Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-04 / 281. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 4. kommentár Furcsa menetrend TÓTH MIHÁLY Kontinensünkön gazdag történelme van a koalícióban kormányzásnak. A végrehajtó hatalom gyakorlásának e módjára az jellemző, hogy a megbízatási időszak első felében úgyszólván idilli a szövetségbe tömörült pártok viszonya. Ha vannak nézeteltérések, ezek „családon belül" feloldhatók. A feszültségeket legfeljebb a vájt fülű politikai elemzők érzékelik. Az egymásra mutogatást meghagyják a ciklus legvégére. Szlovákia e tekintetben is kivétel. Még csak tervezgették a kormányprogram elfogadását, amikor az igazságügy-miniszter a program ellen szavazott. Azóta a sajtóban ennek jelentős irodalma keletkezett, az egésznek az a lényege, hogy konzervatív körökben,még nem dőlt el: a korszerűtlen kereszténydemokrácia-e a domináns, vagy a német típusú. Ján Čarnogúrskýnak abban kétségkívül igaza van, hogy mozgalmában azok alkotják a rokonszenvezők zömét, akik inkább a falusi plébánosra, nem pedig a katolicizmus korszerű és decens ideológusaira hallgatnak. Čarnogurský ellenszavazatát ném lehetett családi üggyé minősíteni. Ugyanakkor Dzurinda miniszterelnök még arra is rákényszerült, hogy jó képet vágjon az egészhez, ami - ismerjük be - egyedülálló az európai parlamentarizmus történetében. Čarnogurský megengedhette: esze ágában sincs lemondani. Valljuk be őszintén: mi, akik drukkolunk, hogy a koalíció kibírja a négy esztendőt, ahelyett, hogy felháborodtunk volna a KDM elnökének nehezen minősíthető magatartásán, fellélegeztünk, amikor megtudtuk: nem távozik. És különféle konstrukciókat agyalunk most ki a mentségére: a ravasz Čarnogurský így próbálja magához édesgetni Mečiar demokrata asszonyságait, akik nincsenek kevesen; így próbálja a kényszerházasságra kárhoztatott KDM-et átmenteni arra az időszakra, amikor már nem kell tartani Mečiar visszatérésétől; stb. Még napirendre sem tértünk igazságügy-miniszte.rünk különutas magatartása láttán, újabb hidegzuhanyban részesültek a demokráciát féltők: a parlamentben a kormányprogram megszavazásakor éppen hogy csak többséget kapott a Dzurinda-kabinet. Ami a legkellemetlenebb: az „elbitangolt" képviselők jelentős része nem tapasztalatlanságból, nem is a parlament elnökének melléfogásai következtében szavazott koalíciós szempontból ésszerűtlenül, hanem tudatosan. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy pl. miért nem voltjelen Rudolf Schuster, a PEP elnöke, akiről sok minden állítható, de az nem, hogy tapasztalatlan. Számomra egyetlen fénypontja van az elmúlt két nap történéseinek: a magyar képviselők - bejelentésükkel ellentétben - úgy szavaztak, hogy nem járultak hozzá a mindenkori koalíciók „menetrendjének" felborításához. A négy párt közül legalább kettő mintha azt akarta volna demonstrálni, hogyan nem lenne szabad politizálni. Csomagot kapunk SIDÓ H. ZOLTÁN Karácsony közeledtével bizonyára nem a körvonalazódó gazdasági csomag fogja leginkább megörvendeztetni szívünket. A szigorító intézkedéseket, a pénztárcánkat nem kímélő döntéseket tartalmazó csomag sajátossága, hogy rossz helyre címezték. Sajnos, január elsejétől a lakosság kapja meg a kormány küldeményét, nem pedig a Mečiar-kabinet, amelynek gyalázatos négy éve idézte elő az intézkedések meghozatalát. A Dzurinda-kormány szerdai üléséről ez ügyben még viszonylag kevés konkrétum szivárgott ki, mivel csupán december 16án tárgyal a gazdasági csomag részleteiről, annyi azonban bizonyos: emelkedik a gáz és a villamos energia ára (a lakosság számára akár 60-70 százalékkal is), bizonyos termékeket magasabb adósávba sorolnak, tervezik a tömegközlekedés és a postai díjszabások emelését is, és fokoztosan feloldják a központilag szabályozott árakat. Brigita Scmögnerová pénzügyminiszter a minap azt mondta: ha nem tennék meg a népszerűtlen intézkedéseket, akkor rövidesen 15-25 százalékkal kellene leértékelni a koronát. A kormányváltást követően általában az új garnitúra ujjal mutogat a régire, a hibákat, nehézségeket a korábbi adminisztráció nyakába varrja. A Mikuláš Dzurinda vezette koalíciós kormány jogosan hozza fel minduntalan a Mečiar-kabinet vétkeit, hiszen elképesztő rajthelyzetből kénytelen indulni. Az állam kasszája kiürült - még a vésztartalékok is elfogytak. Ezek után nincs mit csodálkoznunk a bizonyára még sokáig szidott gazdasági csomagon. Ha azt akarjuk, hogy négy év múlva karácsony tájékán ne ilyen csomagot kapjunk, akkor Szlovákia polgárai az újabb parlamenti választásokon többé nem szavazhatnak a sokat ígérő, de csak harácsoló és dilettáns pártokra. ímí^W^B Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), -kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma(58238338), Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel,: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Leváltott férj a feleségnek a kocsmában: - Nem elég, hogy visszahívtak tisztségemből, még te is hazahívsz?! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ SME - Meg kell változtatni a törvényt a kétnyelvű bizonyítványokhoz? - teszi fel a kérdést Ondrej Dostál, és válaszol is: - Van más, gyorsabb megoldás is. Ez pedig a minisztérium döntése, hogy adjanak ki kétnyelvűeket. Az ilyen bizonyítványokat ugyanis nem az államnyelvről szóló törvény szüntette meg, hanem a jogszabálynak az oktatási minisztérium általi értelmezése. A törvényt 1995 novemberében fogadták el, és 1996. január elsején lépett hatályba. Ennek ellenére 1996 januárjában és júniusában még kétnyelvű bizonyítványokat kaptak a tanulók. Egynyelvűvel való helyettesítésüket „csak" 1997 januárjában rendelték el. Azt jelentené ez netán, hogy Slavkovská egy teljes éven át ignorálta a nyelvtörvényt? Nem. Csak 1996ban másként értelmezte, mint 1997-ben. Ha a törvény elfogadása utáni évben ki lehetett adni kétnyelvű bizonyítványokat, miért ne lehetne most is? Az integrálódás olyan folyamat legyen, amelyben nemcsak a kisebbség változik meg, hanem a többség is Második nyelv és hazai nyelv Amint arról az Új Szó hétfői számából értesülhettünk, Milan Ftáčnik oktatási miniszter a Fórum Intézet által rendezett komáromi szemináriumon fölvetette: a szlováknyelvoktatás kapcsán a szlovákról ne mint idegen, hanem mint második nyelvről beszéljünk. LANSTYÁK ISTVÁN A javaslatot Szilvássy József elfogadhatónak tartja, egyrészt azért, mert szakmai szempontból is helytálló, másrészt pedig azért, mert ez, úgymond, jelzés lenne a szlovákság felé - a szlovákiai magyarok fontosnak tartják a szlovák nyelv oktatását és ismeretét. Vojtek Katalin eltérően látja a kérdést, úgy gondolja, ez a gesztus azoknak a nacionalistáknak tett engedmény lenne, akik maguk semmiféle kompromisszumra nem hajlandók. Akármennyire is különös, mindkét véleményt jogosnak, megalapozottnak tartom. Való igaz: a kétnyelvűségkutatás úgy tartja, a kétnyelvű közösségben élők számára a köNevezetesen arról, hogy mindez fordítva is érvényes. zösség másik nyelve nem idegen, hanem második nyelv. Saját tapasztalataink is ezt támasztják alá. A szlovák nyelv még azokon a területeken is, ahol a magyarság alkotja a helyi lakosság többségét, naponta jelen van az emberek életében. Ezt még a kisgyerekek is észlelik, ők is másképp néznek a szlovákra, mint az „igazi" idegen nyelvelore. Rokoni, baráti kapcsolatok révén a szlovák nyelv az itteni magyarok számára az „intim szférában" is jelen van, ami az angolról vagy az arabról aligha mondható így el. Vagyis a második és az idegen nyelv közötti különbségtételnek megvan az alapja, annak ellenére, hogy oktatás-módszertani szempontból a szlovákot a szlovákiai magyarok számára alapvetően az idegen nyelvek elsajátítására kidolgozott módszerek szerint kell tanítani, figyelembe véve persze mindazokat a motiváló tényezőket, amelyek a „valódi" idegen nyelvek esetében nem, vagy nem ugyanúgy állnak fönn. Mindez főként azokra az iskolákra vonatkozik, melyeknek növendékei erősen magyar többségű településeken laknak, ahol a gyerekek többsége intézményi keretek közt - óvodában, iskolában - kezd el megismerkedni a szlovák nyelv alapjaival. Ezekre nem „ragad" úgy rá a szlovák nyelv az utcán, játszótéren, mint nem egy esetben azokra, akik olyan városokban, falvakban élnek, ahol a magyarság számszerűen is kisebbségben van. Az erős szlovák többségű környezetben élő magyarok számára némileg másképp kellene a szlovák nyelvet oktatni, hiszen nekik sokszor nem annyira a szlovák nyelv elsajátítása okoz gondot, hanem a magyar megtartása (ilyen helyzetben inkább a magyarnyelv-oktatásra kell helyezni a nagyobb hangsúlyt). Hasonló a helyzet a vegyes házasságokból származó gyerekek egy részével is (már akiknél a kérdés egyáltalán felmerülhet, ennek ugyanis feltétele, hogy magyar iskolába járjanak, ami - tudjuk - a ritkábbik eset). Ez az érem egyik oldala. Ám ahhoz, hogy ne lehessen szó a szlovák nacionalistáknak tett engedményről, nem szabad megfeledkeznünk a másik oldalról sem. Nevezetesen arról, hogy mindez fordítva is érvényes. Vagyis a vegyes lakosságú területeken élő, a magyar nyelvet is ismerő szlovákok számára sem idegen nyelv a magyar, hanem hasonlóképpen második. Az okok azonosak, hiszen őket a magyar nyelv veszi körül mindennapjaikban, s jelen van „intim szférájukban" is. A Vajdaságban a nacionalista fordulat előtti évtizedekben a kisebbségi nyelveket környezetnyelvnek nevezték, s a többségi nemzet tagjai kötelező tantárgyként tanulták őket az iskolában. Az együtt élő nyelveknek ez a másfajta szemlélete azonban nemcsak helyi szinten kell érvényesüljön, hanem országosan is. Szlovákiában az őshonos kisebbségek nyelve országos szinten sem tekinthető olyan idegen nyelvnek, mint az angol vagy a francia, hiszen e nyelvek hosszú évszázadok óta együtt s egymást gazdagítva élnek a mai Szlovákia területén. A nagyobb lélekszámú kisebbségek esetében a mai helyzet is kellőképpen indokolja, hogy másképp tekintsünk rájuk, mint a más országokban honos nyelvekre. Ennek pedig szintén tükröződnie kellene a szóhasználatban. Amint például az ötmilliós Finnországban a háromszázezer svéd által beszélt svéd nyelvet hazai nyelvnek tekintik, Szlovákiában is hazai nyelvként kellene számon tartani a magyart, ruszint, romát, németet, lengyelt, csehet, s megkülönböztetni őket az olyan idegen nyelvektől, mint amilyen az angol, francia, arab vagy bengáli. Ha szlovák részről meglesz a kellő nyitottság arra, hogy nyelvünket a magyarul is beszélő vagy legalább értő szlovákok második nyelvének tekintsék, országos szinten pedig a magyarról és a többi kisebbségi nyelvről ezentúl mint hazai nyelvekről beszéljenek, már nem lesz szó a szlovák nacionalistáknak tett egyoldalú engedményről, ellenkezőleg: megteremtődik az alapja annak, hogy Szlovákiában a kisebbségi nyelvek ne csak azért részesüljenek védelemben, mert ez Szlovákia euroatlanti integrációjának egyik fontos Ennek pedig szintén tükröződnie kellene a szóhasználatban. feltétele, hanem azért, mert e nyelvek Szlovákia közös kulturális örökségének, nyelvi gazdagságának rendkívül fontos és értékes elemei. Ráadásul összekötik Szlovákiát azokkal a szomszédos államokkal, melyekkel országunk közös védelmi, gazdasági és politikai egységbe kíván tömörülni, s amelyekben e nyelveket többségi nyelvként beszélik. Ha ez a szemléletváltás bekövetkezik, ezzel elkezd megvalósulni az, amit a kisebbségi kérdés világhírű szakértője, Tove-Skutnabb Kangas egyik (magyarul is, szlovákul is) megjelent munkájában hangsúlyoz: a kisebbségek integrációja nem lehet egyoldalú folyamat, melynek során csak a kisebbségek alkalmazkodnak a többségi nemzethez. Az integrálódásnak kétoldalúnak kell lennie; olyan folyamatnak, amelyben nemcsak a kisebbség változik meg, hanem a többség is. A szerző nyelvész. OLVASÓI LEVÉL Nem lesz könnyű dolguk Az új parlament által módosított választási törvény értelmében december 18-19-én tartják az önkormányzati választásokat. Megszűnt az a zűrzavaros állapot, amely az alkotmánybíróság határozata után falvainkban, városainkban kialakult. Ennek utóhatásai - főleg erkölcsi téren - sokáig nyomni fogják a társadalmat, az így keletkezett gazdasági károkat nem is említve. A módosítás előtt leadottjelöltlisták talán nem voltak olyan színesek, mint az előző években, főleg ami DélSzlovákia magyarlakta településeit illeti. Ennek csak egyetlen oka volt: a három volt magyar politikai erő a már ismert okok miatt egyesülni kényszerült, helyi szinten is. A Magyar Koalíció Pártja jelentős erővé lépett elő falvainkban. Ez abból is látszik, hogy az MKP helyi szervezetei állították a legtöbb polgármester- és képviselőjelöltet községeinkben. Ez azonban nem baj. Sőt! A módosított választási törvény értelmében elkészült új jelöltlisták már eltérést mutatnak a régiekkel szemben. Főleg a Demokratikus Baloldal Pártjának megerősödését figyelhetjük meg. Ez biztosan összefügg a parlamenti választásokon elért eredményével. A sajtóból tudjuk, hogy sok helyen a jelenlegi politikai viszonyoknak nem megfelelő helyi koalíciókat hoztak létre. Vannak olyanok is, akik a rendszerváltás óta még mindig nem tudták eldönteni, hogy valójában hova is akarnak tartozni. Ők azok, akik mindig a számukra éppen megfelelő széljárás szerint változtatják színeiket. így vagy úgy, annyi már most elmondható, hogy az új önkormányzati tisztségviselőknek nem lesz könnyű dolguk. Csak remélni lehet, hogy az új kormány tartani fogja magát ígéretéhez, s az általunk befizetett adókból több pénz jut vissza vidékre, mint eddig. Hogy az önkormányzatok valóban önkormányzatok legyenek. Németh Géza Alistál