Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-30 / 300. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 30. KOMMENTÁR Jó ez a halászlé? TÓTH MIHÁLY Több síkja van a kisebbségi magyarok és a többségi szlovákok viszonya alakulásának. A mindennapos érintkezés a legelfogul­tabbakat is rádöbbentette arra, hogy „a másik nem harap". A kapcsolatformálás másik síkját az jelenti, ahogy az északi járá­sok szlovák, illetve a déli területek magyar lakossága egymásról vélekedik. Tapasztalhattuk, hogy a két etnikum kapcsolatainak alakulásában úgyszólván egyfolytában az úgynevezett nagypo­litika általi gerjesztés dominált. Nélküle az etnikai konfliktusok legrosszabb esetben is kocsmai tömegverekedés szintjén nyil­vánultak volna meg. Azzal, hogy a négyes kormánykoalíciónak az immár egyetlen szlovákiai magyar párt is tagja, a magyar­szlovák viszony formálódásának egy harmadik síkja is kialaku­lóban van. A bevezetőben említettektől eltérően az a terrénum kimondottan az intellektuális értékek érvényesülésének a tere­pe. A magyar párt vezetői önmagunk ellen irányuló életveszé­lyes merényletet követnének el, ha megengednék, hogy kor­mánypozícióban akár nyomelemekben is érvényesüljön az, amit jobb körökben politikai folklórnak neveznek. A szeptember óta kialakult új helyzetben két olyan terület van, ahol a szlovákiai magyar kisebbség számára életveszélyes len­ne a politikai folklór művelése. Az egyik szféra az, ami egykor pártos „káderpolitika" néven undokította el magát, a másik pe­dig a szélsőséges eszmék iránti elnéző magatartás. Akár vörös, akár nemzeti színű a pártos káderpolitika, eredménye min­denképpen a kontraszelekció. A szlovák-magyar kapcsolatok formálásában pedig szükségszerűen az, hogy a pártalapon ki­nevezettekkel egy testületben dolgozó szlovák entellektüellek majd lesajnálóan nyilatkoznak rólunk, magyarokról. A párt szélsőségekhez fűződő viszonya is megér egy misét. A baloldali extrémekkel, szerencsére, nincs sok gond. Ők még úgyabbul jártak, mint a Ľupták-csapat. Jobbszélről viszont az Együ ttélés egy emberrel - néhány nappal a három magyar párt egyesülése előtt - gazdagította az MKP-t. Magába olvasz­totta a Magyar Néppártot. Történt ez azt követően, hogy Popély, a Néppárt elnöke már hónapokkal korábban barokk stílusú örömódát írt Csurka pártja parlamentbe kerülése al­kalmából, azóta pedig a MIEP udvari történetírója lett. Még nem akadt politikus az MKP-ban, aki követte volna Antall Jó­zsef miniszterelnök példáját, aki 1992-ben így utasította visz­sza Csurka (fasisztoid) irományát: „...mint egy jól megcsinált halászlé. Csak az a baj, hogy belepottyant egy kis darab szar... Az embernek nincs kedve enni belőle." Szorgalmasabban kellene tanulmányozni Antall életművét. Időnként esetleg tegyük fel a kérdést: mit gondolnak rólunk a szlovák demokraták. JEGYZET Ugyanaz a cipő BODZSÁR GYULA Szlovák ajkú, balos beállított­ságú és értelmiséginek mond­ható ismerősöm a minap azt fejtegette, hogy bár semmi ki­fogása a szlovákiai magyarok ellen, de neki nem tetszik, hogy az új szlovák parlament egyik alelnöke magyar nemze­tiségű. Viszont az ellen semmi kifogása, hogy magyar minisz­terek is helyet kaptak az új kormányban. Véleménye sze­rint a szlovákokra nézve meg­alázó, hogy magyar nemzeti­ségű is képviselheti a nemzeti tanácsot, amely mégiscsak a szlovák nemzet tanácsa. Rá­adásul, bármennyire is tiszteli Bugár Bélát, az nem beszél tisztán szlovákul, érezni, a ma­gyar akcentust. No, de hagy­juk ezt az egészet, váltott hir­telen témát ismerősöm, egyébként is az itteni magya­rok magyarul beszélő szlová­kok, akiknek esetleg már csak az iikapjuk volt magyar. Isme­rősöm meglehetősen furcsa, logikai bukfencektől sem mentes érvelésére szükséges­nek tartottam megjegyezni, hogy Bugár Béla azért külön­bül képviseli a nemzeti taná­csot, mint teszem azt, képvi­selte Ján Ľupták. Ebben vi­szont igazat adott ismerősöm. A parlament pedig nem a szlo­vák nemzet tanácsa, hanem a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa. A kormány is az or­szág kormánya. A nemzeté a matica, abból köszönjük, nem kérünk és vannak szlovákok is, akik ezt így gondolják. Ha ükapám magyar volt, ak­kor nem értem - vetettem oda ismerősömnek -, hogy én mi­ért vagyok (magyarul beszé­lő) szlovák? Ráadásul ük­apám, dédapám, nagyapám, édesapám és jómagam is ab­ban az Ipoly menti faluban születtünk, amely ma Szlová­kia határain belül fekszik. És vagyunk itt vagy 600 ezren, akik ugyanabban a cipőben járunk. És ugyanabban a cipő­ben, amiben további ötmillió állampolgár, Szlovákiában. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310),-kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Kérlek drágám, ne kapj szívrohamot, hiszen látod, izzasztótablettára sem telik a kórháznak. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Még nem döntöttem el, megpá­lyázom-e az alelnöki posztot mozgalmunk áprilisi közgyűlé­sén - nyüatkozta Oľga Kelto­šová, a DSZM parlamenti képvi­selőnője. A napüapnak adott in­tetjúban helyesnek nevezte Vla­dimír Mečiar döntését, hogy visszavonul a közéletből. Véle­ménye szerint a jelenlegi kor­mánykoalíció szívesen elemezné a volt miniszterelnök minden kJ­. jelentését, így azonban kénytele­nek lesznek a saját ügyeikkel foglalkozni. Nagy meglepetést okoztak számára a választási eredmények, mivel a DSZN sok­kal nagyobb választási győzel­mére számított. Úgy véli, a moz­galmuk elvárásai nagyrészt azért sem teljesültek, mert túl­zott mértékben számítottak kor­mányzásuk eredményeinek po­zitív elbírálására. A legtöbb vá­lasztót a nyugdíjasok és munká­sok köréből sikerült toborozni­uk, Keltošová szerint ők jutottak a legtöbb előnyhöz az előző kor­mányzat idején. Végezetül rend­kívüi fucsa eljárásnak nevezte Zdenka Kramplová, visszahívott kanadai nagykövet viselkedését. A döntések egyre szűkebb körben születnek, kizárva, hogy érvényesülhessen valamiféle közösségi, civil kontroll Tábornokok és közkatonák Kezdettől fogva az egysé­ges szlovákiai magyar po­litizálás híve vagyok, s en­nek különféle alkalmakkor hangot is adtam - egyebek mellett e lap hasábjain is. így most elégedetten mondhatnám: lám, én már évekkel ezelőtt ezt szor­galmaztam, az idő engem igazolt. Mondhatnám, de nem mondom. MÁTÉ LÁSZLÓ Nem mondom, mert ha vissza­tekintünk az egyesülés óta eltelt időre, akkor nyíltan kimondhat­juk: nem olyan szép a menyasz­szony, amilyennek képzeltük! Még az egyesülés előtti gusztus­talan (és fölösleges!) csatározá­sokra fátylat is boríthattunk vol­na, tulajdonítva azt a felfoko­zott hangulatból adódó kisiklá­A kisebbségi sorsot nem könnyű bölcsen és méltósággal vállalni. soknak, de aligha tehetjük, mert egyre gyarapodik a tisztázatlan kérdések sora. Itt volt például a gyors rétorika­váltás ideje; amikor az egyesü­lés után egyszerre azok lettek az egységes politikai fellépés legharsányabb bajnokai, akik éveken keresztül - legfelsőbb posztokról! - mindent elkövet­tek az itteni magyar közösség megosztásáért. Vagy vegyük az ellentéteket tisztségekkel „beta­karó" zsonglőrködésre, miköz­ben az érintettek talán a mai na­pig maguk sem tudják, hogy hány alelnöki posztba került ez a látszategység?! Vagy nézzük a platformokat. Van kettő: konzervatív-keresz­tény és polgári-liberális. Semmi több! Ami egyben azt is jelenti, hogy az egységes szlovákiai ma­gyar politikai párt kitiltja a szlo­vákiai magyar közösség politi­kai palettájáról a századvég leg­eredményesebb európai politi­kai irányzatát: a megújult szoci­áldemokráciát. Vagyis, fent el­döntötték: lehetsz konzervatív, lehetsz liberális, de balolda­li-szociáldemokrata nem! S mindeddig még szándék sem mutatkozott e képtelenség felol­dására. Netán valóban csak egy megoldás van: a Szlovákiai Ma­gyar Szociáldemokrata Párt megalakítása...? És akkor min­den kezdődhet elölről... A parlamenti választásokra a jelöltlista összeállítása máig ható hullámokat ver. Jogosan, mert győzött az egymás között rivalizáló egykori pártok érde­ke, csoportérdekek, s olyan döntés, hogy a településen, vagy a régióban - pártprotekci­onizmus ide, pártsovinizmus oda - ki a legrátermettebb egyéniség, elmaradt. S ez foly­tatódott a pótképviselők kivá­lasztásánál, arcul csapva a lis­tabeli sorrendet és a választási eredményeket egyaránt. Mindez pedig azt igazolja, hogy a döntések egyre szűkebb körben születnek, gyakran mellőzve a pártbeli véleményeket is; kizárva minden lehetőségét annak, hogy érvényesülhessen valamiféle kö­zösségi (civil) kontroll. Ezért az­A tábornokok paroláz­nak, a csapat pedig egyre fogy mögöttük. tán nem csoda, ha országos szin­ten is csak akadozik az egész, lej­jebb pedig - különösen a keleti régiókban - sehogy. Mindnyájan tudjuk: a kisebbsé­gi sorsot nem könnyű bölcsen és méltósággal vállalni, külö­nösen nem egy autokratikus és etnokratikus hatalom árnyéká­ban. Nyilvánvaló, hogy egy de­mokratikusabb hatalommal, lei­felé haladva az árnyékból könnyebb, de ennek is vannak buktatói. Mert míg az előbbinél - teher alatt nő a pálma - a ki­sebbségi közösség kifejleszti immunrendszerét; minden tag­ja a közösségnek közkatonának és közmunkásnak tekinti ön­magát, így a közös ellenállás és védekezés megerősíti a soro­kat; addig a napos oldal felé ha­ladva sokasodik a tábornokok sora, akik egymást és a hori­zontokat kémlelik, s ha elvárá­saik vannak a lentiek iránt: az a szolgalelkűség és a szerviliz­mus. Mondhatnánk: ilyen a ha­talom; felemel és demoralizál ­a többségieknél is hasonló a helyzet. Sajnos, de amíg ott a lemorzsolódás nem biztos, hogy veszteséget jelent, a mi esetünkben mindig azt! Tudom: az lenne a természetes, ha a közkatonák - nevezzük in­kább kisebbségi közmunkások­nak - és a tábornokok száma arányban lenne. Igen, de az előbbi „fogyóeszközzé" vált, és soraik ritkulásának okozói sok­szor önmaguk között keresen­dők. Jogos tehát az így megfo­galmazott ima: Isten óvjon ben­nünket olyan állapottól, ahol az egyre szaporodó tábornokok csak egymás között paroláznak, tisztségeket osztogatnak, a csa­pat pedig egyre fogy mögöttük! Mondom: én mindig až egységes szlovákiai magyar politizálás hí­ve voltam és vagyok, de ami lét­rejött az nem az, mert az csak bi­zonyos személyekre szabott és nem az egész közösségre. A szerző a kassai főpolgár­mesteri hivatal kulturális osz­tályának munkatársa. Vf. ; A K € 4 M s m k í h •» i:' V.ü',» öj ? « z 10. Nem gyávaság Tisztelt Vrabec Mária! Kitünte­tett figyelemmel olvasom írása­it. Meggyőződésem, hogy mun­káját nehezebb körülmények között végzi, mint tudósító kol­légái Dunaszerdahelyen vagy Komáromban, hiszen magyar lap újságírójaként kell kilincsel­nie információkért szlovák in­tézményekben, szervezetekben, vagy tudósítania olyan közéleti eseményekről, amelyek sok esetben nem mentesek magyar­ellenes kirohanásoktól. Ezért bizonyos mértékig érthető írása hangvétele. Viszont az írás személyemet is érinti, ezért kénytelen vagyok reagálni (a higgadtság érdeké­ben és az ünnepek miatt talán kissé megkésve). Úgy érzem, hogy az olvasóknak is tartozom magyarázattal, hogy valójában mi is késztetett a visszalépésre a nyitrai kerületi elöljáró helyette­si tisztségéből egy nappal kine­vezésemet követően. Gyávaság­gal, megfutamodással bizonyára nem fognak rágalmazni azok, akik ismerik 1989-től megjelenő belpolitikai témájú írásaimat és tttdják, hogy 1989 novemberétől Érsekújvárban és a járásban egyike voltam a pozitív változá­sok elindítóinak, majd az Együtt­élés alapító tagjaként szervez­tem a mozgalom alapszervezete­it. A három magyar párt egyesü­léséig képviseltem a mozgalmat helyi járási és országos szinten, a képviselőjelöltséget és az ezzel járó kampányolást 1990-től min­den választáson. Az elmúlt két évben gimnáziumi tanárként an­nak a járási koordinációs tanács­nak a munkáját irányítottam, amely az Érselaíjvári járásban jól szervezte meg a kétnyelvű tanítás bevezetése elleni tilta­kozó akciókat és a kétnyelvű bizonyítványok melletti kiál­lást. Csemadok-vezetőségi tag­ként és a budapesti Rákóczi Szövetség helyi munkacsoport­jának vezetőjeként igyekeztem a kultúraszervezésből is kiven­ni részemet. A tisztség betöltését is politikai feladatnak tekintettem, elvállal­tam, annak ellenére, hogy meg­győződésem szerint a kerületi hivatalok az államapparátus fe­lesleges láncszemei, az önkor­mányzatiság elvével ellentétes centralizáló szándék megnyil­vánulási formái. Az MKP kerü­leti tanácsülésén is hangot ad­tam e meggyőződésemnek. Ta­lán ennek tudható, be, hogy a tanács nem támogatta jelölése­met. Ennek ellenére az MKP or­szágos vezetősége engem bízott meg a feladattal, de nagyon ne­héz lett volna szorosan együtt­működni azzal a szervvel, amelytől végül is nem kaptam bizalmat. Végső döntésemben ezek a tényezők is közrejátszot­tak, de az újsághírek kizárólag csak a családomat érintő fenye­gető telefonhívásról számoltak be, melyet persze szintén kény­telen voltam komolyan venni, mert a tettes meglepően pontos információkat közölt elsősor­ban fiam mozgásterét illetően. Ennyit kívántam hozzáfűzni az írásához. Kívánok Önnek 1999­ben is sok sikert felelősségteljes munkájához! Száraz Dénes, Érsekújvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom