Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-10 / 286. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 10. KOMMENTÁR Zörgött a haraszt MOLNÁR NORBERT Elült egy újabb botrány, szent a béke a koalícióban. Ján Čarnogurský feje senkinek sem kell már, a baloldal is meg­ígérte: szerényebben viselkedik. Az elmúlt napokban sok minden történt a kormánykoalíció berkeiben. Az igazságügy-miniszter nem támogatta a kor­mány programnyilatkozatát. Ezt személyesen közölte újság­írókkal. Ha csendben marad, az események a régi mederben folynak, s csak pár napra rá robbant volna ki a botrány egy teljesen más ügy kapcsán. Hiszen a baloldal mást sem csinál, mint megpróbálja amúgy is megalapozatlanul megnövelt súlyát tovább növelni. Migašéknak teljesen mindegy, hogy kinek a leváltását követe­lik, vagy éppen milyen új pozíciót találnak ki maguknak, a lé­nyeg, hogy ne legyen nyugalom. S ezt az SZDK szétverésével tudják elérni. Akadnak partnereik is, az ifjú kereszténydemokraták, akik anélkül, hogy akarnák, erősítik a baloldalt. Ha kiugorna egy kereszténydemokrata platform, óhatatlanul maga után vonná egy frakció megalakulását is. A miniszterelnöki poszt eseten­kénti követelése a DBP részéről - Fico talonban maradt - am­bícióik lankadatlanságát támasztják alá. Az ellenzék pedig röhög a markába. Ezeket is szétverjük, nem ők lesznek az elsők - gondolhatta Sergej Kozlík, mikor a rádi­óban nem cáfolta, hogy tárgyaltak a baloldallal. Bugár Béla kijelentésére pedig Jozef Migaš megsértődött: bizonyítékokat akar. Nem lesznek, mert már nem lehetnek. A koalíciós ta­nács megszüntette a harasztzörgést. Bár a négyek (sokak) állítják, elszívták a békepipát, a földalap még parázslik. Az MKP politikusai nagyon óvatosan, a válasz­adást kerülve nyilatkoztak az alapról. Jelöltjük több is van, a fogadó baloldali fél azonban nem mutat túl nagy hajlandósá­got a koalíciós szerződés tiszteletben tartására. Néhány nap, és újra felbojdul a méhkas. A különbség valószínűleg az lesz, hogy a közvélemény nem szerez tudomást az újabb ellentétekről, hiszen a békén túl megegyeztek a nézeteltérések titokban tartásáról is. Kötvényért részvény | SIDÓ H. ZOLTÁN Az értékpapírtőzsdén máris kedvező a fogadtatása a vagyon­alap minapi döntésének, amelynek értelmében akár már ja­nuár végén becserélhetjük a második hullámban kapott va­gyonalapi kötvényeinket a vagyonalap kezelésében levő cé­gek részvényeire. A tőzsdén azóta élénkebb a forgalom, a ke­reskedők próbálják felbecsülni, mely papírok iránt lesz na­gyobb érdeklődés. A vagyonalap új vezetősége a korábbi pri­vatizációs döntések felülvizsgálata mellett a másik legfonto­sabb területtel, a lakosság birtokában levő, jelenleg gyakorla­tilag minimális értékű, ráadásul a kereskedésből kivont va­gyonalapi kötvények kérdésével is foglalkozik. Közismert: az alap kasszája üres, 2001-től képtelen kifizetni a közel 3 millió polgárnak járó pénzt, megközelítőleg 30 milli­árd koronát. Ezért felajánlotta: a stratégiai vállalatok részvé­nyeinek 20 százalékát is odaadja a lakossági kötvényekért. Nem vitás, a Szlovák Gázművek vagy a Transpetrol részvé­nyeihez való hozzájutás valóban jó üzletnek bizonyulhat, vi­szont a Szlovák Takarékpénztár vagy az Általános Hitelbank értékpapírjai már kevésbé vonzóak. A „kötvényért részvényt" csereüzlet egyik buktatója a hihetet­lenül rövid határidő. Szinte lehetetlen alig egy hónap alatt előkészíteni az emlíett óriáscégek, pénzintézetek részleges privatizációjának pontos tervét, továbbá a tőkepiac élénkíté­sét segítő új törvénytervezeteket. Ez talán a kisebbik gond, hi­szen legfeljebb nem januárban, hanem, mondjuk, áprilisban kezdődne a nagy lakossági értékpapír-tranzakció. A nagyobb baj az, hogy a Mečiar-kormány áldatlan ténykedése nyomán a lakosság elvesztette a cégpapírokba vetett bizalmát, Jozef Magula volt pénzügyi államtitkár pedig sikeresen tönkretette a tőkepiacot. Végezetül: a magánosítás szlovák útjának „kö­szönhetően" a szóba jöhető cégek többsége hatalmas adós­sággal, másodlagos fizetésképtelenséggel küzd, a vállalatok működésére vonatkozó legfontosabb adatok pedig nem is­mertek. A vagyonalap kezdeményezése azon áll vagy bukik, hogy a lakosság bízik-e a cégpapírokban vagy esetleg meg­tartja vagyonalapi kötvényét. Annak tudatában, hogy majd­csak kap érte pénzt. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hírdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.slt/ E-mail: voxnova@isternet.sk Képviselők a várhegyen: - Hogyan szavazhatnék a parlamentben lelkiismeretem szerint, amikor nekem olyan nincs. (Peter Gossányi rajza) Boros Tamás tudta, hogy útjában áll valakinek, ráadásul „énekelt" is a rendőrségnek Hosszú hallgatás után 1998. július 2., Budapest belvárosa, Aranykéz utca. A legszörnyűbb magyaror­szági robbantás helyszíne. Négy emberáldozat. SOMOGYI ALFRÉD Az egyik árus a harangszóra em­lékszik, a másik a rádió hírmű­sorának főcímzenéjére. Boros József Károly, akit mindenki csak „Óriás Tamás"-ként ismer (ezért is szerepelt és szerepel máig mindenütt Boros Tamás­ként), kilép az egyik épületből, és elindul gépkocsija felé. Elha­lad egy ott parkoló 126-os Fiat mellett... A robbanásnak négy áldozata van, köztük a célsze­mély: Boros Tamás. Az „Óriás" menő vállalkozó volt. Neve összeforrott az elhíresült olajüzlettel, s ezzel összefüggés­ben az egyre szövevényesebb al­világgal. A négy kilogramm TNT-nek megfelelő robbanó­anyag a „feladó" halmozott bün­tetése a „címzettnek". Boros tud­ta, hogy útjában áll valakinek vagy valakiknek, s ezt nem is rej­Szerinte alvilági körbetartozás állha­tott a háttérben. tette véka alá. Ez lett a veszte a három véleden áldozatnak, hi­szen a vállalkozó nem kerülhette el sorsát; csak idő kérdése volt, mikor teszik el láb alól. Bő egy évvel korábban, 1997 februárjá­ban - az Óriás ekkor már rendőr­ségi védelem alatt állt - külföldi rejtekhelyén tájékoztatta a ma­gyar hatoságokat a budapesti robbantások lehetséges elköve­tőiről. Szerinte alvilági körbetar­tozás állhatott a háttérben. Az Óriás másról is „énekelt": vallo­másában elhangzott néhány „nagyonsokcsillagos" rendőr ne­ve is. Pesten hallani, hogy egy volt főrendőr éjszakai mulató­kat, egy másik pedig őrző-védő kít.-t üzemeltet. Mi több, Boros vallomása kapcsán még Pintéi­Sándor jelenlegi belügyminisz­tert is meghallgatta az Ország­gyűlés nemzetbiztonsági bizott­sága, hogy ismerte-e azt a vala­kit, akivel vagy kétszer találko­zott. Mindenesetre Boros Tamás halála megnyugtatta a kedélye­ket. A robbanás utáni napokban - állítólag Bécsben vagy Po­zsonyban - tanácskoztak a „ke­resztapák". Hogy miben állapod­tak meg, az sajnos, nem került be a híradók vezéranyagai közé. Az viszont tény, hogy az .Arany­kéz" véget vetett a budapesti robbantássorozatnak. A rendőrség szakemberei megál­lapították, hogy a belvárosban használt anyag kísértetiesen ha­sonlít egy Szlovákiában gyártott robbanóanyaghoz. Sőt azt is ki­derítették, hogy a 126-os Polski Fiatot, amelyben elhelyezték a robbanószert, hamis papírokkal egy szlovák állampolgár vette Magyarországon. Jozef Hamalát eddig nem sikerült kézre keríte­ni. Valószínűleg sosem kerül elő. A nyomozás részleteinek nyilvá­nosságra kerülése után érdekes szókapcsolat jelent meg a ma­gyarországi sajtóban: Mečiar­kommandó. Persze az akkori szlovák vezetés sértett kisfiú­ként reagált a felvetésre. Akár van alapja, akár nincs, a Mečiar­kommandó sokak fantáziáját megmozgatta. A „csapat" állító­lag a néhai csehszlovák titkos­szolgálat, az ŠtB munka nélkül maradt robbantási szakértőiből áll, és elképzelhető, hogy a „fi­úk" az alvilág megrendeléseiből biztosítják napi betevőjüket. Pozsony viszont hallgatott. Az­tán jött a kormányváltás, és de­cember elején Ladislav Pittner belügyminiszter Budapesten be­jelentette: igen, Szlovákiában is gyártanak olyan anyagot, mint amilyen az Aranykéz utcában robbant. Segítséget ígért ma­gyar kollégájának az ügy tisztá­zásához. Aztán már itthon pon­tosított: az Aranykéz utcai rob­banóanyag Szlovákiából szár­mazik, és remélhetőleg rövide­sen kézre kerítik az elkövetőket. ... röhög, amikor Borosról és az Arany­kéz utcáról olvas. Röviddel a gyilkosság után a magyar rendőrség kihallgatta a néhai Óriás egyik üzlettársát. Az illető nem rejtette véka alá, hogy örül Boros halálának, sőt úgy fogalmazott: ő is megren­delte volna Boros megölését, csakhogy neki nincs annyi pén­ze! És nem ő volt az egyetlen ha­sonlóan gondolkodó ember. Bo­rosnak ugyanis rengeteg ellen­sége volt. A rendőrök nyomoz­nak, az alvilág tovább szövi há­lóját, a robbantók jól élhetnek a „bumm"-díjból, az utca embere pedig lassan elfelejti, hogy ki volt Boros József Károly, alias Óriás Tamás. A három vétlen ál­dozat hozzátartozói azonban nem fogják elfelejtem sem ezt a nevet, sem július második nap­ját. A „megrendelő" pedig már régen hátradőlt karosszékében, nyugodtan összekulcsolta „aranykezeit", kövér füstkariká­kat ereget, s nagyokat röhög, amikor Borosról és az Aranykéz utcáról olvas. A szerző a Duna Televízió Hír­adójának szerkesztője. TALLÓZÓ SME Vladimír Mečiar harmadik kor­mánya idején egyebek között két súlyos bűncselekmény is történt. Az egyik ifj. Michal Kováč elrablása, a rnásik a népszavazás meghiúsítása. Mindkét esetben felmerült a gyanú, hogy a háttérben álla­mi tisztviselők vagy szerveze­tek állnak, ennek ellenére Vla­dimír Mečiar mindkét ügyben amnesztiát hirdetett. Az ál­lamfői tisztségeket ellátó Mi­kuláš Dzurinda miniszterel­nök - élve jogával - most ér­vénytelenítette az amnesztia­rendeleteknek azt a részét, amely a feltételezett tetteseket védte. Lehet, hogy Dzurinda lé­pése szokatlan, de ugyanolyan szokatlan volt Mečiar tette is, amellyel meg akarta akadá­lyozni a bűnösök kézre keríté­sét és felelősségre vonását. PRAVDA Egy kormánytag kijelentései­nek egészen más a hatása, mint egy ellenzéki politikus szavainak. Az előbbi esetében feltételezhető, hogy jobban meggondolja, mit mond, vi­szont az ellenzéki képviselő megengedheti magának a túl­zásokat. A jelenlegi kormány tagjai csak nehezen tudják el­hagyni ellenzéki magatartásu­kat és stílusukat. Ebbe a hibá­ba esett Ján Čarnogurský és Ľubomír Fogaš is. Ha valaki hatalmon van, kompromisszu­mokat kell kötnie, és néha tar­tania kell a száját. ENSZ-dokumentum Nem szabad „eltüntetni" Még a kormánykoalícióban sincs egyetértés azzal kapcsolatban, hogy Mikuláš Dzurinda minisz­terelnök hatályon kívül helyez­hette-e vagy nem a Vladimír Mečiar volt kormányfő által ifj. Michal Kováč elrablásának, il­letve a népszavazás meghiúsítá­sának ügyében kihirdetett dupla amnesztiát. Ha figyelembe vesszük az ENSZ­közgyűlés 1992. december 12­én jóváhagyott nyilatkozatát, akkor megállapíthatjuk: ajelen­legi kormányfő „félig" helyesen járt el. Az ENSZ dokumentuma ugyanis a „polgároknak az erőszakos el­tűnéssel szembeni védelméről" szól, és egyértelműen kizárja olyan személyek kegyelemben részesítését, akik emberrablás­sal gyanúsíthatok. A nyilatkozat 2. cikkelyében szó szerint a kö­vetkező olvasható: „Egyetlen ál­lam sem valósít meg, engedé­lyez vagy tolerál erőszakos el­tüntetést." A dokumentum 18. cikkelye pedig kimondja, hogy az emberrablással gyanúsítható személyek nem részesülhetnek amnesztiában, illetve esetükben nem hozható olyan döntés, amelynek értelmében elkerül­hetik a felelősségre vonást vagy a büntetést, (mg) VISSZHANG Ad: Kemény tél lesz? Úi Szó, 1998. november 28. Megértés kellene A jegyzetet minden jóérzésű pelsőci helyteleníti. Helyettük is válaszolnom kell rá. Inkább megrugdosott „fehér nigger"­nek érzem, mint indiánnak. Az együgyű indiános mesécske in­kább az óvodásoknak való, mint az Új Szó felnőtt olvasói­nak. Nemcsak én, hanem má­sok sem tudták, hogy a Csema­dok ünnepet szentel, illetve de­hogy szentel, hiszen engem senki nem kért, hogy legalább rövid imával szolgáljak. Nem akartam a koszorúzást szándé­kosan zavarni, pedig a cikk ezt szeretné sugallni. Abban is csúsztatás van, amikor Kmotrik Péter azt írja, hogy: „Végül ti­zenöt percben sikerült meg­egyeznünk." Az első szóra leál­líttattam a fűrészt, és szíves hajlandóságot mutattam bár­meddig szüneteltetni a mun­kát. Én kérdeztem: „Elég lesz-e a tizenöt perc?" (Mivel hamar sötétedik.) Erre tanúim is van­nak. Kmotrik úr szervezőkről ír, de hol maradt a szervezés? Az még nem minden, hogy meghívunk előadókat, szerep­lőket, és azután lesz, ami lesz. Nem volna szabad ilyen meg­emlékezéseket az iskola és a történelmi egyházak mellőzé­sével tartani, mert akkor fából vaskarikát csinálunk, mint a mellékelt példa mutatja. Elpus­káztak egy lehetőséget is a ta­nuló ifjúság honismereti neve­léséhez. Csöndben megjegy­zem, némi érdemem azért ne­kem is van abban, hogy „a ha­gyományok és a kultúra helyi tisztelői" ünnepet ülhettek. Nem zárható ki az a feltevés, hogy a szerző jóhiszeműségé­vel gálád módon visszaéltek azzal a céllal, hogy egy nagyot rúgjanak belém és a gyüleke­zetbe, mivel mi arra vetemed­tünk, hogy megmentsük a rom­ba dőléstől a parókiát. Pelsőc egyik patinás épülete új fedelet kapott. Az új háztető ellenére még rengeteg munka van, fé­lünk, hogy karácsonyra sem lesz minden kifogástalan álla­potban. Inkább megértésre, tü­relemre, segítségre lett volna szükségem, mint arra, hogy megtiporjanak. Tisztelettel: Radácsy Károly Pelsőc

Next

/
Oldalképek
Tartalom