Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-03 / 254. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998.NOVEMBER 3. KULTÚRA Beszélgetés Bödők Zsigmonddal a tudományos ismeretterjesztésről és a napfogyatkozásról Az „égszerész" és a csillagok Bödők Zsigmondnak nagy érdeme van abban, hogy a szlovákiai magyar tudományosságon belül a természettudományok közül éppen a csillagászat eredményeit ismerhette meg a széles olvasóközönség. DUSZA ISTVÁN Harmatlegelő című, 1986-ban megjelent könyve a csillagos ég néphagyománybeli helyét mutatta be. E több kiadás megért könyv után tavaly a Nobel-díjas magyarok című kötete aratott nagy sikert. Nemrég a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban mutatták be Az ezredvég napfogyatkozása című kötetedet (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest és NAP Kiadó, Dunaszerdahely), amelyben az 1999. augusztus 11-én bekövetkező teljes napfogyatkozásról írtál. Milyennek látod az emberek és a tudomány viszonyát? Ennek a kapcsolatnak - anélkül, hogy tudatosítanánk eredőjét élvezzük minden hasznát, de elszenvedjük minden nyűgét is. Tapasztalataim szerint a tudomány mára már igencsak elszakadt a mindennapoktól. Olyan rohamléptekkel halad előre, hogy szinte már beveheteden fellegvárnak tetszik az egyszerű halandónak, aki nem igen tudja követni egyegy tudományos eredménynek a „A tudósok kasztjába nehéz beférkőzni" (Archív felvétel) folyamatát. Csak a végeredményét élvezzük, s ennek legmarkánsabb példája a számítógép, ahol egy miniatűr alkatrésznek a létezése több tudományág eredményeinek köszönhető. Ennek a távolságnak nem volt előidézője a tudóstársadalom azzal, hogy nincsenek átjárók, ösvények a tudományos megismerés és a mindennapok között? Ezt azért is kérdem, mert te éppen könyveiddel, előadásaiddal, cikkeiddel vágsz ilyen ösvényt. A tudósok külön kasztot képeznek, ahová nehéz beférkőzni. A tudományos megismerés manapság már olyannyira elvont, hogy a modern tudomány szinte csak elméleti vonatkozásokban létezik. Amikor a múlt században az elektromosság hasznosításának nagy-nagy felfedezései születtek, sokkalta emberközelibben történtek a dolgok. Ma már az atomkutatás legtávolabbi területének törvényszerűségeit feltáró kvantummechanika eredményeit alkalmazzák egy-egy műszaki újdonság megalkotásában. Ez már láthatatlan, ráadásul az embereknek igen téves fogalmai vannak az alapdolgokról is. Véleden, hogy Bödők Zsigmond a nagy végtelent fürkészi a kvantummechanika művelőivel ellentétben, akik az anyag mélységeibe tekintenek? Ez a kettő egy és ugyanaz. A mikrovilág megismerésével együtt a világegyetem nagy titkait is felfedezzük, ami fordítva is igaz. Annak legtávolabbi helyein lejátszódó fizikai jelenségek magyarázatot adnak a mikrovilág jelenségeire is. Ma a részecskegyorsítókban szerzett ismeretek segítségével meg tudjuk magyarázni a nagy távolságban lejátszódó fizikaijelenségeket. Ennek egy nagyon kicsi részét írod le Az ezredvég napfogyatkozása című könyvedben. Abban, amit a napfogyatkozásról tudsz, látsz-e olyan tényeket, amelyek hosszú távon hatással voltak a földi fejlődésre, vagy csupán egy gyenge sóhajtás volt a földtörténetben? A könyvben is kifejtem, hogy igen nagy hatással volt az emberiség és a tudomány fejlődésére. De nemcsak a napfogyatkozás, hanem más jelenségek is. Óriási tudományos vívmány volt, amikor a kaldeusok az évezredeken át gyűjtött adatokból kikövetkezették a napfogyatkozások törvényszerűségeit és ismétlődéseit. Ez volt a homo sapiensnek a legelső tudományos eredménye, hiszen következtetéseken alapult. Nem kevésbé a társadalmi fejlődést is befolyásolta; elég példaként említeni az egyiptomi fáraókat, akik a napfogyatkozás idején a csillagokat ismerő papság révén irányították a tömegeket. Egy ilyen időpontban születő álmagyarázatok ösztökélték is az emberiséget a tüzetesebb megismerésre. Elmondásod szerint több mint húsz éve készülsz ajövő év augusztus 11-én bekövetkező teljes napfogyatkozásra. Az ember életében egyszer adódik ilyen lehetőség, és ha netán éppen ott, ahol figyelemmel kísérem a jelenséget, felhős lesz az ég, igencsak bosszús leszek. Előadásomban elmondtam, hogy lehetőleg az Alföld déli részére menjenek, mert a Balatonnál nagyobb a valószínűsége a helyi viharnak, zápornak, felhősödésnek. Megfelelően sötét szemüveg is szükséges, mert máskülönben biztos vakságot okoz a két és fél percig tartó, sötétséget is hozó teljes napfogyatkozás megfigyelése. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülben 19 KIS SZÍNPAD: Yo város polgárai 19 KOMAROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ketten 10 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: Oliver 10,19 THÁLIA SZÍNHÁZ: Országalma (Vendégjáték Rozsnyón) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Zorro álarca (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Hangya - Z 16, 18, 20 MLADOSŤ: A suttogó (am.) 16 Kérelem (or.) 20 CHARLIE CENTRUM: Ryan közlegény megmentése (am.) 17, 20 Bosszúállók (am.) 17, 20.30 Vad vágyak (am.) 18.30 Ponyvaregény (am.) 20 Egy zsák bolha (cseh) 19.30 KASSA ÚSMEV: Chipkatonák (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Két nap a völgyben (am.) 1615, 19.15 CAPITOL: Zorro álarca (am.) 15.30, 18, 20.30 DRUŽBA: Zorro álarca (am.) 15.30, 17.40, 20.15 TATRA: Mortal Kombat 2 (am.) 15.30 17.45, 20 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16.30, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Halálos fegyver 4 (am) 17,19.30 GÚTA-VMK: Egértanya (am.) 18.30 Pályázatot hirdet a Vadász Könyvklub Egyesület A természet és én Budapest. A pályázók saját természeti élményüket megörökítő prózával, verssel, rajzzal, festménnyel jelentkezhetnek. A téma vadászat, horgászat, vadfigyelés, természetjárás, fényképezés lehet. A pályázaton minden magyar anyanyelvű diák (állampolgárságtól függetlenül), a korosztályának megfelelő kategóriában vehet részt. Külföldi pályázóknak díjtalan. Kategóriák: 1.10-14 éves korig; II. 15-18 éves korig; III. 18 év felett (a felső korhatár: be nem töltött 25. életév). A pályamű terjedelme: Prózai művek - legföljebb öt gépelt kéziratoldal, két vers, illetve két A/4-es rajz, festmény. A pályamű elején kell feltüntetni a jeligét és a kategóriát. A kézirat mellett lezárt jeligés borítékban küldendők be a szerző adatai: név, lakcím, születési év, az iskola neve és címe. A pályaművek beküldési határideje: 1998. december 31. Cím: Vadász Könyvklub Egyesület, 1134 Budapest, Tüzér u. 43. fsz. 1. Tel.: (1)3506454 . A pályázók egyhetes tábort, két-három napos szlovákiai körutazást, könyvjutalmat nyerhetnek. A pályázat ünnepéíyes eredményhirdetésére és a díjkiosztásra a FeHoVa '99-en (Fegyver-, horgász-, vadászati kiállítás és vásár) 1999. március 25-28. között kerül sor. (ú) Öt éve ment el az olasz filmművészet nagy mesélője, Federico Fellini Játékának mozi volt a neve JUHÁSZ KATALIN Kassa. Egy ember, akinek a szenvedélye okozta halálát. Vilém Heckel a hegyek fényképésze volt, de nem hagyományos értelemben vett tájképeket készített, hanem a hegyeket meghódító embert akarta megmutatni a közönségnek. A hegymászót, aki valami megmagyarázhatatlan lelkesedéstől hajtva halad felfelé. Heckel 1918-ban született, korán kapcsolatba került a fényképezőgéppel, a Zbrojovka Brno ipari fotósa lett. Ez azonban nem elégítette ki, így 1953-tól egyesítette két szenvedélyét, és különböző expedíciókhoz csadakozva bejárta Csehszlovákia és a világ hegységeit. Útjait számos fotóalbum őrzi. Járt a Kaukázusban, Afganisztánban, Pakisztánban és Peruban, ez utóbbi kaland végzetes lett számára. 1970 májusában az országot nagy erejű földrengés rázta meg, hetvenötezer ember pusztult el. A csehszlovák expedíció táborára jéglavina zúdult, mind a tizennégy hegymászót betemette, köztük volt Vilém Heckel, a Fotóművészek Nemzetközi Föderációjának frissen kitüntetett tagja is. Nyolcvan éwel születése után, a fotográfia hónapjában, a kassai Cseh Napok keretén belül nyílt meg az a kiállítás, amely árnyalt képet nyújt Heckel művészetéről. A hegycsúcsok mellett nem feledkezett el a hegyek lábainál élő emberekről sem, portréi megdöbbentően realisták. Turbános, bölcs öregek néznek a lencsébe, mosolygós gyerekek kuporognak a földön, imádkozó mohamedán férfi fordul Mekka felé. A messziről jött idegenek pedig elindulnak a nagy hegy irányába. A kassai Bocatius Könyvtár fotógalériájában látható kiállítást Jozef Byrtus, a Cseh Köztársaság főkonzulja nyitotta meg, aki diák korában szintén hegymászó volt és Heckellel együtt is részt vett néhány túrán. „Nagyon kezdő voltam akkoriban, Vilém Heckel pedig már elismert fotóművész, de áldott türelemmel tanított a különböző fogásokra, a hegyek törvényeire. Aztán 1969-ben hívott, menjek velük az Andokba. Az ajánlat csábító volt, de épp akkor született a kisfiam, így visszautasítottam. Ezért lehetek most itt." Byrtus úr maga is szenvedélyes fotós, ezért arra kértük, szakmai szemmel is mondjon véleményt a kiállított képekről. - Heckel a világ legelismertebb művészei közé tartozik. Csodákat művelt az akkori, fejletlen technika segítségévei. Nem voltak különleges lencséi, mégis eredetibbet alkotott, mint a nyugati sztárfotósok. Egyéni látása volt, amely nélkül a legszorgalmasabb fényképész is csupán jó mesterember marad. A kiállítás november 29-ig látható a kassai Nova Galériában. PRÉKOP IVETT „Egyszerűen szeretek mesélni. Őszintén szólva, számomra a mesélés az egyetlen játék, mely megéri a fáradságot, hogy játszszam. S erre a játékra nekem, a fantáziámnak, a természetemnek van szüksége. És szerencsés csillagzat alatt születtem: játékomnak mozi a neve." (F. Fellini.) A napokban volt öt éve annak, hogy a játék véget ért. Jött a gyászhír: elhunyt Federico Fellini, a filmművészet egyik legnagyobb mestere, az olasz neorealizmus apostola. A nagy mesélő elfáradt - felállt, és kiballagott a színről. De itt hagyta örökül a filmjeit, az Országútont, a Cabiria éjszakáit, az Amarcordot és sorolhatnánk. Nem akármilyen hagyaték ez. Persze, csak az tudja értékelni ezt az örökséget, akinek még mond valamit az a szó, hogy filmművészet. Egyszer Fellini azt nyilatkozta, nagyon nehéz egy fiímről beszélni. Olyan ez, mintha egy festményt vagy zeneművet akarnánk elmesélni. Nem lehetetlen vállalkozás, de elég sok csapdát rejt, mivel nem tudhatjuk, hogy amit mi a műből kiéreztünk, egyezik-e az alkotó elképzeléseivel, szándékával. Mert a befogadás mértéke és mélysége a nézőtől függ: egyéniségétől, korától, értékrendjétől. Fellini filmjeinek többsége rendelkezik azzal az időtlenséggel és sokrétűséggel, mint azok a klasszikus regények, amelyeket az ember idővel újra elővesz, és mindig talál bennük valami felfedeznivalót. Ha filmjeire gondolunk, biztosan felvillan egy-egy jellegzetes táj, egy tekintet, egy mozdulat, egy érzés. Emlékeznek még Gelsomina pillantására az Országútonból? Arra a szívfájdító dallamra, amelyik a filmet végigkíséri? Fellini többségében „szerzői filmeket" készített, amelyekben az önéletrajzi elemek keveredtek csodálatos fantáziájának gyümölcsivei. Magával ragadó, sokszor meglepő, hol érzelmes, hol szatirikus, néha olaszosan temperamentumos, máskor álomszerű, szinte szürrealisztikus történetekkel varázsolta el a nézőt. Műveinek, különleges egyéniségének hatása a háború utáni rendezők több generációjára tagadhatatlan. Neve még életében fogalommá vált. A hegyek fotósa volt. A hegyek törvényeit kutatta. A hegyek végeztek vele Felfelé a lejtőn