Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-17 / 292. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 17. KOMMENTÁR Fogaš ötlet MOLNÁR NORBERT Teljesen más politikai légkörben érkezett Pozsonyba Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi főbiztosa, mint korábban. Ti­zedszerre minden jó, legalábbis ami az értékeléseket illeti. Lesz kisebbségi nyelvtörvény. A kérdés csak az, milyen? Csáky Pál szerint átfogó, amely tartalmazza az összes kitételt, mely a kisebbségi nyelvhasználatot illeti. így nyilatkozott több politikus is. Alapul a regionális és kisebbségi nyelvek eu­rópai chartáját veszik, s ez nemcsak Európának, hanem ne­künk, nemzetiségieknek is megfelelne. Keddi sajtótájékozta­tóján Max van der Stoel is támogatta az ötletet. Tegnap Ľubomír Fogaš jogalkotásért felelős miniszterelnök-helyettes­sel tárgyalt a főbiztos. Fogaš a baloldal eddigi politizálásához méltóan teljesen más tervezetről tárgyalt Stoellal. Szerinte elegendő utalni az alkotmányra, megfogalmazni a törvény bevezetőjét, aztán újabb utalások jönnének, amelyek a kér­dést érintő harminc másik törvény egyes paragrafusaira vo­natkoznának. Fogaš azt állítja, a kisebbségi főbiztosnak ez az ötlet is tetszett. Max van der Stoel bizonyára tudja, mire bó­lint rá, a politikusok is tudják, mit mondtak. Valahol valamilyen félreértés történt. Elképzelhetetlen, hogy két ennyire ellentétes tervezetet is támogasson az EBESZ, ha­csak nem arról van szó: mindegy, milyen törvény születik, még ha rossz is, csak szabályozza már valami a kisebbségek nyelvhasználatát. Ha az EBESZ-nek ez ennyire mindegy, ak­kor csak most lehet igazán sajnálni azt a pár napja keltezett hírt, hogy a kormány törvény-előkészítő tanácsának nincs magyar tagja. Mert, mint a tanács elnöke, Ľubomír Fogaš el­mondta: a szaktudás a fontos, nem a nemzetiség. Vitathatat­lan. Az azonban kétségtelen, hogy az MKP-nak is vannak jól felkészült jogászai. S ha a kabinet törvény-előkészítő tanácsa megfogalmazza a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvényt, az jogilag tökéletes lesz, csak éppen a Fogaš-féle öt­leteket tartalmazza. Hogy a törvény olyan legyen, amilyent szeretnénk, a Magyar Koalíció Pártjának mégis igyekeznie kell bejuttatni egy-két felkészült embert a tanácsba. Mint Romániában? VOJTEK KATALIN Mindnyájan emlékszünk még a Komáromi Városi Egyetem el­len indított támadásokra, a diplomáját papírfecninek minősí­tő parlamenti felszólalásra, a nevét megmásítani kényszerítő rendeletre és azokra a hátrányos megkülönböztetésekre, amelyek végzett növendékeit sújtották. 1996-ban, amikor ja­vában folyt a magyar nyelvű oktatás elleni hadjárat, Slavkovská asszony minisztériuma úgy határozott, hogy az Akkreditációs Bizottság vizsgálja felül a városi egyetemek működését, és dönse el, folytathatják-e tevékenységüket. Az Akkreditációs Bizottság pedig, amelynek tagjait a Mečiar­kormány nevezte ki, nem siette el a dolgát. Csak most, két év után vette a fáradságot, hogy néhány tagját leutaztassa Komáromba. Naivan azt hihetnénk, hogy ezek az emberek a helyszínen kívántak meggyőződni az oktatás szín­vonaláról, ám, mint kiderült, csak az akkreditációt kérelmező beadványra voltak kíváncsiak, amelyet Pozsonyban is meg­nézhettek volna, hisz eredetijét már két éve megkapták. Ezút­tal azonban nem sokat késlekedtek, csakhamar sommázták elutasító véleményüket. Az indoklás: a beadványban, úgy­mond, nem nyert bizonyítást a három magyarországi főiskola komáromi kihelyezett tagozatainak társadalmi szükségessége és létjogosultsága. Ha még mindig az előző kormány volna hatalmon, azt mondhatnánk, a bizottság teljesítette küldeté­sét, hisz az egész akkreditációs cirkusz célja a magyar városi egyetemek kigolyózása volt. Most azonban olyan kormányunk van, amelynek programjá­ban expressis verbis szerepel a külföldi felsőoktatási intézmé­nyek szlovákiai tagozatainak támogatása. Ráadásul a komá­romiak esetében olyanokról van szó, amelyek egyetlen fillér­rel sem terhelik az állami költségvetést. Vitatott társadalmi szükségességüket a hallgatók száma bizonyítja, létjogosultsá­gukat pedig a hazai magyar pedagógusképzés megoldatlan­sága indokolja. Mivel az Akkreditációs Bizottság csupán ta­nácsadó szerv, a kormánytól függ, elfogadja-e álláspontját. Kíváncsian várjuk a kormány döntését. Reméljük, nem fajul­nak odáig a dolgok, mint Romániában, ahol a nacionalisták össztüzébe került magyar egyetem körüli huzavona a kor­mánykoalíció létét veszélyezteti. Hl Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310),-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvrw.voxnova.sk/ E-maü: voxnova@isternet.sk Ünnepek előtti ítélet-végrehajtás... (Szalay Zoltán rajza) Lockerbie-ügy: a hollandiai perrel lezárulhat a közelmúlt egy szomorú fejezete Kadhafi tíz évet késett Amikor 1988. december 11-én a skóciai Lockerbie fölött fölrobbant a PanAm légitársaság repülőgépe, melynek mind a 270 utasa életét vesztette, az áldoza­tok hozzátartozói nem gondolták volna, hogy egy évtized múltán sem fogják tudni, mi is történt ponto­san, és semmivel sem lesz­nek közelebb az ügy lezá­rásához, mint napokkal a szerencsétlenség után. TÓTH VALI A világot megrázó egyik legdrá­maibb szerencsédenség után há­rom évig tartó vizsgálat annyit állapított meg: nagy valószínű­séggel merényletről volt szó, és a két terrorista líbiai nemzetiségű. Innen kezdve a történészek a lí­biai elnök és a nyugati világ köz­ti gigantikus kötélhúzás tanúi le­hettek, s Kadhafi úgy játszott a világ vezető hatalmaival, mint macska az egérrel. 1991 novemberében a brit, ame­rikai és francia kormány hivatalo­san is kérte Líbiától a gyanúsítot­tak kiadását. Néhány hónappal később, 1992. január 21-én az ... rendben, akkor legyen a tárgyalás semleges területen. ENSZ ugyanerre már nem kérte, hanem utasította Líbiát. Miután a kérésnek nem lett foganatja, az ENSZ 1992. április 15-én embar­gót rendelt el - főleg a fegyverel­adásokat és a légi utazásokat til­totta meg. Az országot gyakorla­tilag elszigetelték, az USA a terro­rizmust pártoló államok listájára tette Líbiát, ám Kadhafit ez csep­pet sem hatotta meg. Hat évig nem történt semmi, az­tán idén ismét megkezdődtek a háttérben a kompromisszumot kereső, a reális előrehaladás le­hetőségeit óvatosan feltérképe­ző tárgyalások. Washington haj­líthatatlannak mutatkozott, vi­szont London kész volt a komp­romisszumra. Mivel Líbia egyik állandóan ismétlődő érve az volt, hogy brit területen nem biztosítható pártatlan, igazsá­gos bírósági tárgyalás, London­ban azt javasolták: rendben, ak­kor legyen a tárgyalás semleges területen. 1998. április 20-án Lí­bia ezt elfogadta. Autusztus 24­én pedig Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Hollandia közt megszületett a megegye­zés, hogy a „semleges" ország Hollandia legyen. így a tárgya­lását skót törvények alapján, skót bírák részvételével tartják, de holland bíróságon. Robin Cook a nemzetközi joggyakorla­tot illetően történelmi jelentősé­gű újításnak nevezte az úttörő egyezményt. A brit külügymi­niszter meggyőződése volt, hogy Kadhafi már nem keres több ürügyet az időhúzásra, hi­szen kérésének eleget tettek. Cook elmondta: ha Líbia kiadja a gyanúsítottakat, akkor Nagy­Britannia támogatni fogja az ENSZ-ben, hogy oldják fel a Loc­kerbie-ügy megoldatlansága miatt Líbiára kirótt nemzetközi szankciókat. Nos, a remény is­mét korainak bizonyult. Kadhafi további, úgymond, jogi és admi­nisztratív részletekkel kapcsola­tos aggályokat vetett fel. Példá­ul azt, hol töltsék a merénylők a nyilván elkerülhetetlen börtön­büntetést. London számára nyil­vánvalónak tűnik, hogy Skóciá­ban, ám Kadhafi líbiai börtönre gondol. Ez viszont minden érin­tett számára elfogadhatadan. Az ENSZ főtitkára, Kofi Annan december elején Líbiában járt, és Kadhafival is találkozott. Á lá­togatás után azt mondta az amerikai külügyminiszternek: „Jó úton haladunk a probléma megoldása felé." Cook biztosította Líbiát: Skóciá­ban tisztességes körülmények közt töltik majd börtönbünteté­süket a tettesek, s ha Kadhafi akarja, nemzetközi megfigyelők seregét küldheti Skóciába, sőt a büntetés időtartama alatt Líbia diplomáciailag is képviseltetheti magát Skóciában. Kadhafi azt monta, hogy a Népi Kongresz­szus elé kell vinnie az ügyet. A testület ülése december elején kezdődött, s Washington na­gyon szerette volna, ha a tette­sek kiadatása december 11-e, Nyüván Kadhafi elnök akarta a néhány napos késést. azaz a tizedik évforduló előtt vagy az évfordulón megtörté­nik. De Líbia csak tegnapelőtt döntött úgy, hogy kiadja a két merénylőt. Nyilván Kadhafi elnök akarta a néhány napos késést. Az évfor­dulón neki az lehetett az elégté­tel, hogy kerek tíz évig húzta az időt. Az áldozatok hozzátarto­zói azonban sem felejteni, sem vigasztalódni nem tudnak, amíg lezáratlan és megoldatlan az ügy. És kártérítésre sem jogosul­tak a per befejezéséig. Végső so­ron Líbiának sem volt jó a bi­zonytalanság, hiszen az embar­gó és az ahhoz kapcsolódó szankciók elszigetelték az orszá­got, s visszavetették fejlődését. Mindenki reméli, hogy Líbia nem keres több kifogást, s kiadja a merénylettel gyanúsított két férfit, így lezárulhat a közelmúlt egy szomorú fejezete. A szerző lapunk állandó lon­doni munkatársa. TALLÓZÓ SME Amíg a jegyzőkönyvet: le nem zárják, az eredményről nem nyújthatunk tájékoztatást - kö­zölte a lap munkatársával Michal Ondrejčálc, az egészségügyi mi­nisztérium hivatalvezetője arról a vizsgálatról, melyet Karol Ježík balesete ügyében folytatnak. A tárca által létrehozott bizottság és a pozsonyligetfalui Szent Cirill és Metód Kórház belső bizottsá­ga közösen vizsgálja, hogy az ügyeletes orvosok helyesen jár­tak-e el a Sme főszerkesztőjét ért, halálos kimenetelű fejsérülés ki­vizsgálása során. Az említett kór­ház ügyeletes orvosa és sebésze a laboratóriumi vizsgálatok után úgy döntött, hogy Karol Ježíket nem kell benntartani. Fejét sem röntgenezték meg, jóllehet, nem emlékezett a baleset körülmé­nyeire. A lap információi szerint az ügyet Tibor Šagát egészség­ügyi miniszter személyesen vette kézbe. Noha a múlt héten Šagát megígérte, a hét elejére legalább részleges tájékoztatást nyújt a vizsgálat eredményeiről, a lap tu­dósítójának mégsem sikerült megtudnia semmit a bizottságok által folytatott vizsgálatról. SLOVENSKÁ R EPUBLIKA A jelenlegi kormány a gyakorlat­ban a kisebbségek védelmét ré­szesíti előnyben, főleg az egyik kisebbségét - véli Anna Malí­ková. A Szlovák Nemzeti Párt el­ső alelnöke szerint „az egyik ol­dalon egyenlő jogokkal rendel­kező polgárok vagyunk, a másik oldalon viszont a nemzeti kisebb­ségekjogainak bővítéséről beszé­lünk". Malíkovának až MKP kor­mányba kerüléséről az a vélemé­nye, hogy „a magyar kisebbségi politikusok folyamatosan fokoz­zák követeléseiket, holott inkább a szláv kisebbségek érdemelné­nek nagyobb figyelmet, hiszen a magyaroknak ádagon felüli joga­ik vannak". Az SZNP parlamenti képviselője a lapnak adott inter­jújában a szlovák és a magyar diplomácia vezetőjének találko­zója kapcsán Orbán Viktor ma­gyar miniszterelnököt is bírálta azért a kijelentéséért, melyben 15 millió magyar kormányfőjé­nek nevezte magát. NOVÝ ČAS A lap kommentárt közöl Zdenka Kramplová volt külügyminiszter esetéről. A visszahívott ottawai nagykövet még mindig nem tért vissza Szlovákiába, mert állítólag itthon politikai üldöztetés várna rá. Kramplová nem az egyeden nő Szlovákiában, aki a Mečiar­kormány idején került magas funkcióba, majd akit a kormány­váltás után visszahívtak. „A volt miniszterelnök-helyettes, Katarí­na Tóthová nem barikádozta el magát a kormányhivatalban, s a jelenlegi parlamenti képviselő, Oľga Keltošová is magától vissza­tért New Yorkból, mert, mint mondta, gyerekkorában fehér térdzoknit hordott. Mindkét hölgy jól tudja, mi illik és mi nem. Ellenzékbe vonultak, és onnan védik a DSZM érdekeit - s ezért még csak nem is üldözi őket sen­ki. Zdenka Kramplová valószínű­leg nem hordott hasonló térdzok­nit" -jegyzi meg a kommentátor. OLVASÓI LEVELEK Mikulás-napi ünnepség A csallóközkürti polgármesteri hivatal és a Csemadok alapszer­vezete december 6-án Mikulás­napi ünnepséget szervezett a községben. Délután lovas ko­csin érkezett meg a Mikulás. A gyermekek nagy izgalommal, kíváncsian várták. Először az óvodások köszöntötték szo­rongva, majd a többi gyermek­nek is lehetősége nyílt a szerep­lésre. A bátrabbak szavaltak és énekeltek. A „Mikulás bácsi" ezt követően mindegyiküket meg­ajándékozta. A csomagosztás után a kassai Thália Színház Csendes éj, szerelmes éj című műsora következett volna. Saj­nos, a művészek nem érkeztek meg. Erről csak a Mikulás-napi műsor megkezdése után szerez­tünk tudomást, mivel akkor jött faxon a hír a polgármesteri hi­vatalba. Szűcs Judit Csallóközkürt Vannak szabályai Szeretnék reagálni az Új Szó december 8-i számában, az Ol­vasói levelek rovatban megje­lent, Vidéki vadászláz című írásra. Szabó Sándor úrnak bi­zonyára megvan a véleménye a vadászokról és tevékenységük­ről, ám írása nem tükrözi a va­lóságot, illetve azt, milyen a va­dászetika. A vadászok tevé­kenysége a vadgazdálkodással és -neveléssel kezdődik; ez na­gyon aprólékos, fáradságos munka. A vadászat is bizonyos szabályok szerint folyik: selej­tezés, a vadfajok arányban tar­tása stb. Ami pedig a reggeli gyülekezést illeti, soha nem kezdődik „haditervvel" vagy a „bütykös" kézről kézre adásá­val. Á tervet a vezetőség ponto­san kidolgozza, és a vadászatra már kész programmal me­gyünk. Vadászat előtt és köz­ben szigorúan tilos az alkohol­fogyasztás. Méri Zoltán Kisgyarmat

Next

/
Oldalképek
Tartalom