Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-17 / 214. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 17. KOMMENTÁR Éberen álmodni HOLOP ZSOLT Az ellenzéki tábor alig váija a pillanatot, amikor a tévéképer­nyőn megjelennek a választás eredményei és kiderül: Mečiar vesztett, vagy nyert ugyan, de nem tud kormányt alakítani. Fűti a várakozást a Markíza körül kialakult forradalmi hangulat, és alátámasztják a közvélemény-kutatások is: a kormánypártok harmincvalahány százalékot szereznek, az ellenzék viszont túl­szárnyalja az ötvenet. Már csak a manipulálási kísérletekre kell figyelni, és minden rendben lesz. Babarózsaszín álom. Mečiar egész biztosan a legtöbb szavazatot kapja, tehát meg­előzi az SZDK-t. Ha manipulációs terveket forgat a fejében, nem kell nagyot markolnia. Kiröhögné a világ, ha 50-60 száza­lékot hozna ki magának, az is elég, ha egyetlen szavazattal kap többet az SZDK-nál. Ezután Ivan Gašparovič félállamfő őt, a másik félállamfőt bízza meg kormányalakítással. Mečiarnak legalább 30 napja lesz, hogy kormányba csalogasson bárkit, Gašparovičnak ennyi idő alatt kell összehívnia az új parlamen­tet, amely új házelnököt választ. Választási fogadalmak ide vagy oda, nem tudjuk, mi mindennel tudna polgárilag egyetér­teni Schuster pártja, hogy a kormányba áhítozó baloldalnak legalább egy része akar-e balról előzni. Mečiar harminc napig csinálhatja a színfalak mögött azt, amihez a legjobban ért, az ígérgetést és hazudozást. Túl sok dolog összpontosul a kezében ahhoz, hogy ne tudjon valamit kicsikami. Gazdasági lobby, tit­kosszolgálat, belügy - és félállamfőként ő a hadsereg főpa­rancsnoka is. És akkor mi van, ha Gašparovič nem hívja össze a törvény által megszabott időben az új törvényhozást? „Ezt már nem merik megtenni" - mondtuk az elmúlt négy év alatt szám­talanszor. Nem lehet kizárni, hogy Mečiar akár kisebbségi kor­mányt is alakít, és bizonytalanságba taszítja az országot. Kor­mányozni természetesen nem tud majd, de sikerülhet kierősza­kolnia az előrehozott választásokat. Akkor már az lesz a jelszó: kevesen szavaztatok rám, lám, kormányozhataüanná vált az ország. Minden a választások eredményén múlik, azonban félő, hogy ebbe nagyobb beleszólása lesz Mečiarnak, mint a válasz­tópolgárnak. Ez önmagában még nem baj, de tetten kell érni. Éberen kell rózsaszínűeket álmodnunk. itr V7ET JECiTZbl Ketyeg a bomba VRABEC MÁRIA Kiderült, mi az, ami a demok­rata polgárokat olyannyira felháborítja, hogy akár tűzbe (pontosabban: szakadó eső­be) is mennének miatta. Nem a kormány egyre átlátszóbb gaztettei, nem a privatizációs rablás, nem az elszegényedett iskolák, még csak nem is a ka­tasztrofális gyógyszerhiány vagy a fenyegetően növekvő munkanélküliség miatt. Nem, a szlovákiai átlagpolgár mind­ezt néma beletörődéssel tűri, legfeljebb a tévé előtt dohog. De amikor a kedvenc tévéjé­hez nyúlnak! Akkor felébred benne a civil kurázsi, és e­gyetlen hívó szóra az utcára vonul. Hogy miért nem tette ezt, amikor az orvosok, a gyógyszerészek, a színészek, az elbocsátott munkások ez­rei, uram bocsá': a magyar szülők hívták? A válasz egy­szerű és kézenfekvő: más az értékrendje. Ezért nem okoz neki gondot az sem, hogy a bonyolult vagyonjogi vitában Pavol Ruskónak is bőven akad vaj a fején. És ugyanezért nem ütközik meg azon sem, hogy a szlovák médiacsászár csak telefonon üzenget a be­osztottjainak is, meg a nézői­nek is. Személyesen akkor vonul be a televízió épületé­be, ha már kikaparták helyet­te a forró gesztenyét. Semmi sem mutatta meg jobban, mi a fontos Szlovákia népének, mint az eddigi választási kam­pány. Ennek során kiderült, nálunk a hatás, a fényűzés, a cirkusz az első és a legfonto­sabb. Amíg van kivel dalolni, van mire táncolni, addig azzal se törődünk, hogy esetleg nem lesz mit enni. Mond­hatjuk: a Markíza más eset, ez az egyetlen televízió, amely­ből nem csak azt tudtuk meg, amit a DSZM szeretne elhitet­ni velünk. Abban is van igaz­ság, hogy az egész akció idő­zítése sem lehet véletlen, hi­szen a médiaszerepéről a vá­lasztások előtt bizonyára hal­lottak már a Gamatexben is. De azért mégis jellemző erre az országra: polgárait és poli­tikusait sokkal nagyobb és mindannyiunkat érintő gon­dok és bajok is hidegen hagy­ták már. Most viszont meg­mozdult valami, ez tény, és jelenleg már sokkal fontosabb a végkifejlete, mint az indítta­tása. Mert könnyen lehet, hogy az eddig minden gaz­tettét a polgárok preferencia­emelő helyeslésével vagy re­zignált jóváhagyásával elkö­vető hatalom épp ezen a ba­nánhéjon fog elcsúszni. A mé­diabomba már ketyeg, csak az a kérdés, kinél fog robbanni. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László- kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk Bár csak mindig választási kampány volna! (Szalay Zoltán karikatúrája) Az igazgató azt állítja, biztosítani akarta az ápoltak állampolgári jogait Ismét a körlevélről Az alábbiakban közüljük a pelsőci elmegyógyintézet vezetőjének válaszát a la­punkban megjelent írásra. Az igazgató úr kérésének megfelelően a tartalmon nem változtattunk, csupán a közölhetőség érdekében végeztünk néhány apró ja­vítást. Tisztelt Kmotrik Úr! Csodálko­zással olvastam az Új Szóban 1998. szeptember 9-én megje­lent cikkét (Gyanús körlevél ­az ápoltak nevében címmel - a szerk.) rólam és az intézetünk­ről. Biztosíthatom önt és az önök olvasóit, hogy nem követ­tem el jogellenes cselekményt, nem sértettem törvényt, teljes mértékben a 80/1998 Zb. sz. törvény a választásokról és an­nak módosításai, ill. a Szlovák Köztársaság Egészségügyi Mi­nisztériumának 10/98 sz. ren­delete szellemében jártam el. Az intézet igazgatójaként fele­lősségteljesen megteremtettem minden, a törvényben előírt fel­tételt annak érdekében, hogy azok a polgárok - az ápoltak -, akik a választások napján inté­zetünkben lesznek, saját elhatá­rozásukból, ha ez akaratuk sze­rint történik, elvégezhessék a szavazás aktusát. Kötelessé­gemnek tartottam, hogy a bete­gek kérelme alapján, az egyes osztályok szociális nővéreinek közreműködésével, rajtam ke­resztül kérvényezzük az illeté­kes községi hivataloknál a vá­lasztói igazolványok kiadását. A választói igazolványokat az egyes politikai pártok regiszt­rált jelöltjeinek listájával egye­temben, aláírás ellenében, át­adtam azoknak a betegeknek, akik ezen igazolvány alapján le­adhatják szavazatukat, mozgó urnába, az 1 sz. körzeti válasz­tási bizottság előtt, a meghatá­rozott időpontban. Kérdem én, ebben az eljárásban mi a tör­vényellenes, és a fent említett szempontok alapján valóban o­lyan feltételeket teremtettem-e betegeinknek, amilyenek az in­tézet 100 éves fennállása alatt nem voltak meg ahhoz, hogy ezt az állampolgári jogukat ér­vényesíthessék? Tudom, nem kényszeríthetjük betegeinket arra, hogy az idő nyomása alatt szavazzanak a mozgó urnákba. Az ideális az lett volna, ha a község polgár­mestere, Ragyina János, kéré­sünknek megfelelően külön sza­vazókört hozott volna létre, így betegeink - az állampolgárok ­nyugodtan, önállóan, két nap folyamán, a saját maguk által megválasztott időpontban ad­hatták volna le szavazatukat. Ragyina úr obstruktív hozzáál­lása folytán ez nem történt így. Az ő hozzáállását - a lehető leg­optimálisabb feltételek megte­remtéséhez - kellene vizsgálni és megtudni, mi késztette őt ar­ra, hogy döntésével megakadá­lyozza betegeink folyamatos szavazásának lebonyolítását. Az az érvelés, hogy az intézet fenn­állásának 100 éve alatt soha nem volt külön szavazókör, be­tegeink számára sértő. Egyik be­tegünk kérésére kérvényeztük az ő választói igazolványának kiadását a pelsőci községi hiva­taltól, ez abban az időben tör­tént, amikor még nem tudtuk, hogy jogerősen megfosztották jogi cselekvőképességétől. Ez az információ csak 1998. szeptem­ber 9-én jutott el hozzánk. A községi hivatalokat a járásbíró­ságok tájékoztatják arról, hogy a bíróság mely állampolgárokat fosztotta meg jogi cselekvőké­pességüktől, s ennek alapján a községi hivatalok automatiku­san törlik ezen személyek nevét a választói jegyzékből. Ezért a községi hivatal természetesen nem küldhette el az említett ál­lampolgárnak a választói igazol­ványát. Nem felel meg a valóságnak, hogy találkozásunk előtt ön megkísérelte volna a velem való személyes kapcsolatfelvételt. Örülni fogok azonban, ha előze­tes egyeztetés után a jövőben lá­togatást tesz intézetünkben, ahol személyesen meggyőződ­het az alkalmazottak és a külön­böző nemzetiségű betegek együttéléséről. Nem fedi a való­ságot, hogy a DSZM pelsőci alapszervezetének elnöke va­gyok, és nem tudom, hol szerez­te ezt a téves információt, ha Ön nem tagja a DSZM pelsőci alap­szervezetének. Nem igaz az sem, hogy az intézet bármely al­kalmazottjának kötelezően be kellett lépnie a DSZM-be. A tisz­tességes és becsületes újságíró­nak nem szabad megtévesztenie az olvasóit ilyen érdekből konst­atált demagógiával. Őszintén bevallom, nem nagyon érdekel az ilyesmi, napi 15 órát dolgozom, aminek eredménye az intézetben elért sikerek. A rendelkezésemre álló informá­ciók alapján úgy tudom, alkal­mazottaink politikai összetétele megfelel a Szlovákia déli részén - beleértve Felső-Gömört is ­élők politikai összetételének. Ön azt írja: „a DSZM-funkcioná­rius kérésének több környékbeli községi hivatal eleget tett..." Helyesbítek: az igazgató kérésé­nek több környékbeli községi hi­vatal eleget tett. Az említettek­ből kitűnik, hogy ön az olvasóit nem csupán tájékoztatni kíván­ja, az ön szándéka az, hogy poli­tikailag befolyásolja őket a DSZM ellen. JUDr. Mikuláš Cmorík a Pelsőci Pszichiátriai Intézet igazgatója TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Brigita Schmögnerová, a DBP alelnöke nyilatkozik új könyvé­ről, melynek címe: A kormány­zás fekete könyve. Schmögne­rová: „A könyv azoknak íródott, akik felelősen akarnak a válasz­tásokon szavazni, akik tények­kel akarnak rendelkezni az el­múlt négy évről. Művem kizáró­lag tényeket és érveket tartal­maz, melyeket a sajtóban meg­jelent írásokból, hírekből, a kor­mányprogramból szemelvé­nyeztem. Erre azért is szükség van, mert a kabinet csak pozitív tetteit tárja a nyilvánosság elé. A könyvecske csupán 34 oldalas, tehát nem tartalmazza a jelenle­gi kormány valamennyi lépését. Az eltelt időszakról bővebben is lehetne írni, azonban nem akar­tam az olvasót fárasztani." PRAVDA A lapnak Fedor Flašík, a Donar reklámügynökség vezérigazga­tója nyilatkozik. Ez a cég tervez­te a DSZM választási kampá­nyának óriásplakátjait. „A kam­pány tervének alapgondolatát én ötlöttem ki, a DSZM csúcsve­zetőiből hatan, legfeljebb tízen megnézik a terveket, beleértve a főnököt is" - mondja Flašík. A főnökön Rezešt kell érteni? „Nem, hanem Mečiar urat, de Režeš is látta az elképzeléseket. Ügyfeleink módosító javaslata­it, döntéseit figyelembe vesz­szük. így esett a fényképész ki­választásánál is. Eredetileg két osztrák fotóst javasoltak, ám a miniszterelnök beleegyezett Huszár Tibor személyébe, így mellette döntöttünk." NÁRODNÁ OBRODA Az év első hét hónapjában a Tabak Kft. 400-500 millió szál ci­garettával kevesebbet adott el, mint tavaly ilyenkor. A cseh Tabak szlovák leányvállalata a visszaesést azzal indokolja, hogy a tavaly decemberben a dohány­termékeket sújtó megemelt adó­kat nem csökkentették elfogad­ható szintre, ezért egyre több csempészáru kerül forgalomba. Egyes adatok szerint Kelet-Szlo­vákiában az értékesített cigaret­ta 30 százaléka csempészáru. SME 1992 után a szlovák hadsereg éves költségvetése 350 millió dollár alá csökkent, az elmúlt három évben 420 millió dollár körül mozgott. Csehországban 1992-t követően 900 millió dol­lár volt a hadsereg éves költség­vetése. A szövetségi köztársa­ság szétverését követően a turócszentmártoni, a dubnicai és a detvai nehézgépgyárak el­vesztették piacuk kétharmadát, 1,4-1,5 milliárd dolláros piac helyett 400-500 milliós áll csak rendelkezésükre. Ha a hadiüze­mek dolgozói virágcsokrot a­karnak helyezni a szlovák hadi­ipar sírjára, akkor a csokrot Po­zsonyban, a Tomašíkova utcá­ban (DSZM-központ) és a zsol­nai polgármesteri hivatal előtt (az SZNP elnökének székhelye) helyezzék el. Nehogy más községi hivatalok alkalmazottai is törvénytelenül járjanak el Nem befolyásoltam, tájékoztattam Tisztelt Cmorík Úr! Mint emlí­tette, sajnos, helytelenül írtuk a nevét - mentségünkre szolgál­jon, a cikk megjelenése utáni na­pon beismertük tévedésünket egy helyreigazításban. Az ön által kifogásolt cikkel nem magamra, hanem az ön jogtalan cselekedetére kívántam felhívni az olvasók figyelmét. A községi hivatalok a törvény szerint csak a személyesen megjelent válasz­tópolgárnak adhatják ki a vá­lasztói igazolványát, vagy pedig akkor, ha a polgár levélben kéri - jegyző által hitelesített saját kezű aláírással ellátva -, hogy küldjék el neki az említett ok­mányt. Önnek joga volt arra, hogy felettese, az egészségügyi miniszter rendelete értelmében külön választói körzet kialakítá­sát vagy mozgó urnát kérjen in­tézete számára Pelsőc községtől a választások idejére. Ahhoz azonban már nern volt joga, hogy kikérje a községi hivata­loktól a t ön által vezetett intézet ápoltjainak választói igazolvá­nyát. Továbbá azért tartottam fontosnak ismertetni az ön eljá­rását lapunkban, nehogy más községi hivatalok alkalmazottai is törvénytelenül járjanak el, amikor illetéktelen személyek jogtalan módon kérik tőlük a polgárok választói igazolványát. Ezt önnek mint jogásznak tud­nia kellene. A cikk kapcsán Kö­teles László parlamenti képvise­lő társaságában kerestem önt fel kérdéseimmel. Aznap délelőtt is kerestem önt, egyedül, de az in­tézet portájánál tovább nem ju­tottam. Pelsőc polgármesteré­nek, Ragyina Jánosnak a dönté­sét nem vagyok hivatott elbírál­ni, neki törvény adta joga volt eldönteni, hogy engedélyezi-e külön körzet létrehozását az el­megyógyintézetben, vagy pedig mozgó urnát biztosít. Ezzel még a Rozsnyói Járási Választási Bi­zottság is egyetértett 1998 szeptember 9-ei ülésén. Kmotrik Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom