Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-02 / 253. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 2. KOMMENTÁR Kint is, bent is egeret HOLOP ZSOLT .Rendkívül nehéz, nemzetközi viszonylatban viszont kitűnő po­zícióban van az új szlovák kormány az itthon felgyülemlett gon­dok miatt, legalábbis ami a deklarációkat illeti. Washington, az Európai Unió és annak soros elnöki tisztét betöltő szomszédos Auszttia, ületve a visegrádi hármak hangosan tapsolnak az új kabinetnek. Dzurinda máris meghívásokat kap a nemzetközi szervezetektől, és várhatóan olyan magas rangú vendégek láto­gatnak hamarosan Pozsonyba, akikről Mečiar csak hazudhatta, hogy talán jönnek. Ezt a nemzetközi elismerést kell megtartani és meglovagolni. A külföld gyors gazdasági intézkedéseket vár, ami az állampolgár számára további lemondásokat jelent. A la­kosság eddig is magas tűrésküszöbről tett tanúságot. Ha látja a tényleges igyekezetet, a kulturált politizálást, ha világosan meg­magyarázzák neki, mit miért tesz a kormány, s ennek mikor lesz kézzelfogható eredménye, hajlandó lesz tűrni. A Dzurinda­kabinet esetében nincs értelme a szokásos száz napos „türelmi időről" beszélni, több kell és jár neki, ha már az elmúlt négy évet képesek voltunk kiböjtölni. A kormánynak négy év jár és éppen az a legfontosabb, hogy a lakosság támogatásával kitöltse meg­bízatási idejét. A nemzetközi szervezetek bizalmát és a tőkebe­áramlást csak ez erősítheti. A négyeskoalíciónak nincs alternatí­vája, mert Mečiar sok minden, csak nem egy másik lehetőség. A kormány stabilitását ületően a Magyar Koalíció Pártja a legerő­sebb láncszem, az egység megingathatatlannak, az egyesülési folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, míg az SZDK-val kap­csolatos ilyen félelmek nem teljesen megalapozatlanok. A tag­sággal nem rendelkező PEP hamarosan elárvul, ha Rudolf Schuster köztársasági elnök lesz. Ismét meghatározó lesz a fon­tos tárcákat irányító DBP, s főként Brigita Schmögnerová pénz­ügyminiszter magatartása. Az elkövetkezendő időszakban bal­oldali politikát folytatni csak az agónia meghoszabbítását jelen­tené, hiszen nem is Bokros, hanem bozótos-, vagy erdős-cso­magra lesz szükség. Viszont az a tény, hogy az MKP kormányté­nyezővé vált, önmagában bizonyítja a demokratikus változás kezdetét. A kabinet tagjai a napokban temérdek nyilatkozatot adtak. Az ország jövőjét tekintve talán a legfontosabbat Mikuláš Dzurinda kormányfő, és Csáky Pál, a kormány alelnöke hangsú­lyozta - egymástól függetlenül. A kormánynak saját érdekében szüksége lesz a széles nyilvánosság ellenőrzésére, - hogy még csak véletlenül se tévedhessen az előző kabinet útjára. Búcsúi mulatság TÓTH MIHÁLY Kedves megnyüvánulása volt Ján Langošnak és František Mikoškónak, ahogy csütörtö­kön mindketten enyhítő kö­rülményt kerestek azok szá­mára, akik miatt Jozef Migaš a lehetséges 93 helyett 79 sza­vazattal lett parlamenti elnök. Vajha nekik, a jóhiszeműek­nek lenne igazuk, nem pedig a tamáskodóknak, akik attól tartunk, tudatos is volt a 14 félreszavazás között, amely, tudjuk, titkos voksolás kereté­ben történt. Tehát címzett nél­küli a tettesek címére írott „le­vél". Hasonló lelkiállapotban fogalmazom meg, mint ami­lyenben boldogult legényko­romban voltam egy búcsúi bálján. Úgy vertek meg, hogy sejtelmem sem volt, ki ütött. Arra még emlékszem, hogy valaki leütötte a csillárt. Igaz, másnap a buszon azzal vigasz­talhattam magam, hogy társa­im közül kinek a fél füle hi­ányzott, kinek gyönyörű mo­noklija volta. B. úr mondta el, aki majdnem apósom lett, hogy engem már régesrég ki­mentettek a bálteremből, ami­kor a verekedés végülis „min­denki mindenki ellen" stílusú­vá fajult. Senki ne gondolja, hogy én itt most az egészen korai ötvenes évek falusile­gény-virtuskodását akarom összehasonlítani parlamen­tünk viszonyaival. De van ab­ban némi hasonlóság, hogy egy túlzsúfolt falusi kocsmá­ban a báli hölgyválasz órájá­ban valaki leüti a csillárt, illet­ve, ha hazánk frissen megvá­lasztott parlamentjében titkos szavazást tartanak. Mindkét esetben „sötétség van", és nem derül ki, hogy ki kit ütött. Van abban némi báj, ahogy a jóhiszeműek azzal magyaráz­zák a dolgot, tizennégyen nem igazodtak el a szavazócé­dulán. Ki kellene próbálni, hogy valamelyik kisegítő isko­la harmadik osztályában hány perc alatt lehetne megértetni, hogyan kell „karikázni". Apro­pó: titkos szavazás. Van a Bal­kánon egy ország, amelynek parlamentje arról nevezetes, hogy a titkosszavazás egy fe­hér és egy fekete golyóval tör­ténik. A rossznyelvek szerint elő-előfordul, hogy-biztos, ami biztos - csak fehér (csak fekete) golyót osztanak ki a kormánypártiak számára. Tehát 14 öngól. Arra még csak gondolni se merek, hogy né­melyiket magyar lőtte... Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238344) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), Juhász László- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenet­rögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Megint ekkora leszek! De most ilyen kicsi vagy. (Agócs Ernő karikatúrája) Világossá kell válnia, hogyan rendezkedjen be hosszútávon a szlovákiai magyar Jövőkép és kormányzás A kormányzati szerepvál­lalás nem cél, hanem esz­köz. A szlovákiai magyar­ság legitim politikai képvi­selete a választások előtt megfogalmazta program­ját, ennek nagy részét a kormánybnan meg is való­síthatja. Van azonban vala­mi, ami nélkül politikai programot ugyanúgy ne­héz alkotni, mint bármi mást: a jövőkép. LOVÁSZ ATTILA Idegenből hozva a példát, a hosszú évtizedek munkájával egyesített német nemzet nem rendelkezett pozitív jövőképpel, mondhatnók, nem találta helyét a nap alatt s ezért vált két véres világháború kirobbantójává, melegágya lett az egyik legvére­sebb ideológiának, a fasizmus­nak. A második világháború kö­vetkezményeit felszámoló né­met politikai elit viszont rádöb­bent: valóra váltható álmok, ter­vek és elképzelések nélkül a há­borút lezáró békeszerződések sora csakis a következő háború alapját szolgálhatná. Ezért Né­metország demokratikusan fej­lődő része, az ideiglenesen léte­ző NSZK mindent a gazdasági fejlődésre tett fel. A precíz és pontos munkavégzés, a stratégi­ai ágazatok fejlesztése, a korsze­rű technológiák bevezetése, idő­vel pedig maga a kutatás a né­met fejlődés záloga lett. Ma az ország Európa meghatározó gazdasági hatalma, a német márka pedig a stabilitás és az ér­tékállóság szimbóluma lett. Köz­ben ki kellett egyezni az örök el­lenség franciákkal, föl kellett építem egy rombadőld országot - mindezt a vesztes pozíciójából. A szlovákiai magyarság többször állt válaszút előtt ebben az év­században. Alig nyolcvanéves történelme során határok köl­töztek a feje fölött, kétszer szó szerint megtizedelték az értel­miségét, puszta léte került ve­szélybe a háború után, majd jött egy, a fasizmustól semmiben sem elmaradó véres terror, majd a hatvannyolcat követő tisztoga­tások. A bársonyos forradalom idején úgy látszott, először adó­dik alkalom saját sorsunkat épí­teni. Nyolc év távlatából látszó­lag a szlovákiai magyarság az elején több jó döntést hozott. A legelején úgy döntött, politikai­lag is szerveződik. Bár befutott demokráciákban a nemzeti ala­pon való pártalapítás már "nem divat", Szlovákiában szükség volt rá. A második döntés - akár­mennyire sok hibával - ugyan­csak helyes volt: az akkori FMK kormányzati szerepet vállalt. A szlovákiai magyar értelmiségnek víziót kell alkotnia. Hasonlóan jó döntés volt a szét­forgácsolódott erőket koalícióba tömöríteni s jó döntés volt esz­közként és nem célként megfo­galmazni a pártfúziót. Az események zajlottak, a ma­gyarság mindenütt jelen volt ak­kor is, amikor kormányzati sze­repet vállaló nacionalisták szó szerint kiirtandó, megszünte­tendő ellenségként kezelték. Az események sodrában viszont minden megmozdulásunk a na­pi politikai zajlás mentén tör­tént, jelentős értelmiségi kapa­citásokat vont el a napi politika s nem sikerült a szlovákiai ma­gyarságnak pozitív, lehetőleg a szomszéd nemzettel kompatibi­VíSSZHANG Téved a politológus Jó bornak nem kell cégér, de az állítás fordítva is igaz. Nem jó „bor" az egyetlen szlovákiai magyar napilap, az Új Szó, így kell a reklám. Ezt megkapta Öllős László: Sajtónk, szabad­ságunk című írásával (Új Szó 1998. október 20.). Az ismert politológus agitál azért, hogy a szlovákiai magyarok: „vegyék, rendeljék, ajándékozzák" az Új Szót... „Vele mi magunk vitat­hatjuk meg saját problémáin­kat." ... „ez az újság, úgymond, közszolgálati feladatokat is el­lát a szlovákiai magyarság éle­tében, tehát különféle vélemé­nyeket közöl, beleértve az egy­mással vitatkozókat is." A hely­zet azonban más. Az Új Szó an­nak ellenére, hogy „független", illetve „pártsemleges" lapnak tartja magát, nagyon is pártos és egyoldalú. így Öllős László­nak az az állítása, hogy az Új Szó: „különféle véleményeket közöl", nem felel meg az igaz­ságnak. Látható ez egyebek mellett abból, hogy míg a Ma­gyar Népi Mozgalom a Megbé­kélésért és a Jólétért baloldali párt rendezvényeiről nem vesz tudomást, a párt fizetett hirde­tését példa nélküli módon láb­jegyzettel kommentálja, a Ma­lis jövőképet alkotnia. Ha tehát most, a kormány megalakulása után az MKP programját akarja megvalósítani, közben arra is gondolnia kell, hogy áttételesen ugyan, de jövőképet alkot. A törvényeket nem két napra al­kotják, főleg nem, ha alkot­mányról van szó. Politikai dön­tések, de ezek után már a tárcák gyakorlati döntései is részévé válnak annak a hangulatnak, amelyben a magyarság saját jö­vőjének képét festi meg. A poli­tika által nem "elvont" értelmi­ség számára pedig itt a feladat: soha ennyire nem volt szükség arra, hogy nemzeti kisebbsé­günk értelmisége elfogadható víziót alkosson. E vízió támpont lehet politikusainknak. De tám­pont lehet mindenkineki aki kö­zösségépítésben, oktatásban, gazdasági tevékenységben gon­dolkodik és cselekszik. Világos­sá kell válnia annak, hogyan rendezkedjen be hosszútávon a szlovákiai magyar, szülőföldjén miként boldogulhat, mit tervez­het, mit érhet el, mennyire lehet sikeres. Feltehetően ez a jövőkép akkor lesz sikeres, ha maga az ország és annak többségi nemzete is ké­pes lesz víziókban gondolkodni. Az új kormány első fogadtatása külföldön azt mutatja, van lehe­tőség az európai integrációra, s ha azt a jövőképet, amit az egye­sülő Európa kínál elfogadjuk, le­hetséges, hogy saját jövőképünk építése könnyebb lesz. Az egye­sülő Európában alapelv az etni­kai térkép konzerválása, s ha Szlovákia ezt az elvet elfogadja, a víziók nem a megmentés vagy a megmaradás, hanem végre a fejlődés mentén alakulhatnak. Egy viszont biztos: semmilyen hosszútávú program, terv alakí­tásának nem lehetünk csupán passzív szemlélői. gyar Koalíció Pártját, bár néha fölényeskedően és pökhendi­en, de kritikátlanul dicséri... Az igényes olvasó az Új Szótól azt várja, hogy a lap osztályhely­zetre és pártállsára való tekin­tet nélkül legyen valóban a szlovákiai magyaroké, és tük­rözze a szlovákiai magyar való­ságot. Ehelyett a lap se nem sokrétű, se nem kiegyensúlyo­zott, se nem tárgyilagos. Amolyan „vegyesfelvágott". Tisztelet a kevés kivételnek - a lap némelyik szerkesztője-új­ságírója téveszmés, pályaté­vesztett. Öllős László helyesen állapítja meg, hogy a „rugal­mas megújuláshoz nem elég egy nézet propagálása, ehhez sokoldalú informálódás kell TALLÓZÓ SME A szlovák napilap a gazdasági ügyekért felelős kormányalel­nökkel készített interjút. Ebben Ivan Mikloš kifejti, Szlovákia gazdasági helyzete bonyolult, de még nem ismert az összes mutató. Az új kormány mozgás­terét szűkíti, hogy magas a kül­ső és a belső eladósodottság aránya. Elkerülhetetlen a gaz­dasági szerkezetátalakítás vég­hezvitele, a külföldi tőke becsa­logatása, a tőkepiac felpezsdíté­se és a csődtörvény rendeltetés­szerű használata. A kabinet gazdasági téren teendő lépései kedvezően befolyásolhatják a munkanélküliség alakulását. Munkalehetőségeket teremt­hetnek az adóterhek és a külön­féle befizetési alapok terén vég­rehajtandó módosítások, illetve a megváltozott kamatpolitika is. A szakértő egy kérdésre vála­szolva rámutat, az ország jelen­legi gazdasági helyzetében nincs értelme jobb- illetve balol­dali politikáról beszélni. Lényeg az, hogy az egyes tárcáknál fele­lősségteljes szakértők hozzanak döntéseket. Mikloš meggyőző­dése, a DBP partner lesz a fel­gyülemlett problémák megol­dásában, amihez jó alapot nyújt a kormánykoalíciót alkotó pár­tok négy évvel ezelőtti együtt­működése is. CURENTUL A látogatás alapvető üzenete az, hogy felelősséggel tarto­zunk a román-magyar kapcso­latokban eddig elért sikerekért - idézte Andrei Plesu román külügyminisztert a romániai napüap a Budapesten tartott magyar-román külügyminisz­teri találkozóról beszámolva. A jelek szerint mindkét külügymi­niszter „azonos hullámhosszon van"- állapítja meg a Curentul. Idézte Martonyi János napok­ban adott interjúját is, amely­ben a magyar külügyminiszter leszögezte: Románia rendkívül nehéz helyzetben van, Magya­rországnak pedig kötelessége , hogy megpróbáljon segíteni. IZVESZTYIJA A koszovói válság bizonyította, hogy szükség van a NATO és Moszkva párbeszédére - jelen­tette ki Javier Solana NATO-fő­titkár. Az orosz lap szombati számában megjelent interjújá­ban Solana leszögezte, nem hisz abban, hogy megromlana az észak-atlanti szövetség és Oroszország viszonya. A NATO főtitkára reményét fejezte ki, hogy Szlobodan Milosevics ju­goszláv elnök teljesíti a Bizton­sági Tanács határozatait, s utalt arra, hogy az utóbbi napokban előrelépés történt a szerb erők koszovói kivonásának kérdésé­ben is. Megerősítette, a szövet­ség továbbra is nyomást fog gyakorolni Milosevicsre, és az albán vezetőket is minden le­hetséges eszközzel arra ösztö­kéli, hogy járuljanak hozzá a helyzet stabilitásához. minden lehetséges nézetről és álláspontról". Bizony az Új Szónak a baloldali gondolko­dású magyarok nézeteit is ismeretnie kellene. Ettől azon­ban az Új Szó mereven elzár­kózik, ami nem csupán a lap­nak, hanem a szlovákiai ma­gyar közösségnek is árt. Azt hi­szem, hogy mindenki egyetért a szerzőnek azzal, a cikkében megfogalmazott igényével, hogy az Új Szótól: „Hangosan követeljünk frissebb és gazda­gabb híranyagot, érdekesebb tudósításokat, szakszerűbb kommentárokat, többféle állás­pontot - mindent, ami egy la­potjobbá teszi." Balázs Béla Pozsony

Next

/
Oldalképek
Tartalom