Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-21 / 243. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 21. KOMMENTÁR Az egyetem aurája JUHÁSZ LÁSZLÓ A felsőfokú oktatás támogatására előirányzott költségvetés „visszafogása" mára elviselhetetlen pénzügyi atmoszférát te­remtett a hazai főiskolákon és egyetemeken. Pedagógusaink, diákjaink pedig saját bőrükön tapasztalhatják a dalolva bú­csúzó miniszterelnök által rózsaszínűre festett pénzügyi cso­da eredményeit. A Mečiar-kormányzat ügyes pénzügyesei nem verték dobra a negyedévenként folyósított főiskolai költ­ségvetés megkurtítását. Nem is lefaragásról van szó - védeke­zik Maxon és csapata -, csak visszafogásról. Vagyis magyarul: a háromhavonta esedékes huszonöt százalék helyett a költ­ségvetés alapján neki járó pénzeknek csak huszonhárom szá­zalékát kapta a felsőoktatás. - A többit majd később megkap­ják - hangzott a megnyugtatásnak szánt ámítás. A későbből azután még később lett, és a fogcsikorgatva eltűrt pénztárca­karcsúsítás nem és nem akart megszűnni. Mára a beígérthez képest már nyolc százalékos a főiskolák deficitje, legalábbis papíron. A megszavazott költségvetés felsőoktatásra eső része azonban akkor sem lenne elég a tisztességes színvonalú okí­táshoz, ha idén száz százalékot kaptak volna az egyetemek. Az „anyagi eszközök visszafogásának" hazudott tudatos gaz­dasági ellehetetlenítés majd észhez téríti a renitenskedő rek­torokat és dékánokat - gondolta a nagy Ő. Az új kormány sem tudja majd egyik napról a másikra kivenn­ni a koldusbotot a főiskolák kezéből. Sőt. Mivel Maxonék el sem kezdtek dolgozni ajövő évi költségvetésen, Dzurindáék hónapokig nyögik majd a Mečiar-ôrokség gazdasági kihatása­it. Egyes elemzők szerint március végéig a tavalyi azonos idő­szaknak megfelelő, vagyis ideiglenes költségvetésből gazdál­kodik majd az ország. Ez azt jelenti, hogy 1999 első negyed­évében ismét csak 23 százalék jut a felsőoktatásnak a 25 he­lyett. És valakinek vissza kell majd fizetnie a 25-29 százalékos hitelkamatokkal felhizlalt belföldi kölcsönöket is, nem beszél­ve az egymilliárd dolláros, rendkívül kedveződen feltételek mellett megkapott külföldi hitelekről. Az egyszerű, balek pe­dagógus és diák mindebből persze csak annyit észlel, hogy a fizetés még mindig csak alamizsna, az ösztöndíj is késik, az egyetemek anyagi aurája pedig egyre elviselhetetlenebb. Harapós szomszéd TÓTH MIHÁLY Állampolgárként meg kelle­ne sértődnöm. Azt történt, hogy Pavel Dostál cseh kultu­rális miniszter, publicista, aki civilben nyugati szomszé­dunk színházi életének krém­jéhez tartozik, vérig sértette pozsonyi kollégáját. Azt nyi­latkozta, azért érkezett hoz­zánk magánszemélyként, hogy ne kelljen találkoznia Ivan Hudeccal. Őszintén szólva a legkevésbé sem sértődöm meg. Sőt, kö­vetendő tettnek tartom, hogy Dostál a tájékozatlanok ked­véért még hangsúlyozta is, miért érkezett magánsze­mélyként. Magatartásából példát mutatott a jövőbeli te­endőket illetően is. Tette azt sugallja, hogy az értelmiségi­eknek, köztük elsősorban a közvéleményformálásban nem elhanyagolható szerepet játszó publicistáknak a politi­kusok egyetlen demokrácia­sértő félrelépése iránt sem szabad türelmesnek lenniük. A választók által hatalomra segítettek sem az első 100 nap alatt, sem később ne szá­míthassanak enyhítő körül­mények figyelembe vételére. Jusson eszünkbe, 1993. janu­ár l-e után a hatalomra ke­rültek mivel próbálták (ered­ményesen) visszadobni a lab­dát a kritizálok térfelére: Új állam vagyunk, ne piszkít­sunk saját fészkünkbe! A sajtó a demokrácia fogatlan házőrző kutyájává vált, és 1994 novembere után a hata­lom birtokosai már az önérze­tében megerősödött sajtót is csak olyan tényezőnek tekin­tették, amely ugat ugyan, de nem harap. Most új emberek kerülnek hatalomra. Furcsa szerep vár a sajtónak arra a részére, amely 1994 óta ellen­zékinek tekintette magát. Házőrzőként a publicistáknak újra kell növeszteniük harapófogukat. Paradox hely­zet, hogy azért kell ezt meg­tenniük, mert sajátjuknak te­kintik az új garnitúrát, amely­nek világrajöttében ők is sze­repetjátszottak. Mostantól nem Mečiar csapatának szidá­sához kell oroszlánszívűnek lennünk, hanem azt lenne il­lendő árgus szemekkel figyel­nünk, hogyan dolgoznak Bugár, Schuster, Migaš és Dzurinda emberei. Visszatér­ve Pavel Dostálra: ő sem csak „harapni" tud. Nemrég, ami­kor kiderült, hogy politikai el­lenfele, a kereszténydemokra­ta Josef Lux fehérvérűségben szenved, elsőként ajánlotta fel átültetésre a csontvelejét. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezető: Madi Géza (5238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hlrfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Nem, nem leszel a férjem, hiszen olyan szegény vagy mint a főiskolák! (Peter Gossányi rajza) Alkotmánybírósági döntés után kétségessé válhat az önkormányzatok legitimitása Ne legyen választás? Kellemetlen, sőt gonosz helyzet elé állította a lekö­szönő kormánygarnitúra az éppen csak alakulgató kormányzatot. A helyható­sági választási törvényről ugyan már rég kiderült, hogy alkotmányellenes, most viszont e tételt az ar­ra illetékes taláros testület is igazolta. LOVÁSZ ATTILA A valódi gond nem is az, hogy a jogszabály formailag nincs össz­hangban az alaptörvénnyel. A tá­vozó kabinet által kidolgozott fércmű nemcsak a szlovák alkot­mányt, hanem olyan alapvető jogogat is sért, mint a passzív vá­lasztójog - azaz a megválasztha­tóság joga. Nos, ez a jog még a szlovák alkotmánynál is maga­sabb szintű, hiszen azon túl, hogy alapvető állampolgári jog, a Szlo­vákia által ratifikált, azaz itthon jogforrásként működő nemzetkö­zi dokumentumok által is megfo­galmazottjog. Az SZDK szakértői szerint közel ötszáz községben az alkotmánybírósági döntés után nem tartható meg a voksolás. Ha mégis megtartanák, akkor az ille­tékes bíróság érvénytelenítené az eredményt. A közel ötszáz község éppen a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken fekszik, s olva­sóink jól tudják, hogy a nemzeti­ségi arányszám követelménye az egyik alkotmányellenes passzusa a választási törvénynek. A leendő kormánykoalíció választhat. A többi - nem kevesebb, mint két­ezer - községben a választások megtörténnek, a problémás he­lyeken pedig majd az új, vagy esetleg a mait megelőző törvény szerint voksolnának. Ez az állapot ha nem is akotmányellenes, leg­alábbis furcsa lenne, hiszen az or­szág jogrendjének egészét kérdő­jelezné meg. A másik választási lehetőség elodázni a voksolást. Igaz ugyan, hogy a helyi képvise­lő-testületek és polgármesterek mandátuma meghatározott időre szól, de ez az idő meghosszab­bítható. Ez történik pl. az ered­ménytelen választások esetén. Ha tehát a leendő kormány tisztessé­gesjátékszabályok szerint élő jog­államot akar varázsolni e kis or­szágból, nem marad más válasz­tása, mint a novemberre kiírt ön­kormányzati választások elha­lasztása. Ha ugyanis bármilyen megkérdőjelezhető szabályrend­szer szerint történne a voksolás, a nép képviselőinek legitimitását vonhatná kétségbe bárki. A Hutník Szálló önkényes elajándékozása lavinát indíthat el Kassán Üzletelés a fejek fölött JUHÁSZ KATALIN A Hutník Szálló körüli herce­hurca nem tegnap kezdődött, egy évvel ezelőtt már a város­atyák elé került az ügy. Akkor elvetették a javaslatot, misze­rint a Közműépítő Vállalatnak Kassa városa a tulajdonában lé­vő Hutník szállóval fizetne az elvégzett munkáért. Rudolf Schuster nemrég újra felkínálta a cégnek az épületet, mégpedig anélkül, hogy fontosnak tartot­ta volna tájékoztatni a jelenlegi tulajdonost, a Reštaurácie vál­lalatot erről a nagyvonalú gesz­tusról. A főpolgármester bizo­nyára úgy gondolta, ez a válla­lat a városhoz tartozik, tehát az erő pozíciójából, a fejük fölött is rendelkezhet vele. Martin Boritáš, a Reštaurácie felügyelő bizottságának elnöke, OLVASÓI LEVELEK Semmi sem változott Sajnos még mindig nem válto­zott meg a helyzet. Még mindig sokaknak tetszik az az ostoba politika, amelyet a Mečiar­kormány praktizált, és sokan azonosulnak a magyarokról al­kotott fura véleményével is. Mintha ebben az országban nem lenne elég baj, gond. Mintha nem lenne más fontos téma, ál­landóan mi, magyarok vagyunk egyébként pedig keresztényde­mokrata városi képviselő (ezzel a klubbal sok baja van a főpol­gármesternek) felháborítónak tartja ezt a tényt. A szabályzat szerint ennél jóval kisebb jelen­tőségű lépéseket is meg kell tár­gyalnia és el kell fogadnia a fel­ügyelő bizottságnak, mert hi­szen akkor miért vannak? A do­log annál inkább veszélyes, mi­vel könnyen precedenst teremt­het az eladósodott városban. Ezek után joggal követelhetnék más cégek is a „természetbeni" adósságtörlesztést, azaz a város egyszerűen szétosztogatná fon­tos épületeit. Tegyük hozzá, hogy a Reštaurácie tavaly 6 mil­lióért újította fel a szállodát, így a múlt évi másfél milliós veszte­ség után idén jelentős a javulás, összegszerűen 700 ezer korona, és hol van még az év vége! Most a napirenden, mi vagyunk a bű­nösök, mi vagyunk útban. A mi­nap egy éjszakai rádiópárbeszé­det hallgattam, melynek vendé­ge Milan Ftáčnik volt. Hogy, hogy nem, őt is épp a magyarok miatt ostromolták a beszélgető­partnerek. Az egyik provokáló magyarul kezdte a „párbeszé­det", mondván: meglátják, a ma­gyarok majd úgy elmagyarosít­ják az országot, a kormányt, hogy Ftáčnik úr sem beszélhet majd az anyanyelvén. Egy másik telefonáló hallgatásra szólítva fel a politikust, azzal fenyegető­zött, hogy ha a magyarok beke­tehát enyhén szólva nem éri meg elajándékozni az épületet, már csak az ott dolgozó 75 al­kalmazott 1,3 milliós végkielé­gítése miatt sem. A naponta ott ebédelő 120 nyugdíjas további sorsa sincs megoldva. Egyébként a besztercebányai Lux Hotel tavaly az év szállodá­ja lett, azaz elméletileg lehet jól gazdálkodni városi tulajdonnal is: Egy esetleges árverésen a Hutník jóval nagyobb összegért kelne el, mint amennyi a Köz­műépítő Vállalat kintlevősége. A képviselők, úgy látszik, az utolsó percben megrettentek, nem tűzték napirendre az ügyet utolsó ülésükön, nagyvonalúan „átpasszolva" azt utódaiknak. Azaz észrevették a nyakukba zúduló lavina veszélyét. Igazuk van: bajlódjon vele az új városi parlament! rülnek a kormányba, akkor „itt Jugoszlávia lesz". Ilyen vélemé­nyek, hallatán vajon az SZNSZ, a DSZM tagjai mit gondolnak? Hajtman Kornélia Nána Hogy is van ez? A Szlovák Nemzeti Párt állítása szerint Szlovákiában nincsenek magyarok, csak magyarul beszé­lő szlovákok. Azt viszont még nem hallottam, hogy Csehor­szágban nincsenek szlovákok, TALLÓZÓ PRAVDA Vladimír Mečiar a helyhatósági választásokra felállított Köz­ponti Választási Bizottság tag­jait sajnálja, mondván, nem egyszerű a dolguk, hisz a tör­vény alapjaiban lett megkérdő­jelezve - emlékeztet a lap kom­mentátora a kormányfő reakci­ójára az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban. „A haza megható atyja és a kiala­kult helyzetért felelős bűnös meg sem próbál előállni olyan javaslattal, amely megoldaná ezt a bonyolult szituációt, mely azáltal keletkezett, hogy a taláros testület alkotmányelle­nesnek minősítette a helyható­sági választásokról szóló tör­vény hat kitételét. Szlovákia tulajdonosa, melynek állam­polgárai megérdemlik a bünte­tést azért, ahogyan választot­tak, a minél rosszabb, annál jobb taktikáját választotta" ­írja a lap a kormányfőről. Mečiar és kormánya arra törek­szik, hogy az új kabinetnek mi­nél nagyobb gondjai legyenek. Csakhogy ugyanez a Mečiar volt az, aki április második fe­léljen a kormány nevében elő­terjesztette a helyhatósági vá­lasztásokról szóló törvénymó­dosítást. A kialakult helyzetért tehát a Mečiar-kormány a fele­lős, amely a tervezetet kidol­gozta, csakúgy mint a DSZM, az SZNP és a Munkásszövetség képviselői, akik megszavazták. A kommentátor szerint nem zárható ki olyan Mečiar­propaganda, mely az új kor­mánykoalíciót olyan fényben tüntetné fel, mely szerint a helyhatósági választásokkal kapcsolatban nem demokrati­kus módon járt el. „Ezért is kell ujjal mutatni a bűnösre" - fi­gyelmeztet a cikkíró. PRÁCA A roma kérdés az utóbbi évek­ben, évtizedekben sem oldó­dott meg - állapítja meg a szakszervezetek napilapja. A Nagy-Britannia által beveze­tett vízumkényszer azonban impulzus lehet arra, hogy a probléma megoldása érdeké­ben konkrét lépések történje­nek. Az egyetlen roma párt, mely úgy-ahogy élt a köztudat­ban, a Roma Kezdeményezés volt, melynek képviselője fel­került a DSZM jelölőlistájára. Ez a párt azonban a választá­sok után széthullott. Az utóbbi években egyre inkább egy má­sik politikai szubjektum, a Ro­ma Értelmiségiek Társasága az Együttélésért került előtérbe, mely tartósan azzal vádolta a DSZM-et és az SZNP-t, hogy a roma közösséget a társadalom perifériájára akarják szorítani. A választásokon a RÉTE nyíl­tan támogatta az SZDK képvi­selőit, s a velük kötött meg­egyezésből kifolyólag néhány roma értelmiségi szakember­nek felelős államigazgatási po­zícióba kellene kerülnie. A RÉTE képviselői közül kerülne ki például a roma közösség in­tegrációjáért felelős hivatal ve­zetője. Ez a poszt egyfajta pró­bakő lehetne a roma párt szá­mára-véli a lap. csak szlovákul beszélő csehek, vagy egyebütt, szlovákul beszélő horvátok, románok, jugoszlávok, szlovákul beszélő ukránok... Ko­rábban a Matica slovenská veze­tője a televízió egyik adásában azt mondta, hogy a határon túl élő szlovákok „szerves részei" a szlovák nemzetnek. Akkor hogy is van ez? A magyarországi szlo­vákok tényleg szlovákok vagy csak szlovákul beszélő magya­rok? Avagy az egyik jelenséget így, a másik hasonlót pedig úgy értelmezzük? Iván Sándor Kassa

Next

/
Oldalképek
Tartalom