Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-30 / 300. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 30. KOMMENTÁR Jó ez a halászlé? TÓTH MIHÁLY Több síkja van a kisebbségi magyarok és a többségi szlovákok viszonya alakulásának. A mindennapos érintkezés a legelfogultabbakat is rádöbbentette arra, hogy „a másik nem harap". A kapcsolatformálás másik síkját az jelenti, ahogy az északi járások szlovák, illetve a déli területek magyar lakossága egymásról vélekedik. Tapasztalhattuk, hogy a két etnikum kapcsolatainak alakulásában úgyszólván egyfolytában az úgynevezett nagypolitika általi gerjesztés dominált. Nélküle az etnikai konfliktusok legrosszabb esetben is kocsmai tömegverekedés szintjén nyilvánultak volna meg. Azzal, hogy a négyes kormánykoalíciónak az immár egyetlen szlovákiai magyar párt is tagja, a magyarszlovák viszony formálódásának egy harmadik síkja is kialakulóban van. A bevezetőben említettektől eltérően az a terrénum kimondottan az intellektuális értékek érvényesülésének a terepe. A magyar párt vezetői önmagunk ellen irányuló életveszélyes merényletet követnének el, ha megengednék, hogy kormánypozícióban akár nyomelemekben is érvényesüljön az, amit jobb körökben politikai folklórnak neveznek. A szeptember óta kialakult új helyzetben két olyan terület van, ahol a szlovákiai magyar kisebbség számára életveszélyes lenne a politikai folklór művelése. Az egyik szféra az, ami egykor pártos „káderpolitika" néven undokította el magát, a másik pedig a szélsőséges eszmék iránti elnéző magatartás. Akár vörös, akár nemzeti színű a pártos káderpolitika, eredménye mindenképpen a kontraszelekció. A szlovák-magyar kapcsolatok formálásában pedig szükségszerűen az, hogy a pártalapon kinevezettekkel egy testületben dolgozó szlovák entellektüellek majd lesajnálóan nyilatkoznak rólunk, magyarokról. A párt szélsőségekhez fűződő viszonya is megér egy misét. A baloldali extrémekkel, szerencsére, nincs sok gond. Ők még úgyabbul jártak, mint a Ľupták-csapat. Jobbszélről viszont az Együ ttélés egy emberrel - néhány nappal a három magyar párt egyesülése előtt - gazdagította az MKP-t. Magába olvasztotta a Magyar Néppártot. Történt ez azt követően, hogy Popély, a Néppárt elnöke már hónapokkal korábban barokk stílusú örömódát írt Csurka pártja parlamentbe kerülése alkalmából, azóta pedig a MIEP udvari történetírója lett. Még nem akadt politikus az MKP-ban, aki követte volna Antall József miniszterelnök példáját, aki 1992-ben így utasította viszsza Csurka (fasisztoid) irományát: „...mint egy jól megcsinált halászlé. Csak az a baj, hogy belepottyant egy kis darab szar... Az embernek nincs kedve enni belőle." Szorgalmasabban kellene tanulmányozni Antall életművét. Időnként esetleg tegyük fel a kérdést: mit gondolnak rólunk a szlovák demokraták. JEGYZET Ugyanaz a cipő BODZSÁR GYULA Szlovák ajkú, balos beállítottságú és értelmiséginek mondható ismerősöm a minap azt fejtegette, hogy bár semmi kifogása a szlovákiai magyarok ellen, de neki nem tetszik, hogy az új szlovák parlament egyik alelnöke magyar nemzetiségű. Viszont az ellen semmi kifogása, hogy magyar miniszterek is helyet kaptak az új kormányban. Véleménye szerint a szlovákokra nézve megalázó, hogy magyar nemzetiségű is képviselheti a nemzeti tanácsot, amely mégiscsak a szlovák nemzet tanácsa. Ráadásul, bármennyire is tiszteli Bugár Bélát, az nem beszél tisztán szlovákul, érezni, a magyar akcentust. No, de hagyjuk ezt az egészet, váltott hirtelen témát ismerősöm, egyébként is az itteni magyarok magyarul beszélő szlovákok, akiknek esetleg már csak az iikapjuk volt magyar. Ismerősöm meglehetősen furcsa, logikai bukfencektől sem mentes érvelésére szükségesnek tartottam megjegyezni, hogy Bugár Béla azért különbül képviseli a nemzeti tanácsot, mint teszem azt, képviselte Ján Ľupták. Ebben viszont igazat adott ismerősöm. A parlament pedig nem a szlovák nemzet tanácsa, hanem a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa. A kormány is az ország kormánya. A nemzeté a matica, abból köszönjük, nem kérünk és vannak szlovákok is, akik ezt így gondolják. Ha ükapám magyar volt, akkor nem értem - vetettem oda ismerősömnek -, hogy én miért vagyok (magyarul beszélő) szlovák? Ráadásul ükapám, dédapám, nagyapám, édesapám és jómagam is abban az Ipoly menti faluban születtünk, amely ma Szlovákia határain belül fekszik. És vagyunk itt vagy 600 ezren, akik ugyanabban a cipőben járunk. És ugyanabban a cipőben, amiben további ötmillió állampolgár, Szlovákiában. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310),-kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Kérlek drágám, ne kapj szívrohamot, hiszen látod, izzasztótablettára sem telik a kórháznak. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Még nem döntöttem el, megpályázom-e az alelnöki posztot mozgalmunk áprilisi közgyűlésén - nyüatkozta Oľga Keltošová, a DSZM parlamenti képviselőnője. A napüapnak adott intetjúban helyesnek nevezte Vladimír Mečiar döntését, hogy visszavonul a közéletből. Véleménye szerint a jelenlegi kormánykoalíció szívesen elemezné a volt miniszterelnök minden kJ. jelentését, így azonban kénytelenek lesznek a saját ügyeikkel foglalkozni. Nagy meglepetést okoztak számára a választási eredmények, mivel a DSZN sokkal nagyobb választási győzelmére számított. Úgy véli, a mozgalmuk elvárásai nagyrészt azért sem teljesültek, mert túlzott mértékben számítottak kormányzásuk eredményeinek pozitív elbírálására. A legtöbb választót a nyugdíjasok és munkások köréből sikerült toborozniuk, Keltošová szerint ők jutottak a legtöbb előnyhöz az előző kormányzat idején. Végezetül rendkívüi fucsa eljárásnak nevezte Zdenka Kramplová, visszahívott kanadai nagykövet viselkedését. A döntések egyre szűkebb körben születnek, kizárva, hogy érvényesülhessen valamiféle közösségi, civil kontroll Tábornokok és közkatonák Kezdettől fogva az egységes szlovákiai magyar politizálás híve vagyok, s ennek különféle alkalmakkor hangot is adtam - egyebek mellett e lap hasábjain is. így most elégedetten mondhatnám: lám, én már évekkel ezelőtt ezt szorgalmaztam, az idő engem igazolt. Mondhatnám, de nem mondom. MÁTÉ LÁSZLÓ Nem mondom, mert ha visszatekintünk az egyesülés óta eltelt időre, akkor nyíltan kimondhatjuk: nem olyan szép a menyaszszony, amilyennek képzeltük! Még az egyesülés előtti gusztustalan (és fölösleges!) csatározásokra fátylat is boríthattunk volna, tulajdonítva azt a felfokozott hangulatból adódó kisikláA kisebbségi sorsot nem könnyű bölcsen és méltósággal vállalni. soknak, de aligha tehetjük, mert egyre gyarapodik a tisztázatlan kérdések sora. Itt volt például a gyors rétorikaváltás ideje; amikor az egyesülés után egyszerre azok lettek az egységes politikai fellépés legharsányabb bajnokai, akik éveken keresztül - legfelsőbb posztokról! - mindent elkövettek az itteni magyar közösség megosztásáért. Vagy vegyük az ellentéteket tisztségekkel „betakaró" zsonglőrködésre, miközben az érintettek talán a mai napig maguk sem tudják, hogy hány alelnöki posztba került ez a látszategység?! Vagy nézzük a platformokat. Van kettő: konzervatív-keresztény és polgári-liberális. Semmi több! Ami egyben azt is jelenti, hogy az egységes szlovákiai magyar politikai párt kitiltja a szlovákiai magyar közösség politikai palettájáról a századvég legeredményesebb európai politikai irányzatát: a megújult szociáldemokráciát. Vagyis, fent eldöntötték: lehetsz konzervatív, lehetsz liberális, de baloldali-szociáldemokrata nem! S mindeddig még szándék sem mutatkozott e képtelenség feloldására. Netán valóban csak egy megoldás van: a Szlovákiai Magyar Szociáldemokrata Párt megalakítása...? És akkor minden kezdődhet elölről... A parlamenti választásokra a jelöltlista összeállítása máig ható hullámokat ver. Jogosan, mert győzött az egymás között rivalizáló egykori pártok érdeke, csoportérdekek, s olyan döntés, hogy a településen, vagy a régióban - pártprotekcionizmus ide, pártsovinizmus oda - ki a legrátermettebb egyéniség, elmaradt. S ez folytatódott a pótképviselők kiválasztásánál, arcul csapva a listabeli sorrendet és a választási eredményeket egyaránt. Mindez pedig azt igazolja, hogy a döntések egyre szűkebb körben születnek, gyakran mellőzve a pártbeli véleményeket is; kizárva minden lehetőségét annak, hogy érvényesülhessen valamiféle közösségi (civil) kontroll. Ezért azA tábornokok paroláznak, a csapat pedig egyre fogy mögöttük. tán nem csoda, ha országos szinten is csak akadozik az egész, lejjebb pedig - különösen a keleti régiókban - sehogy. Mindnyájan tudjuk: a kisebbségi sorsot nem könnyű bölcsen és méltósággal vállalni, különösen nem egy autokratikus és etnokratikus hatalom árnyékában. Nyilvánvaló, hogy egy demokratikusabb hatalommal, leifelé haladva az árnyékból könnyebb, de ennek is vannak buktatói. Mert míg az előbbinél - teher alatt nő a pálma - a kisebbségi közösség kifejleszti immunrendszerét; minden tagja a közösségnek közkatonának és közmunkásnak tekinti önmagát, így a közös ellenállás és védekezés megerősíti a sorokat; addig a napos oldal felé haladva sokasodik a tábornokok sora, akik egymást és a horizontokat kémlelik, s ha elvárásaik vannak a lentiek iránt: az a szolgalelkűség és a szervilizmus. Mondhatnánk: ilyen a hatalom; felemel és demoralizál a többségieknél is hasonló a helyzet. Sajnos, de amíg ott a lemorzsolódás nem biztos, hogy veszteséget jelent, a mi esetünkben mindig azt! Tudom: az lenne a természetes, ha a közkatonák - nevezzük inkább kisebbségi közmunkásoknak - és a tábornokok száma arányban lenne. Igen, de az előbbi „fogyóeszközzé" vált, és soraik ritkulásának okozói sokszor önmaguk között keresendők. Jogos tehát az így megfogalmazott ima: Isten óvjon bennünket olyan állapottól, ahol az egyre szaporodó tábornokok csak egymás között paroláznak, tisztségeket osztogatnak, a csapat pedig egyre fogy mögöttük! Mondom: én mindig až egységes szlovákiai magyar politizálás híve voltam és vagyok, de ami létrejött az nem az, mert az csak bizonyos személyekre szabott és nem az egész közösségre. A szerző a kassai főpolgármesteri hivatal kulturális osztályának munkatársa. Vf. ; A K € 4 M s m k í h •» i:' V.ü',» öj ? « z 10. Nem gyávaság Tisztelt Vrabec Mária! Kitüntetett figyelemmel olvasom írásait. Meggyőződésem, hogy munkáját nehezebb körülmények között végzi, mint tudósító kollégái Dunaszerdahelyen vagy Komáromban, hiszen magyar lap újságírójaként kell kilincselnie információkért szlovák intézményekben, szervezetekben, vagy tudósítania olyan közéleti eseményekről, amelyek sok esetben nem mentesek magyarellenes kirohanásoktól. Ezért bizonyos mértékig érthető írása hangvétele. Viszont az írás személyemet is érinti, ezért kénytelen vagyok reagálni (a higgadtság érdekében és az ünnepek miatt talán kissé megkésve). Úgy érzem, hogy az olvasóknak is tartozom magyarázattal, hogy valójában mi is késztetett a visszalépésre a nyitrai kerületi elöljáró helyettesi tisztségéből egy nappal kinevezésemet követően. Gyávasággal, megfutamodással bizonyára nem fognak rágalmazni azok, akik ismerik 1989-től megjelenő belpolitikai témájú írásaimat és tttdják, hogy 1989 novemberétől Érsekújvárban és a járásban egyike voltam a pozitív változások elindítóinak, majd az Együttélés alapító tagjaként szerveztem a mozgalom alapszervezeteit. A három magyar párt egyesüléséig képviseltem a mozgalmat helyi járási és országos szinten, a képviselőjelöltséget és az ezzel járó kampányolást 1990-től minden választáson. Az elmúlt két évben gimnáziumi tanárként annak a járási koordinációs tanácsnak a munkáját irányítottam, amely az Érselaíjvári járásban jól szervezte meg a kétnyelvű tanítás bevezetése elleni tiltakozó akciókat és a kétnyelvű bizonyítványok melletti kiállást. Csemadok-vezetőségi tagként és a budapesti Rákóczi Szövetség helyi munkacsoportjának vezetőjeként igyekeztem a kultúraszervezésből is kivenni részemet. A tisztség betöltését is politikai feladatnak tekintettem, elvállaltam, annak ellenére, hogy meggyőződésem szerint a kerületi hivatalok az államapparátus felesleges láncszemei, az önkormányzatiság elvével ellentétes centralizáló szándék megnyilvánulási formái. Az MKP kerületi tanácsülésén is hangot adtam e meggyőződésemnek. Talán ennek tudható, be, hogy a tanács nem támogatta jelölésemet. Ennek ellenére az MKP országos vezetősége engem bízott meg a feladattal, de nagyon nehéz lett volna szorosan együttműködni azzal a szervvel, amelytől végül is nem kaptam bizalmat. Végső döntésemben ezek a tényezők is közrejátszottak, de az újsághírek kizárólag csak a családomat érintő fenyegető telefonhívásról számoltak be, melyet persze szintén kénytelen voltam komolyan venni, mert a tettes meglepően pontos információkat közölt elsősorban fiam mozgásterét illetően. Ennyit kívántam hozzáfűzni az írásához. Kívánok Önnek 1999ben is sok sikert felelősségteljes munkájához! Száraz Dénes, Érsekújvár