Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-12 / 211. szám, szombat

G VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 12. VENDÉGKOMMENTÁR Homályos tervek A választásokon induló pártok külpolitikai elképzeléseiket eddig csak egy vitaműsorban fejtették ki. Mivel ezt a választási törvény szűkkeblű előírásait a legszigorúbban betartó közszolgálati rádió szervezte, a vita unalmasra sikeredett. Pontosan kimért idejükben a politikusok jórészt kampánytéziseket ismételgettek. Az általánosságok szintjén pedig a komolyabb pártok programjai alig különböznek egymástól. EU, NATO, szomszédpolitika - a varázsszavak mögött nem tudni, milyen elképzelések rejlenek. Ha eltekintünk a csallóközi ivóvízkészleteket éppen most félteni kezdő Szlovák Nemzeti Párttól, valamennyijövendő parlamenti erő jó viszonyt akar Magyarországgal. De mit hajlandók tenni ennek érdekében? A választ a vitaműsor nem adta meg, de a pártprogramok is kevés fogódzót kínálnak. Az elmúlt négy év tapasztalataira támaszkodva mégis megkockáztatható néhány következtetés. Például, hogy a DSZM győzelme esetén aligha változik bármi is a magyar-szlovák viszonyban, hacsak rossz irányban nem. Sándor Eleonóra Ami a szlovák demokratikus ellenzéket illeti, átfogó koncepció hiábavaló keresése helyett a pártvezetők régebbi nyilatkozataiból kell kiválogatni idevágó, el-elejtett mondatokat. Ezek alapján több-kevesebb bizonyossággal megállapítható, hogy az ellenzék kormányalakítása esetén végre felállhat az alapszerződést felügyelő vegyesbizottság, megoldódik a kétnyelvű bizonyítványok ügye, lesz kisebbségi nyelvtörvény,javul a kisebbségi kultúrák finanszírozásának tarthatadan helyzete, Bős ügye pedig-képletesen szólva - zárójelbe kerül, azaz az újabb per nem befolyásolja a kapcsolatok egészét. De vajon megelégszik-e ennyivel a magyar kormány? Nem akaija-e a feszültség enyhülését látványo- ' sabb és azonnali gesztusokhoz kötni? A természetesen szintén jó magyar-szlovák viszonyra vágyó Magyar Koalíció Pártjának éppen itt juthat komoly szerep. Budapesten megvilágíthatja, milyen a fentebb felsorolt, talán kicsinek tűnő lépések valódi jelentősége a szlovák belpolitikában. Már persze ha megvalósulnak. JEGYZET Későn lőn világosság PÉTERFI SZONYA / Néhány hónappal ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy Štefan Zelník, egészségügyi államtitkár nyilvánosan szidja és hozzá nem értéssel vádolja a tárcavezetőt. Évekig bábuként szolgálta kenyéradó gazdáját, sőt, a parlamentben a tárca helytelen döntéseiről győzögette a képviselőket, a médiákban a lakosságot. Pedig mindvégig tudnia kellett, hogy a Nemtudomkának „becézett" miniszter a csőd szélére taszítja az egészségügyét. Az államtitkár, aki az Általános Egészségbiztosító igazgatótanácsának elnöke nem rejtette véka alá véleményét: a miniszter nem tudja, miről beszél - kommentálta főnöke azon kijelentését, hogy a pénzhiánytól halódó egészségbiztosítók áthidaló kölcsönökkel megoldhatták volna anyagi gondjaikat, és rendezhették volna tartozásaikat. Rámutatott: noha a miniszter sokáig rendületlenül szajkózta, hogy az egészségügy eladósodásának okozói is az egészségbiztosítók, amelyek számláikon tartják a pénzt, illetve más célokra fordítják, beigazolódott, hogy egy szava sem igaz. Az államtitkár magyarázatából kitűnt: még a gyanúja sem merült fel a felelőtlen gazdálkodásnak. Ami a banki hitelt illeti: a biztosítók áthidaló kölcsönei kizárólag az egészségügyi ellátásra szánt alapból téríthetők vissza. Azzal, hogy az egészségbiztosítók miből fizetnék vissza a kölcsönt, a tárcavezető nem foglalkozik. Ed- / dig az államtitkár, sőt pártja (SZNP) sem tiltakozott az ellen,, hogy a kormány döntése értelmében az állam négy éve (1994-ben havi 38,1995-ben 181,1996-97-ben 268,1998ban 270 koronát) az általa biztosítottakért aránytalanul keveset fizet. Nem figyelmeztette pártvezérét arra, - aki az ellenzéki politikusok észérveit és a sötét jövőt vázoló figyelmeztetéseit azzal hárította el: ne károgjanak, bízzák a miniszterre a költségvetést, ő tudja, mennyi pénzre van szüksége - hogy a vészt jósló hangokat komolyan kell venni. Most, bár kissé későn, fény gyúlt a fejében. Remélhetőleg, másokéban is. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) \ Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index:48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Azt állítják rólam, hogy soviniszta, rasszista, antidemokrata és diktátor vagyok. Pedig csak a magyarokat, osztrákokat, németeket nem szeretem, rajtuk kívül csupán a cigányokat, újságírókat és szabadgondolkodásúakat. (Agócs Ernő) A NATO és az EU nem öncélú szervezet. Tagjai sokkal jobban élnek, mint mi. Értékrend és kormányzati stílus Finisei a választási kampány, mától nem kerülhetnek a nyilvánosságra újabb felmérések a pártok potenciális szavazóbázisáról. Két hét múlva pedig eldől, milyen kormányzati stílus határozza meg Szlovákia közeljövőjét. A választások viszont a távolabbi jövőről is szólnak. LOVÁSZ ATTILA Szomorú helyzet, hogy nyolc év után újra vagy-vagy alapon választunk. Az 1990-es választások egyértelműen a kommunizmus elutasításáról és egy plurális, demokratikus rendszer elfogadásáról szóltak. 1992-ben Csehszlovákia egyben maradása vagy szakadása volt a tét. Az 1994-es voksolás már arról szólt, kinek hiszi el a polgár, hogy képes egy új államot elvezetni - egyszerűen szólva - a jobb felé. Az idei választás, sajnos, újra arról szól, hogy, jobbra vagy balra", Nyugatra vagy Keletre fordul-e Szlovákia szekere. Az elmúlt nyolc évben sok minden elhangzott, mégis, talán kevesen fogták föl, hogy ez az ország történelmi esélyt kapott és csak választópogárain múlik, miként él vele. Az esély még mindig adott, bár korántsem olyan starthelyzetből, mint négy évvel ezelőtt. A huszadik század végének kulcsszava a felzárkózás. Ha így jobban tetszik, az integráció. Szlovákia megpályázta a NATOtagságot, megpályázta az Európai Unióba való felvételt. Akármennyire is úgy tűnik, hogy az emberek napi filléres gondjai mellett a NATO és az EU távoli, megfoghatatlan cél, ki kell mondani: éppen az emberek napi filléres gondjainak megoldásában < komoly eszköz. A NATO-tagság nem azért fontos, hogy valahová tartozzunk és hogy ki tudja mennyit költsünk a hadseregre. A NATO annak idején egy rendszer védelmére alakult. Olyan rendszervédelmére, amelyben az emberek gazdagabbak, amelyben jobban élnek, amelyben nem lehet büntetlenül kizsákmányolni és megalázni másokat, ahol a törvény, a mindenki számára megismerhető és független bíróságok által értelmezett törvény szabályozza a társadalom életét. Nem üres frázisok ezek hiszen éppen a törvényességen ejtett csorbák okozzák ma azt a bizonytalanságot a polgárok életében, amelyben nem lehet szabadon alkotni, értékeket teremteni és élni az értékteremtés során megalkotott javakkal. Nyugati barátaink az elmúlt negy-ötven évben a munkáA törvényességen ejtett csorbák okozzák a bizonytalanságot. jukkái és következetes demokráciaépítéssel érték el azt a színvonalat, amely után vágyakozunk. Mindezt úgy tudták megtenni, hogy nem nyomtak el embercsoportokat, nem építettek lágereket, nem akadályozták meg, hogy tehetségek építsenek karriert. Úgy tették meg, hogy megengedték az embereknek, legyenek sikeresek, akár gazdagok is. Ezzel szemben a szocialista Keleten az egyetlen dolog, amit nem tudtak megbocsátani, a siker volt. Ennek a felfogásnak az eredményeit élvezzük a mai napig. Ha tehát valaki a NATO-integrációt helyezi előtérbe, az a sikeres, demokratikus és népjóléti társadalmat szeretné látni e kis országban is. Az EU nagy vonalakban ugyancsak a népjóléti társadalmakat tömöríti, de van egy másik, komoly üzenete is. Az EU-t olyan államok alapították - akkor még Európai Gazdasági Közösség, majd Európai Közösség néven - amelyek korántsem voltak a történelem során egymás barátai. Ha megnézzük Éurópa történelmi atlaszát, bizony a német-francia, német-angol, angol-francia viszony sosem volt konfliktusoktól mentes. Az európai integráció e konfliktusok megoldására is gyógyírt keresett és talált. Ugyan vajon ki ne szeretné, lengyelek, csehek, magyarok, szlovákok, románok, szlovének, horvátok és szerbek éljenek egymás mellett, konfliktusok nélkül, a kölcsönös előnyösség szellemében együttműködve. Az álom valósággá válhat, ha többek közt Szloválda polgárai is tudatosítják - nincs szelektív demokrácia, niriCs gazdag ország szegény és konfliktusokat gyártó szomszédokkal, nincs megoldás semmüyen bajra, ha ropogni kezdenek a fegyverek. Intő példa a volt Jugoszlávia. A konfliktus, a „csakazértis" politikája azokra jellemző, akik képtelenek problémákat megoldani párbeszéddel, akik a hatalmukhoz görcsösebben ragaszkodnak, mint népük, nemzetük jólétéhez, nyugodt fejlődéséhez. Az elmúlt nyolc év a gyakorlatban - nem a kijelentésekben és nyilatkozatokban - mutatta meg, ld az, akinek valóban az a fontos, amit a fejlett nyugati államok nagyjából húsz évvel ezelőtt értek el. A választási kampányban általában kormányzati stílusról esik szó. Nos a kormányzati stílus is a politikai erők által képviselt értékek függvénye. Aki elegáns étteremben akar vacsorázni, megtanul késel villával enni. Aki ezt nem teszi meg, kint marad. Vagy kinézik. Pedig ott bent jobb. » TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA, „Sok politikai csatározásban kellett részt vennem, pozitívban és negatívban egyaránt" - nyilatkozta a lapnak Vladimír Mečiar. Az elkövetett hibáiról kérdezve elmondta: a társadalom átalakításakor sok feladat hárult a kormányra és személy szerint rá is. Véleménye szerint az elmúlt években nem sok elméleti recept állt a rendelkezésére, így a hibákat sem kerülhette el. Ezek a tévedések azonban nem voltak nagy baklövések. ,,Az ellenzék sem a kormány politikájának tartalmát bírálja, hanem csupán annak végrehajtását, illetve egy-két konkrét ügyet. Ezt nagyon pozitív dolognak találom." - nyilatkozta. Személyének bűnbakként és „mumusként" való feltüntetéséről Mečiar csak annyit mondott: az ellenzék az általa vezetett DSZM-től folyamatosan vereséget szenved, ezért tekintik frusztrációjuk eredőjének a „Mečiar-démont". PRÁVO A cseh baloldali lap diplomáciai forrásokra hivatkozva tegnapi számában a CEFTA-csúccsal kapcsolatban rámutat: a tanácskozáson késhegyre menő viták várhatók. A Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény tegnap kezdődött prágai kormányfői csúcstalálkozóján résztvevő országok készek megvédeni saját érdekeiket, és az egész régió fölött ott lebeg az orosz válság következményeinek réme. A Právo szerint a tagországok közti kereskedelem liberalizációja lassabban folyik a vártnál, s ráadásul az agrárkereskedelem területén teljesen le lett állítva. Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia már az Éurópai Unióval való csadakozási tárgyalásokra készülődnek, ami gyöngítette érdeklődésüket a CEFTA iránt. „Különösen Magyarország és Románia között alakult ki feszültség. A magyar termelők a gabona Romániába való kivitelével próbálnak szabadulni a tavalyi termékfeleslegtől, ami ellen a román termelők úgy védekeztek a nyáron, hogy a határon kiszórták a kamionokból a magyar búzát és árpát" - írta a Právo FINANCIALTIMES Miután az áprilisban kormányfővé megtett 35 éves Kirijenkóval nem aratott sikert, az orosz elnök most azon kevés még aktív politikusok egyikéhez folyamodott, aki nála is öregebb - írta a 68 éves Jevgenyij Primakov miniszterelnöki jelölését kommentálva tegnap a londoni üzleti-politikai napilap. A Financial Times a „Homo Sovieticus" megtestesítőjének nevezte a külügyminisztert, akinek jelölésében annak bizonyítékát látja, hogy Borisz Jelcin „teljes visszavonulást" fújt. Primakov az orosz kommunisták csodálatának tárgya, amiéit „képes folyamatosan borsot törni az Egyesült Államok orra alá" - írta a Financial Times. VISSZHANG Ad: Naey dínomdánom, Üi Sió, szeptember 10, Ahogy meg én láttam A „Nagy dínomdánom" és a Visszhang című rovatban az .Ahogy én láttam" című írások keltették fel a figyelmemet. Az előzőben arról van szó, hogy a választási kampányokra csak a buli kedvéért járnak a polgárok. A másikban a gombaszögi műsort méltatja egy néző. Gombaszögön én is ott voltam, mint rendes belépőjegyet váltó néző. Mint „dilettáns, pénzért magyar koreográfusocska" (más cikkből vett idézet), már nem merek véleményt formálni, de mint olyan néző, aki már láttam, és nemegyszer aktív szereplője is voltam ennél a gombaszögi táncszínháznál (?) nívósabb produkciónak is, merem állítani, ez a Quittnerműsor nagyon halovány lett. Mondom ezt Quittner János őszinte tisztelőjeként, aki becsüli munkáját és tanítványa volt. A „Nagy dínomdánom" írója azt rója fel egyes pártoknak, hogy egyrészt a szórakozás, másrészt az értékek felmutatása leple alatt tartja választási kampányait, és még örülnek is, hogy csak a színpadról kell ágálniok, nem vitafórumokon konfrontálják nézeteiket. Ebben igaza van. Viszont én ott voltam Gombaszögön. Az Országos Kulturális Ünnepélyre váltottam belépőjegyet, és csak később derült ki, hogy választási kampányon veszek részt, ahol ha meg akarom nézni a műsort, húszpercenként meg kell hallgatnom, hogy számomra a boldogságot csak a 4-es szám jelenti a jövőben. Viszont sehol sem láttam egy kijelölt helyet, ahol egy vitafórumon, önkéntesen is lehetettvolna politizálni. Szükség van választási kampányokra, és mindenben támogatom az MKP-t. Csak azt nem értem, hogy ami egyes pártoknál negatívum, az a másiknál miért nem?! Vagy van valami különbség Goda Marika és Lagzi Lajcsi között? Talán a felhasználás módja? És a kulturális értékeket „foggal-körömmel mentő" szervezők miért nem közlik a mit sem sejtő látogatóval, hogy ezen a napon itt összekötötték a kellemest a hasznossal. Úgy érzem, legközelebb Gombszögre nem trikolóros lajcsi-fesztivált látni utaznék. Richtarcsík Mihály Kassa