Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-17 / 292. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 22. KULTÚRA hirdetés 17 Benkő Géza Tánc a hóban című előadóestje a komáromi Jókai Színház körtermében Fiatalember és az örök háború A színház előcsarnokában háborús dalok szólnak a megafonból. Akár egy korabeli vasútállomás, olyan a tér, amely lassan benépesül. Az érkezők akár egymástól búcsúzók is lehetnének. 1 DUSZA ISTVÁN Szemben nyitva a pénztár. Balra kávét mérnek. Már csak az a kérdés, mikor szállunk be a vagonba, amely a voronyezsi hómezőkre visz bennünket... Betessékelnek a nézőtérre. Az ajtóban megjelenik Benkő Géza, a színész. Amikor megszólal, igazából nem tudom eldönteni, hogy még civil, vagy csak civilre veszi a figurát. A dolog ezzel együtt, vagy talán éppen ezért néhány helyen természetellenesen erőltetett marad. Kivehető a szándék: egy baka és egy tábornok szemszögeiből megmutatni a sorsokat, a jellemeket a háborúban. Talán egy nemzet sorsára is utalni akar a fiatal színész. A kidolgozatlanság, a végiggondolatlanság azonban mindvégig hiányérzetet kelt bennem. Gondolatban megpróbálom a töredezett dramaturgiájú szöveg tátongó hézagait betömni. Örkény szövegtöredékek sorjáznak egymás mellett. A színpadon és a fejemben. Naplórészlet, lágerreERDÉLYI EDIT Nick Santoro (Nicolas Cage) nyomozó bizony nem tartozik a törvény ideális képviselői közé. A csúszópénzt szinte kiköveteli, és olyan „barátokkal" veszi magát körül, akik elősegíthetik, hogy majdan ő legyen Atlantic City polgármestere... Nick gyerekkori barátja, Kevin Dunne (Gary Sinise) többre vitte. Hivatásos katonaként ma már az USA védelmi miniszterének biztonságáért felel. A miniszter díszvendégként van jelen az évszázad profi bokszmérkőzésén a hatalmas ökölvívó arénában. Kevin mellett ott ül Nick is, teljesen átadva magát a kemény játéknak. Kevin hirtelen elhagyja a helyét, mert egy gyönyörű, vörös hajú hölgyet igazoltat. A megüresedett székre egy fiatal szőke nő telepedik le, és borítékot ad át a miniszterelnöknek. Pár másodperc múlva lövések dörrennek, és az egyik golyó halálosan megsebesíti a minisztert. A szőke hölgy is megsebesül... Az aréna 14 000 nézőjéből egyszerre 14 000 gyanúsított lesz. Vajon miért ölték meg a minisztert, és miért hagyta el a helyét Kevin? Összeesküvésről van-e szó, és ugyan ki lehet a titokzatos szőke hölgy? Rick előtt fokozatosan összeáll a kép... Brian de Palma amerikai rendező már eddigi filmjeivel - Gyilgény, drámaszegmens, ismerős egyperces novellák. Egy dob szól. A színésztárs - Kukola József - dobol. Feszes drámai pergőtüzet, dzsesszt, táncritmust, ha kell. A pódiumon néhány a témában látványközhellyé silányított tárgy. Mindenekelőtt egy álló ruhafogas, tele katonakabátokkal. A nézőtérrel szembefordított fényszórókkal pásztáznak bennünket. Közben ordítozik felénk valaki. Zupás őrmester? Tábori csendőr? Őr? A Színész? Mindenáron éreznünk kellene, hogy ez a háború? Tessék végre tudomásul venni! Itt nem lehet ám csak úgy nézelődni, elandalodni, élvezni a játékot vagy éppen némán kritizálni a szerencsétlen színészt! A színészt, aki kiköpi elénk a tüdejét, majdnem beledöglik, annyira akar valamit mondani. Mit is? Aha, már Luis Amstrong hatvanas évekbeli slágere szól. Mily szép a világ! Ez a befejezés, ennek kellene lennie a felrázó aktualitásnak. Rá kellene döbbennem, hogy ma is háborúban élek? Kivel? Velem, veled, vele? A háború cudarul rossz dolog. Embert megalázó, értelmetlenül öldöklő. Ebből azonban nem születik színházi élmény. Nem születhet, ha nincs feszes szövegszerkezet, ha hiányzik a szövegtöredékekből felépíthető eredetien új gondolat, a többlet, amelyet Benkő Géza érez. Más is érzi. Én is érzem. Csak azt a minkossághoz öltözve, A sebhelyes arcú, Aki legyőzte A1 Caponét, Hiúságok mágiája, Carlito útja, Mission: Impossible stb. - is bizonyította, hogy a neves rendezők között a helye. A filmjei technikailag és formailag - s ez csaknem valamennyi rendezésére jellemző - mindig tökéletesek, sokan viszont éppen a forgatókönyv, a tartalom gyengéire mutatnak rá. Sajnos új filmjére, Az utolsó dobásra is pontosan ez a jellemző. Tulajdonképpen egy átlagos thrillert láthatunk - szépen „becsomagolva". Nagy kár, hogy a formai és tartalmi kivitelezés nincs összhangban. David Koepp forgatókönyvíró, aki mellesleg már harmadszor dolgozik de Palmával, és olyan filmek társszerzője, mint a Jurassic Park I. II., sajnos ezúttal nem birkózott meg a feladattal. Az utolsó dobás az utolsó harmadban, amikor a gradációt várná a néző, teljesen „ellaposodik". Még szerencse, hogy technikailag a film tökéletesnek, sőt, akár briliáns munkának is nevezhető. Maga a film struktúrája is szokatlan, ugyanis a történet java része, belső térben játszódik. Az elénk táruló képsorok, a formai bravúrok - a húsz percig tartó bevezető felvétel, a filmvászon felosztása, az egyes epizódok párhuzamos szemléltetése stb. - egyszerűen lenyűgözőek. A bevezető jelenet a film legigényesebb jeleden gyengeséget, tévedést, sekélyességet felnagyító színpadi magasságot kell magunk alá gyűrni. Mindezt úgy, hogy az ember szinte felugorjon odáig. De nem ám holmi ugrabugrálás gyanánt, izzasztó erőlködés kíséretében, hanem pillangóként libbenve, s az se baj, ha sólyomként szárnyal vagy éppenséggel sirályként vitorlázik a színész és a gondolat. A színpadon! Nem tudom, hogy egy fiatal színésznek, aki többet, mást és jobbat akar, amit a színház egyre savanyodó állóvize még kínálhat neki, miért nem akadnak társai. Nem a színpadon, hanem a gondolat kiérlelésében, a dramatizálás, a rendezés folyamatában. Ha lennének, talán sikeresebben valósul meg az olyan katartikus Örkény-szövegeknek a kiválogatása, mint amilyenek közül egy a nete. Az úgynevezett steadicam felvételben egyetlen vágás nélkül dolgozott a kamera. Valóban lenyűgöző, ahogy Nicolas Cage korrupt zsaruként végigvonul a hatalmas, 14 000 emberrel teli arénán: fölemeli a csúszópénzt, találkozik a védelmi miniszter épségét őrző gyerekkori barátjával, s eközben szinte szüntelenül csacsog a mobiltelefonján - hol a feleségével, hol meg a szeretőjével. Cage játéka ugyan sokban hasonlít az Ál/Arc című filmben nyújtott alakításához, de így is nagyszerű színészi teljesítménynek lehetünk a tanúi. Különösen érvényes ez azokra a jelenetekre, amikor felfedve a gyilkos kihátországi „pincebáť'-jelenetben elhangzik. S ebben Benkő színészi tehetségének, tudásának legteljesebb összetettségét mutatta meg. A bakakisemberekkel, a hátországi karakterekkel nem volt gond. A dokumentumok, a történelmi tények fogtak ki rajta. Mert ezeknek nincs lelkük, nem mutatható meg az idegek, az erek, a mozgás játéka. Legfeljebb felmondhatok, de nem eljátszhatok. El tud ő úgy mondani egy ártatlanul vidámkodónak tetsző monológot vagy egypercest is, hogy az ember beleremeg, majd sírva nevetne, ha a következő pillanatban már nem fagyna ajkára a mosoly. Örkény életművét akár feltáratlan kincsesbányának is tekinthetné a maga számára. Most kellene újra és újra nekiveselkedni, másodszor és majd sokadszor még. létét, Santorónak döntenie kell: elfogadja az akár egymillióra rúgó csúszópénzt, vagy végre saját maga is „megtisztul"?! Hogy Brian de Palma rendezéséből végül (az említett hibák ellenére) tökéletes látványt nyújtó alkotás lett, jelentős mértékben az operatőrnek, a vágónak és a zeneszerzőnek köszönhetjük. Stephen H. Burum operatőr nélkül ugyanis aligha jöhettek volna létre ezek a tökéletes képsorok. Burum már Brian de Palma „udvari" operatőrének számít. Végül még egy megjegyzés azok számára, akik úgy döntenek, hogy megnézik a filmet: Brian de Palma a film legeslegvégére is tartogat egy meglepetést... MTI-HÍR Hatalmas irodalmi siker Olaszországban Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című könyve, amely Le braci (Parazsak) címmel jelent meg. Az Adelphi Kiadó májusban kezdte árusíttatni a regényt, amely még most is az eladási statisztikák élbolyában van. Eddig nyolcvanezer példány kelt el belőle, ami manapság kiemelkedő teljesítmény a műfajban. A milánói kiadó reméli, hogy nemcsak bestseller, hanem „longseller" is lesz, vagyis olyan könyv, amely akár éveken át is kelendő marad. A sikeren felbuzdulva a közepes méretű olaszországi kiadók közé tartozó Adelphi megvásárolta az összes Márai-mű kiadási jogát és már jövőre megjelenteti a szerző további két regényét, az Eszter örökségét és a Vendégjáték Bolzanóbant. Előkészületben van a Válás Budán és a Zendülők olasz kiadása is. Egy másik olasz kiadó Márai magánleveleinek publikálását tervezi. A Máraiműveket a részben magyar származású Marinella D'Alessandro ülteti át olaszra. A műfordító Márai egyik olaszországi felfedezője - szerint a kiadás előtt álló Vendégjáték Bolzanóban a legjobb könyv, amelyet valaha is olvasott Casanováról közép-európai szerzőtől.;. A vezető olasz napi- és hetilapok terjedelmes cikkekben ismertetik az emigrációjának egy jelentős részét Olaszországban leélő, hangsúlyozottan polgári író, az „utolsó nagy mitteleuropéer" életútját és irodalmi munkásságát. Magyarország legjobb nagykövetének tűnik ezekben a hetekben Olaszországban a háború után saját hazájában indexre került író, aki 1900-ban született Kassán, s 1989-ben lett öngyilkos Amerikában. Márai Nápolyba helyezte egyik regénye, az önéletrajzi elemekkel átszőtt, misztikus-spirituális „krimije", a San Gennaro vére cselekményét. Az író 1948 és 1952 között Nápolyban, 1968 és 1979 között pedig Salernóban élt, teljes elszigeteltségben, mert tartott a kommunista titkosszolgálatoktól, de visszahúzódó természete miatt is. Kerülte a nagyvilági, értelmiségi társaságokat, Egy olasz kiadó Márai magánleveleinek publikálását tervezi. inkább a köznép, a boltosok és az iparosok közé vegyült. Mélyen megigézte a nyüzsgő és babonás délolasz nagyváros ezoterikus világa. „Márai Sándor hosszú évekig élt Olaszországban, anélkül, hogy bárki találkozott volna vele vagy bárki beszélt volna róla" állapította meg szomorúan a La Repubblica, amely A gyertyák csonkig égnek c. művét illetően „Mann, Gombrowicz, Canetti, de legalábbis Kundéra, Kadaré, Barberova" szintjéhez mérte a magyar regényírót. Hosszan ismertette és méltatta Márait az olasz közönségnek december 10i keltezésű számában az egyik vezető hetilap, a Panorama is. Mint az Őrnagy Örkény István Tótékjában Brian de Palma rendező Az utolsó dobás című filmje egy átlagos thriller - meglepetéssel Titokzatos gyilkosság a bokszrangadón Kortárs grafika az Újpest Galériában Budapest. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága kiállítást rendez a magyar fővárosban, az Újpest Galériában Kortárs Grafika címmel. A tárlatot holnap 16.30-kor Gaál Ida művészettörténész nyitja meg. A megnyitón fellép Boráros Imre, a komáromi Jókai Színház színművésze. A kiállítás január 3-ig tekinthető meg. (tb) Magyar muzsikusok a három tenorral A MÁV Szimfonikus Zenekar kíséri a három világhírű operaénekest, Jose Carrerast, Placido Domingót és Luciano Pavarottit január 9-i Japánban tartandó közös koncertjén. A Tokyo Dome színpadán megrendezendő koncerten a magyar szimfonikusokat a világhírű James Levine karnagy vezényli. A koncert René Lagler amerikai díszlettervező által megálmodott díszletét ugyancsak magyar szakemberek készítették el Budapesten, a Színházak Központi Műtermében. (MTI) SZÍNHÁZ POZSON

Y HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Váratlanul 19 KIS SZÍNPAD: Elveszett levél 10 KASS

A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Megbékélés 19 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Agyő, kedvesem 10.45 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Mulan (am.) 15.30 Lolita 18, 20.30 OBZOR: Ryan közlegény megmentése (am.) 16.30, 19.30 MLADOSŤ: Alul semmi (ang.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Varázskard (am.) 15, 17 Maffia (am.) 17, 18.30 Angyalok városa (am.-ném.) 18.30,20.30 Mulan (am.) 15.30,16.30,18.30 Kék bársony (am.) 20 Egyet ide, egyet oda (cseh) 19.30 KASS

A ÚSMEV: Truman Show (am.) 16,18, 20 IMPULZ: Marvin szobája (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Mulan (am.) 15.30 Lesz ez még így se (am.) 17.45, 20 TATRA: A suttogó (am.) 16, 19 CAPITOL: Mulan (am.) 16 Nincs alku (am.) 18, 20 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Jó Will Hunting (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Truman Show (am.) 17,19 LÉVA JUNIOR: Angyalok városa (am.) 16.30, 19 SLOVAN: Lisszaboni történet 19 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: X-akták (am.) 19 Olasz nyelven is siker A gyertyák csonkig égnek Márai-láz Itáliában Benkő Géza, aki játszani, alkotni, gondolkodtatni akar (Dömötör Ede felvételei) Nick Santoro (Nicolas Cage) nyomozó bizony nem tartozik a törvény ideális képviselői közé (Fotó: Saturn)