Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-28 / 223. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 28. Egy választás kÉpeI - pan

O

Ráma q Panoráma q Tüdőbetegeknek Klinikai gyakorlatban VARANNÓ Az önálló légzésre képtelen, lélegeztetőgépre kapcsolt súlyos beteg tüdőműködését eddig általában a műszerhez tartozó számítógéppel ellenőrizték. A varannói kórház intenzív osztályán, az egészségügyi minisztérium jóváhagyásával ezentúl új, univerzális készülékkel monitorozhatják a rászorulókat. Pavol Török, az intenzív osztály főorvosa (a képen elöl) Eduard Hanák és Ján Kolník mérnökökkel együttműködve egy olyan, a tüdőműködést ellenőrző számítógépet fejlesztettek ki, amely a lélegeztető gépek bármelyik fajtájához csatolbató. A kétkilométeres sárút csúszós, helyenként közel félméteres gödrök nehezítik az autósok dolgát Ahová a postás sem jár A Rudy hásaspár évekkel ezelőtt - még komáromi lakosként - Ekelen vásárolt családi házat. Mindketten a negyvenes éveik derekán járnak, s a feleség szerint az ingatlant hétvégi háznak szánták, ahol nyugodtan pihenhetnek, kertészkedhetnek. KAMONCZA MÁRTA Ennek a célnak az épület tökéletesen meg is felel: a környezet meseszép, a legközelebbi szomszéd néhány száz méterrel odébb lakik, a ház lakóinak nyugalmát alkalomadtán egy-egy arra haladó traktor zavarja meg. „Nagyon szeretem ezt a házat, a környezetet, csak az a baj, hogy ide nem vezet aszfaltozott út, ami nagyon megkeseríti az életünket" - állítja Rudyné. Már nyolc éve ez a gondjuk, időközben ugyanis úgy alakult, hogy Rudyék elköltöztek KomáromTudták, hová mennek, de megváltoztak a körülmények. ból, és mindketten ekeli lakosok lettek. Pontosabban: mindhárman. 1991-ben ugyanis a házaspár magához vette Rudyné lányának a gyermekét. ,Á kis Bianka egyhetes korában került hozzánk. Azóta mi neveljük, a kislány a szemünk fénye. Szeptemberben kezdte az első osztályt az ekeli alapiskolában. Szeret oda járni, de minden reggel aggódunk, hogy a gidres-gödrös úton időben odaérünk-e" folytatja Rudy Ilona. A házukhoz vezető kb. kétkilométeres sárút csúszós, helyenként közel félméteres gödrök nehezítik az autósok dolgát. Rudyné Moszkvicsa egyelőre búja a strapát, igaz, ez már a második autójuk, az előzőt az út tette tönkre. Majd azt sorolja mennyi plusz költséget jelent számukra a szinte járhatatlan útszakasz. „Bevezettük a központi fűtést, hiszen számoltunk azzal, hogy ilyen messzire nem húzzák ki a földgázt. Rendeltünk tüzelőt, jött is a szenesautó, de besüllyedt a sárba, azóta nem hoznak nekünk szenet, így kénytelenek vagyunk villannyal fűteni. Ennek a következménye: az elszámolásnál hatezer koronát kell ráfizetnünk. Egyébként hozzánk a postás sem jár. Hetente egyszer megállok a küldeményeinkért az ekeli postahivatalban. Havonta kb. kétezer koronát költök benzinre, hiszen a kislányt naponta viszem iskolába, délután pedig érte megyek. Ha volna aszfaltút, jó időben biciklivel is mehetnénk, de ezen a járhatatian úton még gyalog sem tudunk közlekedni. Jelenleg a fétjemmel együtt munkanélküliek vagyunk, 2900 korona segélyt kapunk, a kislányra 700 korona a családi pótlék és 2100 korona árvaságit kap." Rudyné szavaiból kiderül: leginkább az unokája miatt aggódik. A kislány minden reggel izgul, hogy békát kap, ha elkésnek. „Reggel hét előtt bestartolom az autót. Ha beindul, az már fél siker, utána csak a sáros úttal kell megbirkóznunk. Volt már rá példa, hogy az autó besüllyedt a sárba, hazasiettem, gumicsizmát húztam és úgy vittem a gyereket, fél tízre értünk a faluba" - teszi hozzá. Végigvezet a házon. Az ajtókat boltívekkel helyettesítették, amit Ilona asszony rakott ki a Villannyal fűtenek, a szenesautó sem megy ki hozzájuk. maga gyűjtötte kövekkel. Látszik, szeretik a régiségeket meg a virágot. A ház lakályos, kényelmes, szinte sugárzik belőle, hogy szeretnek itt élni. Nemcsak a nagyszülők, a kis Bianka is, igaz a sáros úton nem biciklizhet, az ő kerékpárja egyelőre a padláson várja a szebb időket. , Amikor megvettük a házat, tudtuk, hová jövünk. Bár a polgármester már akkor azt mondta, hogy az út „készülőben" van, de azóta sem bír elkészülni. Pedig úgy tudom, hogy az útjavítására már két ízben is kapott pénzt" állítja Rudy Ilona, aki most már jobban aggódik, hiszen nem szeretné, ha télvíz idején a kislány azért nem mehetne iskolába, mert az út teljesen járhatatlanná válik. „Ha a tél beálltáig nem találnak megoldást, komolyan mondom: beköltözők a községi hivatal épületébe" - keseredik neki Ilona asszony. Fehér Miklós, a csaknem 1500 lakosú Ekei polgármestere jól ismeri Rudyék gondját, velük érez, de amint szavaiból kiderült: segíteni nem tud. „A falu költségvetése évente hatmillió korona. Az említett útszakasz aszfaltozása körülbelül hárommillióba kerülne. Nem igaz, hogy mi korábban erre a célra pénzt kaptunk. Útépítésre senki sem adott egy fillért sem. A közelmúltban fejeztük be a szeméttelep építését, a gázművesítést, folyamatban van a központi vízvezeték szerelése. Ezek mind olyan beruházások, melyek több családot érintenek. Ott viszont csak Rudyék laknak, ennek ellenére már én is többször szorgalmaztam az út megépítését. Annál is inkább, mert az kivezetne a Pozsonyt Komárommal összekötő főútra, így Ekei és Komárom között a távolság az eddigi 22 helyett körülbelül 18-19 kilométerre zsugorodna" - magyarázza a polgármester. Másrészt ha ez az út elkészülne, odalenne Rudyék nyugalma a forgalom miatt. ,A szövetkezet utódjával megegyeztem abban, hogy a gödröket betemeti. Az út elején pedig kirakunk egy táblát, hogy oda behajtani csak a községi hivatal engedélyével lehet. Ugyanis az az út alapjaiban nem olyan rossz, tehát ha nem fognak behajtani teherautókkal, traktorokkal, amelyek feltörik a burkolatot, akkor szerintem télen is lehet majd közlekedni" - teszi hozzá optimistán a polgármester. SVIDNÍK Kiskapacitású autóbuszok Az autóbusz-közlekedési vállalatok zöméhez hasonlóan a svidníkinek is elavult a gépparkja. A vállalat rossz gazdasági helyzete itt sem teszi lehetővé új buszok vásárlását, ezért vezetői úgy tervezik, hogy két - 13 ülő- és 7 állóhelyes - kiskapacitású autóbuszt is fognak üzemeltetni, amelyek a városi forgalomból kiöregedett gépjárműveket pótolják, (kat) TORNA Póruljárt szemfülesek Nemrégiben vadkender-szüretelésen kapott a rendőrség két kassai lakost. A huszonhárom, illetve huszonnégy éves fiatalemberek Torna község határában „aratták" a termést, és a tettenérés pillanatában 1634 grammnyi vadkender volt náluk. Azzal védekeztek, hogy nem ők ültették a vadkendert, csupán felfedezték a beültetett területet, és úgy döntöttek, kihasználják az alkalmat. Szemfülességükre valószínűleg ráfizetnek, mert kábítószer-alapanyag előállításával és birtoklásával vádolják őket. (juk) VINNA Zemplén a nők szemével Női alkotótábor nyílt a hét közepén a Vinnai-tó melletti Odysea Panzióban. A tíznapos, Zemplén a nők szemével című találkozón lengyel, kárpátukrajnai, magyarországi és hazai festőművészek vesznek részt. Megtekintik Nagymihály és környéke történelmi és kulturális nevezetességeit, illetve lakossági és diákfórumokon vesznek részt. Itt készült alkotásaik október elsejétől a nagymihályi Zempléni Múzeum kiállítótermében tekinthetők meg. (kat) Lopások futószalagon Az elmúlt napok bűneseteiről tájékoztatva Slavomír Kurie, a járási rendőrparancsnokság szóvivője elmondta, változatlanul a lopások állnak az első helyen. Az értékelt időszakban két Škoda személyautót és három márkás kerékpárt tulajdonítottak el ismeretlen tettesek. Malé Stracinyban, a Szlovák Földalap tulajdonát képező sertéstelepen az ólak vasszerkezetének egy részét vitték el, a Dolné Plachtice-i Agrodolina Rt. juhakoljából öt darab tenyészállatnak veszett nyoma. Mindenképpen üdítő volt hallani a sok lopásról szólő hír mellett, hogy az egyik autótolvajt sikerült elfogni, (dzsár) A csoltói magyar alapiskola latrinája. Legyen fagy vagy nyári kánikula, a tanítók és a gyerekek egyaránt az iskola kertjébe járnak, ha a szükség úgy hozza. Csoltón kívül a Rozsnyói járás két másik magyar iskolájában is hasonló illemhelyek vannak. (Kép és szövek: trik) A nyugdíjas közgazdász cseh nemzetiségű, a szlovákot anyanyelvi szinten, a magyart aránylag jól beszéli, és ő a Szlovák-Magyar Baráti Társaság társelnöke Jozef Slabálc állta a párkányi népszavazás költségeit BODZSAR GYULA Nem Párkányban született, de fél évszázada itt él. Cseh nemzetiségű, a szlovákot anyanyelvi szinten, a magyart aránylag jól beszéli. Három éve történt nyugdíjba vonulásáig közgazdasági mérnökként vezető beosztásokban dolgozott a környékbeli mezőgazdasági szövetkezetekben. Utoljára a bényiben, a Garam mente egyik legjobb gazdaságában. Jozef Slabákról, a párkányi Szlovák-Magyar Baráti Társaság társelnökéről van szó. Szabad idejének nagy részét a közügyeknek szenteli. Az SZMBT képviseletében már eddig is sokat fáradozott a Párkány és Esztergom közötti híd felújítása érdekében. „Joggal nevezhetjük Európa szégyenének, hogy a háborúban tönkretett hidat még mindig nem építették újjá. Elkeserítő, hogy a Dunát - a forrástól a torkolatig 96 híd szeli át, s a miénk az egyetlen, amely csak torzó maradt" - kesereg Jozef Slabák. Nem alaptalanul, hiszen a Társaság nevében az utóbbi években számos kérelmet, levelet küldött nemzetközi szervezeteknek, a szlovák és a magyar kormánynak. A vaskos bíd-dossziéból előkerül pl. annak a levélnek a másolata is, amelyet még Vladimír Mečiarnak és Horn Gyulának küldtek ez ügyben. Slabák úr lelkesen támogatta az áprilisi párkányi népszavazást. Azt kevesen tudják róla, hogy ő vállalta magára a referendum költségeit. „Engem is meghívtak a népszavazást megtárgyaló képviselő-testületi ülésre. Amikor az egyik SZNP-s városatya azzal érvelt, hogy ez feleslegesen kidobott pénz lesz, amit hasznosabb dologra is fordíthatna a város, felajánlottam, hogy állom a költségeket. Szavamat megtartottam, háromhavi nyugdíjamat átutaltattam a városi hivatal bankszámlájára." A beszélgetésünket figyelemmel kísérő feleség közbeveti, hogy fétje korábban a munkáját, most meg a közügyeket végzi szinte megszállottként, s arra biztatja, most már beszéljen arról is, hogy legújabban mire készül. „Jövőre lesz 80 éve, hogy 1919ben Szlovákia déli részén több helyen kegyetlen harcot vívtak egymással a csehszlovák legionáriusok és Kun Béla katonái. A mészárlásoktól sem mentes harcokban csaknem húszezer katona, illetve polgári személy vesztette életét - csehek, szlovákok és magyarok. Közülük húszan a párkányi régi temetőben aluszszák örök álmukat. A sírok nyugalmát 1939 és 1945 között sem zavarta meg senki. Azt hiszem, a közelgő kerek évforduló jó alkalom lehetne az itt élő magyarok és szlovákok, tehát mindannyiunk számára, hogy az elesett csehszlovák és magyar katonák sírjain ismét virág nyíljon, nevüket emlékmű örökítse meg. Az emlékmű bizonyítaná, hogy mi, Párkány mai polgárai az ő áldozatukat már más összefüggésben, a jövendő közös Európa humánus eszméinek szellemében értelmezzük. Egy olyan kor szellemében, amelyben értelmüket vesztik a határok, a Duna pedig nem elválasztja, hanem összeköti a két partján élő embereket" magyarázza meggyőződéssel Jozef Slabák. És egy irattartóból előhúzza az elesett katonák 54x60 centiméteres gránittáblára vésendő névsorát: Bred Petr, Ciliak Jozef, Dobai András... így, ábécé-sorrendben. A fejlesztést a vágbesztercei Klas cég finanszírozta. (TA SR-felvétel) Jozef Slabák a tizenkilencben elesetteknek állított régi emléktáblát szemléli a temetőben. (A szerző felvétele)