Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-07 / 231. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 9. KULTÚRA - oktatás 9 Filep Tamás Gusztáv irodalomtörténésszel a szlovákiai magyar művelődéstörténet helyéről és helyzetéről A magyar kultúra egységében Aki érdeklődik a szlovákiai irodalom állapota iránt, figyel magyarországi fogadtatására, annak Filep Tamás Gusztáv neve nem ismeretlen. Irodalomtörténeti és művelődéstörténeti munkái, kismonográfiái, A (cseh)szlovákiai magyar művelődéstörténet 19181998 c. kötet tették ismertté. DUSZA ISTVÁN Honnan ez az érdeklődés? Mikor született meg a szándék, hogy a felvidéki magyar művelődést, irodalmat kutassa? Kideríteni most már nagyon nehéz lenne. Gyerekkorom óta a magyar kultúra egységében igyekeztem gondolkodni. Nyilván családi okai is voltak. Apám tanár volt, igaz, nem taníthatott, mert ötvenhatban börtönbe került. Nagyapám református lelkész. Általában a magyarság egésze foglalkoztatott, amit az irodalmon keresztül igyekeztem megközelíteni, különös tekintettel az erdélyiekre. A nyolcvanas évek második felében, amikor tömegesen megindult az áttelepülés Erdélyből, mindenki Erdéllyel foglalkozott Magyarországon. Feltűnt, hogy a többi régió kultúrája nem jelenik meg Magyarországon. A könyvek még beérkeznek, de a recepcióGyerekkorom óta a magyar kultúra egységében igyekeztem gondolkodni. juk kicsi, tömegbázisuk nincsen. A kritika hamis ideológiai tételekből indult, s ide tartozott a nagyon sokáig fennálló, kritikádan Fábry-kultusz is. Kétségtelen, hogy a Tóth Lászlóval való ismeretségem hozzájárult ahhoz, hogy egyre sűrűbben kezdtem idejárni és ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Az ő révén ismertem meg meghatározó embereket, Koncsol Lászlót, Zalabai Zsigmondot, akikről később könyvet is írtam. A 45 utáni korszakfeldolgozások gyanúsak és megbízhatatlanok voltak, lévén ellentétes álláspontom az akkori ideológiával, megpróbáltam a kisebbségi kérdést visszafelé keresni az időben. Mi lett ennek az eredménye? A húszas-harmincas évek kisebbségi politikája és berendezkedése, az önellátó kultúra kezdtek foglalkoztatni. Ahogyan Erdélyben elkezdődött a korszak feltárása, s ahogyan hasznos kutatásokat végzett Turczel Lajos, egy hatalmas tér Magyar történelmi vetélkedő Pozsonyban 1848, te csillag! ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Középiskolások történelmi vetélkedőjének színhelye volt tegnap Pozsonyban a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. Az 1848, te csillag! négy elődöntős versenyen, amelyet a Csemadok Országos Választmánya, a Szlovákiai Magyar Történelemtanárok Egyesülete és a Magyar Kulturális Intézet közösen szervezett, harminckét magyar oktatási nyelvű középiskola csapata indult, közülük tizenegy jutott a tegnapi döntőbe. A győztes a Somoijai Manyüott meg előttünk. Nem foglalkozott senki a korabeli eszszével, publicisztikával, leszámítva a kommunista baloldalt. Intézményes keretek között kezdett kutatni, vagy szabadúszóként? Tulajdonképpen szabadúszóként. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületénél dolgoztam, naprakészen találkozzam a beérkező szlovákiai magyar irodalommal. Több lapnál dolgozva - a Kapunál, az első kisebbségtudományi szemlénél, a Régiónál, amelynek én voltam az első megbízott szerkesztője jutottam el egyre messzebbre visszafelé az időben. Volt egy balesetem, amikor már a rendszerváltást követő ideológiai káoszból elegem lett; igen hamar rádöbbentem, hogy leghasznosabb, ha nem lépem át a házam küszöbét vagy ha elmegyek a könyvtárba. Ekkor csináltuk Tóth Lacival a három Peéry-kötetet, D. Kovács Lászlóval a Szvatkó-kötetet. Hány kötetet sikerült a kutatásai nyomán megalkotni? Tíz év alatt az említetteken kívül egy saját esszékötet - az Ellenállásfüzet címmel, Tóth Lászlóval a Próbafelvételek a csehszlovákiai magyar irodalomról címűben főleg a két háború közötti időszak eszmetörténetét vizsgáltam. Kismonográfia Koncsolról és Zalabairól, egy összeállítás Szőke Edittel a két háború közötti felvidéki tájleírásokból és útirajzokból. Legutóbb Zalabai válogatott írásainak kötetén dolgoztam, közreműködtem a művelődéstörténet első és második kötetének szerkesztésében. Ezeknek a munkáknak alig van közönsége. Nem érzi úgy, hogy fölöslegesen dolgozik, mert nincs olvasója? Egy darabig elég rosszul viseltem, hogy nincs fogadtatás, de ez általános jelenség. Ami nem is azért zavar engem, mert nem dicsérnek halálra a sajtóban, hanem másért. A tavalyi könyvhétre megjelent Koncsol-monográfiám nem volt kapható, s talán ezért sem jelent meg recenzió róla a szlovákiai magyar sajtóban, a Csallóközt leszámítva. Azt hiányolom, hogy ezzel a kötettel én tettem először mérlegre egy ilyen jelenséget, mint Koncsol László, akinek az életműve az egyik legfontosabb. Kicsit szkeptikus lettem. Azért írom, szerkesztem ezeket a könyveket, mert ebből tartom el a családomat, meg ehhez értek. Hogy bekövetkezik-e változás a fogadtatásban, azt nem tudhatom. Színházi Nyitra '98, a szabad kommunikáció szigete Színház és találkozás gyar Oktatási Nyelvű Gimnázium hármasfogata lett. Tagjai, Nagy Péter, Bartalos Aurél, Soós László negyedikes tanulók (felkészítő tanár: Kovács László) október 22-én Budapesten részt vesznek az utolsó fordulón. Hogy ott egyedül képviselik-e majd Szlovákiát az egész Kárpát-medencét felölelő mezőnyben, az csak október 21-én dől el. A maradék tíz csapat ugyanis részt vehet az ugyancsak Budapesten rendezendő írásbeli versenyen, és a legeredményesebb bekerülhet az utolsó fordulóba, (vk) ÚJ SZÓ-HÍR Nyitra. Nem véletlenül jelölték meg a szerzők a „Szabad kommunikáció szigete"-ként a nemzetközi színházi fesztivált. Számos olyan találkozóra került sor, amely a sokoldalú új kapcsolatok megszületését segítette. Ezért az sem lehet véletíen, hogy a budapesti Kamaraszínház-Tivoli Shakespeare A velencei kalmár című drámájának elődása után Alföldi Róbert rendezőt meghívták szlovákiai vendégrendezésre. Lehet, hogy Eszenyi Enikő után ő képviSZUBJEKTÍV - ÉLMÉNYSZÁM Táncba hív az ír hegedű JUHASZ KATALIN Én tudtam, előre megmondtam (Új Szó, október 1.). Mármint, hogy érdemes meghallgatni a Kassán vendégszereplő ír Dán-anDoras zenekart. Csak azt nem értem, hogy lehet, hogy az ember este hétkor jól fésülten, disztíngváltan beül egy koncertre „műélvezni", éjjel egykor pedig már a helyi ír kocsmában találja magát, a műélvező közönség egy részével, és öt „elszabadult" ír zenészszel, akik majdhogynem az asztalon táncolva húzzák. A kassai M-klub nézőterét dugig megtöltötték az egzotikumra fogékony fiatalok és idősebbek, valamint azok, akik idén áprilisban a szívükbe zárták ezeket a vidám hagyományőrzőket. Ahogy azt fotós kollégám találóan megjegyezte: az ír népzene, a magyarral ellentétben szinte csakis a jókedvről szól, arról, hogy felejtsük el minden gondunk-bajunk, mulassunk egy jót, ha már a vüág ilyen cudar. Ha viszont felcsendül egy ősi ballada, mindenki elhallgat, a szemek könnybe lábadnak, és az egész zajos kocsma egy nagy könnyzacskóvá változik. Robert Burns versei ugyanúgy „működnek" megzenésítve, mint Petőfitől a Távolból. Aztán megint táncba hív a hegedű. Végre akadt, aki türelmesen elmagyarázta nekem a különbséget a „reel" és a ,jig" között, de most maradjunk csak annyiban, hogy az egyik négynegyedes, a másik háromütemű ír dallam. Az ír duda pedig nemcsak külsőre, hanem hangzásban is eltér mind •a skót, mind a magyar dudától, sokkal praktikusabb, mert nem kell a bőrt olyan gyakran felfújni. Ennyit a dolog szakmai részéről. Koncert után tehát felkerekedett a banda, és saját zenei közegükben, a maguk örömére folytatták, holott szinte minden este fellépnek valahol, bizonyára ugyanazzal a repertoárral. A teljességhez tartozik, hogy nemrég fejvesztve menekültem a kassai „Irish Pub"ból az ott bömbölő Fun Rádió miatt, és a tátott szájak mennyiségéből ítélve az ott ücsörgő tinik nagy része most hallott először igazán „odavaló" zenét. Szerencséjük volt, jókor érkeztek. Az írek pedig azt ígérték, februárban ismét jönnek. Addig ugyanis foglalt az előjegyzési naptáruk. A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 39. számában feltett kérdésre a héten 548 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kövesdi Károly, a VASÁRNAP vezető szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Horváth Margit tiszacsernyői, Dorók Béla nagydaróci és Mihályi Dezsőné feledi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 17. (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mister Scrooge 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSA: Figaro házassága 19 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A Suttogó (am.) 16 OBZOR: Godzilla (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Atlantis (fr.-ol.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: X-akták (am.) 18, 20.15 Hét év Tibetben (am.) 18, 20.15 Muriel férjhez megy (ausztrál) 20.30 Pirkadat (cseh) 20.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: A polip (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hat nap, hét éjszaka (am.) 17,19 KOMÁROM - TATRA: Szép remények (am.) 17, 19 GALÁNTA VMK: Árvíz (am.) 17.30, 20 Visszatérő szerzők az őszi Szőrös Kőben Világlátás, számadás seli Szlovákiában az egyre jobb előadásokat produkáló fiatal magyar rendezőgenerációt. A londoni CandoCo Dance Company tagjai mozgássérült művészek, s előadásukban a tolókocsiknak is fontos szerepe van. Ma este ők záiják a fesztivált, előttük mutakozik be a vendéglátó Bagar Színház Nina Sadur Kisasszony című darabjával. Délelőtt a szakemberek nyilvános vitán értékelik a ma befejeződő fesztivált, amely ismét felfedezte és megmutatta egy ismeretlen darabját az európai szellemiségnek, (d-n) Kovács Margit Legféltettebb kincsek Tokió. Kovács Margit kerámiái a legféltettebb kincsei annak az emlékmúzeumnak, amelyet Japánban nyitottak meg. Ikeda Tsumeo, a japán-magyar baráti társaság tiszteletbeli elnöke ajánlotta fel magángyűjteményét szülővárosának, Jamatónak. A városka múzeumában japán kalligrafikák, népművészeti tárgyak, európai festmények és Kovács Margit 11 műve kapott helyet. Ez utóbbiakat különleges stabilizátorral ellátott, "földrengésbiztos" üveg mögé helyezték el. A múzeumot várhatóan sokan keresik fel, Jamato egyetemi városka ugyanis kedvelt turistaközpont, Tokióból közveden Sinkanzen járattal érhető el. (MTI) A Szőrös Kő őszi száma már 48 oldalon jelent meg, változatlan áron, erdélyi, magyarországi, vajdasági és hazai pályakezdő írók és képzőművészek új alkotásaival. A lapszám a régóta hallgató Szászi Zoltán új verseivel kezdődik, ezek egy önmagára talált ember emlékképeit, számadásait, világlátását tárják elénk. Elolvashatunk egy jellemző részletet Hajdú István készülő regényéből is. Pénzes Tímea, aki nemrég debütált verseskötetével, ezúttal egy rendkívül friss prózával van jelen a lap hasábjain. Az újvidéki Mirnics Gyula egy nagyon mai, a jugoszláv utódállamrajellemző állapotokat megelevenítő prózájával szerepel az összeállításban. Két vers erejéig ismét találkozhatunk a budapesti Zsillé Gáborral. Hazai pályakezdő költőink közül ezúttal Zigó Attila, Szeles Annamária, Rencés Róbert és Kovács Sándor alkotásaival ismerkedhet meg az olvasó. Gábriel Garcia Márquez három elbeszélését elemzi Tenger és part című „értelmezési kísérletében" Balázs Boróka csíkszeredai gimnazista. Németh Zoltán esszéje egy bizarr Szökős Kő Ikodalom, Művészet wifrf kibervilágba röpíti el HhHhófehérkét, a mostohát, a hét törpét és az olvasót, aki alig győzi a fejét kapkodni, amidőn a felkavaró történet végén a főszereplők szétszélednek a világba. Az őszi szám a szokásosnál sokkal nagyobb teret szentel fiatal képzőművészeink alkotásainak. A Rovás Új Értékrend alkotócsoportot Fecsó Szilárd, Lukács Zsolt, Rácz Noémi és Szabó Ottó művei reprezentálják, (h) A Washingtoni Nemzeti Képtárban emberek százai várták annak a kiállításnak a hivatalos megnyitóját, amelyet Vincent Van Gogh munkáiból rendeztek. A bemutatón hetvenkétmű szerepel az amszerdami Van Gogh Múzeumból. A kiállítás három hónapig tart. Rendezői ez alatt az idő alatt másfél millió látogatóra számítanak. (ČTK/AP) Igen hamar rádöbbentem, hogy leghasznosabb, ha nem lépem át a házam küszöbét, vagy ha elmegyek a könyvtárba (archívum)