Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-01 / 226. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 3. KULTÚRA - oktatás 1 Kentaur: „Néha a díszlet is ripaccsá válhat. Nem tudom megmondani, hol a határ, azt valahogy megérzem" Tisztaságra törekszik Nincs még egy magyar díszlettervező, aki többet dolgozna külföldön, mint ő. Dánia, Svédország, Anglia után most készül Amerikába. Budapesten a leggyakrabban Eszenyi Enikő és Alföldi Róbert szcenikusa. SZABÓ G. LÁSZLÓ Erkel László, vagy ahogy a szakmában ismerik: Kentaur színpadképei néhány nap múlva A velencei kalmárral érkeznek a nyitrai fesztiválra. Díszlettervezői pályafutása Büchner Leonce és Léna című darabjával kezdődött a Budapesti Kamaraszínházban. „Nagyon nagy szerencsém volt, hogy ilyen előadással indultam, hiszen Eszenyi Enikő rendezése rengeteg díjat kapott. Nem sokkal ezután, 1995-ben a Miss Saigon díszleteit terveztem Szegeden, majd életem harmadik darabját, a West Side Storyt, ugyancsak Eszenyivel a Vígben. Nem mondom, hogy mindent elértem, amit elvileg elérhet az ember, de érdekes mód egyre kevésbé vonzanak azok a helyek, amelyek évekkel ezelőtt még elérhetetlen álomnak -tűntek számomra. A Miss Saigon révén viszont kikerültem külföldre, és azóta is újabb és újabb ajánlatokat kapok. Legutóbb az Oliver című musicalbe hívtak Amerikába." A pénz természetesen kint is nagy úr. És ott sem minden szentírás, amit elsőre mondanak. Ha anyagi gondok merülnek fel, „Legutóbb az Oliver című musicalbe hívtak Amerikába." produkciók egész sora tud elsülylyedni. „Külföldön is elsődleges szempont, hogy az előadás minél hamarabb visszahozza a ráfordított pénzt. Hogy egy friss példát említsek: a Harold Prince rendezte Ragtime 11 millió dolláros költségvetéssel készült a Broadwayen. Sok színésszel, látványos díszlettel és telt házak előtt futott az előadás, anyagi szempontból „Igyekszem visszafogni magam.. mégis megbukott. Azáltal ugyanis, hogy minden este műsoron volt a darab, olyan sok pénzt emésztett fel, hogy nem tudott plusz bevételt termelni. Van ennek persze ellenpéldája is: egy egészen kis produkció, minimális befektetéssel a ráfordított költségek többszörösét produkálja. Ma már külföldön is inkább arra figyelnek, hogy olcsó, mobilís, ugyanakkor nagy látványokat tervezzen a szcenikus. A produkció anyagi kerete ezzel együtt sokkal szélesebb, mint nálunk. Egy kelet-európai díszlettervező óriási előnyt élvez. Otthon én is rá vagyok kényszerítve egy olyanfajta kreatív gondolkodásra, hogy mindig, minden darabot kis összegből kell létrehozni, kint viszont sokkal szabadabban dolgozhatok. Ráadásul mi másfajta dolgokat tudunk, mint az ottani kollégák. Tapasztalataim szerint sokkal szélesebb spektrumban gondolkozunk. Külföldön én vagyok a néger a fehérek között." A kinti felkérések, Kentaur szerint, tudásban is előbbre viszik az embert. „Itthon egy idő után mindig ugyanazokat a köröket futja az (Kovács Zita felvétele) ember. Ahhoz, hogy feltöltődhessek, ki kell lépnem a világba, illetve kint kell dolgoznom pár hónapig. A magyar díszlettervezés amúgy is egy helyben topog. A főiskolán ugyan híres mesterek tanítanak, de a növendékek nem ismerik az elmúlt tíz év kinti szcenikai eredményeit. Mintha egy kicsit titokban tartanák előttük, hogy mi történt a világban. Klasszikus, archaikus gondolkodású huszonévesek jönnek ki a főiskoláról, ami számomra egyszerűen felfoghatatlan. Én a legszívesebben mindegyiket elküldeném, hogy nézzék meg az Oroszlánkirályt a Broadwayen, vagy a Closert Londonban. Az előbbi egy Walt Disney-mese musicalváltozata tele ötlettel, frissességgel, különféle kultúrák egymásra találásával, a színházi technika és a művészet találkozásával, a másik pedig egy négyszereplős darab egyszerű, mértéktartó, jó ízlést és drámai erőt sugárzó térrel. Nem meséli el az előadást, csak nagyon pontosan segíti azt, ami a színen zajlik. Ezekből az előadásokból én is rengeteget tanultam. Ha bemegy az ember egy múzeumba, nem SZUBJEKTÍV - KÖNYVJELZŐ Azonosulni a nagyokkal NÉMETH ZOLTÁN Dr. Kiss László könyve mintha helyreállítani igyekezne azt a kapcsolatot, amely irodalom és a művelt nagyközönség között - úgy hisszük - valamikor megvolt, meg kellett lennie. Ez a szerény kis kötet híres emberek közé kalauzolja el olvasóját, hétköznapjaik olyan területére, amelyről általában érintőlegesen esik szó. Mi adja a könyv apropóját? Talán az, hogy napjaink embere vágyik a „nagyokkal" való azonosulásra. Talán az, hogy vigaszt nyújt a másik kínjaival való szembesülés. De talán az is, hogy egyre többen szeretnének valamiféle „tudás" közelébe kerülni. Kiss László írásainak stílusa megfelel a választott célnak. Sőt, azon túl, hogy minden írására jellemző az ismeretterjesztő stílus által megkövetelt világosság, szabatosság és tárgyszerűség, szimpatikussá válik számomra egyfajta elkötelezettség, jó értelemben vett fanatizmus. Nemcsak a(z orvosi és irodalmi) szakma szeretete süt a könyv lapjairól, hanem a rá áldozott idő, a tanulmányok megírásához szükséges tudásanyag is elismerésre késztet. Főleg, mert a recenzensnek itt egy pillanatra meg kell állnia, hiszen orvostörténeti kérdésekben nem a legilletékesebb. Úgy gondolom, Kiss László kötetébe a magyar irodalom egészéből a számára legkedvesebb, legszimpatikusabb alkotókat válogatta. Már csak a humor kedvéért is megkérdezném a könyv íróját, vajon kedvenc verseinek, regényeinek, festményeinek alkotóit vizsgálta az orvostudomány szempontjából, vagy egyegy szimpatikus betegség vezette-e tollát Aranyhoz, Babitshoz, Csontváryhoz vagy Csáthhoz. jk Kiss Imié V'"> , í. é*í. A - ít KV wwíwrek — híusiwsnapi Mm* lÉjp* ^ / i t j J Csak remélni tudom, hogy lesz a könyvnek folytatása is, gondoljunk csak költőink, íróink titokzatos haláleseteire - mondjuk Janus Pannonius tüdőbajára és halálára, Balassi sebesülésére, iszonyú kínjaira és az azóta is vitatott orvosi beavatkozásra, vagy Zrínyi vadászbalesetére. És a legutóbbi időkből ott van például Komjáthy Jenő esete - egyesek titokzatos, misztikus halált emlegetnek, hozzátartozói viszont arra emlékeznek, hogy jeges lépcsőn csúszott meg és esett el. Azt is mondhatnánk, Kiss László könyvének nem sok köze van az irodalomhoz, érdekességét az adja, hogy az írásaiban tárgyalt betegségek, halálok elszenvedői művészek. Még ha így gondolkodnánk is, csak oda jutnánk, hogy meg kell becsülni minden embert, aki valamüyen módon irodalommal foglalkozüc. Bár minél több üyen szenvedélyes irodalomszerető, az irodalom csemegéinek gyűjtője járna közöttünk, s milyen jó lenne, ha ez a szeretet, az irodalom szeretete átsütne a „profi" műértés területére is, ha minél többen tanulhatnák meg belőle a szenvedélyt, a szerénységet és a korrektséget. Dr. Kiss László: Kínok tövisében, Lilium Aurum, 1997 azért csodál meg egy Van Goghképet, mert ő is ugyanolyat szeretne festeni, hanem a titkokat próbálja ellesni, bizonyos kérdésekre a maga módján akar választ adni." Kreatív, gazdag fantáziájú alkotóművész. Budapesten, a West Side Storyban egy lerobbant autóbuszt is bevitt a színpadra. Pozsonyban, az Ahogy tetszikben hatalmas dombbal, erdővel, barlangnyílással tette látványossá az előadást. A Macbethben boszorkányokat röptetett. A Hajlamban a koncentrációs táborok „kifutóját" tervezte meg. „Minden előadás mást kíván, minden rendező mást szeretne. A musical pedig arról szól, hogy sokszor kell látványt mutatni, sokszor kell meglökni a produkciót, nehogy leüljön. Én mindig igyekszem csak annyit tenni, ami eleve szükséges. Különben a díszlet is ripaccsá válhat. Nem tudom megmondani, hol a határ, azt valahogy érzi az ember. Sokszor játék közben vagy közvetlenül a főpróba előtt, esetleg a bemutató után derül ki, hogy az ott sok, itt pedig hiányzik valami. Feladni nem szoktam soha. Én még olyat nem mondtam, hogy most már mindegy, majd legközelebb. Hogy mikor mit és menynyit viszek a színpadra, az a rendezőtől, a produkciótól vagy épp „Minden előadás mást kíván, minden rendező mást szeretne." a hangulatomtól függ. Én persze nagyon jól érzem magam akkor is, ha a díszlet csak egy gazdagon belógó függöny, mint például Juronics Tamás koreográfiájában, a Szegedi Balett produkciójában. A velencei kalmár esetében, amelyet Alföldi Róbert rendezett a Tivoli Színházban, maga a történet sokkal fontosabb, mint az, hogy mi van a színpadon, ezért igyekeztem visszafogni magam. Minden, ami elvonná a néző figyelmét a történésről, káros lett volna. Egyszerűségre, tisztaságra törekszem, ami persze nem azt jelenti, hogy megelégszem azzal is, ha csak egyetlen gyertya áll a térben." SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Cosi fan Tutte 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: SzáH a kakukk fészkére 19 KIS SZÍNPAD: Tangó 19 A.ha. SZÍNHÁZ: Micsoda vérveszteség 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A Suttogó (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Csapdák, csapdák, csapdácskák (cseh) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Halálos fegyver 4 (am.) 17.30, 20 X-akták (am.) 18, 20.15 18 Hét év Tibetben (am.) 18.Fargo (am.) 20.30 Egy hét a csendes házban (szlov.) 20.30 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Godzilla (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Atlantis (am.) 17, 19 ROZSNYÓ SPUTNIK: Az világűr foglyai 19 Vasárnap Kassán szól A zöld sziget zenéje A Kalligram is ott lesz Budapesten Őszi Fesztivál '98 ÚJ SZÓ-HÍR Budapestet száz évvel ezelőtt, amikor kulturális élete még együtt lélegzett Bécs és a francia főváros művészeti életével, Kelet Párizsának nevezték. Az utóbbi tíz év alatt, visszahódítva művészeti hagyományait, Közép-Európa kulturális fővárosává nőtte ki magát - fejtette ki a Budapesti Őszi Fesztivál kapcsán Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, akinek meggyőződése, hogy: „Az Őszi Fesztiválok egyszerre építenek hidat Budapest és az európai kultúra fellegvárai, valamint a progresszív hagyományok és a jövő művészete között." Az új művészet fesztiválja október 16-tól november l-ig zenei, táncszínházi és filmbemutatókat, irodalmi előadásokat, képzőművészeti kiállításokat kínál. Bizonyára nagy érdeklődés kíséri az operabemutatókat. Olyan előadások tarkítják a kínálatot, mint Ligeti György Le Grand Macabréja. Sir David O'clock, a kanadai magyar Najmányi László The Garden Of Peace című műve is egzotikumnak számít, az operát a szerző élő és elektronikus hangszerekre, számítógépes animációra, video- és diavetítésre komponálta. Zenei csemegének ígérkezik a Lyoni Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólistáinak előadása. Elsősorban a fiatalok érdeklődésére tarthat számot a Vágtázó Halottkémek akusztikus koncertje a Katona József Színházban. A tánc világába Bozsik Yvette Társulata vezeti el a közönséget. A Közép-Európa Táncszínház Dani Zoltán A húsbolt című munkájával jelentkezett. Érdekes lesz Sasha Waltz táncdrámája, az Allee der Kosmonauten. A szerző a kelet-berlini Kozmonauták sugárútja lakosai közt készített intetjúkat, ebből alkotta legújabb darabját. Az egyik legfontosabb esemény, hogy megnyílik a Trafó, a Kortárs Művészetek Háza. A Ludwig Múzeumban Jirí Kolár cseh költő és képzőművész Kollázsok című kiállítása nyílik, illetve az év képzőművészeti szenzációjaként mutatják be Šwierkiewicz Róbert installációját. Az eseménysort bővítik a Stúdió erté 10. Multimediális Fesztiváljának, a Transart Communicationnak azon műsorai, amelyeknek a Műcsarnok ad otthont október 20-tól 22-ig. Október 20-án az írók Könyvesboltjában Jirí Menzel dedikálja Hát, nem tudom... II. című könyvét. 16 órától a Kalligram kiadó tart könyvbemutatót a Merlin Színházban, (tb) Bár egész Európát meghódította, nálunk még most is hiánycikk. Ha meghallja az ember, felkapja a fejét, aztán lábával dobogni kezdi a ritmust. Az ír népzenéről van szó, melyből később, az Újvilágban kifejlődött a country. Dublinban viszont megmaradt az eredeti, és ma is népszerű, ami a techno korában nem akármi. A fiatalok természetesnek tekintik, Iwgy minden pubban ez szól. Írországban egyébként minden harmadik ember játszik valamilyen hangszeren, ez a statisztika tavaly készült. Nem tudnám, ha nem beszélgettem volna el idén áprilisban a Dún-an-Doras (Hátsó Ajtók) együttes tagjaival, akik Kassán léptek fel, tömött nézőtér előtt. Ázóta a Sigord-fesztiválon is sikert arattak, akkorát, hogy október 4-én, vasárnap ismét Kassára készülnek. Aki az előző koncerten ott volt, meglepetésben lesz része, mivel a DúnanDoras más felállásban játszik, ezúttal egy énekesnőt is hoznak, de a hangsúly ismét Nilly Axellson hegedűjátékán lesz, melyet „vétek" nem hallani. A helyszín a kassai M-Klub, az időpont este 19 óra, a maradandó élmény pedig garantált. (juk) Hétfőn kezdődnek a XII. Városi Kulturális Napok Tizenkét rendezvény BARANY JÁNOS Három hónap, tizenkét esemény, négy műfaj: ez az őszi-téli pozsonyi fesztivál. Jégh Izabellával arról beszélgettünk, mi kerül a közönség elé. A legkisebbek Rigócsőr királyfi történetét láthatják október 13-án, 14 órakor a Ružinov Művelődési Házban. A Dunaszerdahelyi Zeneművészeti Alapiskola diákjai mutatják be a zenés játékot Kucman Eta rendezésében. Két kiállítás várja a képzőművészet kedvelőit. Mindkettőt a Magyar Kulturális Intézetben rendezzük. Görföl Jenő fotóit a szabadságharc emlékhelyeiről október 6-án nyitjuk. A „Pozsonyi műtermek", magyar képzőművészek bemutatója október 8-án, 17 órakor nyílik. December 6-án a Vetvár kultúrházban mutatjuk be a pozsonypüspöki iskoláról szóló publikációt. Műsorral is megemlékeznek a magyar szabadságharcról? November 10-én látható Boráros Imre „Határtalan az élet" című emlékműsora a Zichy palotában. És aki szórakozni vágyik? Október 18-án a Vetvárban hazai nótaénekesek lépnek fel Mezei Ernő zenekarával este hatkor. December 8-án a Popkarácsony sztárjait láthatják Ružinovban 19 órakor. Mit várhatunk a megnyitón, október 5-én, 18 órakor a Prímás palotában? Kralupy nad Vltavou kvartettjét, a Vox Camerata kamarakórust, Skalka Ferenc szólistát. Az ünnepi köszöntőt Duka Zólyomi Árpád és Peter Kresánek főpolgármester tartja. Hol éredeklődhetünk a műsor felől? A Csemadok május 1. téri székházában, vagy a 07/3664-440-es telefonszámon.