Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-03 / 280. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 3. KOMMENTÁR Kitől fél Nagysurány? VRABEC MÁRIA Ném szeretnék nyitrai vagy ne adj Isten, nagysurányi magyar lenni. Mert szörnyű lehet azzal feküdni, azzal kelni, hogy tő­lem, esedeg tizedmagamtól retteg az egész város. Naponta röp­iratokkal pakolják télé a hazafiak postaládáját, amelyekben az ellenem való kemény védekezésre buzdítják őket, és nem múl­hat el rendezvény anélkül, hogy telhetetlen irredenta mivolto­mat ne említsék. Hetek óta ez folyik mindkét említett városban - melyeket Ján Slota a szlovákság erős végvárainak nevez. A Prokeš és Bajaník-féle végvári vitézek pedig védelmezik is a rá­juk bízott bástyákat az elmagyarosítás ellen, olyan bőszen, mint­ha csak napok kérdése lenne, hogy már nem szabad az utcán az állam nyelvén megszólalni. Holott réges rég ennek éppen az el­lenkezője igaz. Nyitra lakosságának alig két százaléka magyar nemzetiségű, többségük 70 év feletti, idős ember, vagy a lakóte­lepekre beköltözött fiatal, aki szülőfalujában talán a magyarsá­gát is otthagyta. Magyar alapiskola a monarchia óta nincs a vá­rosban, a gimnáziumot 1977-ben zárták be. A heti egy magyar szentmisét évek óta egy nyugdíjas pap szolgáltatta és most, hogy súlyosan megbetegedett, egy holland misszionáriusnak kellett vállalnia a magyar hívek szolgálatát, mert a püspöki hiva­tal szerint a többi magyar pap mind elfoglalt. Magyar kulturális élet a városban nincs, jó, ha évente egyszer szerepel itt a Jókai Színház, és egyre kevésbé érezni a magyar tanszék jelenlétét is, mert tanár is, diák is, amint teheti, „húzza a csíkot" Pribina vá­rosából. Nagysurányban, a Matica slovenská dédelgetett köz­pontjában, ha lehet, még elkeserítőbb a helyzet. Míg a háború után a kisváros lakosságának 30-40 százaléka volt magyar, ma alig 5. A magyar tanítási nyelvűnek becézett kereskedelmi aka­démián egyre több tantárgyat oktatnak szlovákul, magyar misé­ről, temetésről, esküvőről álmodni sem mernek a surányiak, magyar kulturális rendezvény pedig talán a hatvanas években volt utoljára a városban. Szinte minden utcasarkon márványtáb­lák figyelmeztetnek a magyarok történelmi gaztetteire. Ha pe­dig valaki nem áll meg minden emlékműnél és kőtáblánál, hogy a fejébe vésse az egyeden történelmi igazságot, azt most röpira­ton értesítik. Mert hol lehetne jobban kiélni a harci kedvet, mint ott, ahol az „ellenségnek" már védekezni sem maradt ereje? JEGYZET Osztogató fosztogatók PÉTERFI SZONYA Az egészségügyben december l-jétől a kormány utasítására (is) takarékoskodni kell, hi­szen az ágazatban a hiány az év végéig eléri a 12 milliárd koronát. Tibor Šagát egész­ségügyi miniszter nem tehe­tett mást, minthogy előre bo­csánatot kért a betegektől a várható nehézségek miatt. Ugyanis mindennek a beteg issza meg a levét. Bár meg­szokta már, hogy ha kórházba kerül, családtagjai mossák a pizsamáját, látják el tiszta tö­rülközővel, sokszor WC-papír­ral, némi elemózsiával, amivel pótolni kell a gyakran ehetet­len kosztot, vagy akár azt is, hogy az ápolónő, az orvos csak akkor veszi őt ember­számba, ha a zsebébe hála­pénzt csúsztat. Mostantól meg kell barátkoznia azzal a gon­dolattal is, hogy nem akkor vonul be a kórházba, amikor neki jó, hanem a kórház anya­gi lehetőségei szerint. Csakhát szép számmal akadnak, akik felteszik a kérdést: a kórház­igazgatók az elmúlt négy év alatt tényleg az egészségügy­be forgatták vissza a betegel­látás címén kapott milliókat? Valóban ki kellett kövezni a kórház udvarát, vagy csak azért került erre sor, mert ugyanaz a cég építette a kór­házigazgató házát?! Valóban 18 millió koronába kerül egy kórház kazánházának felújítá­sa vagy a pénzből az igazgató­nak is jutott, netán az egész­ségügyi minisztérium egy-két tisztségviselőjének, a hálás építkezési vállalkozó pedig a mozgalom számláját is gyara­pította a megrendelés fejé­ben? Nagy a valószínűsége, hogy egyes DSZM-pozitív kór­házigazgatók megbulizták a versenypályázatokat, s nem a műszer, az elvégzendő munka árát és minőségét vették figye­lembe, hanem saját anyagi hasznukat. Sok helyütt mi­niszteri áldással fosztogattak, hiszen nyílt titok, sokan inté­zetük magánosításán fáradoz­tak, s állami pénzen korszerű­sítették mind a műszaki be­rendezést, mind az épülete­ket. Az új kormánynak sürgő­sen közzé kellene tennie a vál­sághelyzetért felelősök névso­rát és (gaz) tetteit, mert az adófizető állampolgár tudni szeretné: kik miatt kellett üze­men kívül helyezni pl. a 80 fé­rőhelyes felbári geriátriai és utókezelési osztályt vagy a ri­maszombati szemész-, gége-, és tüdőosztályt, felére csök­kenteni a kassai egyetemi kór­ház befogadóképességét. ­Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), SidóH. Zoltán-gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Néhány ügyrendi javaslatot fűztem a kormányprogramhoz a sarki kocsmában (Peter Gossányi karikatúrája) Politika, erkölcs és Istennek tetsző dolgok kényes összefüggései Felborult értékrendek Václav Havel cseh államfő néhány héttel ezelőtt azt nyilatkozta belga lapok­nak, hogy a kultúra fonto­sabb, mint a politika. Hát az etika? Nem kétséges, Havel ezt is előnyben ré­szesítené. Attól tartok, nem lenne sok követője. GÖRFÖL ZSUZSA Mostanában két olyan ügy fog­lalkoztatja a világot - de főleg Európát amelynek legalább annyi köze van az etikához, mint a politikához; ha ugyan nem több. Egy spanyol bíró szemfülessége és fejlett igaz­ságérzete kellett ahhoz, hogy a gyógykezelésre Londonba ér­kezett chilei exdiktátor pi­maszsággal határos önbizalma végre meginogjon. Nehogy a politikusok beleüthessék az or­rukat, a bíró éjszaka továbbí­totta a kiadatási kérelmet. A brit rendőrség pedig tör­vénytisztelő, így a kórház reg­gelre börtön lett Pinochet szá­mára. De immár majdnem sza­bad: kedd este óta egy London közelében fekvő luxusreziden­ciában várja a brit belügymi­niszter döntését, hogy átadják-e Az emberi jogok elleni bűncselekmények el­évülhetetlenek. őt a spanyol hatóságoknak vagy sem. Ez ugyanis még mindig kérdé­ses, bár a lordok bírósága egy­értelműen kimondta: az ex­diktátort nem illeti meg a men­tesség. Sőt, döntésük nemcsak eseti, hanem igenis általánosít­ható: az emberiesség, az embe­Igenis volt verseny Mi, a nyitrai Konstantin Egye­tem Hungarisztikai Tanszé­kének diákjai, akik 1998. no­vember 20-án, az egyetemün­kön rendezett anyanyelvi ve­télkedő szervezői voltunk, fel­háborodással olvastuk Vrabec Mária 1998. nov. 23-án a ver­senyről megjelent tudósítását. Ezt írja: „A harmadikosok és negyedikesek csoportjában nem lehetett megtartani a ver­senyt, mert az öt kisiskola kö­ri jogok elleni bűntettek elkö­vetőit semmiféle jogcímen nem illeti meg mentesség, bűntetteik soha nem évülnek el, s nem vonatkozik rájuk a te­rületi elv. Magyarán: bármi­kor, bárhol perbe foghatók, el­ítélhetők. Öcalan is? Egyetlen felelős poli­tikus sem siet a válaszadással, hiszen még abban sincs egyet­értés, hogy a Kurd Munkáspárt vezére „egyszerű" gyilkos, ter­rorista vagy szabadságharcos. Az Olaszországban politikai menedékjogért folyamodó Öca­lant egy, Németország által ki­adott nemzetközi elfogatópa­rancs alapján tartóztatták le ­de Németországnak most nem kell. Nagyon nem kell, elvégre területén törökök és kurdok is élnek szép számban, s joggal tart attól, hogy a Kis-Ázsiában több évtizedes múltra visszate­kintő konfliktus „mellékhad­színterévé" válna. Csakhogy a „sokszoros gyilkos" kiadását kö­vetelő Törökország a NATO tag­ja, s elváija szövetségesei támo­gatását. Annál is inkább, hogy a szövetség hivatalosan meghir­detett célja a terrorizmus elleni harc. Viszont az ENSZ Alapok­mánya elismeri a nemzeti fel­szabadító harc jogosságát, s vi­tathatatlan, hogy a kurd függet­lenség elnyerésének egyik - ha nem a legfőbb - kerékkötője ép­pen Ankara. Franciaország viszont úgy tesz, mintha az Öcalan-ügyhöz sem­mi köze sem lenne, felettébb örvendezik azon, hogy Pino­chetnek nem jár a mentesség ­s ezzel egyidőben államfőt megillető tisztelettel fogadta az Afrika-csúcs résztvevőit, akik között jócskán akadt dik­tátor. A „legpinochetebb" két­ségkívül Laurent Kabila. Igaz, ő még hivatalban van, Kongó­nak pedig felbecsülhetetlen a nyersanyagkincse - de lehet-e ez érv? Az egyszerű emberi lo­gika szerint Nürnberg óta nem kétséges, hogy az emberi jogok ellen elkövetett bűncselekmé­nyek univerzális jellegűek és elévülhetetlenek. Mario Vargas Llosa világhírű perui író és politikus szerint „Istennek tetsző dolog lenne, ha egy diktátort egyszer nem­zetközileg megbüntetnének az általa elkövetett bűncselekmé­nyekért. Ez egyfajta figyelmez­Lesz-e büntetés? Mi a fontosabb: az er­kölcs vagy a politika? tetés lenne a törtető diktátorok számára." Vargas Llosa nem tagadja, hogy a múltban méltatta a Pi­nochet által végrehajtott piac­gazdasági reformokat. Ennek ellenére úgy véli, a sikeres gaz­daságpolitika nem jelent men­tességet a gyilkosságokra. Otthon vagyunk. A gazdasági csodáról zengett dicshimnu­szokról már biztosan tudjuk, hogy olcsó hazugságok voltak. Nem ártana azonban elgondol­kodni azon, hogy a kis diktáto­rokból lesznek a nagyok, a lel­kes rendcsinálókból a terror gátlástalan alkalmazói. Es mindig akadnak sakálok meg piti ügyeskedők, akik na­gyon jól élnek a Nagy Vezér udvartartásában. Talán még­sem túl erős a hasonlat, hiszen ahogy telnek a napok, újabb és újabb mocskos ügyek kerülnek felszínre kies kis hazánkban. És hol van még a vége? Lesz-e büntetés? Kell-e egyáltalán, s jogos-e? Mi a fontosabb: az er­kölcs vagy a politika? TALLÓZÓ SME Az Általános Hitelbank vezetésé­ben történt változások elsöpör­ték posztjáról Ľudovít Hudeket, a bank igazgatóhelyettesét. Hu­dek 1994-ben csak tizenhetedik volt a DSZM választási listáján, de mivel a mozgalom vezetője bízott benne, csakhamar az or­szág belügyminisztere lett. Mi­niszteri karrierje 1996 augusztu­sában ért véget. Amikor a Twist rádió közölte Hudek Lexával folytatott botrányos telefonbe­szélgetését, melyből kiderült, hogy mind ő, mind A SZISZ igaz­gatója visszaél jogkörével. Lexá­nak és Vladimír Mečiarnak kel­lett helyrehoznia a hibát. Kije­lentették: a felvétel hamisítvány. Hudeket büntetésképpen eltávo­lították a kormányból, jutalma az lett, hogy a VUB alelnökévé választották. Az ügyészség hiva­tali jogkörökkel való visszaélés gyanúja miatt kivizsgálást kez­dett az ügyében, de az Mečiar amnesztiájával befejeződött. Ha a kivizsgálást felújítják, Hudek­nek, Lexának és az „Öregnek" tisztáznia kell akkori tetteit. TÝDEN A Szlovákiával szembeni orosz államadósság törlesztéséből a Devín Bank és a Katrim Stella nevű társaság húzta a legtöbb hasznot - írja a cseh hetilap. Az orosz kézben lévő Devín Bank hasznából nemcsak annak veze­tői profitáltak, hanem azok hoz­zátartozói és barátai is. A bank vezérigazgatójának felesége, Blažena Martinková, Mečiar „mindenes tanácsadója", de Me­čiart is szoros szálak fűzik az in­tézményhez. Az adósság törlesz­téseként Szlovákia MIG-29-es vadászgépeket kapott, s az üzle­tet a Devín Bank intézte. Ezért 269 mülió koronát kapott a kor­mánytól azzal az indoklással, hogy minden repülővel 3,5 mil­lió koronát spóroltak meg. Egyes gépek azonban sohasem szállnak fel. Csak a korszerűsí­tésük tizenötmillióba kerülne darabonként, ráadásul üzemel­tetésük is költséges. DIE PRESSE Jose Maria Gil-Robles, az Euró­pai Parlament elnöke egyik te­rületen sem vár áttörést az Eu­rópai Unió állam- és kormány­főinekjövő heti csúcstalálkozó­jától. Áz EP-elnök a Die Presse osztrák lapban megjelent nyi­latkozatában arra a kérdésre válaszolva, hogy a résztvevők vajon kibővítik-e az EU-tagje­löltek körét, úgy vélte: az ál­lam- és kormányfők egészében véve elfogadják az Európai Bi­zottság által a tagjelöltekről ké­szített jelentést. Esetleg elkép­zelhetőnek tartja, hogy pozitív jelzést adnak Litvániának vagy Szlovákiának is. Gil-Robles sze­rint nem várható Bécsben sem­milyen komolyabb döntés az Agenda 2000-ről. Mint mond­ta: ez még túlságosan korai len­ne, s ma még nem is lehet dön­teni. Megítélése szerint csak az unió reformjának általános irá­nyáról várható vita december 11-én és 12-én. VISSZHANG zül egy sem jelentkezett." A szerző valótlanságot állít, mert igenis volt verseny, hat csapat részvételével: Alsóbodok, Gímes, Kálaz, Kolon, Nagycétény, Pográny. A versenyt a koloni alapisko­la négytagú csapata nyerte. A szerző által közölt informá­ció sérti a rendezőket, a gye­rekeket és felkészítő tanárai­kat. A lelkes, áldozatkész munkát nem illik így sem­mibe venni. Földes József, Dubovszky Norbert, Csanda Szilvia szervezők Nem tudhatja, miről volt szó Megdöbbenéssel olvastam Molnár Norbert írását a Csemadok elnö­keinek és titkárainak, valamint OT tagjainak értekezletéről, mely Bu­dapesten zajlott novomber 22-23­án. Nem kívánom a cikket elemez­ni, csupán annyit szeretnék közöl­ni, hogy nevezett sorok írója nem voltjelen az értekezleten, tehát nem is tudhatja, hogy miről volt Budapesten szó, s mi hangzott el. Amiről ír, az a dolgoknak teljes mértékű félreértelmezése. Hal­vány segédfogalma sincs az írás szerzőjének a Csemadok szerepé­ről a felvidéki magyarság életé­ben, a múltban és jelenben betöl­tött fontos szerepéről, jövőbeli ter­veiről, munkájáról, működéséről. Nem tudja, mit jelent „Csemado­kosnak" lenni, milyen eredmé­nyek vannak a Csemadok 50 éve mögött. Javaslom, legközelebb a tisztelt szerkesztő úr informálód­jon az illetékeseknél, érdeklődje meg, hogy mi is történt, mielőtt ír valamiről, ill. küldesse ki magát „hivatalból" a helyszínre. Vörös Attila Csemadok TV, Rimaszombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom