Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-16 / 265. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 16. KOMMENTÁR Szendergő szerződés TÓTH MIHÁLY Két oka lehet, hogy a szlovák-magyar alapszerződés szövegét tartalmazó újságpéldányaim szőrén-szálán eltűntek: 1. A doku­mentumban vállalt kötelezettségeket a két fél oly zökkenőmen­tesen teljesítette, hogy egyszerűen nem kellett hírmagyarázatot írnom a végrehajtás minősítésére; 2. A szerződés megkötését követő második év végén az ember feladta a vállalás és a telje­sítés összehasonlítását, mert az általunk leglényegesebbnek te­kintett teendőket nemhogy teljesítették, hanem (sokszor de­monstratívan) elszabotálták. Az alapszerződés eleinte becses­nek tartott szövege így valamelyik fiók legmélyén szendereg. Egy évvel „ Párizs után" már nyilvánvaló volt, hogy amíg a Slo­ta-párt képviselőinek köszönhetően parlamenti többségnek ör­vend a miniszterelnök, s amíg magában a Mečiar-mozgalom­ban is gyarapszik azok száma, akiknek inkább az SZNP-ben len­ne a helye, az okmányt aláíró kormányfő akkor sem üthetné a vasat a kötelezettségek teljesítése érdekében, ha akarná. A ma­gyarokat legközvedenebbül érdeldő két minisztérium, az okta­tásügyi és a kulturális élén ragadozók álltak, és olyan helyzet alakult ki, hogy miközben Mečiar a „szeretném, ha szeretné­nek"-en morfondírozott, okoskodása végül mindig azzal fejező­dött be, hogy konstatálta: Brüsszel, Párizs és Washington mesz­sze van, Zsolna viszont itt vagy egy köpésnyire. Pedig még csak arról sem volt szó, hogy Slota ott lihegett volna mögötte. A nemzetiek soha nem voltak olyan helyzetben, hogy módjuk lett volna megszorongatni Mečiart. A miniszterelnök taktikájának az volt a lényege, hogy gazdasági vonalon sorra eltiporta a nemzetiek törekvéseit, a privatizálás során csak morzsákat kap­tak. A kisebbségi iskolaügyben és kultúrában viszont szabad rablást engedélyezett nekik. így egyensúlyozott. A koalíciós együttműködés mérlegének egyik serpenyőjében néhány ezer HZDS-újgazdag ült, a másikban pedig néhány mélynemzeti privatizátor plusz nagyon sok, a magyar iskolarendszer és kul­turális intézményhálózat leépítésén örvendező nacionalista. Amíg a nemrég megbukott hatalom hozta a döntéseket, nem volt értelme az alapszerződésre hivatkozni. Az új kormánynak mások a céljai. Az alapszerződés teljesítése szempontjából szá­mos vonatkozása van a kormányváltásnak, például az, hogy a kötelezettségvállalások teljesítését értékelő bizottságokban a kisebbség által delegált személyek is ott lesznek. A bölcsesség­nek kell érvényesülnie, olyan személyiségek kellenek a bizott­ságokba, akik önérzetes szlovák állampolgárként, elsősorban pedig demokrataként foglalnak állást. JEGYZET Felfokozott titkárnő GAÁL LÁSZLÓ Ezredesi titkárnő vagy titkár­nő ezredes? Nem tudom. Ugyanis nem egy fegyveres alakulatnál szolgáló titkárnő­ről, s nem is ezredesi paszo­mányt viselő tiszt személyi tit­káráról van szó. Maga a tit­kárnő az ezredes. Hogy a pa­szományt is viseli-e, nem tud­ni, de a belügyminisztérium állományában ilyen rangfoko­zatú rendőrtisztként tartották nyilván. Hogy ilyet még nem hallott az olvasó? A belügymi­niszter se. Ladislav Pittner jó­maga mondta el, mennyire megdöbbent, amikor a hivata­lát elfoglalva megállapította, a belügyben dolgozó összes titkárnő rendőrtiszt, sőt a ve­zető titkárnőt az előző minisz­ter működése idején ezredes­sé léptették elő. Elképedt azon, hogy az állományban megszabott rendőrtiszti he­lyeket íróasztal-koptató höl­gyek foglalják el, ahelyett hogy a bűnüldözésben aktí­van résztvevő szakembereket tüntetnék ki a megérdemelt ragfokozatokkal. Az előző kormány már csak üyen volt, a hűséges kiszolgálókat meg­jutalmazta. A gyárigazgatók gyárat vagy legalább annak részvényeit kapták, de mi le­gyen egy titkárnővel? Az író­asztal privatizálásával nem sokra menne, hát legalább hozzák le az égről a csillago­kat a vállapjára. Persze nem a csillag, hanem a fizetési szala­gon megjelenő rangfokozati pótlék az igazi jutalom. Mária Machová privatizációs miniszter arról számolt be, hogy az ő közvetlen irányítása alá tartozik az európai integ­rációért felelős szakosztály, s bevallotta, nem igazán tudja, mi lenne a dolga az ott dolgo­zóknak. Tartalékokra lelt az állami iparvállalatok priva­tizálásáért felelős osztályon is. Miután a vállalatok többsé­gét már magánosították, itt sem akad munka. Ľudovít Čemák a gazdasági miniszté­riumban egy hatvan alkalma­zottat foglalkoztató osztályt számolt fel, mivel nem tudta kideríteni, mi lenne az osztály feladata. A választási fogadal­mak államigazgatás karcsúsí­tására vonatkozó részét könnyű lesz teljesíteni. 1 0 Äiáää&il •iiovJMMI MAOVA* naplap Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), Juhász László-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizelhető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Ugye Ön is úgy gondolja, hogy személycserére van szükség a szigetünkön? (Peter Gossányi karikatúrája) A magyar kormányzat határozott és egységes állásponttal rendelkezik Ha támogatás, akkor legyen hatékony A rendszerváltást követően megszűnt a szlovákiai diá­kok reciprocitáson alapuló külföldi tanulási lehetősé­ge. Az addig sem mindig működőképes modellt fel­váltotta a magyarországi ösztöndíjak sora. A támo­gatások viszont nem váltak hatékonnyá, és nem pótol­ták a szlovákiai magyar ér­telmiségképzés hiányait. LOVÁSZ ATTILA A bevezetőben leírt sommás vé­leményhez nem nehéz eljutni. Bár megbízható tények nem áll­nak rendelkezésünkre, a legjóza­nabb felmérések is igazolják, hogy a magyarországi tanulmá­nyokat követően a diplomások zöme nem gyarapítja a hazai ma­gyar értelmiség sorait. Magyarul: nem jönnek haza. Semmilyen tá­mogatási rendszer nem volt ké­pes megakadályozni, hogy a ma­gyar egyetemeken diplomát szerzett szlovákiai magyar fiata­lok ne válasszanak új hazát, gon­dolván, könnyebb megélhetés vár rájuk a határon túl. Ugyanakkor a szlovákiai magyar felsőfokú végzettséggel rendelke­ző értelmiségiek számarányai változatíanok. Az országos átlag a nyolcvanas évekéhez hasonlít, némely szakában teljes generáci­ók hiányoznak a legalább magya­rul beszélő diplomások soraiból. Elég, ha a közgazdász, vagy jo­gász értelmiséget vesszük alapul. Jóformán nincs utánpótíás, a szlovákokkal összehasonlítva ele­nyésző a műszakiak száma. Némi javulás tapasztalható a teológu­soknál, de a helyzet tragikus. A kilencvenes évek elejétől nem sikerült működőképes magyar felsőfokú képzést létrehozni. Minden, ami új kezdeményezés­nek tekinthető, csak tűzoltás, pótmegoldás. Részben változott a Komenský Egyetem magyar tanszékén zajló képzés, Nyitrán a Konstantin Egyetemen is csak részleges megoldások születtek. Nem tekinthető megoldásnak a királyhelmeci és a komáromi Vá­rosi Egyetem sem. Bármelyikről szólva megállapíthatjuk, hogy a jószándék és a megoldás keresé­se vezérelte a háttérben álló em­bereket, munkájuk tiszteletre méltó, megoldás viszont továbra sincs. A magyar kormányzat ­Pokorný Zoltán oktatási minisz­ter szerint - a költségvetési támo­gatások áttekinthetősége és ér­telmesebb felhasználása érdeké­ben új közalapítványt hoz létre, már a következő költségvetés­ben. A szándékot Szemkeö Judit A művelődés joga a di­ákot eltartó ösztöndíj­ban nyilvánul meg. közigazgatási államtitkár igazol­ta Debrecenben az Agóra Társa­ság és a Doktoranduszok Orszá­gos Szövetsége négynapos kon­ferenciáján. A közalapítvány lét­rehozása önmagában még nem volna akkora esemény, a szán­dék viszont figyelemre méltó. A magyar kormányzat ugyanis azt tartja szem előtt, hogy a kisebb­ségi magyar diák elsősorban szü­lőföldjén szerezzen diplomát. Nem is annyira azért, hogy ne ta­nuljon Magyarországon (ami fel­tehetően drágább), hanem, hogy a friss diplomás a szülőföldjén le­gyen versenyképes. A diplomák kölcsönös elismerése ugyan ad­minisztratív kérdés, de tudomá­sul kell venni, hogy a Magyaror­szágon szerzett bölcsész-, jogi és közgazdasági diploma birtokosa feltehetően nehezen érvényesül Szlovákiában. A kereskedelmi kamarák munkatársai órákig tudnának mesélni arról, milyen nehéz helyi viszonyokat ismerő és a külföldi befektető szempont­jai alapján annak nyelvén tár­gyalóképes szakembereket talál­ni. És akkor csak a vegyesvál­lalatok problémáját érintenénk. A kisebbségi felsőoktatás támo­gatása, amellett, hogy elsősor­ban hazai kormányzati problé­ma, hatékony kell hogy legyen. A hatékonyság elérhető úgy, hogy a felsőfokú alapképzés jelentős része itthon történjék, kihelye­zett karok, tanszékek révén, a már létező, eseüeg megalapítha­tó kihelyezett intézményekben. Szakosító, posztgraduális vagy doktorandusz képzés esetén már az anyaországi tanulmányok is megoldást jelenthetnek. Ha pe­dig léteznek szakok, amelyek ki­helyezése nem képzelhető el, igen is elérhető, hogy a közpén­zekből kiküldött diák hazatérési szándékkal utazzon külföldre. El­fogadhatatlan az az érv, mely sze­rint bármiféle megkötés a diák személyiségi jogait sértené. A művelődéshez való jog alapvető emberi jog, de erre hivatkozva nem lehet a szó legszorosabb ér­telmében ablakon kiszórni köz­pénzeket. A művelődéshez való jog gyakorlati megnyilvánulása az ingyenes képzés, legalább az első diplomáig, korántsem a diá­kotjóformán teljes mértékben el­tartó ösztöndíj. Más kérdés, a rá­szoruló - s újuk le nyugodtan -, szegény diák támogatása, arra azonban más források állnak ren­delkezésre. Ha tehát az új közala­pítványról kormányzati döntés születik Budapesten, feltehetően a közpénzek felhasználásánál a hatékonyság, tehát az eddig leírt visszásságok megkadályozása lesz az egyik cél. Y TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY A prágai polgári napilap szerint a visegrádi együttműködés fel­újításának csak akkor lesz értel­me, ha a politikusok helyett azok fognak rendszeresen találkozni, akiknek szükségük van egymás­ra és akik konkrétan tesznek is valamit a térség országainak és népeinek együttműködéséért. 1990-ben, a visegrádi csoport megalakulásának konkrét politi­kai célja volt, nevezetesen koor­dinálni Csehszlovákia, Magyar­ország és Lengyelország politi­káját a Kreml vonatkozásában és elérni a szovjet katonaság távo­zását a térségből. A visegrádi együttműködés felújításának napjainkban, vélekedik a lap, szintén konkrét politikai célja van: elősegíteni Szlovákia fel­zárkózását a három országhoz az euroatianti integráció terüle­tén. Ez azonban kevés, s konkrét programra, egyfajta Jövőalap­ra" van szükség, amely túlnő a napi politikai szükségleteken. CURENTUL Budapestet annak ellenére opti­mizmussal és reménnyel töltik el az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások első for­dulójának eredményei, hogy nem volt szó a teljes jogú tagság elnyerésének időpontjáról - írta kommentárjában a román napi­lap. Az egyetlen eredmény az volt, hogy a tárgyalások napi­rendjén szereplő hét fejezetből hármat véglegesítettek. Termé­szetesen nem hiányoztak az álta­lános, nem egyszer elvont nyüat­kozatok, valamint a Budapest­nek szóló dicséretek sem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Európai Bizottság országértéke­lése gyenge pontokat is talált Magyarország felkészülésében. A magyar félnek a cigányok helyzetét, a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének ren­dezetlenségét kell sürgősen megoldania. A lap arra is kitért, hogy Magyarország többször ki­nyilvánította: kész Románia EU­csadakozását támogatni. Ugyan­akkor nem kizárt, hogy a szlová­kiai választások után a Pozsony­ra irányuló megnövekedett fi­gyelem, valamint a Visegrádi csoport érdekeinek előmozdítá­sa csökkenteni fogja a Bukarest iránti érdeklődést. Kezd kirajzo­lódni a lehetőség, hogy Szlováki­át is belátható időn belül a tár­gyalóasztalhoz invitálják. POLITIKA A szerb hatóságok nem ismerik Christopher Hül amerikai közve­títő „semmiféle új tervét" a ko­szovói válság rendezésével kap­csolatban, ám ez utóbbi kizáró­lag a szerb kormány tizenegy pontos állásfoglalása által kije­lölt keretek között mehet végbe - írta a kormánypárti belgrádi napilap. Emlékeztetett arra, hogy az októberi állásfoglalás­ban a szerb kormány minden ha­talmi ágban önállóságot, a több­ségében albánok lakta tarto­mány etnikai összetételének megfelelő rendőrséget, s kilenc hónapon belül választások kiírá­sát ígérte, de az újság leszögezte, hogy „ez minden". VISSZHANG (Ad: Öj Szó, 1998. november 13 ) Tömegsír és? A november 13-i Új Szót lapozva a 3. oldalon egy ismerős kép tá­rult elém, amelyen a nagy­megyeri kutyakiképző központ látható, alatta egy kis szöveg, mely tájékoztatja a kedves olva­sót, hogy a helyi kinológusok ku­tyákat képeznek ki az I. világhá­borúban elhunyt szerb hadifog­lyok tömegsújain. A szlovák sajtóirodától átvett felvételhez lenne néhány hozzáfűzésem. Mindehhez tudni kell, hogy az ötvenes évek végéig, a jugoszláv állam jóvoltából gondozták a te­metőt. Az ezt követő időszakban a jugoszlávok nem tanúsítottak semmiféle érdeklődést a temető iránt. Az évtizedek alatt a földte­rület sajnálatos módon illegális szemétlerakattá változott. Volt ott az elhasznált „csikós" tűzhe­lyeken kívül bontási törmelék, rossz kerékpár, elhullott állatte­temek és minden más. 1990-ben a helyi fiatal kinológusok jöttek a javaslattal, hogy eltakarítanák a szemétdombot, hogy aztán ku­tyakiképző központnak használ­hassák a területet. A helyi képvi­selőtestület pozitívan értékelte a javaslatot, és 1991-ben hozott határozatában nekik ítélte a te­rületet. Ezt követően a fiatalok nekiláttak a tisztításnak. Mint­egy 60 teherautónyi szemetet hordtak el, ezt kerítéskészítés, füvesítés és a faültetés követte. A fent említetteket sajnos nem ismerteti á sajtóiroda fotójához fűzött szöveg. Az objektivitás kedvéért talán jó lett volna, ha a TA SR a korábbi állapotokról is fotót készített volna. (így az Új Szónak módjában lett volna kö­zölni azt is). Szerintem is szük­séges rámutatni az efféle elégte­lenségekre, de a fent említett té­nyek említésének hiányában alaposan megtéveszthető, illet­ve befolyásolható a félig infor­mált olvasó. S végül egy kérdés, az általam egyébként nagyon tisztelt Szerkesztőséghez. Talál­ható a TA SR fotóanyagai között olyan felvétel is, mint például Petőfi Sándor (Fadrusz által al­kotott) ligetfalui, lassan már fel­ismerhetetlenségig megcsonkí­tott, meggyalázott szobra? Vagy talán majd akkor készít róla anyagot a közszolgálati sajtóiro­da, amikor majd valami egészen más áll a helyén? Mikóczy Dénes, Nagymegyer

Next

/
Oldalképek
Tartalom