Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)
1998-12-31 / 301. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 22. PANORÁMA hirdetés 31 Liszka József etnográfus megtisztelő figyelme és vitázó kedve egy nemrég megjelent kötet oldalain Kimondhatatlan dolgokról A Nincs alku tele van remek fordulatokkal, pattanásig feszült helyzetekkel Bűnös-e a túszszedő rendőr? Akciójelenet a filmből (Fotó: Sam Emerson) vehemenciával tettem ezt, hogy a néprajztudomány Liszka József által annyira védett szféráit érintettem volna. Azt viszont ma is vallom, amit az általa sokszor felemlegetett, 1979-ben kezdett Új Szó-beli vitában leírtam. Azzal a kitétellel, amit akkor a cenzúra nyomása alatt a sorok között bizonyára nem tudtam eléggé egyértelműen kifejteni. Mégpedig: Minden tudományos igényű publicisztikai szintű tájékoztatás, tájékozódás, kutatás és rendszerezés mellett a néprajz és segédtudományai által feltárt eredmények tették lehetővé, hogy a magyarságtudatunkat szakadatlanul erősítsük. A néprajzi kutatás tárgyát képező szellemi kincsek voltak a legalkalmasabbak arra, hogy a Hétben, a Nőben, az Új Szóban szinte naponként kifejezzük a magyarsághoz tartozás, a magyar néphagyományon keresztül a magyar nyelv, a magyar történelem iránti hűségünket. Nem a néprajztudomány hibája volt az, hogy a szlovákiai magyarság tudati önmegtartásához számtalan módot, eszközt, formát és eredményt adott kezünkbe. Szerencsére sokunk kezébe: néprajzosokéba, amatőr gyűjtőkébe, újságírókéba, pedagógusokéba, népművelőkébe. 1996 augusztusa óta sem változott semmi, amikor Liszka József szerint állítólag ismét „összeakadt a bajszunk", pedig csupán alaposan megfontolt kiegészítéseket írt az egyik cikkemhez. Most tagadjam le, hogy mindig büszke voltam, és nagyon jólesett a figyelme, ä véleménye, a vitapartneri pontossága? Tagadjam azt is, hogy soha nem éreztünk egymás iránt mást, mint megbecsülést, tiszteletet és szeretetet? Amit a recenzióm elején az új kötetének ellentmondásairól írtam, nem akar mást bizonyítani, minthogy az etnográfia tudományának művelése közben óhatatlanul az eredmények sajtóbeli népszerűWBB^^fH. LISZKA JÓZSEF „Tudománynak kezdetiről" NAP Kiadó Wejev-f r&* <%«»íJ>", •, *•" V," sítőjévé is vált. Külön kiemelve a kötetben is pontosan megrajzolt csemadokos gyűjtések történetét, a rendszerváltás utáni esztendők csírájában elpusztított intézményesülését (lásd: a komáromi Duna Menti Múzeumból való eltávolítását), majd a Közéleti érzékenységéveljelen van a szlovákiai magyar sajtóban. Fórum Intézet megalapítását. Liszka József az a tudományos kutató, aki munkája eredményeit nemcsak tudományos igényű közlésekben teszi közzé, hanem véleményével, gondolataival, közéleti érzékenységével jelen van a szlovákiai magyar Odaítélték a Rajz János-díjat Budapest. A Nemzeti Színház fiatal művészeinek elismerésére alapított Rajz János-díj idei kitüntetettje Juhász Judit, valamint megosztva Bede Fazekas Szabolcs és Végh Péter lett. Rajz Jánosnak (1907-1981), a Nemzeti Színház Kossuth-díjas művészének nevét viselő elismerést a társulat titkos szavazatai alapján osztják ki immár több mint két évtizede. A művész 1952-től volt a Nemzeti tagja. 1976-ban búcsúzott a színpadtól, a közönségtől, és Thália szentélye, a művészet iránti szeretetét alapítvány létesítésével is emlékezetessé tette. A Rajz János Alapítvány díját minden decemberben a Nemzeti társulatának az a fiatal színésze, illetve színésznője veheti át, aki az évadban kiemelkedő művészi teljesítményt nyújtott. (MTI) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Cosi fan tutte 17 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Windsori víg nők 18 KASS A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Oliver 16 Miként a kígyó almával kísérti az örök nőt Meglett Ádám és Éva sajtóban. Tudományos diszciplínájának rajta kívül B. Kovács Istvánon kívül nincs más olyan művelője, aki képes a néprajztudomány eredményeit a valamikori paraszti mindennapok világától merőben különböző közegben érvényes módon átadni kötetekben, publicisztikai cikkekben. Az időben formálódó és átalakuló véleményeit is szembesítette egymással a „Tudománynak kezdetiről" című kötetében, ami önreflexióinak erejét is bizonyítja. Csak bizakodni tudok, hogy ez a recenzió nem egyetlen visszhangja marad ennek a publicisztikagyűjteménynek, hiszen a benne újból felvetett, néhány esetben újra megfogalmazott témák egy tartalmas vitát is megérdemelnének. A Rozsnyói Református Egyházi Alapiskola évkönyve A többet vállalás erő A budapesti Ister és a dunaszerdahelyi NAP kiadók gondozásában a napokban jelent meg Liszka József „Tudománynak kezdetiről" című gyűjteményes publicisztikakötete, amelyben a néprajztudomány és a néprajzi publicisztika egymáshoz való viszonyulásairól leírt gondolatait adta közre. DUSZA ISTVÁN Csupa ellentmondás ez a kötet. Tény, hogy Liszka József egészséges tudományművelői és tudományszervezői ambícióktól hajtva - 1979 és 1998 között minden kis és nagy ívű néprajztudományi kezdeményezés megszületésénél jelen volt. De tény az is, hogy miközben a tudományosság, a szisztematizált kutatás intézményes helyét kereste a nap alatt, szinte észrevétlenül művelője lett annak a publicisztikának, amelyet a tudományosság vértezetét öltve magára, oly sokszor tűzött tollhegyére. Ennek bizonyítéka maga ez a kötet is. Legfőképpen azok az új keletű megjegyzések, amelyeket egyes írásaihoz, illetve az azokat ihlető vitákhoz fűzött. Óhatatlanul az eredmények sajtóbeli népszerűsítőjévé is vált. Nem akarom mímelni az érintetlenséget, hiszen Liszka József szerint folyamatosan vitánk van egymással... Csak azt nem tudom, mivel kapcsolatosan. Meg aztán miféle folyamat az, amely jó tíz észtendeje megszakadt. Nem véledenül. Ha valamikor több-kevesebb rendszerességgel írtam is olyan cikkeket, esszéket, portrékat és riportokat, amelyek a néprajzi megközelítés nyomán vitára serkentettek valakit, aligha olyan szándékos ERDÉLYI EDIT A chicagói rendőrség toronyépületének huszadik emelete, a belső ügyosztály székháza körül helikopterek köröznek, és a szemben lévő épületben mesterlövészek tucatjai irányítják távcsöves puskáikat egyetlen célpontra. A toronyházban a különleges osztagok emberei várnak jeladásra. Ám a férfi, aki a huszadik emeleten ejtett túszokat, nem holmi pszichopata, hanem maga is rendőr, mégpedig a túszügyek kiváló szakértője. Danny Roman (Samuel L. Jackson) chicagói rendőrt, akit sikerességéért nemrégiben még a CNN is ünnepelt, korrupcióval és barátja-társa meggyilkolásával vádolják. Nem maradt más választása, minthogy ezúttal maga is túszokat ejtsen, s így próbája tisztázni magát a gyilkosság és sikkasztás vádja alól. De vajon sikerül-e bizonyítania igazát? Danny Romannek csupán egyetlen követelése van: a föld alól is kerítsék elő a legendás közvetítőt, Chris Sabiant (Kevin Spacey), hogy a segítségével tisztázni tudja ártatlanságát. Ennyit a film cselekményéről, amely már-már holmi sablonos kriminek tűnhetne, ám határozottan nem az. A klasszikus és új elemekben bővelkedő thrillert ugyanis F. Gary Gray amerikai rendező úgy tálalja, hogy az e zsánert kedvelőknek aligha lesz ellene kifogásuk. Végre jó mozit láthatunk ebből a műfajból! Gray kitűnő anyagot, forgatókönyvet kapott kézhez - James DeMonaco és Kevin Fox jóvoltából. Remek fordulatok, nagyszerű párbeszédek és pattanásig feszült helyzetek jellemzik a filmet. A két és fél óra alatt egyetlen pillanatig sem érezzük, hogy untatna bennünket, mert a rendezőnek mindvégig sikerül megtartania a feszültséget. Ráadásul még arra is „képes", hogy mindezt különösebb lövöldözések, véres hajszák és brutális jelenetek nélkül tegye. A Nincs alku legnagyobb aduja a színészek játéka. Sámuel L. Jackson - akit Quentin Tarantino fedezett fel a Ponyvaregényben - olyannyira hiteles, ugyanakkor annyira kiszámíthatatlan, hogy egyeden mozdulatát, tettét sem sejtjük előre. Nemcsak ő, hanem az Oscar-díjas Kevin Spacey (mellesleg mintegy negyven percet kell rá várnunk, míg végre megjelenik a színen), és a belső ellenőrzés főnökét játszó J. T. Walsh is nagyszerű alakítást nyújt. A profi módon elkészített Nincs alku című filmet minden thrillerkedvelő nézőnek ajánlom - Hollywoodban ugyanis ebben a zsánerben aligha születik egyhamar hozzá hasonló jó alkotás. Elhunyt Kinosita Keiszuke A gyengédség rendezője Tokió. Nyolcvanhat éves korában tokiói otthonában elhunyt Kinosita Keiszuke japán filmrendező és forgatókönyvíró. Halálát szerdán szélütés okozta - jelentette be családja. Kinosita a szigetország középső részén fekvő Hamamacu városában született. Kiskorától rajongott a moziért. Az egyik vezető japán filmgyárnál, a mai Socsiku cég elődjénél készítette első filmjét 1943-ban. Kuroszava Akira is abban az esztendőben kezdte meg rendezői pályafutását. A japán filmművészetben meglehetősen ritka ironizáló képességével tűnt ki. Ő rendezte az első japán színes filmet, egy szülőfalujába betoppanó sztriptíztáncosnő humoros kalandjairól (Carmen hazatérése). Munkásságában az egyszerű stílusú, szemérmes, szentimentális családi monodráma dominált. Legnagyobb sikerét Huszonnégy szem című alkotásával aratta, amely 1954-ben elnyerte az év legjobb filmjének járó japán díjat. Jamada Taicsi drámaíró értékelése szerint Kinosita az emberi gyengeség érzéseit és szépségét mutatta meg, szemben Kuroszavával, aki az emberi erőt ábrázolta. A japán filmipar érdekében végzett munkásságáért a rendező 1984-ben megkapta a japán kormánytól a Felkelő Nap aranysugarakkal ékesített érdemrendjét. (MTI) A 60-as évek második felében rendelték Szász Endrétől az Ádám és Éva című festményt, amelyet ebben a hónapban a budapesti Csók Galériában állítottak ki, s amelyet sokáig elveszettnek hittek. A kép azt a klasszikus toposzt ábrázolja, amelyben a kígyó almával kísérti az örök nőt. Szász Endre rajongói bizonyára nem lepődnek meg azon, hogy milyen kevés színt használt fel művéhez a mester, mégis tökéletesen mondják el a történetet fekete, fehér és arany színei, hibátlan egységbe foglalva azt. A pannó mérete - 290x140 méltó a téma monumentalitásához; s a kidolgozás is hűen bizonyítja a művész (egyik) ars poeticáját: „A művészet egyik alapÚJ SZÓ-HÍR 1997. szeptemberében új oktatási intézménnyel gyarapodott Rozsnyó városa. A nyolc évfolyamos, tíz osztályból álló Református Egyházi Alapiskola, melynek gyökerei 1862-ig nyúlnak vissza, az idén jelentette meg első évkönyvét (összeállítója és szerkesztője Ambrus Ferenc). Mint előszavában Erdélyi Géza református püspök hangsúlyozza, az iskola szellemiségében nem a felekezetiség áll az első helyen (ezt a tanulók összetétele is igazolja, többségük nem református vallású), hanem a keresztyén erkölcsiség kifejlesztése, a tudományok iránti érdeklődés felkeltése és az identitástudat megszilárdítása. Hogy a magyar iskolák éltető erejét jelentő többet vállalás fontosságát mennyire tudaMTI-HÍR Budapest. 12, Ezüsttriennale 1998 címmel nyílt kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. Az érdeklődők a középkor óta ötvösközpontként ismert németországi Hanau városában működő Deutsches Goldschmiedehaus szervezésében immár 12. alkalommal megrendezett Ezüsttriennale anyagát láthatják az Üllői úti gyűjteményben. A nyolcvan művész száztíz munkáját a zsűri idén tavasszal választotta ki mintegy háromszáz pályamű közül, amelyek négy kontines több mint húsz országából érkeztek. A válogatás alapvető szempontvető föltétele a szabadság, bármilyen fokon és mindenfajta vonatkozásban." A szabadság és szabad akarat szinte észrevehetetlen különbözősége fogalmazódik meg abA művészet egyik alapvető föltétele a szabadság. ban, ahogyan egy kicsit elkülönülve egymástól, de egymás sorsát meghatározva élnek a festmény szereplői a kimerevített, mégis mozgalmas pillanatban. A 60-as években Szász Endre nyolc hasonló méretű festményt alkotott; sokak szerint az Ádám és Éva a legjelentősebb. (VH) tosítják az intézet pedagógusai, lemérhető azokon az eredményeken, amelyekről a különböző tanulmányi versenyeken elért helyezésekről beszámoló fejezet tudósít, (vk) ja között elsődleges volt az ezüstművesség magas színvonalú ismerete, a kézművesmunka minősége és a használhatóság. Az 1995 és 1998 között készült darabok „versengésében" végül is az európaiakon kívül amerikai, ausztrál, dél-koreai, izraeli és japán ötvösök munkáit érdemesítették méltónak a bemutatásra. A magyar fővárosban vendégeskedő kiállításon a klasszikus asztali ezüstneműk - többek között teás- és kávéskészletek, evőeszközkészletek, ivóedények, vázák - mellett láthatók úgynevezett újfajta tárgytípusok. Ezek sorában például ezüst müzlis reggelizőkészlet. Ezüsttriennale - kiállítás az Iparművészetiben Újfajta tárgytípusok