Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-03 / 178. szám, hétfő

6 GAzdaság ÉS fOgyasztóK - hirdeTéS ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 7. MOZI POZSONY HVIEZDA: Armageddon (am.) 17, 20 OBZOR: Mercury (am.) 17.30 Titanic (am.) 19.30 MLADOSŤ: Big Lebowski (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Oriilt város (am.) • 18.30, 20.30, Vörös sarok (am.) 18, 20.15, Az ördög ügyvédje (am.) 17.45, Titanic (am.) 17.15, Blade Runner (am.) 20.15, 1914-1918 (francia) 20.30 KASSA DRUŽBA: Lump, a kutya "(am.) 17.45, 20.15 TATRA: Armageddon (am.) 17.30, 20.15 CAPITOL: Armageddon (am.) 17.45, 20.30 ÚSMEV: A megsemmisítő becsapódás (am.) 17.30, 20 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Armageddon (am.) 18, 20 ROZSNYÓ ­PANORÁMA: A vörös sarok (am.) 19, 21.30 Falfirkák a Fekete Lyukban Komárom. A belvárosi Feke­te Lyuk étterem vendégei és az érdeklődők augusztus vé­géig még megtekinthetik Ferdics Béla falfirkáit. (Ion) Zempléni tájak Tőketerebes. Štefan Makara képeiből nyílt kiállítás a Zempléni Múzeum földszinti kiállítótermében. A művész negyven alkotását bemutató tárlaton zömében zempléni tájakat ábrázoló festmények láthatók. A kiállítás augusz­tus kilencedikéig tekinthető meg. (kat) Fényképek a Városi Galáriában Párkány. A Városi Galéri­ában az érdeldődők au­gusztus nyolcadikáig láthatják a Gyügyi László fo­tós alkotásaiból rendezett ki­állítást. (cza) Teljes lett a tankönyvcsomag - elkészült a Skabela-Bóna-szlovákoktatási program negyedikes tankönyve Most a minisztériumon a sor Az Európa Könyvkiadó újdonságai Fantasy kötetek MTI-HIR Budapest. Az Európa Könyvki­adó mintegy 90 mű megjelente­tését tervezi az év végéig, amelyből 50 először lát napvilá­got magyar nyelven. Hat új könywel gazdagodik a kiadó természet- és társadalomtudo­mányi tára. Ezek között szerepel Arthur Koestler a Teremtő aktus című munkája. A téli könyvvásá­ron pedig kapható lesz napjaink legnépszerűbb olasz írója, Umberto Eco új regénye is, A tegnap szigete. Christian Jacq Ramszesz soroza­ta kedvelőinek jó hír, hogy a kö­zeli napokban már megvásárol­hatják a negyedik kötetet is, az Abu Szimbel úrnőjét. A francia egyiptológus szerző történelmi bestsellerének befejező részével pedig a téli könyves ünnepre rukkol ki a cég. A záró kötet cí­me: A Nyugat akáciája. Az idei nyáron új műfajjal is szí­nesedik az Európa palettája. Közreadják a fantasy műfajának egyik úgynevezett alapmunká­ját, Stephen Lawhead Albion dala című trilógiáját. Az ameri­kai születésű, ám jelenleg a pati­nás angliai városban, Oxford­ban élő szerző a lovagregék és a mesék világát idézi fel művei­ben. A kiadó gondozásában látnak napvilágot az átmenetileg mű­fajt váltott „horrorkirály" Stephen King új kötetei is. A se­tét torony címmel írt fantasy re­gény első kötete várhatóan au­gusztusban jelenik meg. Ujabb kiadásban adták közre az immár alapműnek számító Száll a kakukk fészkére című Ken Kesey regényt is. Mindennapi nyelvművelés - egy sörözőben Knédli vagy gombóc? ZALABAI ZSIGMOND A bennem élő kételyt - mit ér az ember, ha nyelvművelő? - a mindennapi nyelvművelésnek azokkal a példáival próbálom csökkenteni, amelyeknek a „nyelvművelés alulnézetben" műfajában nemegyszer tanúja lehettem. Színhely: nem párnázott szé­kekkel teli, elegáns előadóte­rem, nem is egyetemi szeminári­umi szoba, hanem a Derby neve­zetű söröző, Somorján. Miköz­ben megszokott törzshelyemen, a sarokasztalnál iszogatom (rit­kábban) sörömet vagy (gyak­rabban) üdítőmet rendezge­tem emlékeztetőcéduláimat, előfordult már, hogy udvarias formában rákérdeztek, én vol­nék-e az a bizonyos (újság) író, mert ha igen, döntőbírónak kér­nek fel - miután az asztaltársa­ságban késhegyre menő vita zaj­lik - abban az ügyben, van-e a knédli szónak magyar megfele­lője. Van, mondtam: a gombóc. Budapesti éttermekben szerzett tapasztalataim alapján ugyanis visszarémlett, hogy a „vepfo, knedlo, zelo" nevezetű jellegze­tesen cseh ételnek a magyar megfelelője a „sertéslapocka (oldalas) párolt káposztával és gombóccal". A liszt, víz, tojás, élesztő hozzáadásával készült kelt tészta formája a cseheknél hosszúkás, Magyarországon pe­dig gömbölyű, gombóc alakú. Alakjukban tehát különböznek ugyan egymástól, tésztájuk azonban azonos. A knédli szót, a „bizalmas" stíluskategória mi­nősítéssel ismeri Az idegen sza­vak és kifejezések szótára. A Ids értelmező szótárban ugyancsak megtalálható, de a „helytelen, kerülendő, fölösleges" minősí­téssel. E merev ítéletet olvasva támadt föl bennem a gyanú: hátha ortodox módon közelítet­ték meg nyelvművelőink, szó­tárkészítőink ezt a kérdést. Hi­szen ha száműzzük nyelvünkből a knédli szót, mivel nevezzük meg a hosszúkás, dióskalács for­májú tésztaféleséget? Lévén szó két különböző alakú-formájú tésztáról, az ortodox magyaros­ság és merev purizmus ellené­ben létjoga kell(ene) hogy le­gyen mind a gombócnak, mint pedig a knédlinek. A két szó kö­zött olyan jelentésmegosztás­nak kellene létrejönnie, amely más-más szemléletmódot tük­röz, az említett tésztaforma ala­ki különbözősége alapján. Nemrég híre kelt, hogy az oktatási minisztérium vég­re hajlandónak mutatko­zik a Skabela-Bóna-féle szlovákoktatási program jóváhagyására. Hogy igaz­e a hír, az valószínűleg csak szeptemberben derül ki. A program jövőbeli esélyeiről Tóth Károllyal, a Fórum Alapítvány elnöké­vel beszélgettünk. VOJTEK KATALIN Hol tart jelenleg a Skabela­Bóna-program? Örömmel közölhetem, hogy el­készült a negyedikes könyv is, s ha csak valami közbe nem jön, szeptemberben megkapják az iskolák, a munkafüzetekkel és segédeszközökkel együtt. Saj­nos, megfelelő anyagi fedezet híján a harmadik és negyedik osztályos anyagot tartalmazó hangkazetta még nem készült el. Amint sikerül pénzt szerez­nünk, az is megjelenik. Szep­tember elsejétől szemináriumot indítunk a pedagógusok számá­ra, amelyen a negyedikes anyag oktatásának módszertanát is­mertetjük. Az iskolák hány százaléka használja ezt a módszert? A megrendelések alapján el­mondható, hogy 75 százalékuk. Vannak fehér foltok, főleg Kelet­Szlovákiában. Ebben valószínű­leg közrejátszik az a körülmény, hogy ott sok a roma tanuló, akik még szimbolikus áron sem tud­ják megvásárolni a tankönyvet és a munkafüzetet. Azonban van remény arra, hogy egy alapít­vány dotálná a tankönyveket, így olcsóbban jutnának hozzá a kelet-szlovákiai gyerekek. Meg­kértük az ottani önkormányza­tokat is, hogy támogassák anya­gilag az iskolákat. Annak idején, a kezdetek kez­detén a módszer kimaradt a Phare-programból, ami bizto­sította volna hivatalos jóváha­gyását és finanszírozását. Mi­lyen forrásokból fedezik a ki­adásokat? A fő szponzor továbbra is az Open Society Fond, vagyis a po­zsonyi Soros-alapítvány. Ez több mint a felét állja a több mil­Hogy jobb startvonalról indulhassanak. liós költségeknek. A többit más alapítványok adják, köztük a Phare által pénzelt Polgári Akti­vitást Támogató Alapítvány. A Phare finanszírozza az oktatási minisztérium mellett működő Innovációs Alapot is, ahol egyé­nileg lehet pályázni. Skabela Rózsa és Bóna Irén könyvükkel tavaly megnyerték a pályázatot, ennek köszönhetően 2500 ECU támogatást kaptak. Feltételezem, hogy a miniszté­rium mellett működő Innová­ciós Alap szakemberei nem azonosak az oktatási minisz­térium szakembereivel, akik eddig csak gáncsolták a mód­szert. A bíráló bizottságban ott ül a mi­nisztérium embere is, de az In­novációs Alap független intéz­mény. Ugyanez a független intéz­mény hagyta jóvá és pénzelte a nagy felháborodást és sok vitát kiváltó Ďurica-féle törté­nelemkönyvet is. Tudják egy­általán Brüsszelben az illeté­kesek, hogy mire megy a Phare pénze? Nyelvismeret hí­ján megítélhetik-e például, hogy milyen a Skabela-Bóna módszer? Hogy Brüsszelben ez hogyan működik, nem tudom. Tény azonban, hogy mi elküldtük az egész anyagot Max van der Stoelnak, az EBESZ kisebbségi főbiztosának, aki minden bi­zonnyal átnézette valakikkel, mert ittjártakor több ízben is po­zitívan nyilatkozott róla. Elküld­tük a szegedi egyetem és az esz­tergomi főiskola szlovák tanszé­kére is, és mindkét helyről rend­kívül kedvező véleményezést kaptunk. Tavaly harminc ma­gyarországi osztályban tanítot­tak a Skabela-Bóna módszerrel. A kerületi hivatalok oktatási osztályai már kiadtak olyan körlevelet, amely tiltja az ok­tatási minisztérium hivatalos listáján nem szereplő tan­könyvek használatát. Önök most rengeteg pénzt invesz­tálnak a Skabela-Bóna-féle tankönyvekbe. Mi lesz, ha használatukat újabb körlevél­lel torpedózzák meg az isko­lák felettes szervei? Az a kétszáz iskola, amely ezt a (Prikler László felvétele) tankönyvcsomagot használja, nem lép vissza. A pedagógusok megbizonyosodhattak a mód­szer előnyeiről, és az elért ered­mények birtokában már nem le­het őket egykönnyen megfélem­líteni. Most a minisztériumon a sor. Mindenképpen lépnie kell. En a magam részéről optimista vagyok. Optimizmusom négy éve kezdődött, amikor kiderült, hogy az első tankönyvet nem húsz, hanem kétszáz iskola ren­delte meg. Két hétig nem tud­tam aludni, mert fogalmam sem volt, honnan teremtjük elő a ki­adásához szükséges pénzt. Ami­kor intenzív munka eredménye­ként megjelent az elsősök tan­könyve, tudtam, hogy ez egy fo­lyamat kezdete, amelyet már nem lehet leállítani. Ha egy könyv megvan, meglesz a többi is, mondtam. És valóban így lett, szeptemberig elkészül az utolsó rész, a negyedikesek tankönyve is. Önmagában az a tény, hogy ezt civil kezdeményezésként, nem üzleti alapon sikerült meg­valósítani, óriási dolog. A mód­szer alkalmazásának eredmé­nyei pedig önmagukért beszél­nek. Anziksz a szegedi Értelmiség '98 Nyári Egyetemről - nemzetállam és kulturális autonómia Önkormányzatiság és szomszédság MÁTÉ LÁSZLÓ Szeged városát ilyenkor nyáron az elmúlt években, évtizedek­ben kialakult hagyományos ren­dezvényei alapján méltán tart­ják Magyarország kulturális fő­városának. A Dél-Alföld köz­pontja ezt a kitüntető címet nem csak a Szegedi Szabadtéri Játé­kok miatt érdemelte ki, hanem a kulturális rendezvények egész pazar kavalkádjával, melyek kö­zött országhatáron belül és kívül egyre nagyobb elismerésre tesz szert az Értelmiség Nyári Egye­tem, amire az idén immár kilen­cedik alkalommal került sor a József Attila Tudom ányegyetem pompás dísztermében. Az ötnapos rendezvény vezérfo­nala: „Önkormányzat - terület­fejlesztés - kultúra" volt. Neves magyarországi és határontúli szakemberek (többségükben ki­sebbségiek) tartottak érdekes előadásokat, korreferátumokat, amelyeket rendszerint tartal­mas viták követtek, mert a hall­gatók vitázó kedve a kánikulai bőségben sem lanyhult. A magyarországi önkormányza­tiság mellett helyzetjelentés hangzott el a romániai, szlováki­ai, jugoszláviai és ukrajnai ön­kormányzati állapotokról. A szlovákiai önkormányzati rend­szerről Pázmány Péter, Duna­szerdahely polgármestere vázolt fel reális és kritikus tablót. Az el­méleti ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt iga­zolták, hogy az európai önkor­mányzati értékrendszert megkö­zelítő fejlődés Magyarországon tapasztalható. Habár a többi or­szágban is történt előrelépés, az ottani önkormányzatok - aho­gyan Szász Jenő, Székelyud­varhely polgármestere a román önkormányzatokról mondta ­még „a tanácsi és önkormányza­tiság között vannak". Az is nyil­vánvaló, hogy az önkormányza­tiság rangos magyarországi cent­rumai és műhelyei mellett, erdé­lyi barátaink mutathatnak fel olyan megközelítéseket (Temes­vár, Csíkszereda, Székelyudvar­hely), amelyek még egy centrali­zált államgépezet körülményei között is aktív önkormányzati cselekvésre adnak lehetőséget. A másik nagy témakör a regionalizmus és területfejlesz­tés volt, amely gyakran határo­kat átlépve történelmi régiókban érvényesül. Gyakorlati helyzet­elemzésre a nemrég létrejött Du­na-Tisza-Maros-Körös Euro­régió kapcsán került sor, magába foglalva Magyarország négy, Ro­mánia négy megyéjét és a Vajda­ságot. Bemutatkozott ennek a ré­giónak három nyelven (magyar, román, szerb) megjelenő lapja is, az EUROTRIO. És ha a regiona­lizmus mellett a másik attitűd a szomszédság volt, akkor ismét csak temesvári barátainkról kell szólni, akik városi és megyei ön­kormányzati szinten termékeny együttműködést valósítanak meg, bizonyítván ezt Szegeden Temes megyei román vezetők, képviselők és lapszerkesztők je­lenlétével. Mert a szomszédság nem csak - Sütő Andrással mondva - „a mások helyzetébe való beleélés képessége", hanem mások (a többség) rólunk alko­tott véleményének a megismeré­se is. S ebben mi, szlovákiai ma­gyarok, még alig tettünk néhány bizonytalan lépést. Része volt a programnak a Ma­gyarországon elfogadott közmű­velődési törvény, amely minden­képpen megfelelő keret és konk­rét normatíva a kulturális élet megszervezéséhez. Szó esett a kisebbségi kultúrák helyzetéről, s annak hangsúlyozásáról, hogy ez a kérdés méltányos módon csak kulturális autonómia kere­tében rendeződhet. Mert a nem­zetállami irányzatok erősödése idején csak a kulturális önigaz­gatás lehet a kisebbségi önazo­nosság, anyanyelv és kultúra megmaradásának a biztosítéka. A nyári egyetem ideje alatt kiál­lítások, hangversenyek, feszti­válok, alternatív színházi pro­dukciók és egyéb rendezvények váltották egymást, és persze a Szegedi Szabadtéri Játékok rep­rezentatív műsora, amelyből a nyári egyetem hallgatói Verdi: Álarcosbál című operapremier­jét tekintették meg. Az áradó Tisza ellenére Szeged virágokkal pompázik és kultúrá­val van tele. Kérdés, hogy jövőre - a tizedik Értelmiség Nyári Egyetemen - mivel lepik meg a hallgatókat a szervezők - és Sze­ged városa?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom