Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-23 / 219. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 23. A kandúr és a többiek VRABEC MÁRIA Egy hete még az a hír járta Nyitrán, hogy Mečiar szeptember 18-án itt tartja első szabadtéri kampánygyűlését. Mert­úgymond - ebben a városban annyi a rajongója, hogy nem is kell a közönséget „megszűrni". Két nappal előtte meg is jelentek a városban a plakátok: Vladimír Mečiar, a jogtudo­mányok doktora, zöldellő svájci repceföldek közepén tárja ölelésre a karját, és szende mosollyal invitálja találkozóra a híveit. Nem a miniszterelnök, a pártelnök, a félállamfő vagy a had­sereg főparancsnoka, hanem csak az ember, az egyes szá­mú mozgalom egyes számú képviselőjelöltje. Aki azért mégsem lehetett olyannyira biztos a nyitraiak tereket betöl­tő rajongásában, mert végül úgy döntött, mégis csak csalá­diasabb lesz a hangulat az Agrokomplex kiállítóközpont egyik pavilonjában. Legalábbis ezt mondták a szervezők, akiknek, azért meg kell hagynunk, van némi gyakorlatuk a hazai juhocskák zárt lege­lőkre való terelgetésében. (Lásd Pasienky) Jöttek is százával az élemedett korú szavazópolgárok; az aggastyánok bőszen integettek zászlócskáikkal, a honanyák pedig áhítattal rejtet­ték a retiküljükbe V. M. mosolygós fényképeit. Aztán tapsikol­tak és kórusban ismételték, amit a műsorvezető előimádko­zott nekik, mint például Mečiart nem adjuk!, Éljen az egyes!, Szlovákia, mindent bele! Kellő bemelegítés után jöttek a ze­nekarok meg a viccmesélők, és amikor a közönség már szinte a szívroham határán volt a feszült városakozástól - akkor kiderült,, hogy Mečiar nem jön, más halaszthatatlan dolga akadván. A több mint kétezer bálványimádó közül kb. százan hagyták el ekkor a termet, amire a szervezők szemmel látha­tóan nem voltak felkészülve. A hangos morgolódással kísért kivonulás felettéb kínos volt, mert közben sorjáztak befele az arénába a DSZM helyi celebritásai, élükön a másfajta fogadtatáshoz szokott Oľga Keltošovával. Főleg azok a szegény óvodások toporogtak ta­nácstalanul a padsorok szélén, akiket külön Vlado bácsi csok­ros-puszis versikés köszöntésére idomítottak be. Végül a mű­sorvezető úrrá lett a helyzeten, a csokrokat Olga néni kapta s végül is elhangzott minden, ami ilyenkor szokott. Ha nem is olyan eredeti és utánozhatatlan stílusban, mintha maga a fő­nök mondta volna. Akik maradtak, nemcsak megbocsátották Mečiar távolmara­dását, hanem meg is indokolták. Kifele menet fél füllel elcsíp­tem, amint az egyik idős hölgy kacéran odaszólt a másiknak: „Holnap jön a Claudia Cardinale, biztos arra készül". A másik megértő cinkossággal nyugtázta: „Hiába no, nagy kandúr ez a mi Vladonk". Olyannyira, hogy még az egerek is imádják ­gondoltam, de hangosan nem mertem kimondani, mert a matrónáknál esernyő is volt. fcjšÉ^hWÉixM .í '•>'•• ,,, A.' ». WXSSSÍKWÍS ÖSÍg Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán-gazdaság- (5238310), Juhász László-kultúra- (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Kurta mese KMOTRIK PÉTER Volt egy ország, amelyiknek a neve „sz"-re kezdődött ­érthető okokból. Az ország egyik csücskében a kormány­zó politikai mozgalom járási szervezetének elnöke egyben a járási munkaügyi hivatal vezetője is volt - érthető okokból. Ebben a járásban a községek polgármesterei levelet kap­tak a parlamenti választások előtt a mozgalom járási elnö­kétől, aki az irományban a községek választóinak száma / és egyéb választási tudniva­lók felől érdeklődött. A levél­ben nem volt semmi különös - a mozgalom fejléces papír­jára írták, a végére odagépel­ték a járási főmufti nevét és TALLÓZÓ PRAVDA A lap beszélgetést közöl Bronis­law Geremek lengyel külügymi­niszterrel, az EBESZ soros elnö­kével. A szlovák-lengyel kapcso­latokról nyilatkozva a lengyel külügyminiszter rámutatott: a két országnak szüksége van egy­másra. Az együttműködés felté­tele viszont az, hogy „mindkét állam alapelvei megegyezzenek a jog és a demokrácia értelmezé­sével kapcsolatban. Mi ezt kíván­juk Szlovákiának, de ezt is vár­juk el tőle"- figyelmeztetett Ge­remek, hozzátéve, hogy Len­gyelország szeretné, ha Szlová­kiának elegendő akarata és esé­lye lenne a NATO-tagság eléré­séhez, valamint az EU-integ­rációhoz. Az EBESZ megfigyelői­nek szlovákiai tevékenységéről szólva Geremek aláhúzta: nem­csak a választás lefolyását, ha­nem annak előkészítését és előz­ményeit is figyelemmel kísérik. ként értelmezik és amelyek má­sodrendű állampolgárokká, sőt parazitákká kívánják lefokozni a szlovákiai magyarokat, romákat s a többi kisebbséget, akkor a sza­badság és a demokrácia ügye hosszú időre megpecsételődhet Szlovákiában. Az SZMÉF ezért teljes körű támo­gatásáról biztosítja a platformjai révén többszólamú magyar koa­líciót, s egyúttal felhívással for­dul mind a szlovákiai magyar­sághoz, mind az orzság vala­mennyi becsületes állampolgárá­hoz - legyen az bármilyen nem­zetiségű, felekezetű, jobb- vagy baloldali érzelmű -, hogy szava zatával a demokráciát, a jogálla­miságot, az alkotmányosság megőrzését, az ország tényleges kibontakozását támogassa! Jelképesen is, és élve szavazati jogunkkal is: urnába a múlttal! A Szlovákiai Magyar Értelmi­ségi Fórum szóvivői testülete nevében: Miklósi Péter, ügyvivő Választások előtt áll az or­szág, és ha ez a vokscsata szabad s demokratikus lesz, akkor minden bi­zonnyal más összetételű parlamentet, ennek nyo­mán más összetételű kor­mányt is eredményez majd. DOKUMENTUM Szlovákia jövője szempontjából 1998. IX. 25-26-a sorsdöntő dá­tumnak ígérkezik, így duplán aggasztó, hogy még két-három nappal a szavazóhelyiségek megnyitása előtt is ördögi el­lentmondás közepette élünk. Egyfelől az ország alapvető ér­deke, hogy a küszöbönálló vá­lasztások legitimitása mind jogi, mind politikai szempontból ne legyen kétségbe vonbató, és er­re az erkölcsi tőkére alapozva megalakuljon majd a demokra­tikus erők parlamenti többségé­re támaszkodó koalíciós kor­mány - benne méltó képviselet­tel a Magyar Koalíció Pártja is. Másfelől viszont indokolt a gya­núja annak, hogy a hatalmat 1994 ősze óta gyakorló kurzus minden eszközzel, akár a vá­lasztások manipulációjával is megkísérelheti megakadályoz­ni, hogy a mai ellenzéknek kell­jen átadnia a helyét. Nem titok, hogy a demokráciát diktokráciá­vá silányító machinációk hátte­rében a jelen kormányzat és an­nak élén a miniszterelnök: Vla­dimír Mečiar áll, aki több ízben elhíresztelte önmagáról, hogy ő bizony Európa legüldözöttebb politikusa - holott a valóságban „csak" az européerséggel áll ha­dilábon. Ezért is szövetkezik az erősen nacionalista erőkkel. De hiába voltak az elmúlt négy év magyarfaló, provokatív kor­mányzati megnyilvánulásai, a szlovákiai magyarok helyzetük romlását fegyelemmel és méltó­sággal viselték el. És meddőnek bizonyult a hatalom arra irányu­ló igyekezete is, hogy úgymond a saját magyarjai révén megvásá­rolja szavazatainkat. E gerinces kiállás azért fontos, mert az MKP a demokratikus érzelmű szlovák közvélemény szemében is tekin­télynek örvend. Annak, hiszen egy olyan politikai formációról van szó, amelynek korábbi párt­jai '89 novemberétől '98 júniusá­ig, tehát az egyesülésük napjáig rendre a demokrácia, a jogálla­miság, a működő piacgazdaság és az euroatlanti integráció mel­lett törtek lándzsát. Es bár Szlo­vákia közéleti és társadalmi gondjai, kisebbségként bennün­ket, sajnos, kétszeresen sújtanak, az előttünk álló választások kap­csán látnunk kell, hogy itt és most nemcsak az ún. magyar kérdés forog közszájon, hanem a kérdések kérdése: Szlovákiában demokrácia és jogállam, vagy új­fent állampárti demokratúra és pusztán jogálom lesz-e? Ez a tét, hiszen ha a választásokat követő­en újra azok a politikai erők foly­tathatják országlásukat, amelyek a demokráciát a többség terrorja­Mi minden történhet az emberfiával, ha frissen fejt, habos tehéntejre támad gusztusa... Milyen nemzetiségű lehet az isten? TÓTH MIHÁLY Évtizede már, hogy naponta megfordulok Z. szomszédomék­nál. Ami azzal vette kezdetét, hogy Zelenkáék fajtiszta fejőste­henet vásároltak. Még mélyen bent a szocializmusban. Moco­rogni kezdett bennem a frissen fejt habos tej iránti nosztalgia, és ezt tudomására is hoztam szom­szédomnak. Néhány heti fontol­gatás után így szólt hozzám: Tóth úr, maga rendes embernek látszik, holnaptól kezdve... így történt, hogy Zelenka szom­széddal naponta van szerencsém találkozhatni. Megbeszéljük az élet fontos dolgait: érdemes-e manapság pénzt ölni egy hasz­nált traktorba, kifizetődik-e lo­vat tartani, hány hektár földdel lenne érdemes gazdálkodni, hogy egy család megéljen belőle. És így tovább. Egyszóval szom­szédom kellemes ember, kelle­mes dolog vele elbeszélgetni. Csak néhány napja történt, hogy így szólt hozzám a felesége: - Ahhoz pedig mit szól, szom­széd úr, hogy Gútoron csak ma­gyarul miséz a plébános? Meghökkentem. Ugyanis ez az a kérdés, amely engem eddig a legkevésbé foglalkoztatott. Az igazat megvallva, nem kopta­tom a templom küszöbét. Még őszintébben szólva: elvetemült ateista vagyok. Ami se nem di­csőség, se nem szégyellni való tény. Egyszerűen: ez van. Zelenkáné szomszédasszony é­lénk színekkel ecsetelve elmond­ta, mekkora erőfeszítésébe kerül, ha vasárnaponként széllel szem­be kell hazabicikliznie a somotjai szlovák mise után. Persze más megoldás is van; mise előtt kere­kezik széllel szembe. Ebben az esetben Szemetre kell mennie. - Nem is tudom, milyen jogon pa­naszkodnak a gútori magyarok, hogy elnyomják őket a szlovákok. Hiszen minden vasárnap magya­rul miséz nekik a plébános! így Zelenkáné, a szomszédasz­szonyom. Elhatároztam, fáradságot nem kímélve tiszteletemet teszem az illetékes püspökségen, és ha kell, akár Nyitrára is elmegyek, hogy megkérjem az ország első­számú egyházi méltóságát: ve­zényeljen Gútorra aranyszájú plébánost, aki szomszédasszo­nyom anyanyelvén hirdetné az igét. Szomszédasszonyomat pe­dig megkérem, próbálja meg a közeli községben lakó Bajaník úrnál, a Matica slovenská fő­tisztviselőjénél kieszközölni, hasson oda, hogy ismét legyen magyar iskola Gútoron. Közben egyfolytában e kérdés foglalkoztat: vajon milyen nem­zetiségű az isten? OLVASÓI LEVELEK Röpködnek a sült galambok A magát még mindig közszolgá­latinak nevező Szlovák Televízi­óban az esélyegyenlőség - amit, ugye, törvények is garantálnak - megteremtése helyett leple­zetlenül folyik a jelenlegi ellen­zék és vezetőinek lejáratása. A Szlovák Televízióban működő újkori manipulátorok jól megta­nulták a leckét, illetve ezt a mesterséget régi tanítómestere­iktől. Mert a régi rendszerben is működött olyan intézmény, amely a tömegek agymosásával foglalkozott. Ezek a mostaniak azonban még néhai tanítómes­tereiken is igyekeznek túltenni. Az országban uralkodó siralmas állapotokat olyan színben tün­tetik fel, mintba itt tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne. Igaz, a képernyő színes, így egy kis manipulációval csak úgy röp­ködnek a sült galambok. A ve­zér már négy éwel ezelőtt meg­mondta, hogy itt rövidesen svájci viszonyok fognak ural­kodni. Ha a valóságban nem is, a tévé képernyőjén, mese for­májában, biztosan. Németh Géza Alistál Lakossági fórum Lakossági fórumot tartott a mi­nap a Magyar Koalíció Pártjának vágíuzesi szervezete, amelyen bemutatkoztak a párt parlamenti képviselőjelöltjei, Duray Miklós, dr. Szabó Olga és Mihajlovic:s Jó­zsef. A hallgatóság soraiból hiá­nyoltam a fiatalságot, mert őket is kellene, hogy érdekelje a sor­suk, jövőjük. Remélem, a válasz­tásokra mindnyájan elmegyünk, és remélhetőleg nem lesznek köztünk olyanok, akik úgy véle­kednek, hogy „nem megyünk szavazni, mert úgyis az lesz, amit ők akarnak". S közben nem ve­szik észre: bizony az lesz, ha nem megyünk el! Most fordíthatunk sorsunkon, nem hagyhatjuk ld ezt a lehetőséget. Olyan képvise­lőkre kell szavaznunk, akik való­ban képviselnek bennünket és védik érdekeinket. Ruhás Teréz Vágfüzes A Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum felhívása minden demokratikusan gondolkodó polgárhoz Urnába a múlttal! Két legyet egy csapásra! (Agócs Ernő karikatúrája) CLOSSZA rányomták a mozgalmi pe­csétet is. A levél borítékján viszont, feladóként, csak a já­rási munkaügyi hivatal stemplije szerepelt - érthető okokból. A mozgalom így két legyet ütött egy csapásra: 1. az adó­fizetőkkel fizettették meg a párt postaköltségét, 2. még egyszer fitogtathatták erejü­ket a választások előtt - hadd tudják meg a polgármeste­rek, ki az úr a háznál! A pol­gármesterek mindezt el­mondták egy ellenzéki parla­menti képviselőnek, az el­mondta egy újságírónak, az újságíró meg nem tudott vele mást kezdeni - írt róla egy glosszát. Azért, mert a cím­zettek nem akarták nevüket adni a nyilatkozathoz - ért­hető okokból. A járási moz­galmi munkaügyi atyaúristen meg jót röhögött az egészen - érthető okokból. Itt a vége, fuss el innen...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom