Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-04 / 204. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 4. KULTÚRA OKTATÁS 9 Szlovákiai Magyar Könyvklub indul. Beszélgetés Hodossy Gyulával, az SZMÍT ügyvezető elnökével A könyvet vissza az olvasóhoz A Szlovákiai Magyar írók Társasága szinte a rendszerváltás óta nehézségekkel küzd, mondhatni válságban van. Különösen az utóbbi években volt döcögős a több mint száz tagot tömörítő szervezet munkája. KÖVESDI KÁROLY Legutóbbi, e nyári tisztújító közgyűlésén Tőzsér Árpádot választották meg elnöknek, Hodossy Gyulát pedig ügyvezető elnöknek. Utóbbit kérdeztük terveikről, elképzeléseikről. Hogyan szeretnétek működőképesebbé tenni a szervezetet? Egyelőre abból a munkatervből kellett kiindulni, amelyet az SZMÍT erre az évre megszabott, úgyhogy az idén gyakorlatilag ezt fogjuk megvalósítani, kisebb módosításokkal. Hogy milyen feladatokat tud felvállalni a szlovákiai magyar írók számára az SZMÍT, az attól is függ, hogy a különböző társadalmi szervezetekkel milyen megállapodásokra tudunk jutni. Az SZMÍT önállóan, egyedül, ezzel a szervezeti felépítéssel biztos, hogy nem képes lényegi változtatásokra. Úgy gondolom viszont, hogy ha megfelelő kapcsolatokat teremtünk más szervezetekkel, akkor ezt az irodalmat magasabb szintre lehet emelni. Az idei Fábry Zoltán Napokat már ebben a szellemben szeretnénk megrendezni, egy szlovákiai magyar ünnepi könyvhétté alakítani. Ez a rendezvény lehetne évről évre a szlovákiai magyar könyvek és szerzők ünnepe. Első lépésként megalapítottuk az Amadé-díjat, amelyet már az idén kiosztunk Kassán. Milyen kapcsolatokra és szervezetekre gondoltok? Hodossy Gyula: „A szlovákiai magyar írók helyzete speciális." (M. Nagy László felvétele) Első lépésként a Csemadokkal vettük fel a kapcsolatot. Sikerült megegyezni abban, hogy szeptembertől beindítjuk a Szlovákiai Magyar Könyvklubot. Ennek az lesz a lényege, hogy az írótársaság létrehoz egy kuratóriumot, amely díjazni fogja a szlováldai magyar szerzők könyveit. A kiadók pályázhatnak a megjelent könyveikkel. A díjazott könyvek bekerülnek a könyvklubba, melyet a Csemadok szervez a saját struktúrájára építve. A gyakorlatban ez úgy fog működni, hogy a Csemadok kezeli a klubot, melynek tagsági díja lesz (előreláthatóan ezer korona), s ennek fejében a klubtagok könyveket kapnak. Az alapszabály már elkészült, a Csemadok elnökségének kell még rábólintania. Ha a klub működőképesnek bizonyul, a szűkös anyagiakkal rendelkező kiadók mintegy kétmilliós támogatáshoz juthatnak. Ez egy értékrendet is kialakíthat... Természetesen. Ráadásul a kiadókat is ösztönözni fogja az odafigyelésre, hogy tartalmi, könyvészeti stb. szempontból nívós műveket jelentessenek meg. Köztudott, hogy az írók nem tudnak megélni abból, amiből meg kellene élniük. A Szlovák Irodalmi Alap ad ugyan ösztöndíjat, de inkább konkrét művek befejezésére, holott magát az alkotó munkát kellene „ösztöndíjazni". Az SZMÍT vezetése gondolhat-e erre is? Ezt a problémát egyénenként kell kezelni. Ezt a Társaság nem tudja felvállalni; legfeljebb azt, hogy megfelelő propagandát nyújt az irodalomnak. Olyan környezetet teremt az irodalomnak, hogy az megéljen, hogy a szerzőt „befogadják", hogy lehetősége legyen találkozókra menni. Ejtsünk néhány szót a tagságról, hiszen a rendszerváltás óta úgy tűnik, mintha a tollforgatók vonzalma megszűnt volna a szervezeti struktúra iránt... Százegynéhány tagja van a szervezetnek, s ezek között jónéhányan évek óta nem fizetnek tagdíjat, vagy semmiféle kapcsolatuk nincs a szervezettel. Viszont átnézve a listát, kapásból eszembe jutott húsz-harminc olyan ember, aki rendszeresen publikál, és nem tagja a Társaságnak. Teljesen újjá kell szervezni hát ilyen téren is, s a választmány feladatának tekinti ennek a rendezését is. Szeptemberben mindenképpen kiküldjük a szervezet alapszabályát és a programját a tagoknak, melybez mellékelünk egy kísérő levelet is; kérjük a tagság ötleteit is. Szeretnénk ezt eljuttatni azoknak is, akik nem tagjai az SZMÍT-nek. Nekünk is szükségünk van visszajelzésre, mert ahol halott tagság van, eltévelyedik a vezetés is, fogalma sincs, mit kell csinálnia. Könynyű lenne „lekoppintani" más írószervezetek modelljeit, ám ez nem megoldás, mivel a szlovákiai magyar írók helyzete speciális. Vendégjátékon a Fesztiválzenekar Budapest. A Budapesti Fesztiválzenekar a hét végén a finn fővárosban koncertezik. A társulat Fisher Iván vezényletével Bartók, Mozart és Sibelius műveiből összeállított két műsorral szerepel a Helsinki Fesztiválon. A zenekart ezt követően szeptember 11-én Bukarestben, másnap pedig Kolozsvárott lép pódiumra. A romániai hangversenyek dirigense Yehudi Menuhin lesz. (MTI) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: X-akták (am.) 15.30, 18.00, 20.30 OBZOR: Hat nap, hét éjjel (am.) 15.30,18.00, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 17.15 Ebadta eb (am.) 17.00, 20.00 A polip (am.) 18.00, 20.15 Három szín: Kék (ol.-fr.-sv.) 20.15 KASS

A TATRA: Hat nap, hét éjjel (am.) 15.30, 17.45, 20.00 CAPITOL: Hat nap, hét éjjel (am.) 15.45,18.00, 20.15 ÚSMEV: Xakták (am.) 16.00,18.15, 20.30 IMPULZ: Bean (ang.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY-LUX: Armageddon (am.) 17.30, 20.00 ZSELIZ - SZPUTNYIK: A halál angyala (am.) 19.00 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A polip (am.) 17.00,19.00 Félretájékoztatás történt a beíratásnál Lesznek ösztöndíjak ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szlovákiai magyar szülők hívták fel szerkesztőségünk figyelmét arra, hogy gyermekeiket, akik a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem első évfolyamos hallgatói, s tavaly a budapesti Kodolányi Intézet ösztöndíjas növendékei voltak, beiratkozásuknál az egyetem illetékesei úgy tájékoztatták, nem kapnak az idén ösztöndíjat. Megkerestük Fodor Attilát, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének titkárát, tudakolva, változtak-e időközben az előírások, megvonható-e az ösztöndíjasoknak nyilvánított diákoktól az ösztöndíj? Fodor Attila közölte, nincs tudomása arról, hogy bármilyen módosítás történt volna ez ügyben. Meggyőződése szerint változatlan az a gyakorlat, hogy a budapesti Kodolányi Intézetből főiskolára, egyetemre került diákok automatikusan „magukkal viszik" ösztöndíjukat. Telefonon érdeklődtünk Kulcsárné Szabó Enikőnél, az Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya főtanácsosánál is, aki tévesnek minősítette az ELTE illetékeseinek tájékoztatását. Elmondta, hogy az írásban ösztöndíjasoknak nyilvánított szlovákiai magyar diákok természetesen kapnak ösztöndíjat, és a minisztérium már elküldte a felsőoktatási intézményeknek erre vonatkozó utasításait, (vk) Pipilotti Rist svájci multimediális videóművész önálló bécsi tárlatáról SZUBJEKTÍV - VETÍTŐVÁSZON Rist konformista iróniája A film neve: Merkúr HUSHEGYI GÁBOR Bécs egyik legfontosabb kortárs (össz) művészeti negyede, a nagymúltú Kunsthistorisches Museum közvetlen szomszédságában működő, kitűnő programokat, kiállításokat kínáló Museumsquartier (Kunstahalle Wien). A nyár elején Laurie Anderson mutatta be itt legújabb multimediális alkotását, legutóbb pedig az 1997-es Velencei Biennále díjazottja, a svájci Pipilotti Rist vette birtokába a kitűnő kiállítási teret. A tárlat néhány nappal ezelőtt zárta kapuit. Rist, aki a zene, képiség és a mozgás mezsgyéjén építi fel videoinstallációit és videomunkáit, egykori tanulmányai helyszínére, az osztrák császárvárosba tért vissza. Innen ered a Remake of the Weekend - auf österreichisch című kiállítás osztrák vonzata, hiszen a svájci művésznő bizalmasan ismeri ezt a közeget. Még bennfentesebb ismerője a női léleknek, gondolkodásnak, valamint a nőkről kialakult sztereotípiáknak. Éppen ezeket a megfásult beidegződéseket zilálja szét, több esetben sokkolóan, hét videoinstallációja révén, amelyek mindegyike a hang, kép és mozgás együttesére fekteti a hangsúlyt. 1993-ban, Pickelporno c. videoművéért a Zürichi Filmdíjat, majd 1994-ben St. Gallenben a Manor Művészeti díjat nyerte el. Legsikeresebb éve eddig 1997 volt, ekkor vehette át a Nürnbergi Kunsthalle, a Kwangju Biennále és a Velencei Biennále Premio 2000 díját. A címadó trultimediális installáció egy nő hétvégéjét idézi fel a hagyomán /os európai művészeti látásmód teljes destruálá sával. Bécs és a helyszín domináns barokk kontextusa arra késztette a művészt, hogy a hagyományos illuzionista falfestmények gondolati és az enteriőr alsó világát megcserélje, ám úgy, hogy az átlagember élete, az arról készült videofelvételek - a nő hétvégéjének apró-cseprő eseményei, reményei és vágyai - a boltozatra, a mesterségesen kialakított fiktív csodaerdő, az erdő absztrahált ideája a padlózatra kerüljön. Rist megcserélte a világ rendjét, a művészetben évszázadok óta uralkodó konvenciót, ám nem önkényesen, hiszen ezzel a művészet egyik princípiuma került műve középpontjába. Tette mindezt a sok filozófiai gondolatra serkentő tükrözés eszközével, hiszen a fákra erősített videokivetítők a földre helyezett tükörsíkok segítségéA címadó multimediális installáció egy nő hétvégéjét idézi fel vei közvetítették felvételeiket a barokk boltozatokra. A nőről kialakult férfisztereotípia fellazítását alkalmazza a Mutaflor (1996), A kék szerelmeslevél (1992-98), valamint a Véres tér (1993-98) c. munkáiban. A tavaly Velencében bemutatott Ever is Over AU (1997) Bécsben is elnyerte a tárlatlátogatók rokonszenvét, hiszen a társadalmi konvenciókat ironizálta egy videoperformance keretében. Hatásos, sőt sokkoló művészetet produkál Pipilotti Rist, ám a felszín mögött videoművészeti kérdésfelvetések, művészeti, társadalmi, erkölcsi konvenciók ironizálása fedezhető fel. (Pipilotti Rist: Remake of the Weekend - auf österreichisc Kunsthalle Wien im Museumsguartier) ERDÉLYI EDIT Gondolom, senki nem lepődik meg azon, hogy Bruce Willist A kód neve: Merkúr című filmben ismét rendőrként látjuk viszont. FBI-ügynököt alakít, ám egy régebbi, rosszul sikerült akciója után az idegei felmondták a szolgálatot, s így Art Jeffries amolyan magányos farkassá vált. Idegnyugtatókat szed, és már régen nem tartozik a legjobb ügynökök közé. Jeffriest egy rutinfeladattal bízzák meg, ám a zsaru egy gyerekszoba mélyén rábukkan a lemészárolt szülők kisfiára. A sokkos állapotban levő Simon (Miko Hughes) autista, saját kis világában él, nem kommunikál senkivel. A profi bérgyükos még a kórházba is követi a gyermeket, és csak hajszálon múlik, hogy nem röpít golyót a fejébe. Simont Art veszi a „szárnyai" alá. Fokozatosan világossá válik számára, miért akarják hidegvérrel meggyilkolni a fiút. A kis géniusz ugyanis rejtvényfejtés közben rájött a Merkúr nevet viselő szigorúan titkos katonai kódra, amely mellesleg kétmilliárd dollárt ér. Jeffries hamarosan azt is kideríti, hogy a gyilkosságsorozat mögött a Nemzetbiztonsági Ügynökség alezredese, Nicholas Kudrow áll (Alec Baldwin). Harold Becker amerikai rendező alkotásában nem afféle megszokott krimitörténetet tálal elénk. A kód neve: Merkúr középpontjában ugyanis két szálon fut a cselekmény. Az egyik, a krimitörténet: a brutális gyilkosságok és felderítésük, a másik pedig Art Jeffries FBI-ügynök és az autista kisfiú, Simon bonyolult, törékeny kapcsolata, barátsága. A főszereplőknek tulajdonképpen több közös vonásuk van - az FBI-ügynök a múltja miatt szigetelődött el a világtól, a kisfiút pedig a betegsége teszi elszigeteltté. Mindketten bizalmatlanok minden és mindenki iránt, magányosak, ráadásul a kisfiú betegsége még bonyolultabbá teszi a kölcsönös kommunikációt. Becker és a forgatókönyvíró Lawrence Konner, valamint Mark Rosenthal elképzelése, hogy valami újat visznek az akciófilmbe, akár még érdekessé, jobbá is tehette volna a filmet. Kár, hogy a szándékukat nem tudták százszázalékosan megvalósítani. Sajnos, csupán egy klisészerű, melodramatikus, sőt, szentimentális történet kerekedett ki belőle a műhelyükben. Ráadásul még az akciójelenetek sem sikerültek a legjobban, nem sok eredeti megoldást és fantáziát fedezhetünk fel bennük. Egészen bizonyos, hogy a körmünket nem rágjuk le tövig izgalmunkban. Alec Baldwin Kudrow alezredes figurájával alig tud valamit kezdeni, ez a szerep egyszerűen nem neki való. Bruce Willis ezúttal is a tőle megszokott, jó alakítást nyújtja, de vitathatatlanul a legjobb az autista kisgyereket játszó Miko Hughes. A szerepre készülve több neves pszichiáterrel dolgozott együtt, és sok-sok autista gyermekkel tanult, játszott, hogy mindent elsajátítson: a beszédritmusukat, az arckifejezéseiket, a testtartásukat, a mozgásukat, a reakcióikat. Ha másért nem is, az ő alakításáért mégis érdemes végigülni a filmet. Remak® of the Weekend jf 1,* í, Archív felvétel Fotó: Tatrafilm