Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-22 / 218. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 22. Leértékelt politika PÁKOZDI GERTRÚD Úgyszólván futószalagon érkeznek a tekintélyes nemzetközi adósságminősítő intézetektől a rosszabbnál rosszabb hírek. A múlt héten a Standard and Poor's arról tájékoztatta a reménybeli befektetőket, hogy Szlovákia rossz adóssá vált. Tehát: jobb lesz, ha egyelőre távol tartják magukat ettől az országtól. Két legnagyobb pénzintézetünket, az Általános Hitelbankot és a Szlovák Takarékpénztárt is elmarasztalták. Az említett bankokról az ugyancsak amerikai Moody's Investors Service mondta ki a semmi jóval sem kecsegtető ítéletet. Indoklása szerint csökkenő nyereséggel működnek, még mindig nagy a kockázatos, úgyszólván behajthatatlan kinnlevőségeik aránya, és nem utolsósorban elmarasztalóan szólt a bankok nemzetközi megítélését is meghatározó bizonytalan belpolitikai környezetről. Csak egy valami megnyugtató: a pénzintézetek betétállományára vonatkozó korábbi, pozitív értékelésén nem változtatott az adósminősítő cég, így legalább a betétesek nyugodtan alhatnak. Ha azonban az ország küátásai szempontjából értékeljük a „leértékeléseket", nyüvánvalóvá válik, hogy a külföldi hitelekből élő Szlovákia csak nagyon nehezen tarthatja magát a felszínen. Különösen akkor, ha már nem lesz, aki hitelezzen az országnak, nem lesz, aki megvásárolja a nemzetközi pénzpiacon felkínált kötvényeit. Bizonytalanná vált környezetbe nem szívesen helyezik el pénzüket a befektetők, akkor sem, hajói kamatozik.*Bizalmatlanságuk érthető, különösen akkor, ha az oroszországi válságot is számításba vesszük velünk szembeni magatartásuk alakulásába. Márpedig ez a szempont sem mellőzhető, hiszen a jelenlegi garnitúra nemegyszer adta tanújelét az orosz gazdasághoz való „vonzódásának". A választások után bizonyára sok mindent világosabban látnak azok a hazai gazdaságelemzők is, akik most mindig oda lyukadnak ki: a még pár napig hatalmon levő kormánygarnitúra csak annyit tett, hogy az ország gazdaságilag valahogy kibíija a választásokig. Elhanyagolta az oly szükséges szerkezetváltást, nem tette meg a lakosság széles rétegei számára átmenetileg fájó, de elengedhetetlen lépéseket. Csak egyben bízhatunk: a választások eredményeként politikailag megbízhatóvá válik az ország, és a külföldi befektetők nem torpannak meg határánál. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (S238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidő H. Zoltán-gazdaság- (5238310), Juhász László-kultúra- (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkcsztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Palóc, Katedra DUSZA ISTVÁN Semmi új nem született, csupánjátszani támadt kedvem, s a címben egymás mellé soroltam két, komoly szellemiséget képviselő társaságot. Az elmúlt hét végét a Palóc Társaság és a Katedra Társaság avatta kinek-kinek ünnepivé. Az egyik Losoncon és Alsósztregován, a másik Dunaszerdahelyen próbálta meg a mindenséggel mérni a szlovákiai magyarságot. Bár a földrajzi távolság a Madách Napok és a Katedra Napok között elég nagy volt, az időbeli egybeeséseken túl az oktatásunkat is érintő dolgok közvetve egymáshoz kapcsolták a két helyszín történéseit. Ha a Madách Imre életéről és műveiről meghirdetett országos vetélkedőre csupán két hazai magyar középiskola - a rimaszombati és a füleki gimnázium -jelentkezett, mégha a három magyarországi csapat előtt megnyerték is a vetélkedőt, igazából nyugtalaníthatná a Katedra Napok résztvevőit. Mint ahogy az sem lehet mellékes Hodossy Gyulának, a Katedra Napok főszervezőjének - s nem is mellesleg a Szlovákiai Magyar írók Társa- Tüzet szüntess! Ütött a kampánycsend utolsó órája. Ideje ledobni a médiabombát! (Agócs Ernő rajza) Az elmúlt négy év szlovák külpolitikája: sikertelenségek sorozata, teljes csőd A dilettantizmus útja A szlovák külpolitika újabb sikertelen időszakot zár. A harmadik Mečiarkabinet külügyi programja négy fő célt fogalmazott meg. Egyik sem teljesült, sőt néhány kérdésben rosszabb a helyzet, mint 1994-ben volt. MOLNÁR NORBERT Elsőrendű célként a nyugati integrációtjelölte meg a program. Négy éve a visegrádi négyek jóformán egy rajtvonalról indultak a NATO és az EU felé. 1998-ban Lengyelország, Magyarország és Csehország a tagság legesélyesebbjei, Szlovákiát pedig már a második csoportban is csak elvétve említik. A kormány mindent megtett azért, hogy programja ne teljesüljön. Csak Szlovákia nem felelt meg az EU és a NATO politikai feltételeinek. Olyan országok érték utol Pozsonyt, mint Románia vagy Bulgária. Vladimír Mečiar ezek után cinikusan kijelenti: a kormány elérte a kitűzött célokat, hiszen Brüsszel nem mondott le Szlovákiáról, folytatódhat a sikeres integrálódás. Jozef Šesták külügyi államtitkár pedig azt állítja: a következő kabinet nagyszerű rajtpozícióban lesz, hiszen a jelenlegi mindent előkészített az EU- és NATO-tagságra. A Nyugat közben az ellenzékre vár, az kellőképpen felkészült-e a választásokra, hogy megkezdődhessen a tényleges felzárkózás. Ennek egyik legeklatánsabb példája Otto Lamsdorf. A német szabaddemokraták vezére bírálta Claudia Schiffer topmodellt, mert Mečiar mellett kampányolt, márpedig a diplomáciában nem szokás beleszólni a korteshadjáratokba. Talán csak az SZNP teljesítette programját - eltekintve attól, hogy a kabinet külpolitikai célkitűzései nem egyeztek a kormánypártéval hiszen Slotáék nem akarják sem a NATO-t, sem az EU-t. Pozsony a Keletet választotta. Az utóbbi négy évben újra Moszkva lett a mérvadó. A kabinet függővé tette az energiszektort a keleti medvétől, miniszterei többször látogattak a volt Szovjetunióba, mint Nyugat-Európába. Nem sikerült elérni az OECD-tagságot sem. Hiába választották el Szlovákiát - olykor - csak milliméterek a világ legfejlettebb országainak társaságától, a végeredmény egyszer sem volt kedvező. A kormánypártok szónokai a makroökonómiai mutatókat hozzák fel az utóbbi négy év pozitívumaként, ám ez sem hatotta meg az OECD-t. Valószínűleg azért, mert a mutatók sem pontosan tükrözik a valóságot. Nem beA külügyminisztereket fogyasztották és emésztették. szélve arról, hogy az OECD sem hajlandó olyan országot befogadni, amely nem teljesíti a nemzetközi szerződéseket, nem tartja meg ígéreteit. Szlovákia szomszédpolitikája elérte a mélypontot. Magyarországgal, Csehországgal és Áusztriával kialakított viszonya iszonynyá vált, Lengyelország és Ukrajna az érdektelen kategóriába került. A kormányprogram e része is csak illúzió maradt, s ez nem a szomszédokon múlott. Vladimír Mečiar kormányai mindig a külügyminisztereket fogyasztották és emésztették a legkönnyebben, így volt ez a legutolsó országlás idején is. Először az átütő erővel nem rendelkező Juraj Schenk próbálta Mečiar külföldi útjait egyengetni, mindhiába. A miniszterelnök korábbi tanácsadóját egy karrierdiplomata, Pavol Hamžík németországi nagykövet - valószínűleg nem tudva, mihez adja nevét - váltotta fel, ám neki sem sikerült elintéznie az óhajtott Mečiar-Kohl találkozót. Hamžíkból, mint több elódjészéből, Mečiar ellenzéki politikust csinált. A négy év harmadik s egyben utolsó külügyminisztere, a minden hájjal megkent miniszterelnök eddigi legtehetségtelenebb választottja, Zdenka Kramplová lett. A kormányhivatal korábbi vezetője diplomáciai analfabéta módjára viselkedett, maradását minden bizonnyal csak annak köszönhette, hogy dörzsölt, Moszkvában tapasztalt szóvivőt választott Milan Tokár személyében. Ám a szóvivő sem váltotta meg a tárcát. Ehelyett bekerült a DSZM kiszolgált katonái közé, akik nagykövetségeken próbálják majd elfelejteni, mit tettek az országgal. Keltošová, Belohorská, Kramplová, Garajová, Šesták Tamóczy és a többiek nagyköveti tisztet nyertek esetenként diplomáciai szolgálatba száműzettek. A nagykövetek tömeges visszahívása pedig csak pontot tett a végtelenül leromlott nemzetközi renomé végére. Egyet azonban meg kell jegyezni: azt, ami Szlovákiában zajlott négy éven át, Madelaine Albright sem tudta volna eladni külföldön. Az ország megítélése ugyanis a belpolitika függvénye. A diplomácia csak árnyalatnyit javíthat a kialakult képen, valójában menedzseri szerepe van. Szlovákia sem menedzserekben nem bővelkedik sem rátermett, nyugatorientált politikusokban. Ajelenlegi ellenzéknek, ha sikerül megnyernie a választást, lesz négy éve, hogy ezt megcáfolja. Ha nem, tovább haladunk a dilettantizmus megkezdett útján. PRAVDA A jelenlegi kormánygarnitúra a privatizáció olyan modelljét választotta, amelynek alkalmazásával egy szűk réteg óriási vagyonra tett szert. Az alacsony árakat azzal indokolta, hogy a vállalatokról szlovák tulajdonosok gondoskodnak majd, és az adókból folyik be a pénz az államkasszába. A valóság azonban más. Az állami költségvetés deficitje már most jelentősen meghaladja az egész évre tervezettnek a kétszeresét. Több magánosított vállalatnak ugyanis nem akaródzik adót fizetnie. Ez alól nem kivétel a Kelet-szlovákiai Vasmű Holding sem, amelyet - Alexander Rezes szavaival élve - a „legerősebb és legsikeresebb csoport" tartja kézben. A lap szerint a vállalat nem egyenesen a valódi megrendelőnek adja el termékeit, hanem előbb egy közvetítőnek. Az árkülönbség aztán az ügynevezett adóparadicsomokban tűnik el. Olyan országokban, ahol nem kell magas adót fizetni, és biztosított a tulajdonos anonimitása - például a Holland-Antillákon. A vasmű március 19-én szerződést írt alá 915 tonna termék eladásáról a hollandiai VSŽ Steel Tradinggel, s ugyanazon a napon, ugyanarról az áruról kötött egy másik szerződést a VSŽ Steel Trading a valódi megrendelővel, a Gratzer Graz osztrák társasággal. Alapvető eltérés volt az árban, s végül is valahol eltűnt az a 45 750 márka (megközelítőleg egymillió korona), amely valójában a VSŽ Steel Trading nyeresége. A cégről kiderült, hogy nincs egyetlen alkalmazottja sem. Az ilyen üzletek két célból köttetnek: egyrészt, hogy kevesebb adót kelljen fizetni, másrészt, hogy kirabolhassák a kassai vasmű többi részvényesét. A vállalat hasonló tranzakcióit a pénzügyi hatóságoknak kellene leleplezniük. NOVÝ ČAS „Mečiar esetében az ember sohasem lehet biztos semmiben, de mindenre felkészülünk. Ha a kormány valóban meghiúsítaná a választásokat, akkor arra csattanós választ kap" - mondta Ján Čarnogurský a vele készült interjúban. A KDM elnöke szerint a „csattanós válasz" az lenne, ha a demokratikusan gondolkodó polgárok s belőlük van több - a terekre vonulnának. Nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a DSZM államcsínyhez folyamodik, ebben az esetben azonban nem kerülné el a büntetést, amely ezért jár. A kereszténydemokrata politikus úgy véli, hogy a hadsereg egészében véve nem használható ki ilyen célokra, de valószínűleg vannak a fegyveres erőknél olyan egyének, akik mindenre kaphatók. „Nekik azonban ez nagyon kockázatos lenne, mert a hadbíróságok szigorúbbak, mint a polgáriak" - állapította meg Ján Čarnogurský. OLVASÓI LEVELEK Választások előtt Egységben az erő, mi tudjuk régóta, / De egy bizonyos ÚR ezt még nem tanulta? / Vagy tán más malmára hajtja ő a vizet? / Erre kisebbségünk, sajnos, jól ráfizet! / Széjjelforgácsolja csöppnyi kis erőnket, / Gyengítve a parlamenti esélyeket! /II szép pontban ígérgetnek fűt s fát, / De mi ennek sajnos, nem látjuk hasznát. / A Megoldás Kulcsa itt van a kezünkben / Éljünk vele bátran, hittel és reménnyel! / Legyünk hű magyarok mindig és mindenütt, / S hogy egységben az erő, ezt el ne feledjük! Tisztelettel: Hegyi Mária Kész átverés! Lakásvásárlásra akartunk kölcsönt felvenni, de sehol nem kaptunk, azzal a kifogással, hogy kevés a keresetünk. És akkor megtörtént a „csoda". Megtudtuk, hogy aki kölcsönt szeretne, bármennyit bármire, az jelenjen meg egy találkozón. Az Euro-Cassa Kft. képviselője elmondta, hogy nem kérnek fizetéskimutatást és más papírokat. De nem mondta el a teljes igazságot, így kaptunk az alkalmon. Befizettük a kölcsönre kiszabott kezelési költséget, 9540 koronát. Erről elmondta, hogy ha kilépünk vagy nem tudjuk fizetni a részleteket, nem kapjuk vissza. A szerződés mellé kaptunk egy, ún. részvételi szabályokat tartalmazó papírt, amelyet szintén alá kellett írnunk Amikor megkérdeztem, mit tartalmaz, azt felelte, csak azt, amit már elmondott. Belenyugodtam, és otthon nem olvastam el rögtön a papírt. Megjött a meghívó az első közgyűlésre, és vele a 4397 koronáról szóló csekk is. Ezt be is fizettem. Ez így ment 5 hónapig. Közben hallottam egy másik, előnyösebb lehetőségről. Bementem az Euro-Cassa irodájába; ott közölték hogy keresnünk kell magunk helyett valakit, mert ha ők teszik meg, a havi összegből is levonnak. így csak 3125 koronát kapunk vissza. Ezt az elején persze senki nem mondta. Ázt ajánlom mindenkinek, aki még nem vágott bele, hogy jól gondolja meg, mert ami könnyen megy, az nem mindig jó. Nagy Gabriella Pozsony JEGYZET sága ügyvezető elnökének -, hogy a Madách-díjasok Losoncra meghirdetett találkozóján egyetlen író vett részt. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy az örvendetesen szaporodó és áldásos munkát végző társaságok nem tudják megtalálni azt a közös nevezőt, vagy ha már az nem megy, akkor a legkisebb közös többszöröst, amelynek mentén segíthetnék egymást. Akár oda-vissza alapon is. Sokszor mondogatjuk: ellehetetlenült a felvidéki magyarság helyzete, nyelve és kultúrája veszélyben van. De nem lehet nagyobb veszély annál, mint amikor egymással nem tudunk szót érteni olyan dolgokban, amelyek kölcsönösen erősíthetnének bennünket. Mindamellett, hogy a Csemadok már nem egyeden és kizárólagos erjesztője kulturális és szellemi életünknek, a magasabb szintű, sokrétű munka már megkívánná az időnkénti koordinációt. Mivel a kulturális,művészeti, regionális és egyházi társaságok igencsak aktívak, hasznos lenne olyan kulturális fórum létrehozása, ahol a terveket, a szándékokat megvitatva segítséget is kaphatnának egymástól. így talán az egyre inkább peremhelyzetbe szoruló és szórványba kényszerülő vidékek magyarjait is támogathatná a tömbök magyarsága. KOMMENTÁR TALLÓZÓ