Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-07 / 1. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1998. január 7. » 31. évfolyam Sport A kassai Jaroslav Horváth Prágában ért el testépítő pályafutása 1 fa csúcsára. -Lw Riport A francia Champagne után Pozsonyban volt az első pezsgőgyár. Heti tévé- és rádióműsor 1998. január 10-től 16-ig 32 oldalas színes magazin A kisebbségi kérdés rendezetlensége fékezi Szlovákia esélyeit Az igazi alternatíva CSÁKY PÁL ________________ A szlovák újságírók a közelmúltban sokat foglalkoztak az SZDK és az MK tárgyalásaival, azonban alig értek hozzá a leglényegesebb kérdéshez. Ahhoz, hogy az SZDK több kérdésben meglepően tanácstalan, hogy híján van az egyéniségeknek, s mennyire nem hatékony a döntéshozatali rendszere. A kisebbségi téma kapcsán megdöbbentő, hogy a jelenlegi ellenzéki politikai garnitúra legjobbjainak is mennyire nincs elképzelésük a kérdés rendezéséről. A szlovák politikai pártoknak máig nincs programjuk a probléma megol- -1 .ára, márpedig ahol a népeség húsz százalékát kisebbségi- k alkotják, nem demokratikus pírt az, amely ezt a kérdést megpróbálja ignorálni. Szlovákiában a kisebbségek ügyében nemcsak a nyelvi jogok terén vannak hiányosságok, hanem sokkal nagyobb problémahalmazról van szó, amelynek megoldása nélkül nem képzelhető el demokrácia. A Magyar Koalíció felkészült a dialógusra; olyan dokumentumokat dolgozott ki, amelyek európai szintű megoldásokat kínálnak. Kettős mércét alkalmaz-e a világ Szlovákiával szemben, amikor a kisebbségi kérdés megoldását sürgeti? Egyáltalán nem: a kisebbségek számaránya önmagában jelzi a kérdés súlyát. Ravasznak akar látszani, ám elképzelhetetlenül dilettáns az a sokszor megismételt álláspont is, mutasson az EU olyan államot, ahol a kérdés magasabb szinten van megoldva, mint nálunk. Az EU majdnem minden tagállamát felsorolhatnánk, bár igaz, hogy azokban nem nemzetközi nyomásra és nem a máig hiányzó nemzetközi „standardok” alapján sikerült megoldást találni, Megdöbbentő, hogy az ellenzék mennyire tanácstalan a kisebbségi kérdésben. hanem az államférfiúi bölcsesség alapján, amely felismerte, hogy a legjobb kisebbség az elégedett kisebbség. A szlovákiaihoz hasonló multietnikus társadalom a begliumi, amely föderáció; a brit és a spanyol, amely jelentősen decentralizált, s ahol a skótoknak és a walesieknek, valamint a katalánoknak és a baszkoknak óriási, autonóm jogköreik, az utóbbiaknak önálló parlamentjeik és kormányaik vannak. Svájc bár nem EU-tag, kantonális rendszerével követendő példát szolgáltat a különböző nemzetek együttélésére. A szlovákiai magyarokénál sokkal kisebb a dél-tiroli osztrákok és a finnországi svédek számaránya; az előbbiek nagyon kemény területi és kulturális autonómiával rendelkeznek, Finnország pedig nem sokat vacakol a kisebbségi jogokkal: a lakosság kb. 5 százalékát kitevő svédek kedvéért az egész országot kétnyelvűnek minősítette. Visz- szatérve Szlovákiához: ha a kérdés rendezetlenségére koncentrálva azt is mondhatom, hogy emiatt függnek össze a Szlovákiában élő magyarság nyelv- használati jogai azzal a kérdéssel, milyen lesz Szlovákia polgárainak életszívonala mondjuk öt év múlva. A kisebbségi kérdés rendezetlensége miatt ugyanis Szlovákia EU-tagsága késedelmet szenvedhet, s ennek komoly gazdasági következményei lehetnek. Ezért stratégiai cél ezekben a hónapokban a Magyar Koalíció diplomáciája számára, hogy bevigye az európai és az USA-beli politikai köztudatba: Szlovákiában nem a Szlovák Demokratikus Koalíció, hanem az SZDK és az MK együttműködése az igazi alternatíva. Ezért siker az, hogy Bonnban is, Brüsszelben is, Washingtonban is figyelmeztették az SZDK vezetőit: az új szlovák kormánynak is arra kell számítania, hogy nem a deklarációi, de konkrét lépései alapján fogják megítélni tevékenységét. Vezércikk Hétről nyolcra jutni Miklósi Péter ___________ Té telezzük fel, hogy az idei év jobb lesz, mint a tavalyi. E kincstári derűvel mindössze annyi a baj, hogy mindig ezt szoktuk feltételezni, ám az új esztendők többsége ritkán különb az átlagosnál. Tulajdonképpen ezt a szokványos állapotot igazolják 1998 legelső napjai is, hiszen most, párszor huszonnégy óra távlatából annyira azért mégsem volt csapnivaló az évkezdet... Leszámítva a pezsgőtúlfogyasztás okozta természetesnek mondható fejfájást és eltekintve az aligha télies időjárás stiklijeitől, a dolgok amúgy rendjén valónak látszottak. A família vagyonának jelentős részét megtestesítő Skoda- Felícia Újév reggelén is ott állott bérházunk udvarán. Az őt beborító légszenny és egyéb kosz, becslésem szerint szintén az átlagos volt, tehát nem haladta meg az elfogadott mértéket. Ha hinni lehet a szemnek, akkor szilveszter éjszakáján nem taposták meg a tetejét, nem tépték ki tövestől az ablaktörlőket és a reflektorüveget sem zúzták be. Eddig tehát jól állok. Sőt! A környék is, mert a közelünkben karácsony és szilveszter között senkinek sem törték fel távollétében az otthonát. Ez sem utolsó fegyvertény a különböző rendű és rangú bűnözés Mekkájává „fejlődött” Szlovákiában; ezért, ha a szűkebb pátriám vagyonbiztonságának szemszögéből szemlélem a dolgokat, némi iróniával akár azt is leszögezhetném: javul a komfortérzetünk. Tudom, vannak, akik most a fejüket csóválják; de szabad ennyire kishitűnek lenni egy olyan országban, ahol a pántlikás jelszavakkal ágáló kormányzati propaganda szerint öles léptekkel megyünk Európa felé?! Hogy eközben Szlovákia tavaly pusztán peronjegyet kapott az európai vonathoz, a NATO-csatlakozásnak pedig legföljebb a kukkolói lehetünk? De kérem, hát illik ilyesmivel előhozakodni egy olyan országban, ahol 1994 ősze óta ennél jóval meghök- kentőbb mutatványok történtek a hazai közélet porondján? Például ama „varázslatnak” lehettünk szemtanúi, hogy a kommunista nevelteté- sű és mostanában a kormány- koalícióban tömörülő szocialista termelésirányítókból az egyéni tőkefelhalmozás bátor igehirdetői s megvalósítói lettek- legalábbis az ő magánva- gyonukon belül. Vagy hogyan mentek át tetőtől talpig nemzeti színűbe a szocialista internacionalizmus korábban megalkuvást nem ismerő, elszánt élharcosai. Avagy miképpen lett a hajdani központi pártszanatórium igazgatójából Istenhez fohászkodó, ájta- tos lény és kulturális miniszter... Aki józanul gondolkodik, igazolhatja: nem légből kapott példák ezek. Bár én még azt is el tudom képzelni, hogy az ország lakossága nagyvonalúan szemet húnyna e „személyiségformáló” bűvészmutatványok fölött, feltéve, ha Szlovákiában végre már valóban pozitív irányba mozdulnának el a dolgok. Ha a bürokratikus, újfent állampárti bénultság helyébe a gazdaság és a társadalom egészét átszövő rugalmasság lépne; ha nálunk nem a korrumpálódásra hajlamos gazdasági vezetőknek, a tájékozatlan és a felelősség alól kibúvó csinovnyikoknak állna újra a világ. Igaz, a remélt fordulat érdekében tenni kell. Mielőbb és nem is keveset. Magyarán: alapjaitól kell gatyába rázni az egészet. Ezért 1998-ban komoly demokrácialeckét jelenthetnek mind a parlamenti, mind a helyhatósági választások, amelyek során kiderülhet: az ország tud-e büntetni és ily módon megszabadulni azoktól, akik feleslegesen zaklatják. Javaslom hát, ’98-tól ne várjunk többet, mint kellene. Csak legyünk mi magunk nagyon erősek. És racionálisak. Hogy sikerüljön végre hétről nyolcra jutnunk! Téli csendélet, némi múlttal... Vasárnap
