Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-16 / 213. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 16. KOMMENTÁR WSm Szerény statárium MOLNÁR NORBERT A Markíza Televízió körüli botrány oly bonyolulttá vált, hogy csak hetek, hónapok dönthetik el, ki a hableány, és ki a cápa az ügyben, s tiszta maradt-e egyáltalán valaki az utóbbi hóna­pok eseményei során. Pavol Rusko igazgató és néhány vezető beosztású munkatárs menesztése várható volt. Rusko már ko­rábban jelezte, hogy a Markíza többségi részvényeit különféle spekulációkkal megszerző Marián Kočner a választások előtt még egy nagy dobásra készül. Azonban az, hogy nemcsak az igazgatót és feleségét dobja ki, hanem szerkesztőket is, arra enged következtetni, hogy a választások előtt kilenc nappal komoly irányváltásra kerülhet sor az ellenzéket támogató mé­diumnál. Ivan Lexa, a titkosszolgálat igazgatója a múlt héten álszeré­nyen közölte a Szlovák Televízióban: a Markízához semmi köze a SZISZ-nek, ellenzéki érdekcsoportok küzdenek a tévé­ért. Szavait bizonyítandó azt a Marián Kočnert említette, aki ifj. Michal Kováč elrablásának ügyében kegyelmet kapott a köztársasági elnöktől. Csak azt nem említette, hogy Kočner zsarolható. A titkosszolgálat pedig a világon mindenhol egy­szerű módszerrel dolgozik: ha valaki nem akar bedolgozni, megzsarolják. Kočner szerepe a Markíza-ügyben valószínű nem más, mint a zavarkeltés. Tárgya a választó. A bábukat pedig ismét Mečiar és Lexa mozgatja. Az SZTV-ben közölt levél - amelyet állítólag a Markíza mun­katársai írtak az igazgató és más vezető beosztású személyek zsarnokoskodásáról - eléggé hihetetlennek tűnt. Színre lépett azonban Dušan Valko, akit korábban a pozsonyi központból Besztercebányára helyeztek. Valkót eddigi munkahelyeiről sorra eltanácsolták. Ellentéteket szított a munkatársak között, s különféle „besúgó akciókba" keveredett. A levél, amelyet a SZISZ szócsöve, az SZTV kapott - állítólag Valkótól -, titkos­szolgálati módszerekre utal. Ivan Lexa egy dolgot elfelejtett: Szlovákiának mártírokra van szüksége. Ruskóból hőst és áldozatot csinált, s a tömegek haj­lamosak afelé fordulni, akit bántanak. Tény azonban, Rusko is sáros. Egy kis vaj a fejen Szlovákiában viszont nem akadály. A Markíza elfoglalása statáriumot idéz, s az kiteijedhet akár más intézményekre is. A statárium pedig nem kedvez a vá­lasztásoknak. Karthágót így nem lehet elpusztítani. JEGYZET Ezt nem szabad! MALINÁK ISTVÁN Ebben a kampányban már semmi sem szent. Visszaél­nek a hatalommal, az átlag­polgár tájékozatlanságával, hiszékenységével. Visszaél­nek a legtermészetesebb em­beri érzésekkel. A kormányfőt már gyakrab­ban látni az állami televízió­ban, mint húszfajta mosópor reklámjait együttvéve az ösz­szes kereskedelmi csatornán. Imidzsgyártó kampányta­nácsadóinak nem lehet köny­nyű dolguk: mosolyát Claudia Schiffer oldalán macsósnak, a kis Belmondo mellettit janisnak, világfias­nak tervezték. De az ember úgy érezte: a farkast látja a Piroska-meséből. Két sztrádaavatás közé betervez­tek egy harmadik képet is ró­la, az egyszerűt, az emberit: V. M. megjelent Ján Kompuš roma vezetőnek a temetésén. Rögtön le szeretném szögez­ni: tisztelet az elhunyt emlé­kének, hitének, hogy népe, a romák érdekében tette a dol­gát. Őszintén együttérzek gyászukban az elhunyt hoz­zátartozóival, minden romá­val. A kormányfő mecenzéfi kitérője is lehetett volna szép, emberi gesztus. Ha nem éppen két kampányshow közé ékeli be. Ha belegondolunk, az utóbbi években hány nemzetközi hí­rű szlovák tudós, orvos, mű­vész hunyt el, akiknek a te­metésén nem vett részt, csak felmerül a gyanú: nem a „vé­letlenül" jelen levő tévéka­merák miatt ment el Mecenzéfre? Az a V. M., aki nem is olyan régen még a ro­ma asszonyok sterilizálásával csökkentette volna a roma népesség szaporulatát. Akit ezen a nyáron hidegen hagy­tak a kelet-szlovákiai árvíz­ben tragikusan elhunyt áldo­zatok - többnyire romák! Es csak három hét késéssel dug­ta oda az orrát, hogy kijelent­hesse: a szlovákok értékeket termelnek, a romák gyereket. Az a V. M., akinek a politiká­ja miatt a romák tömegesen elhagyják Szlovákiát! Valakiket megint nagyon be­csaptak, valakiknek a fájdal­mával megint visszaéltek. Ezt még kampányban sem szabad! Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ugy tűnik, hogy ebben a tanévben még több akadályt gördítenek az utunkba. (Agócs Ernő karikatúrája) Heti hírmondó: megtudtuk, hogy mi (nem) kell a jó szomszédsághoz? Telehíd tele gonddal Hazudnék, ha így utólag azt bizonygatnám: nem bi­zakodtam valamifajta ér­telmes párbeszéd kialaku­lásának lehetőségében a Duna Televízió múlt vasár­napi, Heti hírmondó című műsorában létesített Pozsony-Budapest­telehíddal kapcsolatosan. DUSZA ISTVÁN Igaz, akkor még nem tudtam, hogy a Demokratikus Szlovákiá­ért Mozgalomból Dušan Slobodník, a parlament külügyi bizottságának elnöke és Eva Garajová parlamenti képviselő vesz részt a beszélgetésben. Kö­zöttük, valamint Rudolf Chmel irodalomtörténész, Milan Ftáčnik, a Demokratikus Balol­dal Pártjának parlamenti képvi­selője, Bugár Béla, a Magyar Ko­alíció Pártja parlamenti képvise­lője, illetve Szarka László törté­nész és Kiss Gy. Csaba politoló­gus között aztán - sejtésem be­igazolódásaként - a párbeszéd­nek a jele sem alakult ki. Maga az a tény, hogy Csáky Zol­tán műsorvezető a tévéhíd első kilenc-tíz perce után a Mi kell a jó szomszédsághoz? cím sugall­ta témaköröktől igencsak mesz­sze elrugaszkodott, szinte lovat adott Dušan Slobodník és Eva Garajová alá. Ők ezután - nem törődve pozsonyi és budapesti beszélgetőpartnereik gondola­taival - előre elkészített jegyze­teikből, dokumentumanyagaik­ból vádjaikat olvasták fel. Hiába volt Csáky Zoltán türelme és ud­variassága, a beszélgetésnek megszűntek a demokratikus és toleráns arányai. Szerkesztői, műsorvezetői ügyetlenség? Aligha. Egy műsorvezető nem OLVASÓI LEVÉL Néhány sor Esztikének Engedd meg, hogy az idősebb jogán tegezzelek. Az olvasói le­velek közt bukkantam rá Har­coljunk a jogainkért című írá­sodra, amely kissé felkavart. Egyrészt nagy örömmel töltött el, hogy vannak hozzád hason­ló, józanul gondolkodó fiata­lok, akik komolyan veszik a ta­nulást, szeretnének minél több ismeretre szert tenni, de emel­lett ragaszkodkodnak gyökere­ikhez, anyanyelvükhöz, kultú­teheti fel a kezét, mintegy meg­adva magát. Még akkor sem, ha Csáky Zoltán és a budapesti stú­dióban ülők nem gondolhattak arra, hogy Slobodníkot és Garajovát a Szlovák Televízió műsoraiban eleve hozzászoktat­ták a kizárólagosság jogához, az ottani mindenkori műsorveze­tőknek a szlovák kormánypárt iránti lojalitásához. A Duna Te­levízióban hogyan is juthatott volna eszébe valakinek is, hogy akkora ormótlan udvariatlan­ságnak lesznek a nézők fül- és szemtanúi, mint amilyent a két DSZM-es képviselő elkövetett. Kétszer is tiltakozást jelentettek be a műsorvezető kérdései el­len, mondván: nem értik, mi en­nek a műsornak a célja? Nem vagyok sem DSZM-es kép­viselő, sem a mozgalom tagja, de még csak szimpatizánsa sem, ennek ellenére én se nagyon ér­tettem, milyen logika szerint te­szik fel Budapestről a kérdése­ket. De az én értetlenségem szakmai indítékú. A telehíd amolyan „Ugorjunk!"-os műsor­rá sikeredett, amelyben a mű­sorvezető elunva a határon in­neni és túli (mindenki döntse el maga, honnan nézi a tájat) ma­gyar szalma cséplését, az órára pillantva időnként úgy tett, mint ahogyan a Légy jó mind­haláligban a vak Pósalaki úr, aki Nyilas Misi felolvasását ezzel a közbeszólással siettette. Ezt a fajta, átgondolatlan szerkesz­tést sejtető műsorvezetői mód­szert használta ki a két szlovák kormánypárti képviselő, saját modortalanságát és a magya­rokkal szembeni előítéleteiket is bevetve. Csáky Zoltán és a műsor hátte­rét előkészítő csapat szerencsé­jére a Szlovák Televízió politi­kai tóksóiban megedzett Ru­rájukhoz. Egy mondatoddal azonban nem tudok egyetérte­ni: „Sajnos, egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a mai diáko­kat (szülőket) kevésbé érdekli, egy- vagy kétnyelvű bizonyít­ványt kapnak-e". Hidd el, ez azért nem így van. Nem ezt bi­zonyítják az iskolaigazgató-le­váltások, a pedagógusbér-meg­vonások, a petíciók, a tünteté­sek, Búcs és Bátorkeszi helytál­lása. Hidd el, a harcot nem ad­ták fel sem a pedagógusok, sem a szülők, csak keresik a módját a tiltakozásnak azzal az arro­gáns hatalommal szemben, amely fittyet hány az alkot­mánybíróság döntéseire, szem­dolf Chmel, Milan Ftáčnik és Bugár Béla tudta, hogyan kell Slobodník és Garajová sértege­tésekből felállított csapdáját ki­kerülni. Az sem volt mellékes, amikor Kiss Gy. Csaba a ma­gyar hibákról, tévedésekről is szólt, csakhát az előítéletektől fűtött szlovák kormánypárti képviselők oda se figyeltek. El­végre ez nem illet bele az álta­luk előre elkészített gondolat­menetbe. Élőben sugárzott műsorban megtörténhet bármi, még az is, hogy a résztvevők tiltakozást je­lentenek be az ellen a műsor el­len, amelynek résztvevőkként ők is alakítói lettek. Ugyanakkor a műsorvezető nem hagyhat észrevétlenül ekkora modorta­lanságokat, különösen akkor nem, ha a tiltakozó felek példát­lanul több műsoridőt oroznak el, mint a többiek. Pedig aligha voltam egyedül, akik szíveseb­ben hallgatták volna Rudolf Chmelt vagy Kiss Gy. Csabát, akik a szlovák-magyar kapcso­latokat a geopolitikai térség kontextusában a legjobban is­merő, azt elemezni és prognosz­tizálni is képes tudósok közé tar­toznak. Csáky Zoltán műsorvezetői mu­lasztását még az is tetézi, hogy a Heti hírmondóban a szlovákiai választási kampány kiéleződé­sének idején szerette volna azo­kat az évszázados előítéleteket feloldani, amelyekre a tudomá­nyos akadémiák sem képesek. Annyi haszna azért volt az egésznek, hogy láthattuk: a két kormánypárti képviselő igen­csak frusztrált volt minden olyan véleménnyel szemben, amely sejtetni engedte a közel­gő választások elvesztésének le­hetőségét a DSZM számára. Ez is valami. rebbenés nélkül hiúsít meg egy népszavazást, s lábbal tiporja az emberi jogokat. Hidd el, jo­gom van ezt állítani. Az én fia­mat mint egy férget taposta el a kétnyelvű bizonyítvány miatt egy gerinctelen igazgató. Kívá­nom Neked, hogy sohase éld át azt, amit az én tizennégy éves fiam átélt, s azt a tehetetlen dü­höt és elkeseredést végképp ne, amelyet mi, szülők éreztünk. Igaz, egy év elteltével akadt egy bíróság, amely bár csűrte-csa­varta a szót, végül mégis kény­telen volt kimondani, hogy ti­zennégy éves fiam nem köve­tett el főbenjáró bűnt azon kí­vül, hogy más nemzetiségűnek TALLÓZÓ CURENTUL A román sajtó terjedelmes ösz­szeállításokban és kommentá­rokban foglalkozik a Tőkés László által Alsócsernátonban összehívott fórummal. Veszé­lyes túlzások című vezércikk­ében a Curentul című napilap azt írja, hogy „a politikai retori­ka durván radikalizálódott". „Alsócsernátonban Tőkés lelki­pásztor nem saját kisebbsége jo­gainak következetes védelme­zőjeként lépett fel, hanem vál­lalta az elkülönülésre bujtogató nyílt szerepét, megtagadva a ro­mán állam alapvető és elidege­níthetetlen attribútumait: terü­leti sérthetetlenségét és szuve­renitását. Felhívásai és remé­nyei Budapest felé irányulnak, amelyet akarva-akaratlanul késélen mozgó, rendkívül ve­szélyes játékba taszít" - áll a cikkben. A Curierul National ve­zércikke szerint az alsócser­nátoni rendezvény csak látszó­lag rója meg az RMDSZ-t, való­jában az egész rendezvény „ré­sze az RMDSZ őszi manőverei­nek, mégpedig a diplomácia ama régi elvei szerint, hogy tényleges követelései minél el­fogadhatóbbnak tűnjenek fel az egyetem ügyében megszoron­gatott koalíciós társai szemé­ben". Néhány további cím a ro­mán sajtóból: A fórum megkér­dőjelezte az RMDSZ létét - Tő­kés felkavarja a vizeket (Azi); A romániai magyar szélsőségesek offenzívája (Jurnalul National); A Tőkés által Alsócsernátonban összehívott fórumon a magyar szélsőségesek felesküdtek arra, hogy kicsikarják a Székelyföld autonómiáját (Adevarul); Au­tonómia, önkormányzat, kettős állampolgárság, magyar egye­tem és a Székelyföld demilitari­zálása - íme, ezt követeli az RMDSZ politikája miatt csaló­dott és Alsócsernátonban össze­gyűlt mintegy ezer magyar (Transilvania Jurnal). DIE PRESSE „Úgy tűnik, megszűntek azok a zavaró tényezők, amelyek az Ausztria és Magyarország kö­zötti, hagyományosan baráti vi­szonyt az elmúlt hetekben vala­melyest beárnyékolták: Bécs és Budapest között minden kétol­dalú kérdésben teljes az egyet­értés" - áll az osztrák konzerva­tív lapban. Az Orbán Viktor mi­niszterelnök hétfői bécsi villám­látogatása során elhangzottak­ból a lap Viktor Klima EU­bővítésre vonatkozó szavait emeli ki. Az osztrák kancellár biztosította vendégét: Ausztria minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy még so­ros EU-elnöksége alatt, novem­ber táján megkezdődjenek a tárgyalások a tagjelöltekkel. A Der Standard is ezt az ígéretet domborítja ki. A lap idézi Orbán Viktornak a munkaerőpiac és az EU-bővítés összefüggéseire vo­natkozó kijelentéseit: a magyar kormányfő úgy vélekedett, hogy az olcsó magyar munka­erő Ausztriába áramlásától való félelmeket gyakran a maguk céljaira használják a populisták. született. Abban igazad van, hogy a szülők kissé elbizonyta­lanodtak a mi esetünk hallatán, hiszen az arrogáns hatalom megtalálta leggyengébb pon­tunkat, amelyet megtámadha­tott. Rajtatok, gyermekeinken keresztül büntet bennünket. Ezért kénytelenek taktikázni a felnőttek, hogy védjenek ben­neteket. Hidd el, te is segíthetsz harcunkban, ha elmész szavaz­ni, és voksodat arra adod, hogy itt, ebben az országban valami megváltozzon, hogy ne csak múltunk, hanem biztos jövőnk is legyen. Ecsedi Sámuelné Baka

Next

/
Oldalképek
Tartalom