Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-05 / 256. szám, csütörtök

6 GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 2. KOMMENTÁR Parlamenti lecke DUSZA ISTVÁN Egy parlamenti ellenzékből lett kormánypárti koalíció számára aligha van kínosabb szituáció, mint amikor az új ellenzék - a mai kormánypártok által oly sokat bírált valamikori kormánykoalíció - leckét ad neki törvényismeretből és az ebből következő demokratikus lépésekből. Történt ugyanis, hogy kedden az államtitkárok helyére lépő pótképviselők beiktatása és eskütétele előtti percekben határozatképtelen lett a parlament. Az ellenzék nem vett részt a szavazásban, a kormánykoalíciós többség pedig akkor éppen nem volt akkora többségben, de még létszámban sem. Annál kevésbé, hogy az új államtitkárok döntő többsége rendesen beiktatott és felesküdött parlamenti képviselőből lett állami köztisztviselő. A Jozef Migaš vezette ülés patthelyzetbe kerülhetett volna, ha a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti klubja nem könyörül meg a mandátumok száma alapján máskülönben alkotmányos többséggel is rendelkező kormánykoalíciós pártokon. így megmentette az elnöki balfogás miatt egy csapásra kisebbségbe került többséget. A parlament elnökének két dolgot mindenképpen tudnia kellene: a házszabály teljes szövegét és a százalékszámítást. A házelnök az utóbbit bizonyára tudja, csak éppen zavarban volt, de hogy a házszabállyal gondjai vannak, azt az is bizonyította, hogy több esetben sem tudott különbséget tenni a törvényjavaslat módosítására tett indítvány és a helyhatósági választási törvény tárgyalási menetének módosítására tett javaslat között. Ennek következtében vette át a plenáris ülés vezetését Pavol Hrušovský alelnök, aki azonban maga is hibát követett el, s emiatt a tegnapi ülés tíz órára meghirdetett kezdését délutánra halasztotta. Tette ezt azután, hogy előző este Anna Malíková, az SZNP képviselője kérte, hogy a képviselőknek adjon huszonnégy órát a tárgyalandó törvénytervezet tanulmányozására. Nem adták meg, ők pedig kiharcolták, mert az ellenzék egyszerűen nem jelent meg tíz órára az ülésteremben, s a kormánykoalíciót is nagyjából a képviselők fele képviselte. Bármennyire is sürgető a helyhatósági választási törvény elfogadása, az azért megkerülhetetlen, hogy a házszabály értelmében kijelölt alkotmányjogi, illetve közigazgatási bizottság tagjai megismerkedjenek a képviselői csoport által beterjesztett s a kormányjavaslata által sürgősségi eljárás alá vett törvényjavaslattal. Totálkáros Matica VOJTEK KATALIN Egy százéves anyókától nem várhatja el az ember, hogy lépést tartva a kotral új dolgokat tanuljon. Egy százharminchat évestől még kevésbé, márpedig a Matica slovenská ennyi idős, és semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy megszabaduljon múlt századi beidegződéseitől. És minél idősebb, annál jobban kiütköznek rossz tulajdonságai: kicsinyes önzése, kapzsisága, irigysége, acsarkodó gyűlölködése. De lehet, hogy szegény már nem is él, rég a klinikai halál állapotában leledzik, csak Jozef Markuš, Stanislav Bajaník és a többi önjelölt örökös tartja mesterségesen életben, hogy minduntalan rá hivatkozhasson. Lehet, hogy a Matica nem is kicsinyes és gyűlölködő, csak Markušék azok, mert valamiből élni kell, az átlagnál lehetőleg jobban; a gyűlöletszítás Szlovákiában évek óta jól jövedelmező professzió. Akár történelemferdítés és hazugság árán, akár a gyatyamadzagon lógás nem túl magasztos pózában is. Mert Markušék a magyarok gatyamadzagján lógnak egyfolytában, minduntalan azt lesve, mit csinálnak, mit ünnepeinek, minek örülnek, miért bánkódnak, hogy mindent nyomban lekopírozzanak persze ellenkező előjellel. Ha a magyarok 1848-at ünneplik vagy a honfoglalást, a Matica nyomban gyászba borul, és ő is megemlékezéseket tart, s vigadni kezd Trianon évfordulóján. Most, hogy a deportálásokra és a lakosságcserének becézett kiűzetésre emlékeztek a magyarok, Markuš Maticája is törte a fejét, ő vajon mivel rukkolhatna elő. Rájött: Komáromban, majd további négy magyarlakta városban leplez le emléktáblát az 1938. évi bécsi döntés 60. évfordulóján, a döntés „áldozatainak emlékére". A szlovákiai magyarok, akik nem gatyamadzagtól függően emlékeznek, nem kívánnak emléktáblát állítani a háború után Ligetfaluban és Pozsonyban koncentrációs táborba hurcolt és ott elpusztult magyarok vagy az ugyancsak háború után Ligetfaluban lemészárolt leventék emlékére. (A sor tetszés szerint folytatható.) Ők csak egy emléktáblára várnak. Arra, amely a Matica terjesztette lelki és szellemi fertőzés áldozatainak állít mementót. Vagy élőknek nem szoktak? Él Ä KM Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238344) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidő H. Zoltán - gazdaság (58238310), Juhász László~kultúra~(58238313),Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk • A fenébe, elfelejtettem, hogy melyik párt képviselője vagyok! (Agócs Ernő rajza) TALLÓZÓ MOMENT Ján Čarnogurský meggyőződése, hogy Vladimír Mečiart semmiképpen sem állíthatják bíróság elé. Az új igazságiigy-miniszter a hetilapnak elmondta: a volt kormányfő ott volt az önálló Szlovákia születésénél, ezért nem indíthatnak ellene eljárást. A szlovák politika „szürke eminenciása" szerint Mečiar a közép-európai politikai élet érdekes jelensége. Čarnogurský közölte: Mečiar nemzetközi elszigeteltségbe vitte Szlovákát, és elmélyítette az országon belüli polarizációt. „Mečiar ott állt Szlovákia bölcsőjénél, ezért a jövőben méltó hely illeti őt. Természetesen csak akkor, ha azt nem politikai csatározásokra használja majd ki" - nyilatkozta. A miniszter nem tart attól, hogy Mečiar megnyerhetné a közvetlen elnökválasztást. Szerinte a volt kormányfőnek az esetleges idő előtti választásokon sem lénne esélye. Jelenleg az Európa Tanács negyven tagországának lakosai tehetnek közvetlenül panaszt Strasbourgban Bíróság - a polgárok jogaiért A strasbourgi emberjogi bizottság és bíróság fél évszázados fennállása után öltött új formát azzal, hogy kedden beiktatták az Emberi Jogok Európai Bíróságát. PAP ZSÓFIA Tevékenysége során mintegy ezer ítéletet hozott; több mint 470 esetben állapította meg az 1953-ban érvénybe lépett Európai Emberjogi Konvenció legalább egy elvének megsértését. Olaszországot például 104, Franciaországot 61, Nagy-Britanniát pedig 55 esetben marasztalta el. A nagy szám esetükben nem véletlen, hiszen régen ratifikálták, hogy az emberjogi bizottság és bíróság illetékes mint utolsó jogorvoslati fórum állampolgáraik ügyében. Ezzel jócskán megelőztek olyan országokat, amelyek csak 10-30 évvel később tették ezt meg. Az eddigi rendszer alapjait 1950-ben fektették le, amikor az Európa Tanácsnak még csupán 13 tagja volt. Ma a kontinens legpatinásabb politikai szervezete már negyven tagot számlál, ebből 17 olyan közép- és keleteurópai ország, amely a berlini fal leomlása után nyert bebocsátást a szervezetbe. Az 1997 októberében elhatározott reform célja az volt, hogy elkerüljék az európai emberjogi bíráskodás csatornáinak bedugulását. A hetvenes évek elején a bíróság csak néhány ítéletet hozott évente. 1997-ben a döntések száma már elérte a kétszázat. November elejétől az ET negyven tagországának állampolgárai tehetnek közvetlenül panaszt Strasbourgban, ha úgy érzik, sérelem érte emberi A hetvenes évek elején a bíróság csak néhány ítéletet hozott... jogaikat, és ha hazájukban már kimerítettek valamennyi jogorvoslati lehetőséget. Bármely ártatlannak talált vagy elítélt személy jogorvoslati kérelemmel élhet, erkölcsi és anyagi elégtételre formálhat igényt, sőt elérheti országa törvényeinek felülvizsgálatát is, ha a bíróság úgy találja, hogy az illető esetében alkalmazott törvény sérti az Európai Emberjogi Konvencióba foglalt 25 alapelv valamelyikét. A panaszt tevő lehet természetes személy, nem kormányzati szerv, magánszemélyek csoportja, de állam is. Az ET miniszteri tanácsa továbbra is felügyeli a bíróság határozatainak végrehajtását, a megítélt kártérítés kifizetését, illetve az általános intézkedések bevezetését annak érdekében, hogy hasonló jogsértés a jövőben ne fordulhasson elő. A szerző az MTI tudósítója. Milliók néhány óráért, avagy a polgár koma essen hasra a meghatottságtól ekkora önzetlenség láttán? Vegyük ma kicsit populistára a figurát MALINAK ISTVÁN Nincs könnyebb az olcsó populizmusnál: szidni a politikusokat úgy általában, siránkozni azon, mennyit zuhant az életszínvonal, sanyarog a nép, az istenadta, az előbbiek mohósága, butasága, önzése stb. miatt. Miközben nyílik a bicska a zsebemben, azon morfondírozom, mennyire vagyok én hajlamos az olcsó populizmusra, a népszerűséghajhászásra. Igaz, engem nem zavar az, hogy menynyit keres a képviselő vagy a miniszter. Többet is adnék nekik, hajói teszik a dolgukat, tudom, aláaknázott terepen keíl egyensúlyozniuk. Elvem: ne sajnáljuk a nagy pénzt attól, akinél van mögötte teljesítmény. Hallgatom a tévében Migašt, aki felszólítja a 13 déeszemest, mondKülönös ügyintézés Tíz évvel ezelőtt a lakossági bejelentő akkori alkalmazottja engedélyem nélkül állandó lakhelyre jelentett be hozzám egy „vándort". Egy évvel később kérelmeztük az átmeneti lakhelyre való módosítást, ám az rejtélyes körülmények között ismét állandóra változott. Egy levél alapján erről májusban szereztem tudomást. A lakossági bejelentőhöz fordultam, hogy szünjanak le a nem egész egynapi „munkáért" nekik törvényesen járó 200 ezer koronáról, ami összesen kettő és fél millió. A sztori, ha valaki nem ismerné: a DSZM parlamenti képviselőjévé választották az október 29-én még hivatalban levő Mečiar-kormány 13 tagját. Helyettük pótképviselőket kellett a parlamentbe küldeni, nem egész 24 órára, hiszen a Mečiar-kabinet lemondott, és az eredetileg megválasztott tizenhárom elfoglalta helyét a tisztelt Házban. A pár óráig helyettesítő tizenháromnak viszont jár az egyhavi bér + öthavi végkielégítés, hiszen képviselők lettek volna ők is...! És megy a győzködés: mondanának le az egészről, vagy legalább egy részéről, vagy fordítanák jótékonykodásra. Az átlagtessék meg az idegen állandó tartózkodási engedélyének érvényességét. Kérvények halmazával bombáztam az osztályvezetőt. Fél év elteltével meguntak, s a választásokra hivatkozva „leállították magukat". Panasszal fordultam az igazságügyi minisztériumhoz. Az felszólította a polgármestert, hogy rendezze az ügyet. Továbbra is tisztelem személyét, de csalódtam benne. Hiányzott emberi hozzáállása, ezért kellett zaklatnom a hivatalt, illetve kérni a rendőrség és a járásbíróság közreműködését. Valóban odaadással és kellő hozzáállással és nem átlagnézőben is bennreked a szufla: így kell kofáskodni azon, ami a világ legtermészetesebb dolga lenne? Megáll az ész, de csak később tegye, mert DSZM-es uraimék visszadobják a labdát: akkor a Dzurinda-kormány is mondjon le az októberi bérről! Tudniillik az új kormány október 30-án tette le az esküt, 31-én ülésezett is egyet, amiért ugyancsak jár az októberi bér. Dzurinda fogadkozik a Twist Rádióban: nekik nem kell a pénz, iskoláknak adják. Elhiszem. A tizenháromnak is elhiszem, hogy a közvélemény nyomására esetleg nem merik felvenni a meg nem szolgált százezreket - győz hát az igazság. Mégsem vagyok elégedett. Nem elsősorban a 2,5 millió boszszant, immúnis lettem - az utóbbi négy év alatt itt annyit loptak, dolgozott a bejelentő osztályvezetője. Köszönettel tartozom neki, egyben bocsánatát kérem a „molesztálásért". Másképp nem ment. Városunk főellenőre kérés nélkül azt vizsgálta ki, amire számítottam: én, az állampolgár alaptalanul vádaskodtam, az osztályvezető törvényesenjárt el, és az idegen kijelentkezett. Most jön a lényeg. Ez késztetett a történet megírására. „Igaz, nincs írásos nyoma az állandó lakhelyre történt bejelentésnek, de más papíron, szóban vagy egyéb formában is beleegyezhettem." Óriási! Ezek után ennek alapján nyugodtan hogy ez csak csepp a tengerben. Az is olcsó poén volna, ha összehasonlítananám az érdemtelen havi 35 ezret a tízszer kevesebb minimálbérrel, létminimummal. Csak eltűnődöm, ugyan hol húzódhat az állampolgár tűrőképességének határa. Lehet-e élni, lélegezni olyan országban, ahoí két választási ciklusban is érvényben lehet ilyen törvény? És mert a kofáskodók nem felejtették el hangsúlyozni: törvényesen jár! A polgár koma meg essen hasra a meghatottságtól ekkora önzetlenség láttán. A magyar tévé egyik népszerű műsora népszerű rovatának találó címe: A politikus is volt ember. A fenébe is, miért nem akkor ismertük meg őket!? Ráadásul itt a vége, és még mindig nem tudom eldönteni, populista vagyok-e vagy sem. megtörténhet, hogy hozzánk, az állampolgárokhoz bejelentenek egy bantut, egy albán menekültet vagy egy ukrán maffiózót, majd a főellenőr megindokolja: sírva, nevetve, súgva, dudorászva, hason fekve - igenis megtörtént a beleegyezés, a „házfoglalás", a „betelepítés". Nézzenek szellemileg elmaradottnak, fogyatékosnak! Tekintsék a történetet viccesnek - pedig ezek után nem elképzelhetetlen. Biztos, ami biztos! Mindnyájunk érdekében az alkotmánybírósághoz fordultam. Belucz Irén Nagymegyer