Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-30 / 225. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 30. f Patkánygyűjtő MOLNÁR NORBERT Az 1994-es magyar parlamenti választások után Eörsi István író csak úgy volt hajlandó nyilatkozni a Magyar Televízió egyik vezéralakjának, Liebmann Katalinnak, ha előtte elmondhat egy mondatot: amit az MTV művelt az elmúlt négy évben, a leggyalázatosabb teljesítmény a médiatörténelemben. Eörsi bizonyára akkor nem sejtette, hogy még ugyanabban az évben megkezdődik egy sokkal gyalázatosabb televíziós éra, csak éppen Szlovákiában. A közszolgálatinak nevezett SZTV a kormány és a titkosszolgálat szócsöve lett, ferdített, ha kellett, hazudott, ha kellett, ha nem. Egy egész országot vezetett félre, valahogy úgy, mint az átkosban. A különbség csupán az, hogy a szocializmusban tudtuk, mit várhatunk, de az igazságot sohasem. Az utóbbi négy évben viszont ismertük a tényeket, hiszen létezett a Markíza, létezett független újságírás. Éppen ezért volt jóval nagyobb pofátlanság a Szlovák Televízió ténykedése, amit ők, a Kapusták, Zöldyk és Púchovskýk eladtak, mint igazságot. Ami ezekben a napokban folyik az SZTV-ben, az megdöbbentő folytatása a bűnös híradásnak. Szelektálás és hallgatás. Kubiš máris mossa kezeit, nem ő, hanem a nevét meghazudtoló Pravdová a bűnös a történtekért. A híradás főnöke pedig inkább összeomlik, mint felelősséget vállal. Tudja, nincsenek, nem lehetnek érvei a négy évre. Az igazgató, akinek állítólag elve az eltaposni, kinyírni, még azt sem vállalja, hogy szembenézzen tetteivel, hogy minimális méltósággal viselje fővesztését. De legalább patkányként nem menekül. Ellentétben Pavol Kapustával, aki a nagyszombati privatizációs lobby kezében levő VTV frontembere lesz. A Slovenská republika és a megszűnéstől az utolsó pillanatban megmentett televízió lesz a patkánygyűjtő. A DSZM-nek szüksége van egy elektronikus médiumra, amely átveszi az SZTV szerepét. A képbe csak az a jelmondat nem illik, amelyet a minimális nézettséggel rendelkező VTV saját megmentése érdekében, talán a választások kimenetelét sejtve hirdetett: „Elég volt a giccsből!" KOMMENTÁR JEGYZET Két szál szegfű TÓTH MIHÁLY A napilapok közül a Pravda volt az egyetlen, amely a választási eredmények szerinti parlamentiülésrend-vázlatot úgy közölte, hogy a demokratikus baloldaliak 23 megválasztott képviselője tényleg a bal oldalon „kapott helyet". Vajon véletlen-e, hogy a vázlaton - közvetlenül Migašék mellett - ott „ül" a kassai főpolgármester vadonatúj pártjának 13 törvényhozója. Szintén a bal oldalon... Nyilvánvalóan semmi törvényszerű nincs abban, hogy 4 esztendeje ugyanúgy 13 képviselője lett az akkori „másik" baloldali pártnak (Ľupták), ahogy a minapi választások eredményeként szintén 13 a PEP-nek. (Schuster). Tehát ismét két szál „vörös szegfű" van Szlovákia parlamentjében, és úgy vélem, semmi ok arra, hogy e tényt bárki bármilyen megfontolásból elsumákolja. Több okból is fokozott a remény, hogy ez a virágszál életképesebbnek bizonyul a munkásszövetséget jelképező szegfűnél. Csak egyetlen tény a sok közül: Ľuptákéktól eltérően Schuster felismerte, hogy a politika intellektuális tevékenység, amelynek művelése során nem elegendő, hogy az ember érzi, „valami mocorog benne". A munkásszövetségieknél 4 év alatt kiderült, hogy az a „valami" - giliszta volt. Persze nem csodálkoznék, ha az elkövetkező parlamenti ciklusban (vagy két ciklusban) egy párttá válna a DBP és a PEP. A dolgok természetes rendje és a józan ész ezt követelné. A bevezetőben említett „parlamenti ülésrend" rajzolója a Magyar Koalíció Pártjának 15 frissen megválasztott képviselőjétjobbról a második helyre „ültette". E frakciótól jobbra már csak Slotáék vannak. Ha parlamentünkben e szerint realizálódik a tényleges ülésrend, A. Nagy László, az egykori liberális MPPelnök valószínűleg nem érzi majd magát jobban, mint Budapesten, az Országházában Eörsi Mátyás, amikor padszomszédja, Csurka István illatát szagolja. Nincs más megoldás: DélSzlovákiában is meg kell kezdeni a szegfűtermesztést. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Választások után. - Remélem, megpróbálsz újra ember lenni (Szalay Zoltán rajza) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Ha azt akarjuk, hogy a parlamenti választásokat követően Szlovákiában végre normális politikai viszonyok honosodjanak meg, akkor ennek érdekében meg kell tenni legalább egy pozitív lépést, és a jelek szerint erre sor is kerül. Nevezetesen, hogy hat év után a kormánykoalícióban ismét jelen legyenek a magyarok. A döntés mögött pragmatikus ok húzódik meg: a parlamenti alkotmányos többség megszerzése, amelyet az SZDKnak, a DBP-nek és a PEP-nek csupán a Magyar Koalíció Pártjával együtt sikerül megszereznie. Jozef Migaš, a DBP elnöke világosan fogalmazott, amikor azt mondta: ha Szlovákiában 10 százaléknyi magyar kisebbség él, akkor logikus, hogy a törvényhozói és a végrehajtói munkából is ki kell vennie a részét. PRÁCA A Magyar Kolíció Pártjának részvétele természetes politikai lépés I. Hogyan a kormányba? „Az igazi kérdés, szerveződünk-e politikai alapon. Ha igen, annak természetes velejárója, hogy időről időre kormányzati szerepet vállalunk." Ezt Markó Béla, az RMDSZ elnöke mondta, amikor a kisebbségi pártok kormányzati szerepéről kérdezték. LOVÁSZ ATTILA Az igazi kérdést tehát a szlovákiai magyarság már 1990-ben megválaszolta. A tény, hogy politikai pártokat, majd pártot hozott létre, eleve predesztinálja a magyar politikusokat kormányzati felelősségvállalásra. Mindezt persze már régebben is tudtuk, ma viszont a szlovák választópolgárokjelentős része is olyan pártokra szavazott, amelyek többé-kevésbé nyíltan vállalták, hogy az MKP kormányzati tényező lesz. Akár azt is leírhatnánk, hogy a szlovák választók jelentős része voksával az MKP-nak is bizalmat szavazott. Mindhárom eddigi szlovák ellenzéki erő természetes politikai partnemek, leendő koalíciós társnak tekinti az MKP-t. Ez a helyzet nagyon jó kiindulási alap, és nagyon okosan kell bánni vele. Tudatosítani kell, hogy a magyar párt kormányzati szerepvállalása nem Bugárék hatalmi éhségének kielégítése. Az ország ma széles alapokon álló nagykoalíciót vár, amely megfelelő legitimitással, háttérrel rendelkezik, hogy akár kellemetlen döntéseket is hozhasson a végrehajtó hatalom. Az alkotmányos többség lehetősége pedig egy hatalomgyakorlási stílus váltásához jóformán elengedhetetlen. Hol kellene elhelyezkednie az MKP-nak, ha bekerül a kormányba? Bizonyára nehéz a kérdés, és a „probléma" a politikai tárgyalások eredményeként oldódik meg. A krónikás súghat, de a politikai egyezmények előkészítésébe nem szólhat bele. Biztos, hogy a szlovák társadalom ma még nem viselné el, hogy kisebbségi miniszter álljon a kulturális és az oktatási tárca élén. Bár az MKP, úgymond, standard politikai erő, a szlovák polgárok a két tárcára mint „nemzeti" minisztériumra tekintenek. Nem véletlenül szajkózták a két poszt várományosaként az MKP-t Slotáék. Hatékonyan akkor lehet a magyar oktatás helyzetén segíteni, ha az oktatási törvény - az 1995 májusa előtti formában - az iskolatanácsokra bízza az iakolaigazgatók kiválasztását. Az iskolatanácsokban pedagógusok, szülők, önkormányzati képviselők tudnak helyben, terepet, embereket ismerve jó döntéseket ... a két tárcára mint „nemzeti" minisztériumra tekintenek. hozni; azokhoz sem minisztériumi bársonyszék, sem államtitkári poszt nem kell. Bizonyára kell viszont egy nemzetiségi főosztály, amely a létező eltéréseket figyelembe véve tud előkészíteni kisebbségi iskolákat specifikusan érintő döntéseket. Pénzügyieket is. Más a helyzet a kulturális tárcánál, ahol - ha jó a politikai elgondolás - az állam szerepét a minimumra kell csökkenteni. Ebben a „leépítésben" elképzelhető akár egy képzett, felkészült MKP-s államtitkár is. Biztos, hogy egyelőre a diktatúrákra emlékeztető intendatúrákat (még leírni is rossz) kell eltüntetni, visszaadva az intézmények jogalanyiságát. Biztos, hogy a Pro Slovakia közalapot (és nem állami alapot) is rendbe kell rakni, s nem lehet egyszemélyes miniszteri döntésre bízni. De! Egy művelt, felkészült szlovák miniszter lényegesen többet segíthet a kisebbségi kultúrán, ha felkészült tanácsadói lesznek, mint egy magyar miniszter, akit a sajtó esetleg csak azért fog naponta megizzasztani, mert más prioritásokat fog szem előtt tartani, mint amit ma az ország képes megemészteni. Ahol viszont a magyar párt keményen tárgyalhat és ahol a jövőben is alapvető választói igényeket elégíthet ki, az az agrártárca. Senkinek nem kell elmagyarázni, hogy éppen a magyarok lakta területek függenek leginkább az agárpiactól, az azt kiszolgáló és az attól vásárló ágazatokat beleértve. Ez az a poszt, ahová az MKP versenyképes, felkészült egyént küldhet. A posztszocialista szövetkezeti szektor után ideje a közepes nagyságú, családi farmokat, vállalkozásokat támogatni, ideje a községek kezébe adni a nevesítetlen földeket, hogy ne lehessen a lakosság tudta nélkül vagy ellenére garázdálkodni velük. Ideje kitalálni a védővámok olyan rendszerét, amely nem sérti a nemzetközi egyezményeket, de megvédi az őstermelőt a dömpingáron érkező külföldi, nem mindig minőségéről ismert áru konkurenciájától. Az összes többi poszt elosztása a leendő kormányzatban és parlamenti szinten - mondhatnánk nemzetiségtől független. Az MKP ma komolyan vett partner, s lehetősége lesz komoly kormányzati helyeket vállalni. Ennek viszont csak akkor lesz értelme, ha a politikum mellett a végrehajtásban a szakmai felkészültség is megjelenik. Persze minden egyes pártnál. (Az írás befejező részét holnap közöljük.) Vladimír Mečiarnak sem sikerült megosztania a magyarokat - a Gyimesi-féle mozgalom a szavazatoknak mindössze a 0,19 százalékát szerezte meg. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke már korábban kijelentette: Gyimesi legfeljebb 1 százalékot szerezhet. Igaza volt. Az MKP-t nem tudta megingatni, olyannyira, hogy a magyar pártkoalícióra még néhány szlovák is a voksát adta. Sőt sok szlovák kijelentette: „Bugárra szavazok, csak az a kár, hogy magyar." Sajnos, még mindig ott a kitétel: „kár, hogy magyar." Ám ezt a gondolkodásmódot is meg lehet változtatni, különösen ha olyan kedvező légkör alakul ki, amely javítja a szlovák-magyar együttélést. NÁRODNÁ OBRODÁ Mégis igaz az a hír, amelyet a múlt héten Miroslav Maxon pénzügyminiszter még cáfolt. Az állami költségvetési kiadások esetében néhány tételt átmenetileg befagyasztanak. Megközelítőleg 4-5 milliárd koronáról van szó. A költségvetési szervezetek az utolsó negyedévben a tervezettnél is szűkösebb keretből gazdálkodhatnak. PRAVDA Ha a DSZM megszólítaná önt, hajlandó volna-e találkozni Vladimír Mečiarral? - kérdezte a lap Mikuláš Dzurindától, az SZDK vezetőjétől. „Elfogadnám a meghívást. Szlovákiának új kapcsolatokra van szüksége, véget kell vetni a belső megosztottságnak, a gyűlölködésnek. A választások után éppen a vereséget szenvedett DSZM járulhat hozzá a legjobban ahhoz, hogy Szlovákiában megnyugodjon a helyzet. Például úgy, hogy zökkenőmentessé teszi az őrségváltást, és párbeszédet kezdeményez a választások utáni helyzetről. Az SZDK kész az üyen jellegű tárgyalásokra" - válaszolta. Ami az ellenzéki pártok koalíciós tárgyalásait illeti, Mikuláš Dzurinda hisz a sikerben, OLVASÓI LEVÉL Zuhanóugrás, őrségváltás Vihar után megnyugszik a tenger - így tartja egy régi szállóige. Túl vagyunk hát a rendkívül izgalmas választásokon, csak, sajnos, egyben örökösei lettünk a hat évig uralkodók romhalmazzá tornyosult hagyatékának, egy tökéletesen szétzilált országnak. Hogy most mi vár ránk? Először is talán az, hogy meg kell fizetnünk az öröklés utáni illetéket, optimális esetben odapingálja valaki a hagyatéki végzésre: „Szegényjogon illetékmentes." Tegyük egy kicsit mérlegre az elmúlt érát, böngészgessünk, leltározzunk. Ugyebár, a kezdet kezdetén modern csomagolású, zengzetes ígéret volt, hogy, úgymond, második Svájc leszünk. Ezt nem is kellett volna meghirdetni, mivel részben (nota bene) már az is vagyunk. Svájc területe 41 ezer négyzetküométer, Szlovákiáé 49 ezer. Svájcban a német nemzetiségűek aránya 69%, nálunk a szlovákoké 83%. Szóval, a hasonlat ebben a dologban megfelel a valóságnak. De menjünk tovább. Ami az életszínvonalat és a többi kérdést illete: vajon öszszehasonlítható-e az itteni 17%nyi kisebbség sorsa az ottani 31%-nyi kisebbségével. Mint ismeretes, Svájcban például négy hivatalos nyelv törvényesen érvényes. Túléltük a hosszú kések éjszakáját, amely „csak" 23 órás volt. Am következményeit görnyedve cipeljük mindmáig, mint valami vézna baka a nehéz pakkot a hátán. Ők pedig, mármint életünk negatívumainak értelmi szerzői, a zuhanóugrás áldozatai lettek, feldőlt az úthenger, az eddigi ellenzékiek állítják az új kormányt. Hátravan még azonban - átvitt értelemben szólva - a szarvasbikák harca a tehénért,az ádáz küzdelem a jól tejelő karosszékekért. A létharc nálunk a választásokkal még korántsem fejeződött be. De erről már többet nem szólok, majd a történészek... Most csak a közös óhajt szeretném tolmácsolni az illetékeseknek, mégpedig a francia forradalom jelszavával: liberie, égalité, fraternité - azaz: szabadság, egyenlőség, testvériség. Szívünk-lelkúnk mindhárom előtt nyitva: tessék hát befáradni. Szalay János Zseliz