Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-18 / 267. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 18. F KOMMENTÁR Mozgalomból párt? TÓTH MIHÁLY Az 1989-es fordulat 9. évfordulója táján úgy alakult a helyzet, hogy a HZDS vezetőit az események rákényszerítették a „hogyan tovább?" vizsgálatára. A mozgalom néhány vezetője - más-más módon - sejtetni engedi elképzeléseit. De csak módjával. Mint minden egy személyre épülő politikai szervezetben, úgy Mečiáréban is óvatosan fogalmaznak meg új koncepciókat az al­vezérek, az udvari ideológusok. Az óvatosság már csak azért is indokolt, mert a vezér eltökélten hallgat a vereség nyilvánvaló­vá válása, tehát a HZDS részvételével elképzelt kormányalakítás meghiúsulása óta. Két csoportba sorolhatók az eddig megnyü­vánult vezetők. Az egyikbe egyetlen ember tartozik: Augustín Marián Húska. Mesterségesen bonyolított mondatamak szöve­vényéből az bogozható ki, hogy ha rajta múlna, egyfajta „vének tanácsára" bízná a mozgalom elvi irányítását. Indoklása: az idős emberek azért válnának a nemzet és az állam érdekeinek meg­ingathatadan letéteményeseivé, mert hajlott korban már sem anyagi javakkal, sem ármánykodással nem lehet az embereket a helyes útról letántorítani. Az érett szocializmus évtizedeiben csak gerontokráciának nevezték az ilyen társadalmi irányítási modelt. Ha Húska 35-40 éves lenne, talán még érdemes is len­ne öt percet vesztegetni koncepciójának vizsgálatára. Ma még virgonc öregember, de lassan már a hamut is mamunak mondja. Tehát hazabeszél. A másik koncepció lényege: a mozgalom vál­tozzék át párttá. Ez valószínűleg megmenthetné Mečiar politi­kai szervezetét a teljes eljelentéktelenedéstől. És nem is megva­lósíthatatlan. Minden azon múlik, melyik társadalmi réteg érde­keit kívánná reprezentálni a párt elitje. Mečiar előbb-utóbb rü­hellni kezdi a remeteséget, és prófétaként majd véleményt nyil­vánít alvezéreinek különbejáratú koncepcióiról. Feltételezhető, hogy nem fordít sok időt Húska elképzelésének tanulmányozá­sára. Viszont nincs kizárva, hogy mozgalma pragmatikus szár­nyának néhány vezetőjét még figyelemre is méltatja, és koncep­ciójukat értékelve felsorolja, miért leheteden a megvalósítás. A volt kormányfő 1992 óta tetteivel egyfolytában azt bizonygatja, hogy számára a társadalom csak egy rétegének megnyerése egy­szerűen kudarcot jelentene. Ugyanazzal az érveléssel próbálta (és nem sikertelenül) zászlaja alá terelni a multimilliomosokat, parasztokat, munkanélkülieket, kisvállalkozókat, demokrata nyanyákat, művészeket... Sokan a szemére vetették, hogy Moszkvában járt iskolába. Ez önmagában ma már nem érv. Va­lószínűleg mindent elfelejtett abból, amit a Komszomol akadé­miáján tanult. Egyet azonban nem felejtett el, és az a bolseviz­mus lényege: a „mindenkit egy karánba terelés" óhajtása. JEGYZfT Követeljünk egyetemet! GÖRFÖL ZSUZSA Már két napja fontolgatom, hogy aláírásgyűjtést kellene szervezni a függeden, kisebb­ségi egyetemért. Mert szükség van rá, ez nem vitás. Mielőtt valaki kétségbe vonná politi­kai realitásérzékemet, sietek kijelentem: a 70 ezernyi belgi­umi német egyeteme mellett ágálok. Hiszen sorstársaink, ők is az első világháború után kényszerültek kisebbségi sor­ba. A második világháború alatt-utánőkis nemszeretemek voltak, de ezt az intermezzót már rég kihe­verték - mindkét oldalon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy van a németeknek saját közigazgatásuk, parla­mentjük, kormányzatuk. Csak egyetemük, az nincs! Főváro­suk is van, Eupen - de ki látott már fővárost egyetem nélkül? Megtámadhatatlan érvek ezek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a németek ki­kezdheteden hazafiak: Belgi­um egységének hívei, miköz­ben a francia nyelvű vallonok és a holland ajkú flamandok egyfolytában marják egymást, s az utóbbiak egyre-másra függetlenednének. A némete­ket persze senki sem kérdezi. Mondom, sorstársaink ők­még ebben is. Hát álljunk ki mellettük! Mit lehet tudni? Ha besegítünk nekik a hón vá­gyott egyetem megszerzésé­ben, esedeg majd ők is segíte­nek nekünk. Saját tapasztala­taikból kiindulva feltehetően arról próbálnak majd meg­győzni minket, hogy az egye­tem, az még odébb van. Előbb meg kell teremteni az önálló ­egek, majd' azt írtam: auto­nóm - igazgatást, a saját kor­mányt miniszterelnököstül, és majd aztán jöhet az egyetem. Mi meg majd hagyjuk magun­kat rábeszélni, elvégre nekik már vannak tapasztalataik. Svájc is él, Dél-Tirol virul, Por­tugáliában hivatalos nyelv lett a mirandai, amelyet vagy 15 ezren beszélnek, Spanyolor­szág sem dől össze attól, hogy ott nemcsak spanyolul, illetve kasztíliaiul, hanem katalánul, galíciaiul és baszkul is beszél­nek. Tehát a jelszó: „Egyete­met a belgiumi németeknek!" Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezetó: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), Juhász László- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A P- O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkeszlőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-výroz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-maü: voxnova@isternet.sk - Sajnálom, a főnök most nem tudja fogadni, mert leugrott bevásárolni. A spanyol tengerparton villá­kat akar venni. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA Az építés- és közmunkaügyi mi­nisztérium évi 14 ezer lakás épí­tésével számol, s ez a kormány programnyilatkozatába is beke­rül - nyilatkozta Harna István tárcavezető a lapnak adott inter­jújában. Szerinte ha sikerül új hi­telkonstrukciókat találni, még nőhet is a befejezett lakások szá­ma. Ami azonban a kérvények el­bírálását illeti, a miniszter szkep­tikus, hiszen az Állami Lakásfej­lesztési Alapban nincs elegendő pénz. „Kemény tárgyalásokat fo­gunk folytatni a pénzügyminisz­tériummal az 1999-es évre elkü­lönítendő pénzeszközökről, leg­alább azokat a kérelmezőket ki tudjuk elégíteni, akik idén jelent­keztek" - mondta Harna. A bérle­ti díj fizetésének elmaradásával kapcsolatban közölte: szigorítani kell a fizetési fegyelmet, vala­mint olyan szabályokat kell elfo­gadni, amelyek bővítenék a tulaj­donosok hatáskörét, hogy bizo­nyos körülmények között a nem fizető lakót kiköltöztethessék. A megcsapolt cégóriás, avagy megmenthető-e a hiteltörlesztési problémákkal küszködő kassai vállalat? Személycserék előtt a vasmű Ha a kassai vasmű holnap nem fizeti ki a november 9-e óta halogatott 35 mil­lió dolláros adósságát, ak­kor életbe lép az ún. cross­default, azaz a cég vala­mennyi hitelezője azonnal követelheti pénzének visz­szafizetését. HÍRÖSSZEFOGLALÓ A vasmű hétfőn elutasította a kormány segítségét; a Dzurinda­kabinet gazdasági szakértői a cég vezetőivel tartott november 10-i találkozójukon állítólag azt kér­ték, hogy mondjon le a vasmű teljes elnöksége és felügyelő ta­nácsa. Bár ezt Rezešék elutasítot­ták, függeüenül a kormány kéré­sétől mégis személycserék várha­tók. A holdingnál kialakult hely­zet miatt változtatásokra van szükség a vállalat vezetőségé­ben, és a cég jelenleg mérlegeli, hogy az elnökségben és a fel­ügyelő tanácsban milyen jellegű változásokat kellene végrehajta­ni" - nyilatkozta Jozef Marko, a vasmű szóvivője. A lényegi dön­téseket valószínűleg november 23-án hozzák meg, amikor az el­nökség és a felügyelő tanács kö­zös tanácskozást tart. A vasmű fizetésképtelensége e­gyébként rossz hatást gyakorol a cég részvényeire is. A közelmúlt­ban az óriásvállalat egy-egy rész­vénye még 300 koronát ért, vi­szont ezen a héten már csak 155 koronát. Ez már csak azért is kí­nos, mert a különböző bankga­ranciák fejében a vasmű részvé­nyeinek mintegy 40 százaléka a Szlovák Takarékpénztárnál, az Általános Hitelbanknál és az Ipar­banknál van letétben. Csakhogy a részvények értékvesztése folytán (40 százalékos részesedés eseté­ben ha a részvényenkénti áresés eléri a 100 koronát, az 660 millió koronás értékvesztést jelent) a ... az óriásvállalat egy-egy részvénye még 300 koronát ért... cég jelenlegi bankgaranciái nem elegendőek, ezért vagy sürgősen törleszteniük kell, vagy további garanciákat kell nyújtaniuk. Ez­zel összefüggésben jogos Ľudovít Černák gazdasági miniszter teg­napi vélekedése; szerinte ha a vasmű nem oldja meg a problé­mát, akkor megteszik helyette a bankok, amelyek a vasmű tényle­ges tulajdonosai. A Práca című napilap értesülései szerint a vasmű tudatosan rossz üzletpolitikájának köszönheti ne­hézségeit. Az óriásvállalat közve­títőkön keresztül exportál, illetve importál, s a közvetítőcégek a szokottnál nagyobb haszonkulcs­csal dolgoznak. A lap információi szerint a közvetítők szolgáltatá­saik fejében évente mintegy 150 millió dollárt, azaz 5,2 milliárd koronát vágnak zsebre. Ami vi­szont a legkülönösebb, hogy a közvetítőcégekben a vasmű je­lenlegi vezetőinek jelentős érde­keltségei vannak... (shz) DSZM-irodák meghatározatlan időre szóló, jogilag kikezdhetetlen szerződéssel, évekre „kifizetett bérlettel" Húska apó és az „okozati láncolatosság" VRABEC MARIA Vették batyujukat november 12­én a kerületi és járási elöljárók ­sokan szó szerint is, mert a vá­lasztások óta mást sem csináltak, mint szépen összekészítették azt, amit magukkal akartak vinni. Ezért bizonyára egyiküknek sem okozott meglepetést „az elbocsá­tó szép üzenet": elég volt felkap­niuk aktatáskájukat, és elegánsan búcsút inthettek a korlátlan lehe­tőségek hivatalának. Megtehet­ték, ugyanis azok az iratok, ame­lyek a fiókokban maradtak, bő­ven adnak okot magabiztos, sőt gúnyos mosolyra is. Az új elöljá­rók meg majd Mečiar arcképének hűlt helye alatt ülve törhetik a fe­jüket, hogyan bondiatnák fel a vezető beosztású munkatársak­OLVASÓI LEVELIK Mi segítene rajtunk? Dusza István a Honti arckép­csarnok című könyv méltatása kapcsán nem hisz abban, hogy Csáky Károly könyve hozzáse­gít mindannak megismerésé­hez, amit nemzedékek lelkéből kitöröltek. Elképesztő, hogy azon a vidéken, ahol annyi hí­res magyar született, tizenöt óvodából hétben a szülők kér­ték az alternatív oktatás beve­zetését. Keleti metropolisunk­kal kötött, holtig érvényes mun­kaszerződéseket anélkül, hogy százezres végkielégítéseket kell­jen kifizetniük; hogyan menekül­hetnének a rengeteg előnytelen szponzorálási kötelezettség alól; hogyan bújhatnának ki elődjük papírra fektetett, többmilliós ígé­retei alól. Mert valószínű, hogy valamennyien csak a hivatalba lé­pésük után tudják meg, hány har­madosztályú futballklubot kelle­ne támogatniuk, hány Matica­palotát építtetniük, illetve kik azok a kollégák, akik örökös munkaviszonyba kerültek hűsé­gük jutalmául. És ami még ennél is keményebb dió: az ország szin­te valamennyi járási hivatalának épületében ott maradnak a helyi DSZM-irodák-érvényes, megha­tározatlan időre szóló, jogi szem­ban érdeklődés híján elmaradt egy színházi előadás. A vegyes házasságokban a magyar nyelv háttérbe szorul. A ma­gyarországi szlovákok - saját bevallásuk szerint - már nem tudnak szlovákul, most tanul­ják a nyelvet, de mivel őseik szlovák nemzetiségűek voltak, anyanyelvüknek érzik a szlo­vákot. Ez az ottani pozitív diszkrimináció eredménye. Lehet, hogy rajtunk is segíte­ne, de bizonyára nem követke­zik be, ha úgy várjuk, mint a sült galambot. Zilizi Tihamér Pozsony pontból kikezdhetetíen szerző­déssel, évekre előre „kifizetett bérleti díjjal", sőt az elöljáró iro­dájának közvetlen közelében, ami már csak stratégiai szem­pontból sem mellékes. Három­százezer koronát biztos megér a dolog, mert ennyit fizetett az egyik járási szervezet annak az ügyvédnek, aki kidolgozta a kis­kapuk nélküli szerződést. Elöljá­ró legyen a talpán, aki mindezek után meg tud majd szabadulni a kellemeden albérlőktől, és nem kell minduntalan figyelő tekinte­tekre, hallgatózó fülekre, ártó, árulkodó szándékra ügyelni. Per­sze az is lehet, hogy csak mi nem értjük az egészet, mégpedig azért, mert nem a maguk „okoza­ti láncolatosságában szemléljük a dolgokat", hogy a DSZM legböl­Egyedül nem megy Ez így van. Az én szelídgeszte­nyefám sem megy semmire. Mármint a termése. A fa már kétszer akkora, mint én, csak a termésével van gond. Satnya, aszott, fejletlen - egyszóval ehetetlen. Talán öt-hat éve kaptam a facsemetét, s nem re­méltem, hogy megmarad. Ma már büszkén nyúlnak ágai az ég felé, gyönyörű lombko­ronáját mindenki megcsodálja. Ritkaság a szelídgesztenyefa, de termését sokan szeretik. csebb ideológusát és legragyo­góbb stilisztáját, Augustín Marián Húskát idézzük. Nagy kár, hogy legsikerültebb szókapcsolatait mégcsak le sem lehet fordítani, mert biztosan sok minden világo­sabbá válna számunkra. Talán még az is, hogy értette Ágoston apó azt az aranyköpést, mely sze­rint „a demokrácia felsőbb szi­nergikus formája érvényesülne, ha a DSZM-irodák a járási hivata­lokban maradnának, és a belső el­lenőrzés szerepét töltenék be". El tudom képzelni, mekkora sikere lesz Húskának és társainak ezzel az elmélettel Nyugat-Európában, ahová panaszkodni készülnek. Feltéve, hogy találnak olyan tol­mácsot, aki mindezt a maga ne­mes egyszerűségében képes lesz más nyelvbe is átültetni. Ma is sütik az utcákon, illata betölti a városokat. Fámmal kapcsolatban egy szakem­ber azt tanácsolta, szerezzek mellé egy-két csemetét, mivel nincs, ami beporozza. Nem tudom, mit tegyek, hogyan, honnan szerezzek párt a fámnak. Ha én geszte­nyefa volnék, mindent bepo­roznék - de ez csak ábránd. Ha valaki tudna segíteni, nagy örömet szerezne. Igaz, néhány évet várni kellene, de remé­lem, még megkóstoljuk fám termését. Ondró Ernő Kéménd

Next

/
Oldalképek
Tartalom