Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-23 / 245. szám, péntek

6 MAGYAR SZABADSÁGHARC 1956 ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 23. KRONOLÓGIA Október 22. A budapesti, miskolci, a szegedi, a pécsi és a soproni egyetemeken diákgyulések vannak. A budapesti Műszaki Egyetem gyűlésén kiadják a jelszót a tüntetésre. Október 23. Az MDP PB kibővített ülése a belpolitikai helyzettel és a tüntetéssel foglalkozik. - 15 óra. A Petőfi-szobornál és a Műegyetemen megkezdődik a tüntetés. A tömeg a Bem térre, majd a Parlament elé vonul, ahol este 21 órakor Nagy Imre beszél. 21,37 perc: a Dózsa György úton ledöntik a Sztálin-szobrot. - Az esti órákban a város számos pontján tűzharc släkul ki Október 23. éjjel. Az MDP KV ülése ellenforradalomnak nyilvánítja az eseményeket. - A kormány a Varsói Szerződés értelmében segítségért fordul a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokhoz. A szovjet csapatok éjfél után megjelennek Budapesten. Október 24. Megalakul Nagy Imre második kormánya. A kormányfő statáriumot hirdet az ország egész területére. Október 26. Országossá válik a sztrájk. Miskolcon és Mosonmagyaróvárott az ÁHV, illetve a határőrség a tüntetők közé lő. Nagy Imre (archívum) Október 28.19 óra: Nagy Imre rádióbeszédében bejelenti: Budapestről kivonják a szovjet csapatokat, és tárgyalások kezdődnek az országból való kivonulásukról is; megszüntetik az Államvédelmi Hatóságot, fölemelik az alacsony béreket és nyugdíjakat. November 1. Nagy Imre bejelenti Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. Az ENSZ főtitkárához küldött üzenetében kéri: a világszervezet tűzze napirendre a magyar kérdést. November 3. Megkezdődnek a Parlamentben a szovjet csapatok kivonásáról szóló katonai szakértői megbeszélések. Este 10 órakor a tököli szovjet parancsnokságon folytatják a tárgyalásokat, de rövidesen szovjet és ÁVH-s tisztek letartóztatják a magyar delegációt, köztük Maiéter Pál vezérőrnagyot, honvédelmi minisztert. November 4. Kora hajnalban a szovjet csapatok általános támadást intéznek a főváros és a vidéki városok ellen. A magyar honvédség, néhány esettől eltekintve, nem áll ellent. - 5 óra 20-kor Nagy Imre rádióbeszédben jelenti be a támadás tényét. Néhány órával később közvetlen munkatársaival a jugoszláv követségen kap menedéket. Kádár bejelenti a Magyar Forradalmi Munkáskormány megalakulását. A szovjet csapatok közreműködésével megkezdődik a forradalom leszámolása. Dicsőség a legyőzötteknek címmel jelent meg egy antológia a Nemzetőr Kiadó gondozásában az '56-os szabadságharcról A magyarok vére ALBERT CAMUS Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe -, a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futballszurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságának, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták magukat. A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanúnépnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, - bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és szabad munka terméke. A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, - miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk! Kerülte a korabeli végletes szóhasználatot, nem emlegetett nemzeti felkelést, rendszerellenes lázadást, forradalmat, ellenforradalmat Fábiy Zoltán 1956-os mementója Adyt és József Attilát hívta segítségül 1956 október végén Fábry Zoltán a magyarországi történésekkel vívódva. A Nagyon fáj feliratot adta írásának, mely csak egy évvel később a Hidak és árkok című kötetében látott napvilágot. KISS JÓZSEF „Ki magyar száján nem buggyan elő, mint a vércsepp: nagyon fáj! - szakadt fel a szlovákiai magyarság élő lelkiismeretéből. Fábry írása alighanem egyedülálló az akkori szlovákiai, nemcsak magyar publicisztikában. Szilvássy Józsefnek a rendszerváltás után Ctibor Štítnickývel készített interjújából ismeretes, mekkora politikai nyomás nehezedett Fábryra: ítélje el a magyarországi felkelést. Fábry erre - bizonyára iszonyatos malomkövek közt őrlődve - nem volt hajlandó, gyötrődésének kivetülése pedig nyilván nem felelt meg az akkori Új Szónak. „Gyász és dac, aggodalom és láz, tanácstalanság és felvillanás, rémület és hősiesség szemei, kárörvendők és szemrehányók, gúnyosak és izzók, könnybe lábadtak és vérbe borultak: beszélj! szólította meg Fábry az élő és holt szemeket. Kerülte a korabeli végletes szóhasználatot, nem emlegetett nemzeti felkelést, rendszerellenes lázadást, sem forradalmat, sem ellenforradalmat. Annak nevezte egy egész akkori világ összehozhatatlanságában rejlő gyúanyag magyarországi robbanását, amiről csak majd két évtized múlva honosodott meg egy konszenzusos feszültségoldó lélekfelszabadulásban, hogy - magyar tragédia. „Ezer és ezer halál, hősi lendület és bűn, tiszta szándék és gyilkos mozdulat, dráma és tragédia, bénító holtpont, árvaság és otthontalanság, fénytelenség és fűtetlenség" áramlását érezte a fűtött szoba négy falán át Fábry Zoltán. Tudatában végigvonultak a történelem „népnyaldosó özönvizei és otthonemésztő tűzvészei", amelyeknek áldozata a magyar nép lett. „Egyedül a magyar. A nyelvem, a szívem szerinti testvér." Fábry mintha a kioltott emberéletek feletti himnikus fájdalmában Ady próféciájához fellebbezve csak újabb „magyar átokverést" látott volna. „Es 1956-ban embereit úgy prédálta, mint nációk legelsője?!" - tört ki belőle a tehetetlenség. De vajon mai olvasatban csak ez cseng ki belőle?! Figyelmen kívül hagyható-e a kérdő és felkiáltó jel együttes képzettársító nyomatéka? Végül is az áldozatvállalás értelmének beigazolódását nem a jövőre bízta? Mert mit is jelenthet írásában, hogy a stószi ősi ház ablaka előtti lelki tusájáról vallva a házasélet és a gyermekáldás örömeiről tudatosan lemondott férfiként szinte szülői elérzékenyüléssel tölti el a csecsemőgondozóba igyekvő, gyermekeiket simogató anyák aggódó, de földöntúli mosolya. S mindezt akFábry írása egyedülálló az akkori szlovákiai publicisztikában. kor éli meg, amikor Stószon is „a hangszóró nyárnál hangosabban öli a csendet". S nem a magyar 56 örökségének a felnövő nemzedékek számára kiteljesedő reményét is táplálva adott hangot a felszólító intelemnek: „Vonjatok bűvkört a gyerek, a bölcső köré! ...minden itt kezdődik: a gyereknél: a békét itt és így érti mindenki egyformán, mert csak így nyer értelmet anyák és apák élete". Fábry akkor, stószi magányában aligha érzékelte, hogy 1956 októbere egy többszörösen feje tetejére álló képtelenségként nyújt az elkövetkező évtizedek politikai örvényléseiben és pokoljárásaiban kapaszkodókat a szlovákiai magyarságnak. Valószínűleg nem figyelt fel arra, hogy kommunista pártfórumon a csehszlovák hadsereg vezérkari főnöke arról panaszkodott: a szlovákiai magyarok háborognak, mert '56 októberében és novemberében a csehszlovák-magyar határ szinte hermetikus elzárásához igénybe vett tartalékosok bevonultatásakor elrendelték, ki kell hagyni a szlovákiai magyarokat. Ezekben a megnyilatkozásokban nemcsak a vakhittel párosuló rendszer iránti hűség és a funkcionáriusi pozícióféltés jutott kifejezésre, hanem - fonák módon a magyarság közösségi megaláztatásaként ható érzés is. S talán ekkor fogant meg a felismerés: amit a hatalom a magyarokkal kapcsolatban hazafias helytállásnak minősít, az politikai mankót, tőkét is jelenthet a nemzetiségi követelések indoklásához. S erre sor került, más körülmények között 1968 augusztusában, majd azt követően. De be kell vallani, napjainkban a demokratikus értékrendet erősítő szlovákiai magyar politikai magatartásban is jelen van - bizonyítani igyekvő kényszerként. A kormányzati szerep vállalása önmagában nem oldja fel az alapvető problémát: a szlovákiai magyarságnak mint elszakított nemzetrésznek a tipológiai sajátosságai, az anyanemzethez és -országhoz kötődő szálak iránti többségi értedenséget. Az egyedül járható út csak a fokozatos, kölcsönös érzékenységeket tiszteletben tartó bizalomépítés lehet. Az ellenségkép élesztésének és a gyűlölet könnyen öldökléssé fajuló - szításának nemcsak a Balkánon, hanem a Kárpát-medencében is elevenek a gyökerei. Túlzás és idejétmúlt lenne Fábry Zoltán '56-os írását mementónak is tekinteni, amikor az egyetemes magyar testvériség mellett hitet téve az áldozatok feleit érzett szívtépő fájdalmat, a vox humana nevében: „Emberhez méltó gonddal és gondossággal úgy kell rendezni az élet és a világ dolgait, hogy azt ne fegyver reparálja, ne gyüok korrigálja, hogy ne kiálthassák majd még százan és ezren magyarul, tíz- és százezrek másképp, és milliók a világ minden nyelvén és jaján: nagyon fáj..." A szerző az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa A szovjet pártelnökség vitái az '56-os Magyarországi eseményekről évtizedekig zárolva voltak. Négy évtized telt el kiadásukig Döntés a Kremlben Feljegyzés az 1956. október 23-i ülésről - Jelen van: Bulganyin, Kaganovics, Mikojan, Molotov, Pervuhin, Szaburov, Hruscsov, Szuszlov, Brezsnyev, Zsukov, Furceva, Sepilov. A budapesti és az egész magyarországi helyzetről. (Zsukov, Bulganyin, Hruscsov elvtársak) Zsukov et. tájékozatója. Százezres tüntetés Budapesten. Felgyújtották a Rádiót. Debrecenben elfoglalták a megyei pártbizottság és a BM megyei főosztálya épületét. Hruscsov et. a csapatoknak be kell vonulniuk Budapestre. Bulganyin et. helyesli Hruscsov javaslatát - be kell vonulniuk a csapatoknak. Mikojan et.: Nagy nélkül nem lehet úrrá lenni a mozgalmon, így nekünk is olcsóbb. Kételyei vannak a csapatok bevonulásával kapcsolatban. Mit veszíthetünk? Végezzék el a rendcsinálást maguk a magyarok. Ha bevonulnak csapataink, elrontjuk magunknak a dolgot. Próbálkozzunk politikai lépésekkel, és csak azután vonultassuk be csapatainkat. Molotov et.: Nagy útján csak aláássuk Magyarországot. A bevonulás mellett van. Kaganovics et.: A kormány megdöntése folyik. Nem lehet összehasonlítani Lengyelországgal. A bevonulás mellett van. Pervuhin et.: Be kell vonulni. Zsukov et.: Ez különbözik Lengyelországtól. Be kell vonulni. A KB Elnökségének egy tagja utazzon oda. Az országban ki kell hirdetni a hadiállapotot, kijárási tilalmat kell bevezetni. Szuszlov et.: A helyzet különbözik a lengyelországitól. Be kell vonulni. Szaburov et.: A rend fenntartása végett be kell vonulni. Sepilov et.: A bevonulás mellett van. Kiricsenko et.: A bevonulás mellett van. Malinyin és Szeröv elvtársakat kell Budapestre küldeni. Hruscsov et.: Nagyot vonjuk be a politikai tevékenységbe. De egyelőre ne tegyük meg (miniszter)elnökké. Budapestre Mikojan és Szuszlov elvtárs repüljön. Archívumi felvétel Archívumi felvétel