Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-14 / 212. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 14. Volt, ahol a kávéscsészék elmosogatása is a nyári egyetem rendezőire hárult Hiányzott a csapatmunka Felhívás A Szabadtéri Táncszínház Alap, a komáromi Városi Művelődé­si Központ, valamint a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség 1998, október 23-án Komáromban megrendezi a szlovákiai magyar néptáncegyüttesek találkozóját Szlovákiai Magyar Néptáncantológia '98 néven. A rendezvényre jelentkezhet minden hazai magyar néptánc­együttes, amely 1998. szeptember 30-ig az alábbi címre eljut­tatja az együttes 1995 után készült koreográfiáiról, műsorszá­mairól készült videofelvételt. Ezt követően a szakmai zsűri ál­tal kiválasztott együttesek meghívást nyernek az országos ta­lálkozóra. Személyes vagy telefonon való jelentkezésük után pályázati űrlapot küldünk. Jelentkezés: VMK Komárom - Nyári Szabadtéri Táncszínház Alap, Hradná č. 1., 945 01 Komárno Információ: 07/ 249 412 Farkas József, vagy 0819/ 713 550 Keszeg István. Szerető lányod: Macsi A felejthetetlen színésznő, Mezei Mária harmincas években írt leveleiből jelentetett meg válogatást a Helikon Kiadó, Szi­gethy Gábor figyelmes szerkesztésében, gondozásában és jegy­zeteivel. A művésznő apjához írt levelei nagyszerű korrajzzá állnak össze. Ennek fényében látjuk a színházi miliőt is, amely Mezei Mária éltető eleme volt. A küzdelmek, kis és nagy sike­rek, felkészülések naplója az izgalmas kötet, amelyből kitűnik: legyen bármilyen istenáldotta tehetség a színész, ha nem me­nedzseli magát, nem jut egyről kettőre. (Népszabadság) SZfNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Quijote 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Műszaki szünet OBZOR: Hat nap, hét éjjel (am.) 20.30 MLADOSŤ: Gombkötők (cseh) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Ebadta eb (am.) 18.30, 20.30 A polip (am.) 18.00, 20.15 Három szín: Vörös (lengy.-fr.-sv.) 20.15 Jackie Brown (am.) 17.30 Cseh szóda (cseh) 18 Ünnepség a botanikuskertben (szl) 20.30 KASSA TATRA: Hat nap, hét éj^el (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: A polip (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Törpék (am.) 16. IMPULZ: Bean (ang.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Titanic (am.) 16,19.30 DÉL-SZLOVÁKIA GÚTA - VMK: Egyéjszakás kaland (am.) 19.30 ROZSNYÓ ­PANORÁMA: Vízözön (am.) 17,19 SZUBJEKTÍV - CSATORNATÖLTELÉK Több a shoclc-nál Somogyi Tibor felvétele JUHÁSZ KATALIN Felmerülhet a kérdés: hát ez mi volt? Mindjárt az elején sietek bevallani, hogy Fábry Sándor-ra­jongó vagyok, illetve voltam egé­szen mostanáig. Duplacsavarú, hétméteres mondatai, egyéni szókreálmányai a kevésbé jó poé­nokat is felejthetetlenné teszik, azt csinál az édesanyjától kapott nyelvvel, amit akar. A Hócipő­beli kukarégészet során pedig sa­ját magunkon is kacaghattunk, nemcsak a szocreál tárgyakon. Fábry a ma élő egyik legnagyobb humorista, így meg is érdemel egy saját műsort a magyar királyi egyesen. Csütörtök este, a Szomszédokat ügyesen megúszva, úgy kapcsol­tam be a tévét, hogy nekem ez nagyon fog tetszeni. Már a kezdőképsor problematikus volt, talán a Friderikusz Showt volt hi­vatott parodizálni, bár attól fé­lek, komolyai gondolták. „Itt az Esti Showder. Élőben Budapest­ről!" (nyilvánvaló volt, hogy fel­vételről megy a műsor, elég ügyeden vágásokkal). „Eééééés itt van Fábryyyy Sándoooor!" Ma Esti Showder az amerikai, David Letterman-féle beszélge­tős műsor, a hőn átkozott Fridi­show és a Szeszélyes évszakok hibridje, megspékelve a hócipős Dizájn Center tárgybemutatójá­val, mely tárgyak legtöbbjét lát­tam már ilyen-olyan élő és tévés fellépések alkalmával, legutóbb épp egy hónapja a Pepsi Szige­ten. Volt továbbá zenekar, Fábry Dömötör Ede felvétele (á la Letterman) lekezelt a főnö­kükkel, voltak vendégek (Kőbán Rita, Gregor József, Tábori Nóra) akikkel beszélgetés helyett pár­huzamos jópoftzást művelt a há­zigazda, Tábor súlyzózása pedig már kicsit több volt a sokknál. A kamera, ahogy kell, jópárszor végigsvenkelt a tapsoló nagyér­deműn, még a díszlet is ismerős lehetett a parabolaantennával rendelkezők számára. Egyszóval inn^n-onnan ismerős, rosszul összetákolt „mű-sort" lát­hattunk, sőt az sem derült ki, me­lyik réteget célozták meg vele az alkotók. A stáblistán „ötlet" cím­szó alatt Gothár Péter, az egyik legjelesebb magyar filmrendező neve is szerepelt. Legalább ő szólhatott volna, hogy Sanyi, a showból is megárt a sok, vagy va­lami ilyesmit. A sokat markolás nagy igyekezete megölte az egé­szet, egyetlen vicc tetszett benne, íme. Megkérdezik a rendőrt: Mi a vezetékneve? Kábel. A Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége az idén is három helyszínen tartotta meg nyári egyete­mét. A visszajelzésekből mindhárom rendkívül sike­resnek minősíthető. Fodor Attila, az SZMPSZ titkára mégsem igazán elégedett. Hogy miért, erről szól az alábbi beszélgetés. VOJTEK KATALIN Több okból én másképp élek meg egy nyári egyetemet, mint a résztvevők. Egyrészt azért, mert a pedagógusszövetség főállású munkatársa vagyok, a nyári egyetemek egyik fő rendezője, így gyakorlatilag már egy évvel a nyári egyetem előtt benne va­gyok az előkészítés, az érlelődés folyamatában. Másrészt azért, mert egy nyáron megjárok két­három nyári egyetemet, tehát van összehasonlítási alapom. Van olyan nyári egyetem, ahol rendszeresen látogathatom az előadásokat, mint például Nagymegyeren. De van olyan is, erre pedig Komárom a példa, ahol ilyesmi szóba sem jöhet. Amit a résztvevő, a fogyasztó jól él meg, miközben a jónak rendkí­vül széles skálája van, az a háttér­ben nagyon különböző módon csapódik le. Mert nem mindegy, hogy még a kávéscsészék elmo­sogatása is a rendezőkre hárul, vagy csak az a dolguk, hogy az előadókkal foglalkozzanak, is­merkedjenek, új kapcsolatokat teremtsenek, egy kávé mellett megbeszéljék a jövő évi tervet. Komáromban az utóbbiakra nem volt lehetőség. Mi volt ennek az oka? Amikor az SZMPSZ országos vá­lasztmánya ősszel pályázatra bo­csátotta a nyári egyetemek meg­rendezését, akkor Nagymegyer, Rimaszombat és Komárom je­lentkezett. Ott voltam a komáro­miak döntéshozatalánál, alkal­Szobrásztalálkozó Szobrok gyerekeknek Nemzetközi szobrászati szimpó­ziumot rendezett augusztus vé­gén Anna Hájeková, az érsekúj­vári népművelési központ képző­művészeti osztályának vezetője. A két hétig tartó alkotó munkára öt képzőművész vállalkozott: a cseh ikerpáros, David és Tomáš Medek, a magyarországi Gyur­csek Ferenc és Berta Zsolt, vala­mint a szlovákiai Martin Po­korný. Az Érsekújvári Városi Hi­vatal támogatásával a Bemolák Parkban csodálatos gyermekbi­rodalmat varázsoltak a vén fák és a kopott mászókák közé. - Nagyon örülök, hogy az idén is sikerült megvalósítani a szimpó­ziumot, külön köszönet ezért az alkotóknak és Csanda Endre pol­gármesternek. Az ötletét már rég­óta hordoztam magamban, an­nak idején Oto Bachorík pozsonyi szobrásszal beszélgettem az ilyes­fajta rendezvény jelentőségéről, s mivel ő is játszótereket tervez, ki­váló tanácsokkal látott el - nyilat­kozta Anna Hájeková. A fából faragott, játékos alkotá­sok magukért beszélnek. Az al­kotók és a gyermekek belső vilá­gának egymásrahatásából meg­született a lovagolható sárkány, a kerék formájú pecsételő, a kocka alakú, lécekkel szabdalt geometriai birodalom és a be­járható bálnatest. Bár a felnőt­teket is ámulatba ejtik, az ösz­szes fából faragott szülemény a gyermeki lélek - ötletes módon megközelített, kivitelezett - tü­kördarabkája. (za) mam volt látni, hogy a területi választmány milyen felemás mó­don viszonyult a dologhoz. Azt ugyan senki nem mondta ki, hogy ne legyen nyári egyetem Komáromban, csak amikor je­lentkezniük kellett volna azok­nak, akik a megvalósítás érdeké­ben munkát vállalnának, hirte­len nagy csönd lett. A tavasz fo­lyamán sem nagyon éreztük, hogy fejlődne, alakulna a nyári egyetem ügye. A rendezői stáb tagjai közül a megbeszélésekre hol az egyik nem jött el, hol a má­sik, s amit már akkor nagyon ne­gatívan érezni lehetett, az a ko­máromi iskolák távolmaradása volt. A komáromi szervezőket, Keszeg Istvánt, Oláh Györgyöt úgy tekintem, mint magánsze­mélyeket, akik minden tőlük tel­hetőt megtettek, de nem állt mö­göttük egy iskola, amely, ha kell, segít. Az alapiskolai szakcsoport­ban nem volt egyetlen komáromi pedagógus sem, holott a város­ban négy alapiskola működik. A matematikai szakcsoportban sem voltak komáromiak. A ko­máromijárást Búcs és Bátorkeszi képviselte, no meg főleg az óvó­nők. Volt néhány áldozatkész PUNTIGÁN JÓZSEF A kötet losonci születésű szer­zője, Vígh Károly június végén, munkakedve teljében ünnepel­te 80. születésnapját. Számos, különböző lapokban megjelent tanulmánya után könyv alak­ban először az 1992-ben kiadott „A szlovákiai magyarság sorsa" c. munkájában adott átfogó ké­pet a szlovákiai magyarság 1918-1989-es időszakáról. Ezen időszak néhány részletét dolgozta fel az 1997-ben megje­lent „A szlovákiai magyarság sorsa 1938-tól napjainkig" c. fü­zetben is. A közelmúltban megjelent munkája az előbbiekhez képest egy rövid, de történelmünk szempontjából igen tragikus időszakot tárgyal. Míg az előző köteteit az általános megfogal­mazások, ezt a részletek mély­reható feltárása, eddig sehol sem olvasott levéltári anyag közzététele jellemzi. Az első részben a kollektív jogfosztott­ság történelmi előzményeiről olvashatunk, amelyben a szerző hangsúlyozottan Beneš köztár­sasági elnök szerepére és a csehszlovák emigráns kormány működésére összpontosít. Eh­hez kapcsolódik a Szlovák Nem­zeti Tanács ténykedését bemu­tató fejezet, valamint a Kassai Kormányprogram és a beneši dekrétumok létrejötte körülmé­nyeinek elemzése. A németek és magyarok deportálását és kite­lepítését megelőző helyzetet, egyén, akiknek nagyon meg kell köszönni a szervezésben vállalt munkáját, de csapat nem jött össze. Deákin és Nagymegyeren ott volt az egész tantestület, min­denki kivette részét a munkából. Rimaszombatban ugyan nem a tantestület állt a rendezvény mö­gött, de van ott egy lekes, össze­szokott, remek baráti kör, mind­két iskola pedagógusaiból. Azt hiszem, a résztvevők meg­ítélése a mérvadó. Ők di­csérték a komáromi nyári egyetemet. Ha jó volt is, a tanulság megma­rad: hogy mennyire különböző nehézségi fokú lehet az a háttér­munka és feltételrendszer, amely két ugyanolyan jó rendezvényt eredményez. Egy rendezvény ak­kor igazán sikeres, ha van mögöt­te szív. Ezt hiányoltam Komá­romban. Ennek tudható be pél­dául, hogy a gimnázium számító­gépei nem voltak rendben, s en­nek következtében a számítógé­pes tanfolyam résztvevői keve­sebbet kaptak a beígértnél. Bizto­san akadt köztük, aki becsapva érezte magát, holott csak egy ap­róságon múlott az egész. Elegen­VIGH KÁROLY A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG KÁLVÁRIÁJA 1945-1948 PÜSKI valamint a Prágában és Párizs­ban folytatott diplomáciai tár­gyalásokat Kertész István (1904-1986) akkori magyar külügyminiszter tárgyalásain keresztül ismerhetjük meg. De alapdokumentumként szerepel itt a Vadkerty Katalin által a Prágai Állami Levéltárban meg­talált,. s az Új Szóban 1995. no­vember 26-án Koncsol László fordításában közölt jegyző­könyv is a magyar és a szlovák delegációk 11. üléséről. A könyv legtragikusabb esemé­nyeket feldolgozó fejezetei a németek és magyarok deportá­lásának adatait, a munkatábor­okban tapasztalt erőszakos cse­lekményeket, a lakosságcsere és a reszlovakizáció hátterét mu­tatják be. Nagyon sok olyan do­kumentummal, amely először dő lett volna időben ellenőrizni a gépeket. Ez azonban nem csupán a pe­dagógusszövetség hibájául ró­ható fel. Ez a végeredményen nem változ­tat. Egy civil szervezet, mint ami­lyen a pedagógusszövetség is, nem egykönnyen vív ki bizonyos presztízst. A pedagógusszövetsé­get a szlovák hivatalos szervek nagyon rossz szemmel nézik, a magyar pártok sem ajnározzák különösebben, s a különböző ér­dekellentétek miatt a magyar pe­dagógusok körében is akadnak, akik nem feltétlen hívei. A szövet­ség nagyon kis gárdájának rend­kívüli energiát kell kifejtenie ah­hoz, hogy jók legyenek a rendez­vényei. Ennek a befektetett ener­giának egy része elvész az ilyen sajnálatos „baki" következtében, s mondanom sem kell, hogy ez a presztízsünket is csorbítja. Számomra a komáromi nyári egyetem élmény volt. Maga az a tény is optimizmusra ad okot, hogy a növekvő apátia ellenére léteznek lelkes peda­gógusok, akik nyári szabadsá­gukat feláldozva hajlandók továbbképezni magukat. Ha figyelembe vesszük a körül­ményeket, azt, hogy merre zu­han továbbra is Szlovákia, akkor már az is eredmény, hogy meg tudtuk őrizni a három nyári egyetemet. A színvonalt tekintve egyik sem ment a tavalyi nyári egyetemek alá; megtartotta azt vagy még tovább tudott lépni, és a résztvevők száma is nőtt. Ami elgondolkodtató és nemcsak töp­rengésre, de további munkára sarkall, az az, hogy miért marad­tak távol egész régiók: Losonc, Fülek, Léva? Rozsnyót is nagyon megviselte Tóth Sándor kiesése. Persze, nagyon sok függ az isko­lavezetéstől. Merem állítani, hogy ahol perspektivikusan gon­dolkodó, igényes iskolavezetés van, ott a pedagógusok igénylik a nyári továbbképzést. kerül könyv keretében publiká­lásra. Önálló fejezetet kapott a zsidókkal szembeni szlovák ma­gatartás. „A hontalanság vé­ge?"- teszi fel a kérdést a szerző az utolsó fejezet címében. Az 1949. március 16-án aláírt csehszlovák- magyar barátsági és együttműködési egyezmény véget vetett egy tragikus idő­szaknak, de nem vetett véget a szlovákiai magyarság megpró­báltatásainak, amelyek napja­inkban is tartanak. Ezért érthe­tünk egyet ezekkel a zárómon­datokkal: Amikor manapság a szlovákiai magyarságnak - a magyar-szlovák alapszerződés ellenére - a megmaradás érde­kében változatlanul az anya­nyelvi jogokért, iskoláiért, kul­turális intézményeiért kell har­colnia, úgy véljük: azt a követ­keztetést kell levonnunk a magyar-szlovák viszonyból és általában a Trianonban elszakí­tott magyar nemzettestek álla­potából, hogy csak egy nemzet­közileg garantált kisebbségi kó­dex oldhatná meg a Kárpát-me­dence magyarságának három­negyed évszázados sérelmeit". Lényegében e megállapítás szellemében írta meg a könyv utószavát Duray Miklós, aki a „Lesz-e történelmi fordulat a felvidéki magyarság életében a rendszerváltozás és az állam­fordulat után?" kérdésre keresi a választ. (Vígh Károly: A szlovákiai ma­gyarság kálváriája 1945-1948. Püski, Budapest, 1998). A szlovákiai magyarság kálváriája 1945-1948 A megoldás: kisebbségi kódex

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom