Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-30 / 277. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 30. 70 ÉVES A RÁDIÓ MAGYAR ADÁSA SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola 19. a.ha SZÍN­HÁZ: Vadnyugati történet 19 . KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: A Trónszirt legendája 10,14 MOZI POZSONY HVIEZDA: Truman Show (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Maffia! (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Valami van ebben a Mary-ben (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Az utolsó csapás (am.) 17, 20.45 Jó Will Hunting (am.) 18.15, 20.30 Ebadta eb (am.) 18.45 Pink Floyd: A fal (ang.) 20 Panelsztori (cseh) 19.30 KASSA ÚSMEV: Valami van ebben a Mary-ben 16, 18, 20.15 IMPULZ: Két nap a völgyben (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Angyalok városa (am.) 15.45, 18, 20.15 DRUŽBA: Ryan köz­legénymegmentése (am.) 16,19 TATRA: Maffia (am.) 15.30, 17.45,20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Zorro álarca (am.) 17, 19.30 LÉ­VA - SLOVAN: Lesz ez még így se (am.) (19) NAGYKAPOS ­ZEMPLÉN: Godzilla (am.) 18 GÚTA - VMK: A halál angyala A Fotóművészeti Hónap legtöbb kiállítása a hét végén zárult. Né­hány azonban még decemberben is látható. Cecil Beaton kiállítása a Szlovák Nemzeti Galériában, a belga René Magritte szürrealista fo­tói, illetve az ugyancsak belga Herman Bertiau Afrika-motívumai a Pálffy-palotában, Bemard Plossu képei a Francia Intézetben, Dežo Hoffmann riportfotói a Szlovák Nemzeti Múzeumban, Václav Jirásek felvételei a Cseh Központban. Képünkön Dežo Hoffmann John Lennon egy liverpooli fodrászatban című felvétele Jövő tavasszal újra lesz Bíborpiros szép rózsa Népzenei vetélkedő A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya a Csema­dok Országos Tanácsa megbízá­sából főrendezőként második alkalommal országos népzenei vetélkedőt hirdet népdaléneke­sek, népdalkörök, népi hang­szerszólisták és népi hangszeres együttesek részére Bíborpiros szép rózsa címmel. A vetélkedő célja, hogy országos fórumot biztosítson a népdalt és a népzenét szerető, művelő egyének, közösségek részére, le­hetőséget adva az országos jel­legű megmérettetésre, illetve hogy elősegítse a szlovákiai nép­zenei szakmai közösség kapcso­latteremtését, egymás jobb megismerését. A rendezők e ve­télkedő megszervezésével segí­teni kívánják a hazai népzenei mozgalom fejlődését, valamint szakmai és módszertani támaszt nyújtani, amely ösztönző erő­ként szolgálhatja a népzenei mozgalmat. A vetélkedőre két korcsoport­ban lehet jelentkezni: I. korcsoport - alapiskolák tanu­lói II. korcsoport - középiskolák di­ákjai, főiskolások, egyetemis­ták, felnőttek A vetélkedőt két kategóriában tartják: 1. Enek kategória: szólisták és kettősök (duók), maximum öt­perces műsorral, valamint nép­dalkörök (15 főig), maximum hét-nyolcperces műsorral 2. Hangszeres kategória: szólis­ták, parasztzenekarok, citeraze­nekarok, maximum tízperces műsorral. A válogatók 1999. március, áp­rilis folyamán zajlanak a döntő 1999. május 15-16-án lesz Jelentkezni 1999. január 25-ig lehet. Jelentkezési lapok a Cse­madok területi választmányai­nál szerezhetők be. Közelebbi információkat a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Vá­lasztmányán (tel., fax: 0709/552 24 78, mobil: 0905/358 529) kaphatnak az éreklődők. (ú) December tizenegyedikén ismét Pozsonyban vendégszerepel a Győri Balett Pro tics János a BBC-t is megjárta ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Hogyan lettél rádiós-újságíró? Elsőéves jogi hallgatóként, 1970­ben kezdtem el külsőzni az Üj Szó sportrovatában; azért ott, mert kiskorom óta imádom a sportot. Felejthetetlen élmény volt számomra, amikor 1968­ban - 200 pillangón - 3. lettem az országos úszóbajnokságon. Lehet, hogy ez is hozzásegített ahhoz, hogy felfigyeltek rám. Már akkor érdekelt az újságírás, s talán édesanyámnak, aki abban az időben az Új Szó külpolitikai rovatvezetője volt, köszönhe­tem, hogy végül is ezt a szakmá t választottam. Úszó-, vízilabda­és sítudósításaim rendszeresen megjelentek a napilapban, vasár­naponként pedig besegítettem az ügyeletes szerkesztőnek. Megtetszett ez a munka, s habo­zás nélkül elhatároztam, hogy új­ságíró leszek, habár a jog is érde­kelt. Végül is nem az írott sajtót vá­lasztottad, hanem a rádiót. Mi­ért? A Magyar adás akkori főszerkesz­tője, Jakál István pár héttel az ál­lamvizsga előtt behívott a rádió­ba és állást ajánlott. Pontosan 24 éwel ezelőtt. Rövid gondolko­dást követően igent mondtam, annál is inkább, mert korábban, a hatvanas évek elején gyakori ven­dég voltam a stúdióban. A Duna utcai iskola diákjaként több hangjátékban is szerepeltem, ezért számomra nem okozott kü­lönösebb gondot a rádiózás. Annak ellenére, hogy a rádió­ban nem foglalkozol a sporttal, lapunk sportrovatának állandó külső munkatársa vagy... Szerkesztőségi titkárként is szüntelenül figyelem a sportese­ményeket, éppen ezért nem okoz gondot a hétvégi „sávváltás". Már évek óta felettébb jó a kap­csolatom a rádió külsős sport­szerkesztőivel, pontosabban ve­letek, újszósokkal; szinte napon­ta megtárgyaljuk a legjelentő­sebb eseményeket. A Magyar adás és az Új Szó közti kapcsolat végtelenül gyümölcsöző, s remé­lem, a jövőben is így lesz. Lénye­gében egymásra vagyunk utalva. Külföldön szintén külsősökre bízzák a rádió sportműsorait. Apropó, külföld! Kevés rádiós dicsekedhet azzal, hogy a világ­hírű BBC belső munkatársa volt. Neked ez sikerült. Hogyan? Pályázat útján jutottam London­ba; 1993 elején az itteni sajtóban is megjelent egy hír, hogy a ma­gyar osztály szerkesztőket vesz fel. Jelentkeztem, majd meghív­tak a hatórás felvételire, amelyen megfeleltem. Ennek köszönhető­en az 1994-es évet már az angol fővárosban töltöttem, ahol két és fél éven át dolgoztam. Nagyon sokat tanultam, főleg, ami az élő hírműsorokat illeti. Itt nem volt technikus, mindent magunk csi­náltunk; éppen ez volt a legvon­zóbb az egészben. Egyik napról a másikra vadide­gen helyre kerültél. Nem oko­zott ez gondot? Mivel korábban, egy éven át már voltam prágai tudósító, köny­nyebben akklimatizálódtam. A család azért nagyon hiányzott. Mi az, amit a legjobban sze­retsz a rádiózásban? Akkor éreztem magam a legjob­ban a mikrofon előtt, amikor a közelmúltban egy magánrádió, az RMC külsőseként egyórás élő sport- és utazási műsorokat ve­zethettem. Teljesen szabad ke­zet kaptam, csak a műsoridőt kellett betartanom, minden más lényegtelen volt, a témákat is én választottam meg... Megfricskázott játékok Pár héttel az otthoni be­mutató után, „friss tálalás­ban" hozza Pozsonyba leg­újabb egyfelvonásosait a régi fényében tündöklő Győri Balett. SZABÓ G. LÁSZLÓ Annak, aki nem tudná, a „régi fényről" csak annyit: a húsz éwel ezelőtt alakult együttes életében 1991-ben, Markó Iván távozásá­val beállt a klinikai halál. „A mes­ter" ugyanis kegyeden ül elbánt „tanítványaival". Nemcsak a fiók­jait, hanem a repertoárt is kiürí­tette. Az utolsó órán mindent visszavett. Ami addig közös volt, attól fogva egyedül az övé lett. Darabok nékül pedig nem szín­ház a színház. Illetve: puszta épü­let. Évekbe telt, míg a Győri Ba­lett, most már Kiss János (a Liszt­díjas táncos) igazgatásával újra felépítette magát. A kezdeti idő­szakban, csakhogy a társulat fent maradjon, a szalmaszál is életet mentett. A sebtében készült, „lám, lám mégsem haltunk meg"­darabok az évek során szép las­san lecsúsztak a műsorról, és olyan neves, európai rangú kore­ográfusok váltották egymást az együttesnél, akik a dicsőséges Markó-érában legfeljebb csak né­zőként ismerhették a táncosokat. Ennyit a múltról. A Győri Balett mai életében nincs helye a nosz­talgiának. A huszonhat táncossal és önálló műszaki gárdával mű­ködő csapat keményen dolgozik. S ami legalább ennyire fontos: neves alkotókkal. Legutóbbi be­mutatójuk három egyfelvonáso­sából ezúttal kettőt ládiat a po­zsonyi közönség. Bombicz Barbara Költöző­madarak című koreográfiáját, amelynek díszletét és jelmezét Gombár Judit készítette, zené­jét pedig az amerikai Stephen Rush szerezte, nem hozzák magukkal. Miért? - kérdezem Kiss Jánostól. Győrben semmi akadálya nem volt a darab színpadra vitelének, Pozsonyban azonban az Új Szín­pad deszkáin nem úgy hatna, ahogy nálunk. Más lenne a lát­vány. Olyan kompromisszumra pedig, amelyet a néző is megérez­ne, nem vagyok hajlandó. A Stabat Mater. Középen Cserpák Szabina és Afonyi Éva Költözőmadarak helyett ezért az­tán Robert North egyik korábbi koreográfiáját, az Entre dos Aquast visszük magunkkal, amely mindig, mindenhol óriási siker. Northé a másik darab is, a most bemutatott Trójai játé­kok, amely humorával, finom iróniájával, sajátos mozgásvi­lágával ajándék a nézőnek, de a táncosoknak is. Régi vágyam teljesült a darab bemutatásával. Jó pár éwel ez­előtt videón láttam, és azóta vár­tam az alkalmat, hogy Robert North nálunk is betanítsa. Ha nem lennék annyi, amennyi, én is boldogan táncolnék benne. A szó jó értelmében irigylem a fiú­kat, hogy kedvükre élvez­kedhetnek, bohóckodhatnak a színpadon. A Trójai játékok ugyanis az ókori görögök test­kultuszát, erőfitogtatását frics­kázza meg finoman, sok-sok hu­morral. Nyolc fiú táncolja a da­rabot egészen a végkimerülésig. Az utolsó percben el is ájulnak mindannyian. Fizikailag és mű­vészileg egyaránt nagyon igé­nyes a koreográfia, de olyan a humora, hogy a táncosok boldo­gan esnek össze a végén. A Stabat Matert Vivaldi zenéjé­re Robert Cohan készítette. Szép, tiszta tánc Martha Graham stílusában. Külön ér­dekessége, hogy ezt pedig csak lányok táncolják. Ha már találtam egy olyan dara­bot, amely egyedül a fiúké, akkor keresnem kellett egy olyat is, amelyben csak lányok táncolnak. Robert Cohan hetvennégy éves. Üyen idős mester még nem dol­gozott nálunk. Szerte a világban mérhetetlen tisztelet övezi, de egy kicsit tartanak is tőle. Londo­ni asszisztense, aki betanította a darabot, arra is felkészítette a lá­nyokat, hogy bár nagyon jó hu­mora van az öregnek, a vélemé­nyét sosem rejti véka alá. Vagyis ha valami nem tetszik neki, kőke­ményen odamond. Nemrég egy európai rangú együttesnél, ahol ugyancsak tíz nappal a bemutató előtt nézte meg a már betanított koreográfiáját, azt kérdezte a lá­nyoktól, hogy „Önök tudják, ki­nek az alkotását táncolják? Mert én nem!" Féltem is nagyon, hogy nálunk majd hogyan reagál, hi­szen a Győri Balett kezdettől fog­va a klasszikus balett alapjain dolgozik. Martha Graham stílusa pedig egészen más. Most már nyugodtan elmondhatom: fan­tasztikus volt az együttműködé­sünk Nagy érzelmeket és erős gondolatokat hordoz a mű. (Kanyó Béla felvétele) Keresztre feszített fia előtt sírva áll egy anya... A bemutató után olyan dicséretet kaptunk a mes­tertől, hogy ha egy kritikus netán azt írja, hogy a Graham technika hiánya látszik az együttesen, ak­kor küldjük el neki a cikket és ő, aki egykor Martha Graham állan­dó partnere volt, majd megvála­szolja. Ilyen emberekkel dolgozni nagyon jó érzés. Ez mindig előbbre visz bennünket. Pozsony után mi következik a menetrendben? Mikor, merre indulnak? Boldogan mondom: kemény idő­szak előtt állunk. Januárban négyhetes nyugat-európai turné­ra megyünk. Ausztria, Németor­szág, Svájc, Hollandia, Franciaor­szág, Olaszország. Ez az útvonal. Tizennyolc előadás elég feszes tempóban. Aztán egy kis ideig új­ra Győrben leszünk, hogy készül­hessünk az új bemutatóra, a Purimra, vagyis a Sorsvetésre, amelynek librettóját Túrán Ró­bert, a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója írta. A júniusi bemuta­tó előtt azonban még két külfödi vendégszereplés vár ránk német és francia színpadokon. Rövid ki­hagyással tehát eljutottunk ugyanarra a pontra, ahol koráb­ban álltunk. Az égiek, úgy látszik, nem tágítanak mellőlünk. Londonban rádöbbentem arra, hogy a rádiós munkában mindig le­het valami újat tanulni (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom