Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-13 / 236. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 13. KOMMENTÁR Időzített válság PÁKOZDI GERTRÚD Megállapításaival aligha nyugtatta meg a Szlovák Televízió Lépések című vasárnapi vitaműsorának nézőit Sergej Kozlík miniszterelnök-helyettes és a vele azonos oldalon ülő két társa. Azt akarták elhitetni, hogy a kormányzásra készülő négy párt gazdaságpolitikusai túloznak, amikor válságról beszélnek. Kozlíkék, Filkusék még mindig kampányszövegüket mondják, miközben az egészségügyet, az oktatási rendszert az összeomlás veszélye fenyegeti. Mondják a magukét, miközben egyetemek, főiskolák nem tudják fizetni a fűtési számlákat, városok hő- és melegvíz-ellátása kerül veszélybe, a gyógyszertárak polcairól lassan már a gyógyteák is eltűnnek, nem beszélve a külföldi gyógyszerekről. Az új kormány felállásáig és programjának megszületéséig még sok pro és kontra érv hangzik el a gazdaság állapotáról. Félő, hogy az a valóságban sokkal rosszabb, mint amilyennek Dzurindáék, Migašék, Schusterék és Bugárék a korábbi gazdasági eredmények és főleg - tapasztalatok - alapján előrejelezték. A korona körül kialakult állapot még ingatagabbá tette a gazdaság helyzetét, amely mindennek nevezhető, csak stabilnak nem. S bár a kereskedők egy része még kivár, jó részük már megkezdte az áremelést, s talán csak napok, hetek kérdése, hogy mikor éri el ez a hullám az élelmiszert, a villanyt. A leendő kormánykoalíció tagjai által a pénzügyminisztériumban és a jegybankban tett „tapogatózó" látogatás eredményei sem kecsegtetnek semmi jóval. S nagyon gyorsan nyilvánvaló lett számukra amit korábban csak óvatosan mertek kimondani -, hogy ajövő évet csakis ideiglenes költségvetéssel kezdhetik. De amíg azt kidolgozzák, és megfontolják, mivel mérsékelhetik a Kozlíkék által felhalmozott óriási adósságállományt, és megállapítják, melyek azok a területek, amelyeket a szűkös lehetőségeken belül előnyben kell részesíteni, még tűzoltásra is vállalkozniuk kell. Az év végéig rendelkezésre álló rövidke időszakban megoldást kell találniuk az egészségügy és az oktatás helyzetére. „Tűzoltásra" kényszerülnek, ha nem akarják, hogy a mostanra beérett válság a gazdaság és az élet minden területét elélje. Hajói belegondolunk, Kozlíkék lelkük mélyén örülhetnek is, hogy nem rájuk hárul az a feladat, amivel Dzurindáéknak kell szembenézniük. Elképzelni is nehéz, mihez kezdett volna Mečiar, ha a választási eredmények mégsem úgy alakulnak, ahogy alakultak. Vajon mit tenne az állami csődtömeggel? Folytatná az országos „alagútépítést"? Miből? Hová vezetne ez az alagút? JEGYZET Lelkükben zenél DUSZA ISTVÁN Amikor érkeztek, ő már ott állt és játszott. Előtte hangszerénektokja, amely mögött a kottatartón egy haladóknak írt fuvolaiskola füzete. Csak komolyzenei darabokat játszott a lány. Lehetett úgy tizenkét éves. Talán először váltott át a hangszertudást megalapozó furulyáról a fuvolára. Komoly arccal állt a hatalmas székesegyház falának tövében. Úgy tett, mintha észre sem venné a turistákat, akik közül egyesek még papírpénzt is dobtak a hangszertartóba a már ott levő érmék mellé. Minden tekintetben tiszta és sérületlen volt az egész. A fuvola hangja tisztán hullámzott a várhegy fái és a székesegyház falai közötti térségben. A gyermek muzsikálása többeket is megállított. Némán hallgatták a zenét, melyhez a szép arcú gyermeklány látványa és a pillanat harmóniája is társult. Majdnem mindenkit előkészített a zene a templomi áhítatra. - Jó lenne még hallgatni őt mondta a Kamaszfiú, amikor szüleivel már indulóban volt. - Kiállnál-e ide, a székesegyház mellé, ha már amúgy is fuvolázol? - fordult hozzá a Férfi. A Kamaszfiú elgondolkodott, majd érezhető bizonytalansággal a hangjában válaszolt: Nem tudóm, talán..,. - Tisztességes dolgot tennél, senkit sem sértenél meg, még a zsebpénzedet is megkeresnéd - toldotta meg a Nő. A Kamaszfiú zavartan hallgatott. Nem tudott dönteni, mit is válaszoljon a szülei felől váratlanul tapasztalt engedékenységre. Mire másfél óra múlva viszszatértek, a kislány már nem volt ott. Hiányzott a fuvolaszó, pedig titokban mindhárman reménykedtek abban, hogy lelkükben hazavihetik a barokk dallamokat. Fülükben így csak a a vásári mutatványosoknak a folyam túlpartjáról áthallatszó üres zenéje maradt meg. A fülükben, de a lelkükben mindig a kislány zenél majd, ha újra verőfényes vasárnap délután lesz. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (S238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiőkszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: S238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-maü: voxnova@istemet.sk kim-"/ TtoA •., • - Engedjék meg, hogy bemutassam a legújabb társasjátékot. Itt a pirosl Hol gyon! Hol a nemzeti vagyon? a piros? Itt a nemzeti va(Agócs Ernő rajza) SME A lap kommentárja szerint az alkotmánybíróság valószínűleg kimondja, hogy a helyhatósági választási törvény az alkotmány több cikkelyét is sérti, mindenekelőtt az a része, amely szerint a képviselői helyeket az adott település nemzetiségi megoszlása szerint kell elosztani. Ha a határozat ilyen értelmű lesz, akár meg sem kell tartani az önkormányzati választást, ennek azonban az a feltétele, hogy mihamarabb megjelenjen a Törvénytárban. A megjelentetés az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartozik, ezért szeretne az „adott pillanatban" a jelenjegi ellenzék „már", a jelenr legi kormánykoalíció pedig „még" hatalmon lenni. „Attól függően, hogy az úgynevezett etnikai mandátummal kapcsolatban milyen ítélet születik, kiderül, hogy a Szlovák Köztársaság alkotmánya kizárólag a szlovákoké-e, vagy valamennyi állampolgáré" - írja a Sme. Milyen a gazdasági helyzet, avagy sántító párhuzam a távol-keleti országok és Szlovákia között Behúzzuk a féket, és kész... Az 1997 tavaszán Délkelet-Ázsián végigsöpört és azóta is tartó gazdasági válság, valamint Szlovákia jelenlegi helyzete között néhány közgazdász párhuzamot von. SIDÓ H. ZOLTÁN Sajnos, a párhuzam Szlovákia, illetve Dél-Korea, Thaiföld vagy Malajzia között nem az Ázsiában az utóbbi években tapasztalt életszínvonal-emelkedésben vonható meg, hanem a zsákutcába vezető gazdaságpolitikában. Nálunk évek óta 6 százalék feletti a gazdasági növekedés üteme, az ún. kis tigriseknél 8-10 százalék között mozgott a GDP éves növekedése, miközben mindkét helyen alacsony volt az infláció. Az ázsiai mintaországok a hazai megtakarításokból és a külföldi hitelekből finanszírozták, az óriásberuházásokat, továbbá a külkereskedelmi mérleg hiánya is segítette a növekedést. Nálunk hasonló a helyzet, csak a hazai megtakarítások helyett még inkább a külföldi hitelekre támaszkodtunk, és támaszkodunk a mai napig. A távol-keleti országokban a nagy kormánymegrendeléseket, állami beruházásokat nem nyilvános versenytárgyalásokon, hanem baráti kapcsolatok révén osztották el, miközben nem hiányzott a korrupció, a nepotizmus. Nálunk hasonló a helyzet, elég csupán arra gondolni, hogy Szlovákia Fehéroroszország mögött foglal helyet a „korrupciós" világranglistán. Ázsiában az évek óta tartó sikersorozat elvakította a gazdaságpolitika alakítóit, óriási, lassan megtérülő beruházásokba vágtak bele. Nálunk nem is beszélhetünk sikersorozatról, ennek ellenére olyan, milliárdokat elnyelő projekteket valósított meg a kormány, mint a mohi atomerőmű, a bősi vízlépcső és az autópálya-program, ráNálunk nem is beszélhetünk sikersorozatról... adásul mindezeket egyszerre finanszírozta. A Távol-Keleten végül beütött a krach, az adósságterhek az egekig nőttek, leértékelték a nemzeti fizetőeszközöket, idén és jövőre gyakorlatilag nem is számolnak gazdasági növekedéssel. Ez a pályamódosítás ára, amelyet nyilvánvalóan a polgárok fizetnek meg. Természetesen Szlovákia és a távol-keleti (volt) sikerországok között van némi különbség (a javukra), ám mégis bátran feltételezhető, hogy nálunk is megtorpan a művileg fenntartott növekedési ütem. Bár a szlovák koronát hivatalosan nem értékelték le, mégis romlott az árfolyama. Az adósságszolgálat riasztó méreteket ölt, és a várható megszorító intézkedések ugyanúgy fájdalmasak lesznek, mint a TávolKeleten. A „kis tigriseknél" azonban évekig nőtt az életszínvonal. Viszont nálunk csupán egy szűk réteg profitált a növekedésből. Látszólag minden nagyon szép, minden nagyon jó, de csak látszólag - mert nagyon késik a hatalomváltás Meddig maradnak még hivatalukban? PELLE ISTVÁN Szeptember végén választott az ország. A DSZM vezette kormánykoalíció vereséget szenvedett. Az ellenzék akár alkotmányos többségű parlamenti támogatással alakíthat kormányt. Bár Jnem zökkenőmentesen, mégis intenzíven folynak a négypárti kormányalakítási tárgyalások. Látszólag műiden nagyon szép, minden nagyon jó. De csak látszólag! A hatalomváltás, sajnos, sok időt vesz igénybe. Ebből az is következik, hogy az államigazgatás egyes posztjain még mindig a levitézlett figurák ülnek. Például a Komáromi Járási HivaBüszke vagyok a fajtámra Végig figyelemmel kísértem a választásokat a tévé képernyőjén. Örömmámorban úsztam, valahányszor megjelentek képviselőink. Mindig higgadt, nyugodt, szenvedélyektől mentes embereket láttam. Megbékélést és győzelmet sugárzott az arcuk. Jó hatással voltak ránk, magyar polgárokra. Mindannyiuktól sokszor hallottuk: „Köszönjük, hogy ránk szavaztak!" Mindnyájan bíztak, bíztunk a tal nagyhatalmú urai nem hajlandók észlelni a változás szelét. Tovább folytatják cinikus játékaikat a búcsi és a bátorkeszi iskolával szemben. A sajtó már tájékoztatott arról, hogy a két iskola alkalmazottai - noha igazgató nélkül is szavatolták az intézmények működését - kimaradtak a jutalomosztásból májusban is, szeptemberben is. Nos, a szeptemberi fizetési lapok átvételekor kiderült, ez nem így van. A két iskola alkalmazottai megkapták a szeptemberi jutalmat, sőt a pedagógusok visszamenőleg a májusit is. A pedagógusok és a műszaki dolgozók arcára akkor fagyott rá a mosoly, amikor győzelemben. Most már rajtunk a sor, hogy megköszönjük korrekt magatartásukat. Dr. Ragyüné Gál Etelka Búcs Néhány szó a „témához" (Ad: Skizofrénia SZNP módra) Tisztelt L. Juhász Ilona! Az Új Szó október 2-i számában közölt cikkében kifejtett gondolataival tökéletesen egyetértek, és örülök, hogy megírta a véleményét, de ha megengedi, fűznék a „témához" néhány szót, mivel ez megtudták: a leváltott igazgatók kivételt képeznek. Ők nem kaptak egy fillér jutalmat sem. Fizetésüknek is csak az egyharmadát! Automatikusan adódik a kérdés: mit akart ezzel a lépéssel elérni a járási hivatal? A válasz kézenfekvő: szembeállítani a leváltott igazgatókat a tantestületekkel. A parlamenti választások tükrében ez minimum pimaszság. Normális gondolkodású ember azt várná, hogy Macho és Lukáč urak - tekintélyük a Komáromi járás polgárainak döntő többsége előtt amúgy sem volt - a vesztes választásokat követően veszik a kalapjukat, és lelépnek a színről. Ok ehelyett a téma engem személyesen is érint. Arról a bocsánatkérésről van szó, amelyről az SZNP első alelnöke, Anna Malíková beszélt a Lépések című műsorban. Szerinte a magyaroknak bocsánatot kellene kérniük a szlovákoktól. De miért?! Ha már bocsánatkérésről beszélnek, akkor essen szó azokról a szlovákiai magyarokról is, akiket a világháború után Magyarországra vagy Csehországba hurcoltak. Szüleim 1946. december 26-án szintén Csehországba kerültek, mivel édesapám nem írta alá a reszlovakizációs nyilatkozatot. Én 1947 szeptemberében Táborban láttam meg a napvilágot. Még min„távirányítással" (merthogy a munkahelyükön csak a legritkább esetben találhatók meg) tovább borzolják a tisztességes polgárok idegeit. Az új hatalom nem kíván vad tisztogatásokat végrehajtani. Az államigazgatási posztokon nem a párthovatartozás, hanem a rátermettség és a szakértelem lesz a döntő. Ennek ellenére remélem, hogy Macho és Lukáč urak az elsők között kerülnek majd lapátra, mert náluk a rátermettségen és a szakértelmen kívül a jó érzés és a becsület is hiányzik. A szerző a búcsi alapiskola igazgatóhelyettese. dig él az emlékezetemben, amit a szüleim meséltek a marhavagonban megtett útról és az utána következő megaláztatásokról. Ezt életem végéig nem felejtem el. Hogy ez a diszkrimináció „öröklődik", sajnos, a saját bőrömön is tapasztaltam. Amikor a szlovák állampolgárság megállapításáról, illetve megadásáról volt szó, az állami szervek cseh állampolgárnak nyilvánítottak, és ami ezután következett, arról regényt lehetne írni. Röviden: sok kilincselésembe került, míg végül megkaptam a szlovák állampolgárságot. Benyovszky László Léva