Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-10 / 260. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 10. SP OrT / TÉv É ÉS R Á DIÓ - Sz OMB A t K] Andy Warhollal kezdődött, s mára több mint ötszáz művész járult hozzá az Absolut Arthoz Jégpalackba zárt Vénusz Pozsony. A Fotóművészeti Hónap részeként nyűt meg a szlovák fővárosban, az Sznf téri Művészetek Házá­ban az Absolut Fotográfia című kiállítás, amely no­vember 29-ig tekint­hető meg. TALLÓSI BÉLA 1985-ben az Absolut Vodka kép­viselője megmutatta Andy War­holnak az Absolut üvegpalackot, s Warholt, aki a csomagolástech­nikából művészetet kreált, s pop­art néven irányzatot teremtett, alkotásra inspirálta az üveg. így született meg Absolut Warhol cí­mű szerigráfiája. Ez volt az Abso­lut Artot megteremtő első műal­kotás, amelyet Warhol kampá­nyának is köszönhetően több kö­vetett. A szerigráfián kívül egyéb műfajokat - festészet, szobrászat, fotó, film, irodalom, divat - is be­vontak az Absolut (nevezzük így) irányzatba, amelyet mára több mint ötszáz művész különféle al­kotása képvisel. Milyen művésze­ti termékek tartoz(hat)nak ebbe az irányzatba? Amelyek egyrészt abszolút eredetiek, abszolút újak, másrészt teljes mértékben az Absolut ihleti őket, azaz mutat­ják, sugallják az Absolut üveg ké­pét, illetve feltüntetik az Absolut kifejezést. Csak egyeden Absolut kikötés van, a műalkotás nem le­het a szex, a vallás és a politika propagandaeszköze. Az Absolut Art egyik népszerű ága a fotó, amelyből ezúttal a pozsonyi kö­zönség is ízelítőt kap. Az Absolut Fotográfia című kiállítás két soro­zatot mutat be: az Absolut Fa­shion-t, illetve az Absolut Cities-t. Az utóbbi - ahogy az abszolút vá­rosok megnevezés is elárulja - a világ nagyvárosainak képét mu­tatja; egy kicsit másképpen, mint azt megszoktuk. Olyan szerkeze­teket, épületrészleteket, tárgya­kat, objektumokat láttatnak a vá­rosból, amelyek az Absolut üve­get formázzák, amelyek abszolút kifejezik a város lelkét. A Trevi kút előtt letámasztott, szemből fényképezett piros robogó abszo­lút kifejezi Rómát - aki járt ott, tudja, hogy ez a járgány hozzá­nőtt a városképhez. A gitár abszo­lút kifejezi Madridot. Az óraszer­kezet a rend városát, Genfet. A berlini falból kivágott, palackot formázó betontömb a feszabadult Berlint. A várossoro­zatok legújabb darabja az Absolut Prague. Legalább olyan ú jszerű és eredeti képet mutat a divatról az Absolut Fashion (abszolút divat) sorozat, mint az abszolút városképek a metropolisokról. Helmut Newton portréfotós (akinek korábban önálló kiállítását is láthattuk Po­zsonyban) nyolc nagyméretű fe­kete-fehér fényképpel van jelen a kiállításon. Svédországban fotóz­ta Kristen McMenamy topmo­dellt, akit neves formatervezők öltöztettek és készítettek fel a munkára. Gianni Versace is dol­gozott az Absolut számára. Az olasz divatdiktátor és Herb Ritts fotóművész együttműködéséből született az Absolut Versace című fényképsorozat, amelynek darab­jai az északi sarkkörtől kétszáz ki­lométerre, egy jégszállodában ké­szültek. A sorozatból két fotó olyan népszerű lett, hogy tavaly a nyomtatott sajtó révén bejárta az egész világot. Az egyik Naomi Campbellt örökíti meg, aki fekete Vénuszként pózol egy két és fél méter magas jégpalackban, a má­sik Marcus Schenkenberget, aki a mínusz húsz fokos hideg ellenére is csupán egy szál alsóban ül a fa­ragott jégfotelben. Az Absolut Vodka azóta van jelen a divatban, hogy David Cameron 1987-ben megalkotta az Absolut Cameront, vagyis az ezüst ruhát, amelyet csupán a cég rendezvényein, a cég háziasszonyai viselnek. Az Absolut Art európai gyűjteménye az abszolút fővárosban, Párizs­ban, amerikai gyűjteménye pedig New Yorkban kapott állandó ott­hont. Mivel szlovák város nincs jelen az Absolut Cities sorozat­ban, mit több, az Absolut Art gyűjteményében sincs még alko­tás szlovákiai művésztől, a kiállí­tás szervezői úgy gondolták, az Absolut Vodka jelenlétét stíluso­san egy abszolút teljesítménnyel ünneplik meg. Mégpedig az Absolut Gigant című óriásfotóval, amely jelenleg a világ legnagyobb fényképe: 6,15 x 2,95 méter, va­gyis 18,1 négyzetméter. Határtalan az élet Pozsonyban Pozsony. Határtalan az élet címmel ma este emlékműsorra kerül sor a pozsonyi Zichy palotában. Az 1848/49-es szabad­ságharc 150. évfordulója alkalmából rendezett emlékműsor­ban közreműködik Boráros Imre, Tóth Attila, Jóba István és Tarics Péter. Kezdési időpont 18 óra. (ú) Karmesterként debütált Morricone Róma. Fényes sikerrel mutatkozott be karmesterként Ennio Morricone, a világhírű olasz zeneszerző szombaton este a római Szent Cecília Akadémián. Hetvenedik születésnapja alkalmából érte az a megtiszteltetés, hogy első ízben dirigálhatta Olaszor­szág egyik legtekintélyesebb zenekarát és kórusát. Morricone, aki ma ünnepli 70. születésnapját, legismertebb darabjait vezé­nyelte az akadémián, ahol annak idején zenei tanulmányait vé­gezte. Ennio Morricone a világ legtermékenyebb filmkomponis­tája: közel 400 film zenei betétje fűződik a nevéhez. (MTI) POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lucia di Lammermoor 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene 19 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: A bolygó hollandi 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Agyő, kedvesem! 13 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hangya - Z (am.) 15.30, 17.15, A kígyó szeme (am.) 19, 21 OBZOR: Zorro álarca (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Jó Will Hunting (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Suttogó (am.) 18, 19.30 Mensétek meg Harryt! (am.) 18.15, 21 KASSA ÚSMEV: Hangya-Z (am.) 16,18 Valami van ebben a Mary-ben 20.15 IMPULZ: Két nap a völgyben (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Jó Will Hunting (am.) 15.45,18,20.15 DRUŽBA: A varázskard (am.) 15.30,17.45 Jó Will Hunting (am.) 20 TAT­RA: A kígyó szeme (am.) 15.30 17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY: Zorro álarca (am.) 17.30 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Suttogó (am.) 16.30, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Véres kezek (am.) 17,19.30 GÚTA-VMK: Ajövő követe (am.) 18.30 Védett állatként - reagálok VISSZHANG AD: VÉDETT AL LATKE NT SOMORJÁN, ÚJ SZÓ. X. 22. Munka- és szórakozási lehetőség fiataloknak Ifjúságom legszebb nyara - Amerikában GYŐRY ATTILA Más elfoglaltságom miatt kissé megkésve reagálok az október­ben a somorjai zsinagógában bemutatkozó szegedi avantgárd színházi társulat (Metanoia kü­lönítmény) előadásáról megje­lent jegyzetre. Maga az a tény, hogy szűk színházi világmin­denségünkbe csak nagyon rit­kán látogat el „lakásszínház", is elegendő volt a számomra, hogy az érdeklődésemet a darab meg­tekintésével kielégítsem. Nem titok, az előadás már kapott bi­zonyos figyelmet - hiszen olvas­tam az Új Szó október 22-i szá­mában Dusza István kritikáját, amit semmiképpen sem lehet pozitívnak nevezni. Előrebocsá­tom, nem kívánok itt hosszan, adok-kapok alapon vitázni, mű­kritikából, értelmezésekből érettségizni - ez távol álljon tő­lem, hiszen hosszú távon úgy­sem bírnám a versenyt Dusza Istvánnal, aki a színházról és an­nak periférikus világáról jóval többet tud, mint én. Mégis. Enyhén szólva kiakasztott a szóban forgó kritika. Ismerem Dusza kritikusi temperamentu­mát, így meglepődtem azon a vad dühön, buldózeres, gyilkos stíluson, amelyet besűrített a két flekkbe. Hasonló irgalmadansá­got már régóta nem tapasztaltam nála, pedig régóta figyelem konstruktív kritikáit. De írásával ezúttal nem értek egyet. Vajon miért? Az előadás előtt minden néző valóban elolvashatta a fa­gyos hidegben a „Kommentár 1" című mini egyperces novellát La­cikáról, aki epilepsziás világában sajátosan éli meg az emberi kö­zönyt, a dühöt, a ridegséget, vagy éppen az erőszakot; aki egy sajátos pillanatában, együgyű­ségében naiv módszerességgel téglaporos vizet locsolt szét a munkás-gyártelep sarkaira, hité­ben meggyőződve, hogy tettével kifordítja a világot, útját állja a gonosznak, kaput nyit ezáltal a jónak. Ennyit az egypercesről. Aztán a néző beléphetett a sötét, fekete kockába, behúzták mögöt­te a cipzárakat, teljesen izolálva mindenkit a külvilágtól. Maradt a sötétség, az egyszemélyes tar­tománya a gyermeki képzelet­nek. Miniatürizált vüágban óriás emberek (emberek?) tették a dolgukat, vagy csak éppen a néző látta őket, vagy gondolta őket, s mi ott kukkoltuk a gondolatok, látomások, rohamok villanásait, egy beteg, fizikális síkjából kitör­ni vágyó gyermek vágyait. A né­zőnek rá kellett jönnie, hogy nincs kiszolgálva, s ne akarjon ér­teni, mert minek? A néző kény­szerítve van: érezzen és játsszon. Vigyorogjon, lépjen be a vad, pusztító indulatok barlangjába, s kajánul ÉREZZEN. Nincs módom rá, hogy az ezernyi apró „kacat" megmozdulását - drótkötélpá­lyán mozgó szarvas, sínen kicsi­nyített angolvécék, daruk, varró­gépek, gépágyuk, apró lámpács­kák, elhagyott téglatelep stb. - ér­telmezzem, mert a „kacatok" egy­azon időben mozogtak és villan­tak fel, mint egy őrült vad látomá­sában, mintha fizikálisan is bete­kintést kaptunk volna a szent ro­ham sosem látott vízióiba. Aztán gonoszul körbefont a felis­merés, s a dacos mosoly leher­vadt ajkamról, mert rájöttem, hogy rászedtek, kiprovokáltak, méghozzá a lehető legprimití­vebben. Az imént locsolták szét közöttünk a táglaport a megbé­kélés érdekében, s én rögtön be­kattanok az első provokálásra, rögtön kijön belőlem a dac, csak azért is, a vad rítus, majd meglát­juk alapon, s nem átallottam ott dühöngeni, vajon ki bírja to­vább... A művészet szabad. Nincs sem­mi, ami befolyásolhatna, hogy szabad véleményem legyen bár­miről, s nincs senki, aki meghatá­rozhatja, hogy mi a jó nekem, s mi a művészi élmény, s hogyan üdvözülök a művészet által. Talán ne menjünk bele, mert a végére úgy fog e szolid és békés reagálásom kinézni, mintha az általam is nagyrabecsült, a színikultúra világában otthono­san mozgó Dusza Pistát akarnám okítani, aljasul támadni, ez pedig távol álljon tőlem, hiszen tőle ta­nultam meg a színházat látni és érezni. És a néző? A néző maradjon to­vábbra is szent és sértheteüen, ráadásul legyen védettnek nyil­vánítva - bármennyire is „hülye" (érti vagy sem)... ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Az őszi zimankóban sokan sírjuk vissza a nyári hóna­pokat. Nem árt, ha már most gondolunk arra, hogyan töltsük el 1999 nyarát. A Camp Ame­rica program, amely évente kí­nál nyári munkalehetőséget an­golul tudó fiataloknak, idén is meghirdette pályázatát. A ti­zennyolc évnél idősebbek leg­kevesebb kilenc hetet tölthet­nek az Egyesült Államokban, 8­16 éves gyerekek csoportveze­tőjeként. A táborok vezetői jó angol tudással kell, hogy ren­delkezzenek, esetleg konyhai munkák és karbantartás végzé­sére is jelentkezhetnek a fiata­lok. Az érdeklődők a befizetett 50 dolláros illeték többszörösét kereshetik meg az Államokban. A retúr repülőjegy árát, a szál­lás és az étkezés költségeit a Camp America szervezői ma­gukra vállalják. A pályázók Prá­gában, egy eligazítás során kap­nak további, részletes informá­ciókat. Az érdeklődők szomba­tig a következő címen jelentkez­hetnek: Park Hotel, Veletržná ul. 20., 170 00 PRAHA 7. Az amerikai táborok vezetőivel no­vember 14-én a fenti címen ta­lálkozhatnak. (jéel) Amiért az Isten adta Győry Attilának jogában áll nem egyetérteni mindazzal, amit az inkriminált cédulajegyzetemben írtam, annyi különbséggel, hogy nem a szabályos zsurnálkritika műfajába volt sorolható mindaz, amit kifogásol. Ennek ellenére mindazt fenntartom, ami a megírására motivált, legfőkképpen az értelem, a megér­tés lehetőségének a keresését. Értelem nélkül nincs ember, s ha egy előadás csak az érzelmeken keresztül akar szólni az érte­lem hiányáról, akkor eltévesztette a célt, ami ebben az esetben maga az érzelme és értelme által predesztinált néző. Az én színházam mindeddig a gondolatközléssel, a gondolkodtatás­sal rázott fel, ragadott magával. Ennek lehet az egyik eszköze az érzelmi hatás, de nem kizárólagosan. Dusza István Miroslav Horníček, a cseh színész, drámaíró, rendező és képzőmű­vész ma ünnepeli 80. születésnapját. Felvételünkön a tiszteletére rendezett esten Pavel Dostál kulturális miniszter társaságában (ČTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom