... Ez valóban könyörtelen tény. Polster végletei Toni Polster, az 1. FC Köln osztrák gólgyárosa nagy szá­járól híres: „Már rájöttem, hogy a kissé szemtelen bécsi modorom nem mindenhol arat sikert. Ugyanakkor az is biztos: ha valaki a nyilvános­ság előtt úgy viselkedik, mint én és ráadásul másoknál töb­bet keres, eleget hallgathat. Ismerem ezt Ausztriából. Amikor megnyerjük a nemze­tek közti találkozót, elsőként kapom a dicséreteket. Ami­kor kikapunk, megint én va­gyok az első, aki nyelheti a szemrehányásokat.” Schumacherék katolikusok Michael Schumacher Forma-l-es pilóta és neje Corinna, valamint lányuk, Gina Mária katolikusok. Val­lásosságukról mondta a világ­bajnok: „Sajátos vallásgya­korlást folytatok, nem ra­gaszkodom görcsösen a kato­likus vallás előírásaihoz. Hi­szek az Istenben, imádkozom is. Igen, ott fenn van valaki, aki irányítja a sorsomat.” Schumacher sok trófeát emelt már a magasba CTK-felvétel Miben hisz Vriesekoop? Bettine Vriesekoop holland asz­talitenisz-csillag. Miben hisz a kaucsuklabdát bűvölő kiváló­ság? , Abban, hogy az ember ér­zi, mikor hogyan kell cseleked­nie. Ezt a képességet lehet fej­leszteni. Én is követtem el hibá­kat, de hiszem, hogy az ember mindig tanul belőlük. Igen, mi­nél többet tapasztal, annál könnyebben tájékozódik.” Sabovcík-rajongók klubja Jozef Sabovcík kétszeres Euró­pa-bajnok és a szarajevói olim­pia bronzérmes férfi műkorcso­lyázója Amerikában él és profiskodik. Nála készült a naganói játékokra honfitársa, a kassai Róbert Kazimir is. Sabov­cík észak-amerikai közkedvelt­sége napjainkban sincs szűnő­ben: „Vannak hű rajongóim, so­kan segítenek népszerűsítésem­ben. Nemrég a New York-i Deb Rolnson létrehozta szurkolóim klubját. Napokon belül hatvan tagot toborzott. Ők évente négyszer szórólapon értesül­nek fellépéseim programjáról, fényképet kapnak rólam, s a csomagba belekerül egy póló is, melyen az ismert Jumping Joe nevem olvasható. Szlovákiai rajongóim is csatlakozhatnak, külön oldalam van az Interne­ten ­http://www . islandnet. com/-luree/joe/jozef.html.

Next

/
Oldalképek
Tartalom