Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-11 / 210. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 11. KOMMENTÁR Lojális meg nulla is MOLNÁR NORBERT György István, az MNMMJ alelnöke szerint az MKP-t támogató körzetekben „mečiaristáknak és árulóknak" mondják őket. Miért csodálkozik az alelnök? Az első jelzőt maguk sem tagadják, megalakulásuk idején büszkén tűzték zászlajukra, a második pedig az elsőből következik. Mečiar-kormányok jöttek-mentek, de pozitívumot sem a polgári társadalomnak, sem a kisebbségeknek, sem az országnak nem hoztak. Állandó támadásnak van kitéve mindenki, aki egy picit is másképp gondolkodik, mint az erősen nemzeti színezetű agytekervényekbe csavarodó kormánykoalíció. Gyimesi György és kitalált pártja semmi mást nem csinál, mint csatlakozik ahhoz az elferdített értékrendhez, amelyet Mečiarék a kommunista érából hoztak, s a pártállami titkosszolgálat által tökéletesítettek. Szemet hunynak az SZNP kormánypozíciója és uszító „másgyűlölete" felett, és kiszolgálják azokat, akik pénzt adnak a lojalitásért. A megbékélés és a jólét jegyében államtól kapott milliókat költenek olyan rendezvényekre és sajtótermékek kiadására, amelyekre nincs igény. Néhány éve Gyimesi többektől megkérdezte, nincs-e kiadandó kötete, mert pénz van rá, csak szerző nincs. Az MNMMJ nem a hídszerepért alakult, hanem azért, hogy egyesek - általában azok, akik '89 előtt a rendszer kegyeltjei voltak - privatizálni tudjanak, saját jólétüket biztosítsák, és békéljenek meg a kormányzattal. Valamint saját sorsukkal. Az árulók soha nem örvendtek nagy népszerűségnek. Az az agresszív kampány, amelyet az MNMMJ elindított, hasonlítható politikai példaképe, a DSZM hadjáratához. Nem véletlenül szervezik együtt a déli falvakban a nagygyűléseket. Egyeden demokratikus országban sem kényszerítheti az állam a művészeket politikai párt kampányában való részvételre. A kulturális tárca márpedig parancsba adta az Ifjú Sziveknek, hogy szerepeljen Gyimesiék kampányában. Ha nem, annak meglesz a következménye. Mi ez, ha nem békés állami zsarolás? A mozgalom listájáról már ketten visszaléptek: egyikük meglepő módon azt állítja, nem tudja, hogyan került a képbe, a másikat párttagnak hazudták. Mi ez, ha nem csalás? A függetlennek nem, ám szélsőségesnek nyugodtan nevezhető Slovenská Republika hetente közöl MNMMJ-t dicsérő írásokat, megsimogatva Gyimesi buksiját, mert lojális a kormányzathoz. Nem mindegy, hogy a hatalomhoz lojális valaki, vagy az államhoz. A mozgalom pedig megsértődik, amikor mečiaristának nevezik. Pedig politikai hulláknak-nulláknak nincs min megsértődniük, inkább tükröt kellene keríteniük - akár visszapillantót. tisztje, halld és érezd a csütörtöki merényletet), akkor bizony már semmi köze a fogalomhoz. Nyolcvankilenc előtt mindegy volt, kapott-e az ember kopogtatócédulát, s komolyan vette-e, ha kapott. Igaz, most a cédulák csak a postaládáig jutottak el (már amelyik), s ha onnan eltűntek, vagy be sem kerültek oda, nem intézhető el az ügy egy kézlegyintéssel. Most épp úgy, mint a rendszerváltás utáni első szabad választásokon, minden voks számít. Vállrándítással olyan ügyeket intézhetünk el, amelyek nem érintenek bennünket még közvetve sem. Saját bőrünk, gyerekeink jelene, jövője csak nem mindegy? Mert ha igen, legföljebb szócséplés a tiltakozó vagy jogot kérő nyilatkozatok bármely formája. Vannak, akik ellenzéki szerepben érzik igazán jól magukat. Tiltakozni, szidni mindig könnyebb volt, mint élni a lehetőséggel. Nem biztos, de van rá esély, hogy kormányközeibe kerülnek az MKP képviselői. Ez az egyik ok. A másik: ebben az országban legalább választani is szabad. 11; Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Úgy nem mennék GRENDEL ÁGOTA Eredetileg a népdal így szól: úgy elmennék, ha mehetnék, ha szabad madár lehetnék. Csakhogy itt és most az érezheti, nem kell feltédenül elmennie választani, aki úgy véli, szabad. Nálunk azonban a „szabad" csak a már elcsépelt szóvicc formájában jelenti önmagát: szabad országban szabad ember azt tehet, amit szabad. Sem a szótőnek, sem a belőle képzett szónak ebben az országban, ebben a rendszertelenségben, ahol kezdetben újságírókat fenyegetnek meg életveszélyesen, többek közt azzal hogy felrobbantják az autójukat, majd a politikai köröknek kényelmetlen személyek repülnek a levegőbe gépkocsistul, végezetül a rend és a biztonság bátor őreinek élete is kezd kockán forogni (lásd, vagy ha ne adj Isten arrafelé laksz, ahol a kerületi rendőrparancsnokság magas rangú TALLÓZÓ A kiállítás hátborzongató erkölcsi és intellektuális pokolról tanúskodik Belül bizony üresek Bő egy percig tétováztam az Sznf téri Művészetek Házának folyosóján: alkalmi látogatásom végeztével rászánjak-e néhány percet, hogy láthassam azt a szoborportré-kiállítást, amelyről akkor már ország-világ beszélt. DUSZA ISTVÁN Megnéztem hát a szlovák nemzet élő nagyjait, akiket valakik méltónak találtak arra, hogy fejük megörökíttessen, majd ki is állíttasson. Lám, a dolog kitalálói nálam is elérték, amit akartak. Megnéztem az udvari szobrászok és alaŐk maguk a törpeség ideológusai Mečiar csapatában. nyaik közös panoptikumát. Besétáltam a csapdájukba, ugyanúgy, ahogyan valószínűleg több ezren megteszik még a parlamenti választásokig. Jól időzített, szoborkiállításnak álcázott választási propaganda. Kérdés, hogy kire hat és kire nem. Mindenesetre a dolog hátborzongató erkölcsi és intellektuális pokolról tanúskodik. Miközben nagyjából tíz percet töltöttem a kiállításon, gondolatban már ezt az írást forgattam a fejemben. Első nekifutásra epésen, vitriolosan akartam fogalmazni, de később láttam, nem fóg menni. Annyira sokkolt a dolog, hogy igazából elment a kedvem az ironizálástól. Veszélyesek ezek a testetlen fejek, illetve az, amit képviselnek. A szobrászok etikátlanságát, az alanyaik kivagyiságát, rátartiságát, a kizárólagosságot, az önteltséget. De legfőképpen annak az államnak a betegségét, amely állampolgárainak adófillérjeiből nem a rászorultakat támogatja, hanem egy ilyen panoptikumot pénzel. A fejek eredetijeinek tulajdonosai közül a többség átélte annak a két huszadik századi totális hatalomnak a szinte egyidejű tobzódásait, amelyek milliókat pusztítottak el. Bizonyára tetszett nekik, hogy élő diktátoroknak szobrokat állítottak. Nem véletlenül maradt ilyen az ízlésük, amely jellemhibákat is tükröz. Ők maguk a törpeség ideológusai Mečiar kézi vezérlésű csapatában. Apropó, a kiállításon a vezér hiányzik csapata éléről. Talán nem sikerült a szoborportré, talán elfogyott a bronz? Igaz, ebből az ötvözetből nem mindegyik törpe nemzetmentőnek jutott. Aki veszi a fáradtságot, s megkopogtatja a kobakokat, nem kis meglepetéssel tapasztalhatja, hogy a fejek öntött műanyagból vannak. Természetesen belül üresek. És könnyűek. De a kőhasábok, amelyekre felerősítették valamennyit, igaziak. Bevallom, csupán a mészkövet és annak nemesedett változatát, a márványt tudom bizonyosan megkülönböztetni a többi ásványtól. A fényesre csiszolt kőkockák nem márványból metszettek. Gyanítom, a Tátra kövei közül emelték ki valamennyit. Ez lenne stílusos. Műanyag fejek kősziklákon. Egy biztos, a Teremtő és a Tátra erről igazán nem tehet. SME Szlovákiában lehallgattak minket - állítja a lapnak adott exkluzív interjújában a bajor kormány alelnöke, Hans Zehetmair kultuszminiszter. Megállapította: „Vladimír Mečiar gondolkodásmódját a miénktől egy világ választja el". Zehetmair elmondta, hogy nem kíván Szlovákia belügyeibe avatkozni, de az országban jelenleg uralkodó politikai viszonyok okozták, hogy Bajorország és Szlovákia között elhidegült a kapcsolat. „Meg kell jegyeznem, hogy Vladimír Mečiarnak fel kéne hagynia azzal a politikai stílussal, mely Szlovákiában az előző évtizedekben uralkodott." Ezzel kapcsolatban a bajor kormány alelnöke elmondta személyes tapasztalatát, melyet 1995-ös hivatalos szlovákiai látogatása alkalmával szerzett. Mint mondta, a régi rendszer gondolkodásmódja túlélésének tekintette, amikor rájött, hogy a szállásán minden szobában, még a fürdőszobában is lehallgatókészülék van. Ezenkívül az akkori pozsonyi német nagykövet is közölte vele, csak a folyosón beszélgethetnek, mert az ő szobájában mindent lehallgatnak. A bajor miniszter nyíltan kijelentette: Bajorország és Szlovákia között biztosan jobb lenne a viszony, ha az ellenzék győzne a választásokon. SLOVENSKÁ R E P U B LI KA „Ha valakit fényképezek, az szimpatikus nekem, jól érzem magam vele" - mondta Huszár Tibor a lapnak adott interjújában. „Egyértelműen partneri kapcsolat volt és van Mečiar kormányfő és köztem a fotózás alatt. Éppen ezért jöttek létre azok a fotók, melyek a választási óriásplakátokon láthatók" állítja Mečiar „udvari fényképésze". Ugyanakkor bevallja: „Baráti köröm három hét alatt a háromnegyedével megcsappant, és én nem tudom miért." Huszár elmondta: magyar családból származik, csehszlovák szellemben nevelkedett, s évekig Prágában élt. „Ezt a nemzetet, ezt az államot képviselem itthon és külföldön, s így teszek a jövőben is" - olvasható a vele készült beszélgetésben. NOVÝ ČAS Jana Prágerová, Vladimír Mečiar valamennyi fontosabb nagygyűlésének műsorvezetője ötmillió korona honoráriumot kap - olvasható a Mladá fronta DNES cseh napilap keddi számában közölt cikkben, A szlovák művészek a választások előtt a DSZM színeiben lépnek fel címmel. Prágerová a Nový časnak cáfolta, hogy ekkora összeget kapna szerepléseiért Mečiar oldalán. „Honoráriumom annak az összegnek felel meg, amelyet más rendezvények vezetéséért is kapok" - állítja az SZTV műsorvezetője. OLVASÓI LEVELEK Mi minden jöhet még? Fej-fej mellett halad a legújabb közvélemény-kutatások szerint az SZDK és a DSZM. Sergej Kozlík, a DSZM alelnöke kijelentette, mozgalmuk a választásokon legalább 40 százalékot szerez. A Focus és a VMK közvélemény-kutató intézetek enyhén nagyképűnek minősítik Kozlíkot, de elismerték, hogy az általuk megkérdezettek nagy része azért válaszolta, hogy nem voksol vagy még nem tudja, ldre, mert meggyőződése, hogy ez a két intézmény az ellenzéket támogatja. Ez a megkérdezettek 5-6 százaléka, s ezt a DSZM százalékaihoz adhatjuk hozzá. Választási győzelme után a DSZM valószínűleg az SZNP-vel egyezkedne kormányalakításról. Ez a párt már megemésztette a védelmi minisztériumban és a Szlovák Biztosítóban történteket, s még engedékenyebb lenne, ha megérezné a kormányzás közelségét. A másik jelölt a DBP, amely már rettenetesen szeretne kormányrajutni. Vezetői azt is hangoztatják, a választások után a kongresszus dönti el, mely politikai szubjektummal kezdenek kormányalakítási tárgyalásokat. S ha a kongresszus a DSZM mellett dönt, Migaš védve lesz. Remélem, nem lesz igazam. Horváth Péter Somorja Nem ló volt az ajándék A tanévnyitó előtt minden igazgatóhelyettes kedvenc időtöltése az órarend összeállítása. A legfontosabb szempont az oktatói-nevelői folyamat, utána következnek a kollégák kívánalmai. A cédulák tologatásával bíbelődtem, amikor egy zavart férfiú lépett be irodámba. Azt állította, az oktatási minisztériumtól hozott küldeményt. A műanyag táskát egy fotelbe tette, és angolosan távozott. Folytattam a munkámat, majd hazamentem. A késői ebéd első falatja megakadt a torkomon, mert feleségem, aki a bátorkeszi iskolában tanít - mellékesen - megkérdezte: - Ti is kaptatok DSZM-csomagot? - Akkor kezdett derengeni, miért sietett annyira a későnyári Mikulás. A tanévnyitó napján első utam a táskához vezetett. Sejtésem beigazolódott: a szatyron ott díszelgett a mindent legjobban csináló mozgalom emblémája. Az ünnepélyes tanévnyitó első említésre méltó eseménye ezek után az lett, hogy az órarendeket és kifestőket tartalmazó csomag - a tantestület egyöntetű helyeslésével - a szemétkosárban landolt. Csak azt sajnáljuk, hogy az úrral nem tudathattuk: a búcsi iskola a DSZM-től egyetlen ajándékot fogad el: Varga Lajos igazgató megbízólevelét. Pelle István igazgatóhelyettes, Búcs Jellemhibákat is tükröznek (Somogyi Tibor felvétele) JEGYZET