Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-03 / 254. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 3. KOMMENTÁR Milyen sorrendben? PÁKOZI GERTRÚD .Szlovákiában olyan a helyzet, hogy a múlt héten megalakult kormány gazdaságpolitikájában nem lehet a döntő szempont, hogy jobb- vagy baloldali-e, hanem hogy mennyire felelősségteljes. Biztató jel, hogy a baloldal által a kormányba delegált Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter korábbi és a kormány megalakulása utáni első napokban tett nyilatkozatai is távol állnak a népszerűség-hajhászástól, miközben Ivan Mikloš gazdasági ügyekért felelős jobboldali miniszterelnök-helyettes sem szorgalmaz kizárólagos jobboldali gazdaságpolitikát. Biztató jel, hogy a kormány gazdaságpolitikusai a tűzoltáshoz elkerülhetetlenül szükséges újabb hitelek felvételén kívül elsősorban a gazdasági stratégia teljes megváltoztatásában és a reális szerkezetátalakításban látják az előző kormány által rájuk hagyott csődtömeg felszámolásának módját. Az új kormány által közzétett legfontosabb gazdasági feladatokat tanulmányozók számára nyilvánvalóvá válik, hogy a sorrend nem is lehetne más, mint ami lett, hiszen az egészségügyben, oktatásban, hőgazdálkodásban, de részben a mezőgazdaságban is már a teljes összeomlás veszélye fenyeget. Tehát ezeket a területeket kell elsősorban injekciózni. Akár annak az árán is, hogy csökkentik a behozatalt, főleg a luxuscikkekét. Hogy ez nincs összhangban a piacgazdaság szellemével? Tény, hogy a behozatalt csökkentő intézkedések nem éppen piacszerűek, de az is tény, hogy a fejlett gazdaságokban sem ismeredenek. Máshol is alkalmazzák a piacszabályozásnak ezt az eszközét, ahol a nemzetgazdaság átmeneti nehézségekkel küszködik. Általában megértők az üyen intézkedések iránt az érintett gazdasági világszervezetek is. De érvénybe léptetésüket meg kell indokolni. Márpedig Szlovákia kereskedelmi mérlege most olyannyira kibillent az egyensúlyi állapotból, hogy a helyrebillentés minden megengedett intézkedést indokolttá tesz. Es ezt meg kell érteniük az érintett vállalkozóknak is; ha ajelenlegi állapotot konzerválná a kormány, az elsősorban nekik ártana. Nem teremtődhetne meg vállalkozóbarát gazdasági környezet, de a munkanélküliség se csökkenne, és nem kezdődne meg a gazdaság egészségesebbé válásának folyamata. Nemcsak a költségvetésre szoruló tárcák részéről lesz szükség arra, hogy megértsék: a pénztelenségből csak úgy juthatnak ki, ha az elodázható kiadásokat egyelőre mellőzik. Ezt meg kellene értenie az ország bérből és fizetésből vagy nyugdíjból élő lakosságának, de a széles vállalkozói rétegnek is. JEGYZET Színpadon a mester JUHÁSZ LÁSZLÓ Kenyeret és cirkuszt. Elnézést, hogy ilyen elcsépelt szállóigével kezdem, de az embernek mindig a közhelyekjutnak a legkönnyebben az eszébe. A cirkusz természetesen a kultúra része, ezt tudjuk. És ha már kenyerünk egyre kevesebb is, cirkuszból mindig van elég. Hudec doktor úr bőrfoteljébe Kňažko művész úr ült. Ennyi a hír. Az már csak lesz hír, ha jeles színművészünk - betartva Hudecéknelc - betartja szavát is. Kinevezése után ugyanis kijelentette: első lépései egyikeként vissza kívánja állítani a kevés pénzecskéjüktől is megfosztott, szemellenzős intendatúrák alá kényszerített együtteseink jogalanyiságát. Miután a doktor úr „kulturális" sebészkése elvégezte a karcsúsító műtéteket, a „mester" elégedetten dőlt hátra, hiszen színházaink végre nemcsak azokat a rettenetes, irredenta, szlovákelnyomó, külföldről pénzelt, silány magyar darabokat játsszák, hanem színre kerülnek a szlovák drámairodalom méltatlanul mellőzött gyöngyszemei is. Ifjú szíveink sem csupán magyarul szólnak a nagyérdeműhöz. Nagyon kíváncsi vagyok, mi és mikor valósul meg Kňažko ígéreteiből. Egy valaminek bízvást örülhetünk: az új miniszter - hála színpadi múltjának - az eljövendő sajtótájékoztatókon nem fél majd kiállni a kamerák és mikrofonok elé. Hogy azután szüksége lesz-e szakmai tudására ahhoz, hogy meg tudja győzni az okvetetlenkedő firkászokat a beharangozott nagy változások mikéntjéről, majd kiderül. Mindenesetre én lennék a legboldogabb, ha valóban új felvonásához érkezne a honi kultúra színjátéka, és nemcsak újabb cirkuszi mutatványnak leszünk nevetve síró közönsége. Remélem, Kňažko jelmeztárából valóban hiányzik a fejen szorosan átvetett nagykabát, és a „művészkijáró" helyett emelt fővel libben majd be a minisztériumba. Mit mondjak, szívesen kiáltanám: „Bravó!" És: „Vissza, vissza!" Harmadik csöngetés. Az előadás kezdetét veszi. Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238344) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), Juhász László - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Bevetted már a Viagrádat? (Peter Cossányi rajza) TALLÓZÓ PARVDA „A közvetlen elnökválasztásról szóló alkotmánytörvényben legalább egy hatásköri változtatást is be kellene iktatni. Mégpedig azt, hogy az államfő által újbóli megvitatásra visszaadott törvényjavaslatot csak háromötödös szavazataránnyal lehessen elfogadni" - mondta a napilapnak adott nyilatkozatában Rudolf Schuster. A kormánykoalíció közös elnökjelöltje ugyanis méltóságon alulinak tartja, hogy a visszaadott javaslatot ugyanannyi szavazattal lehessen jóváhagyni, amennyivel korábban elfogadták a parlamenti képviselők. Rudolf Schuster nem gondolja, hogy ha megválasztják államfőnak és távoznia kell a PEP éléről, azt a párt megsínylené. Szerinte az alelnökök is jól el tudják vezetni, azt azonban nem tartja kizártnak, hogy néhányan lemorzsolódnak a PEP-ből. Minő empátia szorulhatott Mečiarba, hogy így beleélte magát a szegény, zaklatott tévériporter helyzetébe Üldözött és megkegyelmezett Nem értem, miért gondoltuk Mečiarról, hogy nem szereti az újságírókat. Lám, még pontifikátusának utolsó napján is gondja volt ránk, jobban mondva, egy felettébb lojális kollégára, Pavol Kapustára. VRABEC MÁRIA Mert ami a többieket illeti, nekünk újra csak témát szolgáltatott - remélhetőleg az utolsót. Arra nem vennék mérget, hogy a sürgős kegyelmi rendeletnek sok értelme volt, mert ahogy Ján Budaj mondaná: „Ez a káposzta úgysem áll el télire..." Mégis figyelemre méltó a dolog. Gondoljuk csak el, mennyi s minő empátia szorulhatott a hajdani miniszterelnökbe, hogy így beleélte magát a szegény, zaklatott és megfélemlített televíziós riporter helyzetébe. Kár, hogy Pulitzer-díjat nálunk nem lehet adományozni, mert a nagy kitüntetésosztásban Kapusta még azt is megkapta volna, legkésőbb, mondjuk, október 28-án nyomta volna a markába Mečiar. Be kell érnie a kegyelemmel és azzal a bizonyára szívet melengető érzéssel, hogy ő a bátorsága miatt üldözött és a munkahelyétől megfosztott újságíró eleven jelképe. Kár, hogy mindez nem történt pár hónappal hamarabb, mert lehet, hogy még bronzfejet is csináltattak volna neki. Hiszen - ahogy az SZTVben sugárzott védőbeszédében elmondta - ő az, aki tudja, „milyen árat kell fizetni az igazságért". Az egészben csak az a furcsa: mégis mindent megtett azért, hogy ne kerülhessen sor az elszámolásra. Bár igaz, ezt is megmagyarázta: állítólag a vele együttműködő kollégákat félti. Csak arra volnék kíváncsi, eszébe jutnak-e neki és a hozzá hasonlóknak azok a kollégák is, akik az elmúlt években naponta kapták a fenyegető leveleket és telefonokat, meg a bírósági idézéseket. Ismerek olyan újságírót, akit tizenhatszor jelentett fel egy járási DSZM-elnök, legutóbb azért, mert úgy találta, a személyiségi jogaiba gázolt, amikor megírta, hogy ingyen vezettek be 16 kilométeres gázvezetéket erdőszéli hétvégi házába. Meg ismerek olyan néhai intendánst is, aki a Kár, hogy mindez nem történt pár hónappal hamarabb. posztján töltött másfél év alatt 13 újságíróval és hat lappal győzött pereskedni - talán ennek az aktivitásnak „köszönhetően" lett belőle miniszteri tanácsos. Orwell regényébe illő történetek köröztek újságíróberkekben tényeket letagadó, bizonyítékokat eltüntető, vallomásukat megváltoztató tanúkról, akik általában azután tértek „jobb belátásra", hogy a felperes beszélt a fejükkel. Ezeknek az ügyeknek a nagy része máig sem zárult le, és nem kell hozzá különösebb tehetség, hogy az ember kitalálja: 99 százalékban úgynevezett ellenzéki lapokról vagy publicistákról van szó. Mielőtt bárki megvádolna, hogy holmi Dzurinda-féle általános közkegyelmet szorgalmazok, sietve le kell szögeznem, az abszurditások kora talán már nálunk is lejárt. De bizonyára nem volna minden tanulság nélküli, ha legalább a „DSZM különféle rendűrangú korifeusai kontra újságírók"-féle esetek számát nyüvánosságra hoznák. Hogy az olvasók is tudomást szerezzenek róla: nem Kapusta volt az egyeden. Bár azt már igazán nem vitatja el tőle senki, hogy a maga nemében egyedülit és - remélhetőleg megismételhetedent - alkotott. „Tartozásával Ön is hozzájárult ahhoz, hogy nem tudtuk kielégíteni a távfűtő művek követeléseit..." Amikor mindenki mindenkinek adósa JUHASZ KATALIN „Tartozásával Ön is hozzájárult ahhoz, hogy nem tudtuk kielégíteni a kassai távfűtő művek anyagi követeléseit, amelyeket a hőszolgáltató vállalat irányunkban támasztott." Ez az idézet abból az értesítőből származik, amely hét sacai bérház kapuján díszeleg. A kassai vállalat a múlt héten szánta el magát a radikális lépésre. A cég neve egyre gyakrabban szerepelt a sajtóban (legutóbb az óvodák és iskolák fűtésével kapcsolatban). A meleg víz és a fűtés ideiglenes leállításával kényszerítette lépésekre a ráérős kassai járási hivataloOLVASÓ1 LEVELEK Még mindig hiába? A minap autóbuszra várva két korosabb falusi asszony párbeszédét hallgattam ki - akaratlanul. „Felment a hús ára, a benzin 40 fillérrel drágább. Azelőtt az orvosnál 60 koronát fizettem, most 300-at kell, pár hónappal ezelőtt az egyik gyógyszerért 60-at kértek, ma már nyolcvanat." Én is beleszóltam a vitába: „A mi világunkban az Új Szó vagy a Pravda 50 fillérbe, majd 1 koronába került, ma kat, amelyek jelentős összeggel tartoztak a cégnek. A bérházak helyzete azonban sokkal bonyolultabb, mivel a lakók között vannak, akik becsületesen fizetnek minden számlát, és most mások miatt szenvednek. Az értestítőt a helyi lakáshivatal ragasztotta ki. Igazgatója szerint a hivatal 7 millió koronával tartozik a hőszolgáltató cégnek. Dušan Slezák elmondta, hogy az összeg egy részét az elmaradt állami támogatás, másik részét a nem fizető lakók tartozásai teszik ki. A távfűtő művek az adósság legalább 70 százalékát követeli, azaz 5 mülió koronát, méghozzá azonnal. A 7-8 koronát kell fizetni értük." A két asszony zúgolódott, s én azt találtam mondani, hogy tíz évvel ezelőtt ezt akartuk (?), ennek örvendtünk (?). „Mi nem éltünk a politikához - mondták de az újért való közdelem volt akkor divatban, nem tudtuk, jót vagy rosszat cselekedünk-e." Az autóbusz befutott, felszálltunk, s elgondolkodtam. Vajon hol terem az igazság? Rájöttem, hogy nem a nagypolitika hangos szavaiban, hanem a meggyötört, sokat szenvedő, egyszerű nép szájában. Sajnos, amióta az eszemet tudom, a nép szavát egyik hatalom sem hallgatta meg, s nem is cselekemúlt héten a háztömbök lakói egymás után jelentek meg a lakáshivatalban 10-15 ezer koronás hátralékukkal - a legnagyobb befizetett összeg huszonhatezer korona volt. így, apránként azonban időbe telik, amíg összegyűlik az ötmillió korona, addig pedig se fűtés, se meleg víz nem lesz a lakásokban, sőt további tömbházakat fenyeget hasonló veszély. A távfűtő művek gazdasági igazgatóhelyettese, Katarína Babinčáková többször is azt nyilatkozta, hogy a cég nem jótékonysági szervezet, neki is vásárolnia kell valamiből, és szintén tartozik szállítóinak. A sacai lakások bérlői között akaddett aszerint. A hatalom, bár a népre hivatkozik, mindig a saját jólétét, fellendülését tartotta szem előtt. A nép tovább mondja a magáét. Még mindig hiába? Iván Sándor Kassa Közeledtek egymáshoz „Jövőnk elképzelheteüen múltunk nélkül, múltunk őrzése pedig erkölcsi kötelességünk, mert akik letagadják népük múltját, önmagukat csonkítják, és tévútra vezetik nemzetüket." Ez volt a mottója annak a kézműves kiállínak olyanok is, akik belátható időn belül nem képesek rendezni tartozásukat, néhány családot már a múltban kilakoltattak. Sokak szerint a válságos helyzet megoldása az lehetne, hogy a városok összes üyen jellegű adósságát az állami költségvetésből rendeznék, majd pedig megállapítanák az állami támogatás nélküli hőszolgáltatás egy lakosra eső költségeit. Mindenesetre sürgős megoldásra van szükség, mivel ezek után joggal feltételezhető, hogy az eddig becsületesen fizető sacaiak ezután nem lesznek hajlandók tovább fizetni azért, ami nincs. tásnak, amely október 25-én nyílt meg Izsán. A bemutatót az önkormányzat, a Vidéki Nők Szövetségének, a Vöröskeresztnek és a Csemadoknak a helyi szervezete, valamint az alapiskola rendezte. A falu ügyes kezű polgárai kaptak lehetőséget, hogy a szabadidejükben végzett munkájuk eredményét bemutathassák. A megnyitó jó alkalom volt arra is, hogy a Vöröskeresztszervezet megjutalmazza a véradókat. Nagy örömünkre szolgál, hogy a kiállítás közelebb hozta egymáshoz községünk polgárait: szlovákokat és magyarokat. Izsák Elvira Izsa