Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-23 / 271. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 23, KOMMENTÁR Közszolgálati Lajos TÓTH MIHÁLY Igazságtalan lenne az előző kormány közvélemény-csinálóirólazt állítani, hogy teljesen képzetlenek voltak. A televíziózás tíz fejezetből álló ábécéjét úgy a harmadik fejezetig mindenképpen áttanulmányozták. Megtanulták, amit annó dacumál John Kennedy fedezett fel még elnökjelölt korában: a televízió segítségével kampánycsodák művelhetők. Meciar aranyidai forgatókönyvébe ez így íródott bele: Ha megszerezzük a televíziót, az egész ország megszerezhető. Mint oly sok országban Európának e táján - a szlovák médiaszakértők is abbahagyták szakmájuk ábécéjének tanulmányozását. Holott már a negyedik-ötödik fejezetben olvasható lett volna, hogy nem elegendő birtokolni a televíziót. Okkupálása csak akkor gyümölcsöző, ha a tálalt menü nem egészen ellentétes a nézők konyhaművészeti igényével. Kubis - ha nem utálja annyira a magyarokat - tanulhatott volna a budapesti tévé 1994. évi - „tavaszi hadjáratából", amikor a kormányzó MDF-et támogatandó, magukat szintén közszolgálatínak tituláló tévések felásták a Köztársaság teret, hogy tömegsírra leljenek, a pártállamiak még nagyobb mértékű diszkreditálására. Az akkor már néhai Antall József pártjának törekvései önmaguk paródiájává váltak. Meciar közszolgálati televíziójának propagandistái annyira elszakadtak a hazai valóságtól, hogy nem vették figyelembe: a szlovák ember többre becsüli az egyszerű brindzás haluskát mondjuk az osztrigánál. A Mozgalom kampányfőnöke - tűzről pattant újgazdagként - a televízióban fél tucat osztrigát szolgáltatott fel nyugati sztárokkal. Ez még a profi demokrata aszszonyságok gyomrát is megfeküdte. Van egy pogány ötletem. Talán mégsem kellene útilaput kötni Kubis tápára. Rendesen meg kellene őt fizetni, hogy kedve legyen töredelmesen bevallani, miként jutott el az állami televízió odáig, hogy az ország vezető politikusai így definiálják a közszolgálatiságot: Közszolgálati az, amit én közszolgálatinak tartok. Ettől már csak egy paraszthajszálnyira van Lajos, az egykori francia király közismert mondata: Az állam én vagyok. Kubist rá lehetne venni, hogy mondja el, hányszor fordultak meg irodájában pártvezetők, illetve hányszor rendelték őt be fejtágításra pártirodákba. A Lewinskiék Monicájának naplója sem lenne oly érdekfeszítő olvasmány, mint Kubis feljegyzései lehetnének. Persze, lehet, hogy az új koalíció politikusai mégiscsak tanultak az elmúlt évek tapasztalataiból, és eszük ágában sincs főszerkesztői szobákba látogatni, újságírókat raportra magukhoz rendelni, lapokat bojkott szervezésével fenyegetni, egyszóval: „közszolgálati Lajosként" viselkedni. a gyógyszertáraké 3,2 milliárd, az alapellátást nyújtó általános és szakorvosoké 0,72 milliárd, ám az egészségbiztosítóknak nincs fedezetük a jelenleg már több mint 10 milliárd koronára rúgó adósság rendezésére. És szó sem lehet nagyobb pénzinjekcióról, mert az államkassza üres. Ezért a Tibor Sagát által követelt 2,3 milliárd koronás gyorssegély is 600 millióra zsugorodott. Nemsokára fény derül arra, hány kórházban kik és kivel kötöttek a betegek kárára előnytelen szerződéseket csak azért, hogy tetemes anyagi előnyökhöz jussanak. A visszaélések láttán az embernek sírni volna kedve nem tagadta dr. Eduard Kováé egészségbiztosítási szakértő. Az egészségügyi miniszter mindezek ellenére bizakodik és hangsúlyozza: a sírás nem segít. A törvények módosításáig arra van szükség, hogy az ágazat valamennyi dolgozója értse meg a kényszerűségből bevezetett ideiglenes, olykor fájdalmas intézkedéseket. Melyek nélkül nem orvosolható a betegellátás. Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság (58238310), Juhász László - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT RL 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. C7VFnT.FR Kft. Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz tlaíe, Koáická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 , Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az UJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Sírni, sírni, sírni PÉTERFI SZONYA Az eltelt évek alatt a Meciarkormány gyakran emlegette Svájcot. Abban az értelemben (is), hogy Szlovákiát Svájccá változtatja. Hát ez sem jött be nekik! Nézzük például az egészségügyet: Svájcban a nemzeti össztermék 10,2 százalékát fordítják betegellátásra, egy állampolgárra 3188 dollár jut. Szlovákiában 1995-ben - a 6,2 százalék fejenként 195 dollárt jelentett. Jelenleg már 230 dollár jut egy főre, de hogy ez az összeg valóban mire elég, azt azok tudják, akik kórházi ellátásra, netán napi gyógyszerezésre szorulnak. S a neheze még csak most jön! Az új egészségügyi miniszter és az ellenzéki szakértők évek óta figyelmeztették Lubomír Javorskyt és a volt kormányt: a megoldás elodázása az egészségügyet vészhelyzetbe sodorja. Mára a kórházak és rendelőintézetek hiánya 6,14 milliárd korona, Asszony, olyan vagy, mint a Kubis. Végig hazudtál nekem. (Peter Gossányi karikatúrája) Nem elég a közvetlen választás, az intézményt is meg kell fogalmazni Jogkörök körüli séta A PEP jogi szakértője, Kresák képviselő elkészítette az alkotmány államfővel foglalkozó részeinek módosítását. A javaslat nemcsak a kampányban ígért közvetlen elnökválasztást tartalmazza, hanem az elnöki hatalom új megfogalmazására is törekszik. LOVÁSZ ATTILA Kresák javaslata szerint nem elég az államfő megválasztásának módján változtatni, hiszen a köztársasági elnök intézménye továbbra is rengeteg megol• datlan problémát vethet fel. Ezek hasonló módon válhatnak kellemetlen patthelyzetté, mint ahogy az Michal Kovác távozása után történt. Az immár kormányjavaslattá előlépett indítvány több olyan kérdést old meg, amelyek megoldatlansága eddig lehetővé tette az államfői hatalommal való politikai kufárkodást. Az egyik - ma még látszólag nem is annyira fontos, a kegyelmezés joga. Lapunkban már megírtuk, hogy klasszikus uralkodói jogkör parlamentáris rendszerekbe való áthelyezéséről van szó, ami a mindenkori államfőt mint erkölcsi tekintélyt ruházza fel a kegyelemadás jogával. A magyar alkotmány már ismeri, a szlovák most készül bevezetni az ún. kontraszignáció, azaz ellenjegyzés gyakorlatát. Ez a forma annyiban különbözik az amerikai, a francia, a német vagy az eddigi szlovák gyakorlattól, hogy az elnök kegyelmi döntését indítvánnyá változtatja - a kegyelem intézménye csak a mindenkori igazságügyminiszter ellenjegyzésével érvényesülhet. A megoldás buktatója, hogy a miniszter esetleg nem szakmai, hanem politikai alapon hoz döntést, akkor viszont a parlamenti erőviszonyoknak megfelelően felelősségre vonható, az államfő pedig - mint a parlamentnek már nem felelős személy - nem hozhat egy személybenjogi relevanciát kétségbe vonhatatlan döntést. Nem teheti meg hát, hogy gazembereknek kegyelmez meg akármilyen megfontolásból, amire a kétszeres Meciar-amnesztia már precedenst teremtett. Nem mellékes az sem, hogy a személyi döntések nem születhetnek meg egyszemélyi döntésként. Tehát: ha a köztársasági elnök vezérkari főnököt akar kinevezni, azt nem teheti meg a tárcát vezető miniszter ellenA módosítás az elnök kegyelmi döntését indítvánnyá változtatja. jegyzése nélkül, az elnök nélkül viszont a miniszter nem garázdálkodhat büntetlenül a hadseregben. Sajnos, ez a megoldás is csak azután jut be az alkotmányba, hogy megéltük Tuchyna menesztésének és Miklus kinevezésének korántsem kóser módját. A másik - ebben az esetben nagyon fontos - újdonság a törvények szignálási gyakorlata. Eddig az államfő a parlamentnek saját döntése alapján adhatott vissza újratárgyalásra törvényeket. Amennyiben a kormány döntött így, az államfő jogköréből kötelesség lett. A javasolt gyakorlat szerint a közvetlenül választott államfő visszaadási joga megmarad, de a parlament újra csak alkotmányos többséggel dönthet a törvény jóváhagyásáról. Nem fordulhat hát elő az, ami Kovác elnökösködése idején a visszaadott és a kormánykoalíciós egyszerű többséggel vígan újra jóváhagyott törvényekkel. Azok akkor is hatályosak voltak egy ideig, ha később az alkotmánybíróság Kovác tanácsadóinak és nem Meciar koalíciójának adott igazat. Az alkotmánytörvények esetében viszont az államfő törvényszignálási joga újfent kötelességé válna. Érthető, hiszen az alkotmányos döntéshez az öszszes képviselő háromötödének szavazatára van szükség, feltételezhető hát, hogy megfelelő szavazói bázisra támaszkodó, többpárti egyeztetés eredménye egy új alkotmánytörvény. A parlament feloszlatásának pontosan megfogalmazott feltételei eddig hiányoztak az alkotmányból. Pedig minden ország parlamentjében előfordulhatnak patthelyzetek. A köztársasági elnök mint morális intézmény viszont nem oszlathat fel parlamentet csak azért, mert így tartja kedve. így hát az elnöknek jogkörökkel kell rendelkeznie ugyan a parlament feloszlatása esetében is, de csak pontosan megfogalmazott feltételek mellett teheti, már csak azért is, hogy a politikai viták végére a polgárok szavazatai tegyenek pontot. Az, hogy a leendő államfő az alkotmánybíróság elnöke előtt teszi le az esküt és nem a parlament előtt, csak jelzés. Olyan jelzés azonban, amely tudtára adja a világnak, a szlovák államfő a napi pártpolitikától a lehető legtávolabb van. Úgy, mint az alkotmánybíróság, amelynek ez még Meéiar garázdálkodása idején is sikerült. DER SPIEGEL A német külügyminiszter szerint megérett az idő arra, hogy az észak-atlanti szövetség új alapokra helyezze nukleáris elrettentő stratégiáját. Joschka Fischer (Zöldek) a Der Spiegel legfrissebb számában úgy vélekedik, hogy a biztonságpolitikai helyzet alapvetően megváltozott. Erről és a következményekről nyíltan kellene beszélni a NATO-n belül. A NATO hatályos stratégiája lehetővé teszi az atlanti szövetségnek, hogy ha a helyzet úgy kívánja, elsőként alkalmazzon atomfegyvert. Fischer közölte: már jelezte Solana NATO-főtitkárnak, hogy Bonn már másként látja a dolgokat, mint tíz évvel ezelőtt, Németországot ma barátok veszik körül. ASZ-SZAURA Az iraki sajtó gúnyos hangvételben cikkezik Bili Clinton amerikai elnök és Tony Blair brit kormányfő azon „ördögi" terveiről, amelyek Szaddám Húszéin iraki elnök megbuktatására irányultak. Úgy vélik: Bagdad beleegyezése abba, hogy felújítja együttműködését az irjki tömegpusztító fegyverek leszerelését és megsemmisítését ellenőrző különleges ENSZ-bizottság (UNSCOM) szakértőivel, meghiúsította az amerikaiak és a britek leghőbb vágyának teljesülését: hogy csapást méijenek Bagdadra és kiiktassák a politikai életből Szaddám Huszeint. Az asz-Szaura szerint Clinton abban reménykedett, hogy egy esetleges Irak elleni katonai győzelemmel helyreállítja a szexbotránya miatt megtépázott tekintélyét - de ismét vereséget szenvedett Iraktól, és semmit sem ért el. Az a brit közlés pedig, amely szerint London 15 ellenzéki iraki szervezetet hív össze tanácskozásra, az amerikai elképzelésekhez illeszkedik, amelyek a bagdadi kormány megdöntését célozzák. A lap megállapítja: ha Clinton Irakról beszél, a brit kormányfő még az amerikai elnöknél is silányabb nyilatkozattal követi őt. EL MUNDO Agusto Pinochet gyáván és kegyetlen módon viselkedett az 1973. szeptember 11-én véghezvitt katonai puccsa idején - derült ki egy chilei rádióamatőr most nyilvánosságra hozott hangfelvételéből, amelyet a La Moneda elnöki palota bevételéről készített. A felvételből kiderül, hogy a katonai pucci résztvevői angolul beszéltek az akció alatt. A tudósító így írta le benyomásait a felvételről: „Pinochet, aki Penalolénban tartózkodott a fővárosban zajló puccs alatt, gyávának és ugyanakkor kegyedennek mutatkozik a felvételen. Sokszor ismétli Leighnek, a légierő parancsnokának, hogy bombázza a La Monedát, és amikor az késésről ad hírt, Pinochet idegesen, szinte hisztérikusan kiabál". Az is kiderül, Pinochet valósággal rettegett Allende meggyőző erejétől, ezért nem volt hajlandó tárgyalni vele. Feléledt a remény A napokban volt az úgynevezett bársonyos forradalom kilencedik évfordulója. Ennek kapcsán az ember kicsit elgondolkodik azon, mi is valósult meg akkori reményeinkből, elvárásainkból. Ha az átlagember szempontjából nézem a dolgokat, majdnem semmi. Azt is bátran ki lehet mondani, hogy a lakosság döntő többségének életkörülményei rosszabbodnak, megélhetési gondjai szaporodnak. A jövőt illetően sem lehetnek nagy reményeink, mivel Szlovákia gazdasága, mint nemrég kiderült, romokban hever. Emellett az ország mély erkölcsi válságban van. Pedig, ugye, azokban a novemberi napokban milyen közelinek tűnt Európa! Sajnos az akkori kedvező pozíciót az ország vezetése felelőtlenül eljátszotta, sőt mint később kiderült, nem véletlenül. Az európai gondolkodásmód teljesen idegen tőlük. Nem kell nekünk Európa, mondta a vezér, inkább legyen Svájc. De egyelőre csak a kiválasztott réteg számára. Ennek a jelszónak a jegyében osztották, illetve fosztották ki az ország vagyonát koma, sógor, feleség alapon. A csalók, a szélhámosok, a betörők jól élnek. A privatizőrök zöme nem tudott mit kezdeni a könnyen szerzett vagyonnal, így fokozatosan csődbe mentek. Csak a munkából élők nem boldogulnak, olyannyira, hogy lassan dolgozni is szégyen lesz ebben az országban. Most újra van egy kis reménysugár. Szeptemberben választott az ország. „Kis Svájc" helyett az Európába vezető utat választotta. Nincs más választásunk, mint bízni az új kormányban. Kilenc év után a szlovákiai magyarok számára is felcsillant a remény kisebbségi létünk jogállásának rendezését illetően. Remény van a szlovák-magyar történelmi kiegyezés megvalósulására is. Hosszú idő után a Magyar Koalíció Pártja is kormánytényezővé lépett elő. Most bebizonyíthatják, hogy nemcsak beszélni, kritizálni tudnak, hanem kormányozni is, egész Szlovákia érdekében. Európa ismét elérhető közelségbe került. Lehet, hogy a novemberi bársonyos forradalom jelszavai, enynyi év után, most kezdenek valóra válni? Reméljük, hogy igen, mert Szlováída számára ez az egyedüli járható út. Németh Géza Alistál