Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-28 / 249. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 28. Kedvező pillanat TÓTH MIHÁLY Aki-a fiilét hallásra, a szemét látásra használja, annak legalább pedzenie kell, hogy 1989 ősze óta soha még olyan kedvező kilá­tásai nem voltak a szlovákiai magyar polititizálásnak, mint az­óta, hogy néhány demokratikus baloldali vezető arról futtatott eszmét, nem ajánlatos az egyesült magyar párt kormányzati sze­repvállalása. A sajtó felhördült a DBP magatartásán. Röviden szólva: azóta ha az ember kézbe vesz egy napüapot, 65 %-ban biztos lehet, hogy a címoldalon magyar politikus fényképe lesz látható. A rádióban és a tévében még a vízcsapból is magyarok „folynak". Az ország legjobb publicistái tükröztetik, hogy minő­sített többségben vannak azok, akik a parlamenti választások napján mandátumot adtak a magyarokkal kiegyezni kész politi­kusoknak. Úgy tűnik, hogy a magyar párt vezetői meglehetősen extenzíven polemizáltak a hirtelen taktikát változtatott (egyéb­ként igazi politikusként viselkedő) baloldaliakkal. A „pengevál­tások" minden fantáziát nélkülöztek, pedig soha vissza nem térő alkalom kínálkozott arra, hogy ne csak védekezzenek, hanem úgy viselkedjenek, mint a világ minden valamire való politikusa, ha gyökeresen megváltozik a helyzet. Nem tudom, legközelebb mikor lesz olyan történelmi pillanat, amikor a magyar politiku­sokat a TV úgy dédelgeti, mint napjainkban, és amikor mérsé­keltjeink számára kiváló alkalom nyílik elhitetni a szlovák nagy­érdeművel, hogy ami politikai otrombaság 9 év alatt magyar részről történt, az a demokrácia térhódításával egyre talajtala­nabbá válik. Eddig még egyeden szlovákiai magyar politikus sem fedezte fel, hogy most, egy új stílus meghonosodásának kezdetén illő lenne értékmeghatározó leltárt készíteni. Most lenne itt az ideje kimondani, hogy (természetesen átvitt érte­lemben) mennyibe került eddig, főleg pedig mennyibe kerülne ezután a budapesti utazásokra, vagy a magyar-magyar csúcson való megjelenésre elfogyasztott benzin. Most lenne itt az ideje reálisan felbecsülni a jelképek értékét és beírni a leltárba, miről mondunk le akkor, ha múzeumi depozitumba helyezzük az ár­valányhajat, a vitézkötést, a turult, a díszmagyart és a búsma­" gyarkodást. Kimondani: aminek múzeumban a helye, azt ott kell elhelyezni, és - pénzért mutogatni. Most lenne itt az ideje kimondani, hogy a szlovákiai magyarság problémáinak tisztes­séges megoldását Szlovákiától és nem más országtól követeljük. Előítéletek nélküli érték-újrabecslésre van szükség. JEGYZET Palčáky párbaja MALINAK ISTVÁN Rasťo Piško politikai szatírája, a palčáky-palčiaky szellemes szójáték, úgy látszik, nem­hogy ártott volna, inkább használt Csáky Pálnak. Kis magyar sikernek lehettünk ta­núi hétfőn este a Markíza Ros­ta című politikai vitaműsorá­ban: most először győzött ma­gyar politikus, megdőlt az a hagyomány, amely szerint szlovák tévében magyar csak az utolsó helyen végezhet. Eszem ágában sincs messze­menő politikai következteté­seket levonni a dologból. Egy­szerűen csak jólesett. Ennyi. Pici kis elégtétel volt. Elégtétel azért, ami az elmúlt egy hó­napban itt kormányalakítás cí­mén zajlott. Érezte ezt Ján Lángoš is, aki tudatosan visz­szahúzódott, s hagyta, hogy az MKP elnökhelyettese meg­vívja szópárbaját a mellébe­szélést mesterfokon űző Ficóval. A néző nem a szóvi­rágokra volt vevő. Az sem ér­dekes, hogy a négy és félezer telefonos szavazatot csak ma­gyarok adták-e, netán szlovák voksokat is sikerült Csákynak begyűjtenie. A lényeg az, hogy kiderült, mely politikát nem, vagy csak kis mértékben tá­mogatja a szlovák tévénéző. Van egy másik oldala is a do­lognak. Csáky hétfői és Bugár Béla múlt pénteki tévészerep­lése is bizonyítja, hogy vezető politikusaink megtanulják: nemcsak az a fontos, amit a tárgyalóasztal mellett képvi­selnek, hanem az is, hogyan tudják azt a nyüvánosság előtt eladni. A szlovák nyüvánosság előtt. A nagypolitikában egyre fontosabb szerepe van a tévé imidzsgyártó funkciójának, s jó, hogy lassan vége annak az időszaknak, amikor kínosan feszengtünk, itt-ott szégyell­tük is magunkat, ha egy-egy magyar politikus megjelent és dadogott a szlovák televízió­ban. Ki kell mondani: éppen a nyelvtörvény ellen harcoló po­litikusaink nyüvános szereplé­sei igazolták azokat, akik azt állították, hogy a magyarok nem tudnak szlovákul. Ma már a politika sem választha­tó el a reklámtól. Anno Ken­nedy azért verte meg Nixont, mert megnyerőbb volt a tévé­ben. Kennedyék elárasztot­ták az országot egy plakáttal, rajta a gyűrött arcú, táskás szemű, ápolatlannak tűnő Nixon. És az aláírás: Vennél ettől az embertől akárcsak egy használt autót is? A ta­nulság kézenfekvő. Ľ Í SMMMMMMBJ Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezető: Madi Géza (5238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja aVoxNova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hírdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT RL 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Hallotta aranyoskám, a szomszédasszonynak állítólag több szeretője van, kormánynak mint ahány miniszterjelöltje a (Peter Gossányi karikatúrája) NOVÝ ČAS A legnépszerűbb szlovák napi­lap Alexander Rezessel, a mečiari privatizálás fő nyerte­sével közölt mélyinterjút, amelynek második része ma jelenik meg. Režeš bevallja, hogy a DSZM általa szervezett választási kampánya nem sike­rült, de ha ismét rábíznák, megint világsztárokat szere­peltetne. Látogatásukat állítá­sa szerint nem közpénzekből honorálták, hanem szponzo­rok által. „El akart jönni a tori­nói Juventus egész futballcsa­pata, de nem akartuk eltúlozni a dolgot" - mondja Režeš, aki úgy jellemzi Mečiart, mint akit a pénz egyáltalán nem érde­kel. Válaszol azokra a kérdé­sekre is, amelyek az országból való állítólagos távozásának tervére, Gabriela Haršányová tévébemondónőhöz fűződő vi­szonyára, a prágai Sparta meg­vételére, a Lothar Matthaus­ügyre és szívpanaszaira vonat­koznak. Megszületett a megoldás: fókaimport az eszkimóminisztereknek, avagy lehet egy-két BMW-vel több? A huszonegyes csapdája Eszkimókás megegyezésre jutott a kormánykoalíció megalakítására készülő négy párt. Szlovákiában mindig több volt az eszki­mó, mint a fóka, egyelőre kettőt kellett importálni. MOLNÁR NORBERT Huszonegy bársonyszék, hu­szonegy BMW, ugyanannyi so­főr. Növekszik a minisztériumi dolgozók száma, tovább burján­zik a bürokrácia, pedig korábban mindenki hangoztatta: csökken­teni kell az államapparátust. Egyből semmi, már ami az ígére­teket illeti. Mókás is a megegye­zés, hiszen olyan kompromisz­szumkészségről tettek tanúbi­zonyságot a pártok, amit nem vártunk - senki sem engedett. Káposzta sem volt, a kecske is megmaradt. Ha belegondolunk, mi vár még a négy pártra négy éven át, rémisztő az alkudozás eredménye. Ha a koalíciós szer­ződésben kiskapuk maradnak, elővehetjük legfeketébb humor­tárunkat. A 9-6-3-3 a baloldali matemati­ka eredménye, sem az arányos, sem a többségi elvnek nem felel meg, olyan egyveleg, amilyenre a jövőben minden döntésnél számítanunk kell. Jozef Migaš szerint a két na­gyobb párt kötött kompromisz­szumot a két kisebbel, azonban a józan ész szerint a DBP szorí­totta sarokba partnereit. A bal­oldal úgy viselkedett, mint a széldzsekibe, melegítőbe, sport­cipőbe és mobiltelefonba öltö­zött helyi menők, akik észve­szejtő üzletekről beszélnek a kisváros főterén, pedig csak blöffölnek. Migašék hétvégi kongresszusa nem tette le határozottan a ga­rast a 9-6-2-2 mellett, Fico sze­rint a 8-5-3-3 is elfogadható Tizenkilencre még lapot kértek és bejött a piros alsó. lett volna a pártnak, hiszen nem volt hova visszatáncolnia, ha a négypárti kormányzás nem jön össze. A DSZM-mel kö­zösködni egyenlő az öngyilkos­sággal, a nemzetiekkel pedig olyan kompromisszumokat kel­lett volna kötniük, amilyenekre az egyik fél sem lett volna ké­pes. Valószínű, hogy az ará­nyok megállapításánál a csen­cselés tárgya az államtitkári posztok elosztása volt, a fóka import fellendülését elősegí­tendő. A baloldalnak jól megy a huszonegyezés, tizenkilencre még lapot kért és bejött a piros alsó. A másik három párt be­dőlt, de nem baj, a jövőben ta­lán erre már nem kerül sor. Egy hónap elég volt az alkudo­zásra, szlovákiai viszonylatban ez még kevés is lehet. Ne le­gyünk ünneprontók, kész a megegyezés, a programokat már könnyebb lesz összeegyez­tetni. Kezdődhet a nagy hajsza. Bocsánatot kért a tárcavezetőtől, hiszen nem tette meg, amivel vádolták. Hála a sajtónak, nem volt mersze! Hudec utolsó miniszteri töltényei JUHASZ KATALIN Legalább a szomszédok jól szó­rakoznak. Hallom, ahogy a pa­nelfal mögött beleereszt valaki­be egy sorozatot a Magyar Tele­vízió. Bizonyára elhunyt az ille­tő, nem kiabálja már, hogy ne lőj, ne lőj, testvér! Nem is lő már a másik, aki gyilkossá vált idő­közben, megnyugodott, mint én csütörtökön. Csütörtökön este jött el az a pillanat, amikor egy határozott gombnyomással kiiktattam életemből az SZTV híradóját. Maradék humorérzékem is el­párolgott az utóbbi napokban, nem tudok fejcsóválva moso­lyogni azon, ahogy Hudec mi­niszter bírósággal fenyegetőzik egyes médiák dehonesztáló sértései miatt. Utoljára szerdán OLVASÓI LEVÉL Ámítás, hamisítás Megfogadtam már nem egy­szer, hogy soha többet nem né­zem meg az úgynevezett közszolgálati Szlovák Televízió híradóját, mert minduntalan hányingert ka­pok a nagy hazugságok, ferdí­tések láttán, hallatán. A kíván­csiság azonban csak piszkál, fúrja az oldalamat, nem hagy nyugodni, néhanapján megné­nevettem egyjót, a Twist Rádió esti hírműsorában Andy Hric megkapóan gúnyos hangon megkövette Hudecet. Egy kiszivárgott és a Twist által világgá kürtölt hír szerint né­hány színházigazgatót leváltá­si „fájdalomdíj" összegszerű megállapításával jutalmazott volna ez a vicces kis ember, ha Hric megkapóan gúnyos hangon megkövette Hudecet. mondjuk 2000-ig leváltják őket. Az összeg a leszolgált évek függvényében csökkent volna, ötszázezres kiinduló­pontról. Hric tehát bocsánatot kért Hudectől, hiszen nem tet­te meg, amivel vádolták, mert hála a sajtónak, nem volt mer­sze megtenni. A héten további két műsor­számmal is kedveskedett kul­túránk első embere. Kitüntette Štefan Gavorníkot, a Nemzeti Vagyonalap elnökét, de nem ám a privatizáció terén végzett munkájáért. Ez az ízig-vérig kultúrember éveken át hatha­tósan támogatta szülőfaluja, Červeník rezesbandáját, je­gyezzük meg a nevét: „Ve­rešvaranka". Bizonyára kiváló hangulatot tudnak csinálni szüreti bálok, lakodalmak és utcai felvonulások alkalmával. A másik műsorszám után némí­tottam el egy jól célzott távirá­nyító-lövéssel a tévét. Hudec ke­ményen bírálta Pavel Dostál cseh kulturális minisztert, ami­zem, mit sütött ki megint e te­levíziós társaság elitje. A vá­lasztások előtt éppen egy „kommentár nélküli" összeállí­tást láttam országunk útjairól. Mily ostoba riporter foglalhat­ta filmbe .jelentését" a Mečiar­kormány előtti lyukas, hor­padt, latyakos utakról, majd ­tessék naiv választó, ha­sonlítsd össze! - a Mečiar­időkben épített fantasztikus országutakról, s ama szuper sztrádáról, melyet a kormány­fő milliókért kapható világ­sztárokkal nyittatott meg. Va­lójában pedig ez a sztráda egy­előre csak közönséges, kétsá­vos autóút. Ámítás az egész! Visszatérve a híradóra: októ­ber 19-én egy másik riporter Durica professzort állította a kamerák elé, hadd hirdesse is­mét fura tanait. Pár szó elég volt, hogy a néző megkérdője­lezze: nem szenved-e ez az ember öregkori gyengeelméjű­ségben? Ő az a nagy történész, akivel tankönyveket kell írat­ni? Az ő könyveit kell az isko­lákban terjeszteni, ráadásul PHARE-pénzen? Tőle tanuljon a gyerek történelmet, tőle ve­gyen példát? És még netán ért galádul kitért a vele való ta­lálkozás elől. Dostál szerinte „magánemberként, cseh állam­polgárként érkezett Szlovákiá­ba, hogy találkozzon néhány szlovák állampolgárral." A bujkáló cseh miniszter a Twist Rádióban bevallotta, nem óhajtja látni azt a Hu­decet, aki ellen annak idején Prágában megmozdulást szer­vezett a szlovák művészek tá­mogatására. Hudec „mindezek ellenére nagyra tartja a cseh kultúrát, Dostál úr viszont nem a cseh kultúra". Azt hiszem, eme egyhetes mű­sor után mindenkit megnyug­vással tölthet el a tudat, hogy Ivan Hudec sem (sokáig lesz már) a szlovák kultúra. Csak még ezt a kis időt vészeljük át lö­völdözés nélkül! Podolák professzortól is, aki­nek „a magyar asszimilációs törekvésekről" alkotott nézete­it oly gyakran hangoztatja a híradó. Csupa hazugság, csupa szenny, amelytől az ember há­nyingert kap. Megfogadtam újfent, nem nézem meg többet az SZTV híradóját, legalábbis addig nem, míg ajelenlegi gar­nitúra a helyén van. Akkor es­te fél nyolckor jöjjön inkább „A1P :' a Markízán, őt legalább nem kell komolyan venni, rá­adásul még szórakoztató is. Kovács Bea Pozsony MHHMWHM

Next

/
Oldalképek
Tartalom