Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-14 / 237. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 14. POLITIKA 5 Második nekifutásra a Színházi Nyitra '98 nemzetközi fesztiválról és a klasszikusokról Múlttal és jelennel vitázva A kortárs színház alapvető dilemmája az önmaga színházi hagyományának, de irodalmi előzményének is tekinthető klasszikus drámák premodern, mo­dern, posztmodern és más modernitások szellemé­ben történő megújítása. DUSZA ISTVÁN Tekinthető véletlennek is, hogy az elmúlt évad legjobb szlovákiai előadása a Roman Polák rendez­te Gorkij Kispolgárokja volt a po­zsonyi Astorka-Korzo'90 Szín­házban. Nem kevésbé létszik vé­letlenszerűnek, hogy míg itt egy huszadik századi klasszikus, ad­dig a budapesti Kamaraszínház­Tivoliban Alföldi Róbert rendezé­sében az angol Erzsébet-kori Shakespeare A velencei kalmár című drámájának mai megközelí­tése aratott szakmai sikert. Pedig rendezői világlátásban igencsak ellenkező szemléletről van szó. Polák nem abban az értelemben újító rendező, ahogyan Alföldi keresi ebben az értelmezésében az „audiovizuális" játék színpadi formáit. Polák teret, színészi játé­kot újít. Alföldi a reneszánsz gon­dolatból kiindulva a mai néző predesztináltságára építve magát a drámai szöveget is megújíttatta Szabó Stein Imre fordítóval. Ez sem a klasszikusok mai játszá­sának az egyetlen lehetősége. Gyanítom, hogy a szöveg, a tér, a színészi játék és a rendező elkép­zelte színpadi világ variációja végtelen, s csak a színházat mű­velők kreativitása szábhat neki határt. Elvégre Nyitrán feltűnhe­tett a színpadon egy orosz rende­ző, Szergej Fedotov prágai láto­mása a Dejvicei Színházban, Go­gol A revizor című komédiája kapcsán. Mintegy zavarba hozva a nézőt: nem véletlenül a hetve­nes-nyolcvanas évek fordulóján ült-e be a prágai Činoherní klub nézőterére? A lineáris időszaka­szok csúsznak itt egymásba, kelt­ve az ezredforduló színházi néző­jében különös „déja vu" érzése­ket, még ha a rendezői és színészi eredetiség híján van is a dolog, így aztán még azon is elvitatkoz­gathat két, az időben nagyobb szakaszt megélt kritikus, mennyi­ben hű a gombrowiczi dramatur­giához a lengyel színház elitjéhez tartozó krakkói Stary teatr elő­adásában Ivon, burgundi her­cegnő-je. S egyáltalán Horst Leszczuk rendezőnek szabad volt-e a másságot akár Gombro­wicz leírása (Testamentum) elle­nében is a gyönyörű női test bur­kából kibontani. Szemben mind­azzal a sablonnal, amit a „Le­gyünk hűek Gombrowiczhoz!" jelszóval az Ivon-adaptálók egyre népesebb serege a „másság = tes­ti csúnyaság + tisztaság" képletet alkalmazva rendezett meg. Nem kevésbé erőteljesebb, de már negatív jellegű hangsúlyok­kal fogalmazható meg az osztravai Morva-sziléziai Nem­zeti Színház előadásában látott Ványa bácsi nyomán: mennyire szabad a rendezőnek, ebben az esetben Okszana Meleskina­Smilkovának átszabnia a dara­bot valamely modernitás jegyé­ben? Korlátok igazából nincse­nek, ha az eredmény igazolja a beavatkozókat. Furcsa a válasz, de önigazolásként most utalnék vissza Alföldi Róbert rendező és Korlátok nincsenek, ha az eredmény igazol­ja a beavatkozókat. Szabó Stein Imre fordító együtt­működésére, akik a nyitrai fesz­tivál sokak szerint legjobb (véle­ményem szerint „csak" egyik legjobb) előadásában a rendező formai elképzeléséhez, gondola­ti modelljéhez igazították Sha­kespeare (erdetileg magyarul Vas István fordításában ismert) A velencei kalmár-jának szöve­gét. Ezzel is megszüntetve az ar­chaizáló költőiségű nyelv és a Belga ékszerek a szlovák fővárosban Helyi és regionális televíziók találkozója Kassán Textilből is, papírból is Koldus-szobor a fődíj TALLÓSI BÉLA Akik úgy döntenek, hogy meg­nézik a Szlovák Nemzeti Galéri­ában látható Belga ékszer című kiállítást, azok próbálják elfelej­teni az ékszeresdobozuk tartal­mát. Illetve azt a klasszikus kép­zetet, mely szerint az ékszer ér­tékét alapanyaga határozza meg. A negyven művész 350 ki­állított alkotására ugyanis nem az a jellemző, hogy értéküket az alapanyag határozza meg. Lát­hatók ékszerek papírból, textil­ből, amelyek azonban mégsem értéktelen csecsebecsék. Am a fémből - és nem kimondottan nemesfémből - alkotott dekora­tív tárgyak zömére sem úgy kell tekinteni, mint a klasszikus érte­lemben vett ékszerre. 1945 után ugyanis nagy avantgárd hullám alakította a belga ékszerművé­szetet. Ennek jelei már 1976­ban észlelhetők voltak azon a pozsonyi kiállításon, amely elő­ször nyújtott képet a belga ipar­művészet eme ágáról. Akkor el­sősorban olyan munkákat állí­tottak ki, amelyek a megformá­lást és a felhasznált alapanyagot illetően is újszerűek voltak. Az alkotók meghökkentően újsze­rű, úgynevezett miniatűr szob­rokkal voltak jelen a huszonkét éwel ezelőtti kiállításon. Ezek legtöbbje geometrikus kompo­zíció volt. Gyakorlatilag azért mozdult el ebbe az irányába az ékszerformálás, mert a kínálat elsősorban szobrászok műhe­lyeiből került ki. De nemcsak a belgáknál jelentkezett ez az újí­tási, átalakulási szándék. Már akkor, 1976-ban megfigyelhető volt, hogy a hazai művészek is hasonló irányban haladnak. Bár ma már többnyire nem a szobrászok keze alól kerülnek ki az ékszerek, az ékszerművészek műhelyeiben születő darabok is gyakran mutatnak hasonlóságot a szobrászattal. így aztán az az anyag, amely november 15-ig látható a nemzeti galériában, s amely az 1945 és 1995 közötti időszak terméséből válogat, nyilvánvalóvá teszi, hogy az ék­szer nemcsak díszítésre szolgál. ÚJ SZÓ-HÍR Kassa. Idén negyedszer rende­zik meg Kassán a városi és regio­nális televíziók találkozóját, melynek a helyi TV Naša ad ott­hont. Ma este kezdődik, és a szombat esti ünnepélyes ered­ményhirdetéssel ér véget az a filmszemle, amelyen 18 ország mintegy 70 versenyfilmje mér­kőzik meg. Mivel a helyi tévék mindig is rá voltak és rá lesznek utalva különböző támogatók nagylelkűségére, a zsűri a lehe­tő legstílszerűbb fődíjat ítéli oda a legjobb filmalkotásnak. A kas­sai Kolduspalota homlokzatát díszítő szobor mását viheti haza a győztes, 2000 dollár kíséreté­Holnaptól Kassán a Mészáros utcában Újabb magyar kulturális központ Vic Gentils ékszerének címe is van: Zongora ÚJ SZÓ-HÍR Kassa. A Csemadok Országos Választmánya és a Szlovákiai Magyar írók Társasága szerve­zésében aXXVII. Fábry Napok kí­sérőrendezvényeként kerül sor a Kassai Magyar Kulturális Köz­pont és a Fórum Intézet kassai részlegének ünnepélyes megnyi­tójára a Mészáros utca 59. szám alatt. A megnyitót Tóth Károly tartja. Az ünnepi műsorban, amely holnap 16 órakor kezdő­dik, közreműködik az Árvácska Gyermektánccsoport, az Új Nemzedék Népi Együttes és a Kassai Gimnázium Színjátszó Társulata. „Minden fénylik, ami Arany" címmel Miklosovits László grafikusművész kiállítá­sát Szaszák György nyitja meg. Este hét órakor a Thália Színház tart bemutató előadást. Kárpáti Péter: Országalma, avagy Má­tyás király és a cigánylány című vásári komédiáját tekinthetik meg az érdeklődők, (jéel) A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 40. számában feltett kérdésre a héten 498 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kovács Ilona a HANG-KÉP szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek ne­vét. E héten az 500-500 koronát Ambrus Mária bakai, Gálik Magdaléna ipolyszalkai és Antoš Ferenc dunamocsi olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Nancy, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremé­nyek összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) Hegyi beszéd Párkányban Párkány. A Balassi Bálint Polgári Klubban ma este 19 órakor Hajtman Marian és Jólesik Péter tart élménybeszámolót, Ho­gyan másztuk meg a Mont Blanc-ot címmel. Helyszín a Čse­madok-ház. (ú) POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A Titanic gyermekei 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KASSA - BORODÁC SZÍNHÁZ: Aida 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16, 19.30 OBZOR: A suttogó (am.) 16, 19.30 MLADOSŤ: Bosszúállók (am.) 15.15 CHARLIE CENTRUM: AraSznyi EmBeRkék (am.) 15.30, 17 Bosszúállók (am.) 20.30 Adantis (fr.-ol.) 17, 19 Csapdák, csapdák, csapdácskák (cseh) 18.30, 20.30 Armageddon (am.) 17.30 Salo, avagy Sodoma 120 napja (ol.) 20.30 Panzió agglegényeknek (cseh) 20.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Alul semmi (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Godzilla (am.) 17, 19.30 KOMÁ­ROM - TATRA: Árvíz (am.) 17, 19 GALÁNTA - VMK: Titkok és hazugságok (am.) 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Godzilla (am.) 16.30,19 Megjelent a Tábortűz gyermeklap 2. száma Az aradi vértanúktól George Gershwinig ben. A benevezett filmeket csü­törtök reggel 9-től 13 óráig, majd pénteken ugyanebben az időben vetítik a kassai Technika Házában. A zsűri amerikai és európai szakemberekből áll. Egyébként a TV Naša szervezői az utolsó pillanatban találtak csak támo­gatót, az akció megrendezése mindvégig veszélyben forgott. Mint elmondták, sosem tudni, lesz-e a következő évben is elég pénz a találkozóra, amely a ma­ga nemében egyedülálló Euró­pában. Az Arany Koldus-díj je­lenleg Boszniában van, tavaly a Banja Luka-i televízió riport­filmje nyerte el, amely egy „ak­naszakértő" kisfiúról szól. (juk) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A tanév végén zajlott Tábortűz sakkverseny képeivel a címlapon köszönti olvasóit a lap második száma. A nagy eseményről to­vábbi két oldalon közölnek szí­nes, képes beszámolót. A folyó­irat munkatársai továbbá beszá­molnak a Szádalmási, a Nagygé­resi, a Tornaijai Alapiskolák éle­téről. Két oldalon közlik a gyere­kek leveleit és ugyancsak két ol­dalon kaptak helyet a popvilág legújabb hírei. Megemlékezés olvasható továbbá az aradi vér­tanúkról, a százhetvenöt éve született Ipolyi Arnoldról, ismer­tetés George Gershwin Porgy és Bess című operájáról, a hun mondakörről, a Druget családról és Neumann János munkásságá­ról. Folytatódik a Túra-suli, a csillagászattal és a komputerek világával foglalkozó sorozat. Az irodalmi rovatban Krúdy Gyula egyik szép novellája, Hollós Kor­vin Lajos A tizenhármak idézése és Csontos Vilmos Múltidézés cí­mű verse olvasható. A lapot a népszerű Ricky Martinról szóló írás zárja, (b) Megjelent a V Tri o O "W^W^ä O T"\ Vdadí íldU ,.... ,, ... m*rnm,...... ,....„ . RMgftZtn sŕ' 16 A tartalomból: • „Négykezes", görcsökkel - Kövesdi Károly írása • Földspekulációk kizárva - Mondja Orbán Viktor magyar kormányfő • Beneš „egyfajta Svájcot" ígért -Kisebbségvédelem Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 20. században • Kurzushinta -Átmeneti pánik után lecsillapodott a szlovákiai pénzpiac • Urbánus folklór, vagy egyszerű vandalizmus? ­Juhász Katalin riportja a graffitiről • István, az „örök" király -Lőcsei Gabriella interjúja Szörényi Leventével • „Örülnének, ha kiesnénk" - Zsigárdi László beszägetése Szán­tó Istvánnal, a rimaszombati Tauris labdarúgóklub elnökével A krakkói Stary teatr Ivon, burgundi hercegnő című előadását sokan tartják a gombrowiczi szellemi hegyatékkal ellentétesnek. (Ctibor Bachratý felvétele) modern gondolatiságú, formai keretű játék között az ilyen meg­közelítésben szinte minden eset­ben felmerülő ellentételességet. Nem vagyok meggyőződve ar­ról, hogy a Shakespeare Hamlet­jét egy eszközrendszerében ke­leti rítusszínházként prezentáló kisinyovi Eminescu Nemzeti Színház nem tévedett-e. Sandu Vasilache úgy nyúlt bele a leg­nagyobb színpadi mű szerkeze­tébe, hogy ennek nyomán pél­dául Yorick, a sírsásó jelenetben kiásott koponya udvari bolond figurája, Hamlet apjával, s a gyermek Hamlettel, majd a drá­mában meggyilkoltakkal együtt a szellemvilág lakójaként „él" a rítusjáték egész folyamatában. Roppant hatásos, a román szín­ház eszközeiből merítő rende­zés a felkészületlen nézőt ter­mészetesen magával ragadja. A tetszetős térbeli formák, nagy mozgások közhelyessége azon­ban igencsak feloldják maguk­ban a Hamlet örök gondolatait. Egy nemzetközi alapítvány tá­mogatásávaljátszó kijevi társulat váltotta ki a legélesebb szakmai vitát. Ezzel szemben a közönség fenntartások nélkül elfogadta a Prosper Mérimée Carmen című novellájából, az érzelgősség és az irónia borotvaélnyi határán táncoló, inogó, olykor onnan le is eső előadást. Andrij Žoldak sok tekintetben hamis értékekre ala­pozta látványszínházát. Nem vé­letlenül erősödtek fel a látványos fények, a legszimplább francia slágerek, tömegjelenetek a két ember érzelgős szerelmi jelene­teire korlátozódó előadásban. Az irónia helyett számtalanszor a szerelmi giccs jellegzetességei domináltak. Mindebből is látszik, hogy az eu­rópai illetve közép-európai szín­házművészet az ezredfordulón minden törekvésében merít múltjának lciapadhatatlan forrá­sából. Ugyanaldcor a modernitás vezérlő szellemisége még nem minden esetben szül a hagyo­mányhoz méltón illeszkedő elő­adásokat. Ez így természetes, hi­szen ez a kor is csak nehéz művé­szi küzdelmekben találhatja meg sajátságos, a nézőket megtartó színházait. Olyan nézőket, akiket a globális tömegkultúra tart min­dennapos össztűz alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom