Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-05 / 229. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 5. Komolyzene a barátság hullámhosszán Pozsony. A XII. Városi Kulturális Napokat ma, 18 órakor komolyzenei műsorral nyitják a Prímáspalota tükörtermében. Közreműködnek: a Kralupy nad Vltavou kvartettje, a Vox Camerata kamarakórus, valamint Skalka Ferenc szólista, (ú) Agrofilm '98 - nemzetközi részvétellel Már 15. alkalommal rendezik meg a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóközpontban a mezőgazdasági témájú filmek nemzetközi fesztiválját. Az Agrofilm '98 október 5-től 7-ig tart. A résztvevő 14 ország összesen 66 mozi- és videofilmmel nevezett be a Magna Mater-nagydíjért folyó versenybe. Szlovákia 12 filmmel képviselteti magát. A fesztivál a maga nemében a világ legrangosabb szakmai seregszemléi közé tartozik, (vm) ^•ililll' SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mefistofelés 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A Suttogó (am.) 16, 19.30 OBZOR: Godzilla (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Atlantis (fŕ.-ol.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Halálos fegyver 4 (am.) 17.30,20 X-akták (am.) 18,20.15 Hét év Tibetben (am.) 18 Fargo (am.) 20.30 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Godzilla (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hat nap, hét éjszaka (am.) 17,19 KOMÁROM - TATRA: Titanic (am.) 18 GÚTA - VMK: Anastazia 18.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Jackie Brown (am.) 19 Félidejében a Színházi Nyitra '98 fesztivál Közönség és színház ÚJ SZÓ-TU pÓSfTAS Nyitra. Nehéz dolguk lenne a színházcsinálóknak, ha annak alapján akarnák a színházművészet szekerét előre mozdítani, amit az elméleti szakemberek kigondolnak. Még akkor is így van ez, ha a létező és látott előadások és a közönség kapcsolatából indulnak ld. Egyrészt azért, mert a közönség nevében eddig is számos bűnt követtek el a színházak, mondván, hogy a közönséget nem lehet eléggé alábecsülni. Másrészt pedig azért, mert a színházi gyakorlat mindig az elmélet előtt járt, és ez csak magyarázza a jelenségeket. A nyitrai nemzetközi színházi fesztivál keretében megtartott elméleti konferencián a közönségről beszéltek a legtöbbet. Egyszerűen azért, mert a színház egyre másra kényszerül kommersz indítékból zenés darabok bemutatására, azaz az állami támogatás csökkenésével együtt fut a pénze után. A fesztiválon is tapasztalhatták, hogy a közönség előítéletesen válogat. A nyugati és cseh előadások iránt óriási az érdeklődés, de a volt keleti blokk országaiból érkező társulatok előadásaira a szervezők már „bevattázni" sem tudják a nézőtereket, pedig a kisinyovi Hamlet vagy a krakkói Ivon Burgundi hercegnő mifelénk ritkán látható stílustisztaságú, eredeti gondolatokat felvető előadások. Kétszer játszották viszont a hollandok naturalista agresszivitással színpadra vitt mai témájú darabját. Egyes elméleti szakemberek szerint éppen a mai témájú darabok hozzák majd vissza a közönséget a színházakba az olyan előadásokra, melyekben komoly gondolatokat is megfogalmaznak a rendezők. (d-n) Az előző évad előadásait értékelték Színikritikusok díjai MTI-HlR Budapest. A színikritikusok 19. alkalommal nyilvánítottak véleményt az előző évad teátrumi előadásairól. A legjobb új magyar drámáért járó díjat Spiró György Kvartett című műve kapta. A legjobb előadásnak járó elismerésben a nyíregyházi Csehov: Ványa bácsi előadás részesült, Szász János rendezésében. A színikritikusok szerint a legjobb rendezés díját Alföldi Róbert érdemelte ki Shakespeare: A velencei kalmár című darabjának színpadra állításáért. A legjobb szórakoztató-zenés előadás Bezerédi Zoltán rendezésében Csepreghy Ferenc: A sárga csikó, amelyet a kaposvári Csiky Gergely Színház mutatott be. A legjobb alternatív előadás díját Schüling Árpád: Kicsi, avagy mi van, ha a tiszavirágnak rossz napja van című produkció kapta. A kritikusok döntése alapján a legjobb női alakítás díja Törőcsik Marié az Ártatlan bűnösök és a Képcsinálók című előadásokban nyújtott játékáéit. A legjobb férfialakítás jutalmát Rátóti Zoltán vehette át A velencei kalmárban megformált szerepéit. Mácsai Pál a főváros különdíját kapta. Oskar Reif első játékfilmje, Az ágy Csehországban és külföldön is erősen megosztotta nézőtáborát Szentély is, hajó is lehet Kit anya szült, az mind csalódik végül, idézhetnénk József Attilát, de mit mondjon az, aki egész életét a „gyengébb nem" agresszív világában tölti? SZABÓ C. 1ÁSZLÓ Vegyük csak példának Ľuboš Urnát. Nők nevelték, nők formálták, nők szerették, nők utálták. Gyerekkorától fogva mindig, mindenütt csak nőkkel került kapcsolatba. Nagymamák és nagynénik vigyázták, orvosnőhöz hordták, az iskolában tanítónőt kapott, munkahelyén minden kollégája nő volt, otthon a felesége és két lánya várta. Ľuboš Urna negyvenéves korában, egy nevetséges baleset következtében otthon, a saját ágyában, a tévé előtt, pizsamában hagyja itt a földi világot. Népes családja a konyhában fásult arccal kártyázik. Csupa nő. Csupa hódítás, csupa támadás, csupa hatalomvágy. Az ő megfogalmazásukban: csupa jószándék. Hősünk, útban a túlsó part felé, egy pillanatig sfem bánkódik. A menni vagy maradni? kérdés fel sem merül benne. Innen szökni kell, menekülni, s - nomen est omen - legfeljebb urnában visszajönni. Bizarr, groteszk elemekkel megtűzdelt, fekete humorral átitatott alkotás Oskar Reif harminckilenc éves prágai rendező első játékfilmje, Äz ágy. Karlovy Vary idei fesztiválján versenyen kívül vetítették, akárcsak Cannes-ban és Münchenben. Nézőit mindenütt erősen megosztja. Akinek tetszett, felső fokon beszél róla, akinek nem, szaftos szavakkal szidja. Egy biztos: Az ágy nem hasonlítható sem a '89 előtt, sem a '89 után született cseh filmekhez. Az ágy külön kategória. Rendezője szerint eredeti tragikomédia, ironikus szlogenje azonban jóval többet sejtet: az első cseh pornotragédia. Pornót mégsem kap a néző. Tragédiából viszont annál többet. Ľuboš Urna tornatanár ugyanis léptennyomon bajt okoz. „Erotikus ütközetei" általában kínos kudarcokkal végződnek. Egy sötét kapualj alatt, hogy a szlogenről meg ne feledkezzünk, épp a csúcs előtt rántják a mélybe. Oskar Reif a prágai FAMU elvégzése óta dokumentumfilmesként dolgozik. Első játékfilmjének forgatókönyvét 1994-ben írta, s bár több pályázatot is nyert vele (Los Angelesben, a Hartley Merill Prize első díját kapta), miután 1995-ben leforgatta, a vágásra nem kevesebb mint másfél évig kellett várnia. Időközben ugyanis csődbe ment a cég, amely a költségeket fedezte. A film első kópiája végül is ez év jaS^ A hetvenes-nyolcvanas években számunkra a magyar és a lengyel filmek jelentették a friss . . gondolkodást. nuárjában készült csak el, a külföldi forgalmazók pedig Cannesban és Münchenben láthatták először. Reif neve mellett a cseh származású német operatőr, Igor Luther neve fémjelzi a filmet, aki Andrzej Wajda legendás Dantonját és Volker Schlöndorf nem kevésbé híres Bádogdobját fényképezte. Az ágynak ő az egyik nagymestere. Látásmódjával, ízlésvilágával ő teremtett sajátos hangulatot. Ez volt a célja természetesen Reifnek is. Az arcok és a helyszínek gondos megválasztásával Luther munkáját segítette. - Bár az életben, azt hiszem, meglehetősen zárkózott vagyok, Az ággyal, sokak szerint, rengeteget elmondok magamról. Az önéletrajzi elemek ugyanis letagadhatatlanul ott vannak a vásznon. Bizonyos jeleneteket természetesen csak a képzeletemben éltem meg. Például nem téptem foggal a szőrt egyetlen nő szeméremdombjáról sem. Egyébként ugyanolyan körülmények között nőttem fel, mint a filmbeli kisfiú. Nők között. Apám ötéves koromban elhagyott bennünket. Színész volt. Ismer néhány magyar rendezőt, akinek szívesen megmutatná Az ágyat? Főiskolás korom óta ismerem Gothár Pétert. A Megáll az idő a legkedvesebb filmjeim egyike. De Gothár mellett Jancsó Miklósnak is boldogan megmutatnám Az ágyat. A hetvenesnyolcvanas években számunkra a magyar és a lengyel filmek jelentették a friss gondolkodást. Bergman és Fellini munkái simán bejöttek az országba, de a magyar és a lengyel filmművészet legjelesebb darabjait csak az adott ország kulturális intézetében láthattuk. Annak idején természetesen a cseh új hullám is nagy hatással volt rám. Formán remekét, az Egy szöszi szerelmeit „titkos" vetítésen láthattam. Hatalmas élmény volt. Első vizsgafilmjeim vissza is tükrözik ezt az eufórikus állapotot. A kör azóta bezárult. Ma már a saját élményeimből, a saját csalódásaimból merítkezem. Az ágy forgatókönyvét négy hónapig írtam. Megszenvedtem minden sorát. Az eredeti szöveg természetesen sokkal hosszabb volt, ahogy a film első változata is. Száz percről kilencvenre rövidítettem. A forgatókönyvet egyébként sokan úgy olvasták, mint egy irodalmi alkotást. Mondták is többen, hogy a film vonalvezetése sokkal egyszerűbb. Meg hogy az írott szövegenjóval többet szórakoztak. Maga az ötlet is szórakoztató, hogy az ágyat választotta filmje „főszereplőjéül". Életünk egyharmadát az ágyban töltjük. Ha csak nyolc órát alszunk, ez már a napnak is egyharmada. Arról nem is beszélve, hogy jó esetben ágyban fogantattunk, ott születtünk, ott halunk meg, ott szeretkezünk, és mindenki a maga szokásai alapján folytathalja. Én az ágyban bújtam el gyerekként, oda rejtettem el a játékaimat, kamaszkoromban igazából csak ott tudtam ábrándozni, felnőtt fejjel ott kezdtem el az emlékeim között kutatni, ma pedig elmondhatom: számomra az ágy kisebbfajta szentély is, sőt hajó, amellyel az elképzeléseim vizén ringatózom. Következő munkájában mi kap majd főszerepet? Egy asztal, egy szék, netán egy fíirdőkád? Nem tudom, mikor forgatok legközelebb. Nagyon pesszimista vagyok. Lehet, hogy ezért szeretem annyira a magyar filmeket? Elképzelhető. Előző életemben bizonyára komondor voltam a magyar pusztán. Komolyra fordítva a szót, a történettel kész vagyok, és annyit már most is elmondhatok: ez még Az ágynál is szokatlanabb film lesz. Illúzióim persze nincsenek. Időbe telik, míg hozzákezdhetek. Addig is marad Az ágy. Azzal utazgatom. A feleségem pedig keményen dolgozik, hogy eltartsa a családot. Két gyerekünk van. Csak úgy mellékesen: mindkettő lány. Múlt századi festett céltáblákból látható kiállítás Bazinban, a Naiv Művészet Galériájában Győztes találatok kiszínezett emlékei TALLÓSI BÉ1A Bazin. Arról, hogy 1863. szeptember 13-án Schifbeck Mátyás szöglövése nyerte az első díjat, vagy hogy egy évvel később Majer Dani volt a legjobb céllövő, az emlékcéltáblák tanúskodnak. Ugyanakkor sok mindent elárulnak a céllövőről is. Az 1862-es szöglövés győzteséről, Schalkház Lipótról táblája szerint feltételezhetjük, hogy jó kedélyű, víg ember lehetett, aki nem vetette meg a zamatos borokat. Az emlékcéltáblák történetéhez tartozik, hogy a lövészegyletek polgártagsága nem ezekbe lőtt célba. Ezek valójában kartonra készült festmények, amelyeket csalt a verseny után ragasztottak fel arra a céltáblára, amelybe a győztes találatai vésődtelt. Amolyan trófeaként járt ez a legjobbnak, hogy őrizze a dicső lövés emlékét. A festményre a győztes ízlésének, óhajának megfelelő kép és szöveg került. A18., illetve a 19. századból származó céltáblák, amelyek a lövészegyletek versenyeire készültek, a polgári kultúra történelmi és képzőművészeti dokumentumai. Mert nemcsak a győzelemről adtak hírt, illetve a legjobb lövőt dicsőítették, készültek céltábWEgmSBMú fi W IP • i * 4' 'WKtk BfBH Is' aft* lák komolyabb mondanivalóval is. Az ókori mitológiából vagy a bibliából vett témák is láthatók a képeken - ezek allegorikus tartalmakat közvetítenek. Más körbe tartoznak azok a táblák, amelyek krónikás tárgyilagossággal örökítik meg a kor jelentős eseményeit, a találmányokat és újdonságokat, mint az első gőzmozdonyt, továbbá a különféle sorscsapásokat, mint az árvizeket vagy a tűzvészeket. De fennmaradtak olyan táblák is, amelyek a mindennapi életet ábrázolják: a kézművesek munkáját, a szórakozás különféle formáit, mi több, még erotikus kalandokat is. A céltáblafetsők érdeklődését az egzotikus témák sem kerülték el. Az arab föld képei ugyanúgy megjelennek ecsetük nyomán, mint a török veszedelem csatajelenetei vagy a betyárvilág alakjai. E festett céltáblák nem kerültek be az ún. magas művészetet bemutató kiállítótermekbe sem születésük idején, se később, mivel nem festőművészek szabad alkotásai voltaic. Kézművesek festették, nagyrészt szolgamód meghajolva a megrendelő elképzelései előtt. És bizony olykor meglehetősen bizarr ötleteket kellett valóra váltam. Egyes egyleteknél olyan festett táblára lőttek célba, amelyen anya tartja ölében gyermekét! Nem csoda hogy, amikor 1972-ben Szlovákiában megrendezték a naiv művészeti triennálét, és úgy döntöttek, céltáblákból is bemutatnak néhányat, nagyon mélyre kellett ásni a múzeumok raktáraiban, hogy előkerüljenek. Mára restaurálták a raktárakból előkerült táblák zömét. A nemzeti képtár ezekből válogatott, s állított össze egy kiállítást, amely Bazinban, a Naiv Művészet Galériájában látható. Életünk egyharmadát az ágyban töltjük." (Miloš Fikejz felvétele)