Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-02 / 202. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 2. Ő és az indiánok MALINAK ISTVÁN Az ártatlanság bája lengi körül a gyermeket, amikor meglódul a fantáziája, összehord tücsköt-bogarat, fantasztikus története­ket mesél, amelyeknek természetesen ő a főhőse. Megsimogat­juk a buksiját, és együtt derülünk vele. Ha ugyanezt egy politi­kus teszi, az már elgondolkodtató. És ha már négy éve egyfoly­tában teszi, ráadásul az ország első emberének számít, akkor minimum az orvosra gondolunk. Akkor is, ha nem tehet róla, akkor is, ha tudatosan csinálja - mert az utóbbi sem normális állapot. Az egymást követő államünnepek miatt nem igazán volt módja a hazai sajtónak arra, hogy reagáljon a kormányfő múlt pénteken este elhangzott rádiónyilatkozatára. Amely fel­vetette az emberben a kérdést: ha a hamis tanúzást, akár csak egy tyúkperben is, a törvény bünteti, miért nem érvényes ez az ország kormányfőjére, amikor az éterbe kiáltott tudatos hazug­ságokkal akarja félrevezetni a lakosságot? V. M. szerint a ku­lisszák mögött folyó tárgyalásokon Szlovákiát említik az első he­lyen azon országok közül, amelyek az EU tagjaivá válhatnak. Szögezzük le: ez nem igaz. Nem folynak semmilyen kulisszák mögötti tárgyalások, különösen nem egy ország tagságáról a többi tagságra pályázó háta mögött. Az EU annál komolyabb szervezet, hogysem ezt megengedné magának. A luxemburgi csúcson pontosan meghatározták azoknak az országoknak az el­ső csoportját, amelyekkel megkezdik a hivatalos tárgyalásokat. Ez a hat állam: Magyarország, Csehország, Lengyelország, Észt­ország, Szlovénia és Ciprus. Szlovákia nincs közöttük. Igaz, le­hetett volna. De Szlovákia EU-tagságának a legfőbb akadálya ­és ezt a kormányfő szívesen elhallgatja - éppen az ő politikája. Felelős nyugati politikusok nem a kulisszák mögött, hanem tel­jesen nyíltan értésre adták: Szlovákiának akkor lesz esélye, ak­kor teljesítheti a feltételeket, ha V. M. távozik. V. M. említett ki­jelentésével egyben azt is állítja, hogy az EU szemérmetlenül hazudott a világnak, mert titokban másként értékeli Szlovákiát. Ezért az EU akár meg is sértődhetne. És megsértődhetne az em­lített hat ország is. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy V. M.-nek egyetlen mondatával majd két tucat államot sikerült megsérte­nie. Ez már teljesítmény! De ezek az államok nem sértődnek meg. Például az EU már hónapok óta még csak nem is reagált V. M.-re. Az EU az indiántaktikát választotta. Az indiánok nem bántották a gyengeelméjűeket. A kampány: szakma (is) TÓTH MIHÁLY Négy éve még le mertem írni, hogy magyar pártok számára a kampány finanszírozása: fe­lesleges pénzpocsékolás. Nem a bátorságom kopott meg az­óta, hanem a viszonyok mó­dosultak. Nincs ma kurázsim azt állíta­ni, hogy „kár a benzinért, mert arra ítéltettünk, hogy 17-20 emberünk képviselővé választassék". Pedig azóta megvalósult politikusaink egy részének álma: a magyar par­lamenti pártok egy akolba tö­mörültek. Más politikai erők is felfedez­ték, hogy a szlovákiai ma­gyarnak is éppen úgy egy sza­vazata van, mint bármelyik más állampolgárnak. A szlo­vákiai magyarok egy része pe­dig megszűnt csak magyar parlamenti képviseletben gondolkodni. Az idült kisebb­rendűségi érzésben szenvedő Slota-párton kívül már nincs politikai erő, amely ne próbál­ná megszólítani a magyarokat is. Ilyen viszonyok között fon­tosabbá vált a kampány minő­sége, mint bármikor 1990 óta. Nem tudom, anyagilag hogyan van „eleresztve" az egységes magyar párt, de az a sanda gyanúm, hogy nem veti fel a pénz. Ehhez képest már a kampány kezdetén felesleges pénzkidobásnak lehettünk ta­núi. Komáromban, a kam­pánynyitó nagygyűlésnek ép­pen azokban a perceiben, amikor a kampányfőnök a ki­váló felkészülésről számolt be, néhány szlovákiai magyar értelmiségi azon derült, hogy a lehetséges választók meg­nyerésére hivatott stáb selej­tes szórólapot produkált. Kifogástalan minőségű kréta­papírról tekint ránk húsz (20) élenjáró nemzettársunk értelmes orcája. Rendben. Csak azt tudnám fe­ledni, amit a szórólap hátol­dalának legalsó sorában lát­tam! Vagy a kampányfőnök­nek, vagy másnak, de valaki­nek sikerült Freud Zsigmon­dot megforgatnia a sítjában. „Legyen ott Ön is Velünk!" (így, nagy V-vel...). Rendben, a választókat megtiszteli, ha nagy Ö-vel említi őket egyet­len pártunk nyelvviadora. Az azonban már indokolatlanul előlegezett bizalom, hogy a leendő MK-képviseletre utaló szót is nagybetűvel írja. Lélek­tanilag így selejtre sikeredett a szórólap. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidő H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség:82006 Bratislava,Prievozská 14/A, P.O. BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető műiden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ MMMMNMMM - Még nem írtam rá semmit. Mert nem ismerem a választások győztesét. (Peter Gossányi karikatúrája) » A választások előtt csak találgatni lehet, mit hoz iskoláink számára az új tanév Teher alatt nő a pálma Most, a választások előtt csak találgatni lehet, mit hoz a magyar iskolák szá­mára az új tanév. VOJTEK KATALIN Folytatódik a megszorító intéz­kedések idegőrlő sorozata, vagy némi könnyítést eredményez az esetleges kormányváltás? És mi lesz, ha az oktatáspolitikai irány­vonal magyar vonatkozású eddi­gi „vívmányait" egyfajta status quónak tekinti az új kormányzat, és mindössze annyira lesz hajlan­dó, hogy azoknál tovább nem lép? S mi lesz akkor, ha nem ejti el az úgynevezett alternatív okta­tás tervét sem, csupán finomabb eszközökkel igyekszik majd meg­valósítani, ahogy azt már nem­egyszerjelezte a szlovák ellenzék több tagja? Hogy mennyire eláltalánosodott a magyar iskolák alterna­tivizálásának vágya a többségi társadalom minden szintjén, jól illusztrálta a Plus 7 dní című heti­lap ankétja, melynek hét résztve­vője közül csak ketten válaszol­tak igennel arra a kérdésre, vajon létükben fenyegeti-e a szlovákiai magyar iskolákat a történelem és a földrajz államnyelven történő oktatása. Pedig a megkérdezet­tek az ellenzéki beállítottságú szlovák értelmiség közismert személyiségei voltak. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Áttanulmányozva a lap hétfői számában megjelent pamfletjét, tökéletesen egyetértek Önnel: a nézőnek hazudni sosem szabad! Csakhogy ez maradéktalanul ér­vényes az újságíróra is, mert az olvasót sem szabad becsapni, el­sősorban oly módon nem, aho­gyan azt a szlovákiai magyarok egyeden napilapja, az Új Szó és a lap főszerkesztője teszi. Az Új Szó már huzamosabb ideje tuda­tosan rombolja a szlovákiai ma­gyar közgondolkozást, s mindent elkövet olvasóinak félrevezetése, becsapása érdekében. Ez hosz­szabb elemzést igénylő téma, azonban fel kell vetnem, mivel az augusztus 31-én megjelent írás ennek a tudatos folyamatnak egyik kirívó példája. Az Új Szó a tények feltárásának és tisztázásá­nak álarca mögött mindent meg­tett azért, hogy a rozsnyói „Gom­baszög-szervezők" és a Csema­dok OT között minél nagyobb szakadékot teremtsen. Miképpen a mélyen tisztelt főszerkesztő úr annak idején a Csemadok OV el­Az alternatív oktatás bevezetését fontos államérdeknek feltüntető masszív agymosás ismeretében már esetleg csak azon csodálkoz­hatunk, hogy a hét megkérdezett között egyáltalán akadt kettő, aki megértette az anyanyelvű okta­tás lényegét. Hogy a másik öt ér­telmes, művelt ember megvalósí­tandónak minősítette a két­nyelvűsítést, az a többségi nem­... ezért automatiku­san úgy reagálnak rá, ahogy tudnak. zetre mindenkor jellemző prob­lémaérzéketlenségnek tudható be. Őket lényegében nem érinti ez a kérdés, ezért automatikusan úgy reagálnak rá, ahogy tudnak. És természetesen csak azt tudják, amit a többségi propaganda belé­jük sulykolt. Jóval elgondolkoztatóbb, ha egy magyar reagál hasonló módon. Sándor Eleonóra, a Domino fó­rumnak írt kommentárjában át nem gondoltnak és ostobának minősítette a Magyar Koah'ció Pártjának azt a programjában ki­fejezésre juttatott igényét, hogy magyar oktatási nyelvű iskolá­ban csak magyarul beszélő peda­gógusok taníthassanak. Az MKP bizonyára azért nem tüntette fel, hogy ez alól kivételt képeznek az idegen nyelvi lektorok, mivel magyarnyelv-tudásuk hiányát természetesnek veszi. Nem rájuk vonatkozott az inkriminált mon­dat, s csak annyira át nem gon­dolt és ostoba, amennyire ugyan­ezek a jelzők vonatkoztathatóak Ondrej Nemčok oktatási állam­titkár ellenkező előjelű, emléke­zetes rendelkezésére is. Minden akció reakciót szül. Nemčok szlovák anyanyelvű pe­dagógusokkal kívánta benépesí­teni a magyar iskolákat, erre rea­gált programjában az MKP. S ha ez a reakció még egy magyar publicista számára sem tűnik ter­mészetes és jogos önvédelmi ref­lexnek, felvetődik a kérdés: mi, magyarok tudatosítjuk-e eléggé, mi a küldetése az anyanyelvű is­kolának? S ha szlovákiai magyar vonatkozásban gyakran megkér­dőjelezhető is az az állítás, hogy teher alatt nő a pálma, tudjuk-e egyáltalán, miért érdemes Szlo­vákiában a magyar gyereket ma­gyar iskolába járatni? Elgondol­koznak-e ilyenkor, szeptember­ben a pedagógusok azon, mi az a többlet, amit minden nehézség és probléma ellenére a magyar is­kola adni képes? Megtesznek-e az év folyamán mindent azért, hogy valóban adja is, valóra vált­va küldetését? Mert a nagy kon­kurenciátjelentő többségi közeg­ben csak egyetlen dolog ad létjo­gosultságot a magyar iskolának: ha többlettudást és többletem­berséget ad. VISSZHANC Ad: Csak tiszta forrásból, Új Szó, 1998. augusztus 31. nökségi tagjakérit (is) hasonsző­rű barátaival elérte a nagy ha­gyományú Zselizi Országos Nép­művészeti Fesztivál felszámolá­sát, a gombaszögi OKÚ likvidálá­sával újabb ütést szeretett volna mérni a szlovákiai magyar kultú­rára. Igyekezete nem járt siker­rel, és a kizárólagos hozzáértést maguknak vindikáló „cimborák" szándéka ellenére a szervezők kis csapata mégis létrehozta az Új Szó által közölt írások többsé­gében megvalósíthatatlannak ki­kiáltott rendezvényt. Ez az ere­dendő bűnünk ez vért kíván. Egy pülanatig sem állítom, hogy minden tökéletesen, szándéka­ink szerint sikerült. Néhány kér­dést azonban kénytelen vagyok feltenni. Miből gondolja a fő­szerkesztő úr, hogy a szombat es­ti műsort csak mintegy száz néző látta? Nem hitelesebb az eladott jegyek számából kiindulni? Az távolról sem ezt a számadatot tá­masztja alá. Az is vétkünk, hogy a már jelen levő vagy a műsor miatt odautazó csoportok is meg­nézhették a produkciót? Elné­zést! Tényleg bűn. Elfelejtettem, hogy az előadás túlzottan ma­gyarnak, ellenzékinek és látvá­nyosnak ítéltetett. Az pedig ma­napság a nyelvtörvénynek, isko­laigazgatók leváltásának, az anyanyelvi oktatás megnyirbálá­sának vagy a televízió magyar adása megszüntetésének idősza­kában szintén az „eredendő bűn" kategóriájába tartozik az Új Szó szerint. Óriási hiba, hogy a mű­sorokat közel hétezer néző látta, és a tapssal kifejezett tetszésnyil­vánítása alapján megfelelőnek ítélte. Hogy Quittner János a ren­delkezésére álló rövid idő alatt, anyagi források és a legcseké­lyebb ellenszolgáltatás nélkül mit alkotott, annak megítélése nem dilettánsok, pénzért magyar koreográfusocskák tiszte. Quittner annak idején nem hír­névért dolgozott, hanem a Thália Színház létrejöttééit és sok-sok szlovákiai magyar népművészeti együttes felvirágoztatásáért. Ki tette meg ezt azóta? A mostani produkció igazi kritikusa pedig a néző. Mondjon az véleményt! Az újságíró kötelessége az objektivi­tás. Ez esetben az előre megírt kritikának ehhez semmi köze. Persze elképzelhető, hogy elége­detlenség helyett gratulálnunk kellene, mivel a hétórai lapzárta TIME A '68-as szovjet bevonulás és 21 évi kommunizmus után belülről fenyegetik a demokráciát Szlová­kiában - írja a hírmagazin. A te­kintélyelvű Mečiar választás előt­ti politizálása veszélybe sodorja a demokratikus szabályokat, olyan múlt képét idézi, amelyet sokan már '68-ban maguk mögött re­méltek tudni. Mečiar az elnöki tisztség és a sajtó körüli manőve­rezéssel igyekezett megnyerni a választók bizalmát. Pedig rend­szere a rossz reformok közép-eu­rópai példájává vált, a kormányfő rendre figyelmen kívül hagyta vagy felülbírálta az alkotmánybí­rósági ítéleteket, megnyirbálta a sajtószabadságot, meggátolta szövetségesei perbe fogását. Cse­hországgal ellentétben Szlováki­ában állami szinten jóformán meg sem emlékeztek '68 augusz­tusáról - s ez visszalépés. JHE WSJ.EUROPE A gazdasági-politikai szaklap kö­zép-európai melléklete is a szlo­vákiai helyzetet elemezi. Kiemeli a magyar kisebbséggel való bá­nást, hivatkozva a magyar nyelvű bizonyítványok betiltására is. A lap szerint a gazdasági teljesít­mény is bírálható, például a költ­ségvetés hiánya, a valuta túlérté­kelése, a csekély külföldi befekte­tői érdeklődés, a zavaros privati­záció miatt. Bármilyen kormány kerül hatalomra, lépnie kell a ki­sebbségi jogok biztosításának, a törvényesség erősítésének és az ellenzéket is bevonó politikai kul­túra megteremtésének területén, hogy elnyerje a nemzetközi kö­zösség bizalmát. NZZ A svájci napilap beszámol a ma­gyarországi titkos adatgyűjtési botrányról. Ismerteti az ellenzék véleményét: a kormány célja a le­leplezésekkel, hogy elterelje a fi­gyelmet a fiatal demokraták szá­mára kínos, kétes vállalkozási ügyekről. Az NZZ szerint a kor­mányfő maga hozta összefüggés­be a két ügyet, amikor arra utalt, hogy a Népszabadságban közölt anyag a törvénytelen adatgyűj­tésből származik. A lap sajnálatos tartja, hogy éppen a fiatal demok­raták, akik azzal az igénnyel lép­tek fel, hogy leszámolnak a kor­rupcióval, és erkölcsi megújulást hoznak, az ügy kirobbanásakor elmulasztották világosan és han­gosan kijelenteni: kivizsgálják, mi az alapja a gyanúsításnak. Az eredményt a nyilvánosság elé tár­ják és ha kell, a saját soraikban is levonják a következtetéseket. ellenére a három órával később befejeződött rendezvényről meg­előlegezve kaphattunk véle­ményt. A legtávolabbról érkezett csoportok saját költségen utaztak és vettek részt a rendezvényen. Legtöbbjüket az önkormányzat­ok segítették. Ami pedig a támo­gatásokat illeti: az állami pénz­tárca bezáródása óta hogyan, mi­lyen módon és milyen segítség­gel vagyunk képesek rendezvé­nyeinket megvalósítani, az kizá­rólag a mi magánügyünk - ha úgy tetszik, üzleti titok. Viszont meghökkentő az, hogy ugyan­ezeket a kérdéseket feszegeti Hudec miniszter úr hivatala is. Lehetséges, hogy a két egybevágó kérdés között kapcsolat van? Egyébként szeretném megnyug­tatni a főszerkesztő urat, hogy ed­dig a gombaszögi rendezvényre ­miképpen Ön úja - a kuratóriu­mok tucatjaitól még ígéretet sem kaptunk támogatást pedig a ren­dezvényre eddig egyáltalán nem. így tehát a közszolgálati pénzek elherdálására vonatkozó utalása egyenesen becsületsértés, és azonnali visszavonást kíván. Kolár Péter a Csemadok OT elnöke P ¥ • •• 1 3. VYÄŽÍ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom