Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-08 / 183. szám, szombat

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 8. ; KOMMENTÁR Ez a harc lesz a végső KÓSIK ANDREA Még az olyan profi politikai mozgalom is követhet el apróbb hibákat, mint a DSZM. Például nem őrzi kellőképpen azt a szigorúan titkos belső dokumentumot, amely választási stratégiáját tartalmazza. A hír mégsem olyan bombasztikus, mint első hallásra tűnik. Az anyagban ugyanis nem sok „újdonság" van, hiszen rendre megvalósultak a DSZM boszorkánykonyhájában '9,7 őszén kifőzött dolgok. Ami pedig a jövőre vonatkozó „terveket" illeti, mindenki számol azzal, hogy Mečiar mozgalma a legelképesztőbb ötletekkel lepi még meg az országot. A Pravda által nyilvánosságra hozott DSZM-dokumentumban az áll, hogy újabb szavazatokat a mozgalom „csak bizonyos politikai lépések árán" szerezhet, s konkrétan az egyház felé kellene kacsingatnia. Mečiar januárban a DSZM Országos Elnöksége előtt Turócszentmártonban kijelentette: „Semlegesíteni kell azok hatását, akik ellenünk vannak. Főleg azokról a papokról van szó, akik kiveszik részüket a közvélemény formálásából." A vezér beszédét akkoriban a Práca közölte. A „titkos" anyagban az is szerepel, új, „baloldali típusú" pártot kell létrehozni, hogy a DBP meggyengüljön. A terv sikerült, még ha a DSZM tői függetlenül is, mert a PEP megalakulása valóban megkavarta az ellenzéket. Ráadásul még a kommunista vezér, sót a „gyakorlatias" és a „nagy teljesítőképességű" is stimmel. A Munkásszövetséggel kapcsolatban a DSZM a második alternatívát alkalmazta, s már magához is „szippantotta" az olyan hasznosítható embereket, mint Jozef Kalman. A DSZM nem feledkezett meg a kisebbségekről sem: Gyimesit éppen olyan jól megfizette, mint a listáján induló romáikat. Az „újdonság" az utolsó 48 órában várható „mediális bomba" lenne. Ilyesmit már megéltünk négy évvel ezelőtt is. Akkor azzal a trükkel próbálkozott a DSZM, hogy éppen Mečiar maradt ki „véletlenül" a választók jegyzékéből, amiért a vezér nagyon dühös lett. Nyomban oda is rendelte a tévét, hogy mindenki lássa, milyen igazságtalanság érte őt. A választások másnapján ez sok szavazatot hozott neki. A DSZM most nyilvánosságra került stratégiája szerint a mozgalom jelszava az idei választásokra: „Ez a győzelem lesz a döntő..." Számomra ez vészesen idézi az „Ez a harc lesz a végső" kezdetű indulót. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - spoit - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., ÉDU 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRTNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat: nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Tizenhét nap MALINÁK ISTVÁN Nagykalapáccsal is törhetném a fejem, akkor sem jönnék rá, mire kellett a kormányfőnek az a tizenhét nap. Ennyi telt el ugyanis a keletszlovákiai árvíz és V. M. látogatása között. Normális államokban az ország első embere sokkal kisebb katasztrófa miatt is otthagy csapot-papot, és azonnal a helyszínre utazik. Nemcsak azért, mert ez íratlan szabály, nemcsak azért, mert kutya kötelessége... Elsősorban azért, mert ezt kívánja a legelemibb emberi tisztesség. Es természetesen V. M., a mi köztársaságielnökkormányfőnk is ember. Ezért elvárható lett volna, hogy úgy is viselkedjen. Mert ha egy vagy két napot késik, az még megbocsátható lett volna - ha meg tudja magyarázni. De a tizenhetet?! Még egy duplánelsőnek sem lehet annyi kormányzati elfoglaltsága, hogy ne találjon időt a gondoskodás, a részvét kinyilvánítására társadalmunk legfőbb értéke, az ember, jelen esetben az árvíz sújtotta ember iránt. TizenEgy vádaskodás margójára. Válasz Tóth Mihály jegyzetére Kincstári elfogultság Meddig lehet még rágalmazni, meddig lehet még valótlanságokat állítani, a hazugság műfaját képviselni egyeden napilapunk, az Új Szó hasábjain? Ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor elolvastam a lap 1998. július 15-i számában Tóth Mihály Kisebbségi dioptriák című jegyzetét. DOBOS LÁSZLÓ Az elmúlt években többször figyelmen kívül hagytam azokat az ostoba vádakat, amelyek a lap hasábjain személyemet érték. Nemcsak rólam van persze szó, hanem az Új Szó és az Együttélés kapcsolatáról, közel egy évtizedes egykapus játékáról is. Gondoltam, gondoltuk naivan, a kincstári elfogultságokkal felesleges vitázni. Naivság volt, keserű tapasztalat. A szlovákiai magyar közösségre - Trianon óta - a hatalom részéről az elnyomás terhe nehezedik. A másik pusztító erő: önmagunk belső „hatalmi viszonyai". Az „ön fia vágta sebét" elszomorító ténye, önpusztításunk. 1949 után mindig volt egy réteg, amely megmagyarázta, hogyan kell magyarnak lennünk... A politikai mozgalmak szerveződésétől kezdődően egy abszurd helyzet alakult ki. Az Új Szó, a volt pártlap - napilapként - közvéleményt alakító politikai fórummá vált. Vezetői korábbi ideológusok. Ók lettek az ítészek, ők kívántak értékrendet teremteni. Ók írták a szlovákiai magyar politikai élet közelmúltjának a történetét is. Mégpedig egypólusú szemlélettel. Az Új Szó előbb a szlovákiai magyar liberalizmus, majd a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom támogatója lett. Az Együttélést ellenpólussá tették. Fokozatosan Duray Miklós, a valamikori áldozat jelentette a bűnt és a bűnöst. A valamikori konszolidátorok vádoltak, éltes bírákká őszültek. Ez az út, ez a logika követhetően az ellenségképhez, az új bűn (nemzetiségi radikalizmus) és az új bűnös felmutatásához vezetett. Pozitív folyamatok keresése helyett ismét az ellenségkép kovácsolása volt a fontos. Különösen tombolt ez az elmúlt négy évben, a Magyar Szocialista Párt magyarországi kormányzati hátterével. Az Új Szó ebben az időben a mindent lehet, a mindent szabad állapotát honosította meg. A mások vádolása önfelmentést adott és fölényt. Döbbenetes gubanc. Tóth Mihálynak hiába eltérő az életútja, sajnos közel egy évtizede ebben a kovácsműhelyben fújta a tüzet. Zsiványt, bűnöst fogni, s ha nincs, akkor teremteni, kinevezni valakit, hogy igazolhassák önmaguk nélkülözhetetlenségét. Mindennek a genetikája a pártállam politikájában gyökerezik. Onnan vezetnek a szálak, s ezeken a szálakon jól lehet élni és élősködni. Ezért formálódik ma is nehezen a szlovákiai magyar politikai élet és gondolkodás. Az állambiztonság sokkal nagyobb dráma, mint az az első látásra tűnik. Egy roppant birodalom mindenhová elérő keze a világ legbestiálisabb erőszakszervezetét építette ki. Szent István összeszedette a sámánokat, előbb ezeket pusztította, levágva a pogányság sárkányfejeit. Nürnbergben is a fasizmus vezetőit ítélték halálra. Itt is elsősorban azokat kellett volna a vádlottak padjára ültetni (minisztereket, tábornokokat, ezredeseket, őrnagyokat), akik ezt a sátáni szervezetet létrehozták és működtették. Ez lett volna a felderítő hősiesség, s aztán kezébe adni mindenkinek a saját tükrét... Az 1968-69-es évek magyar térfelén én voltam a legtöbb terhet és felelősséget viselő személy, a Csemadok elnöke és miniszter. A leveretés után, a konszolidációs leszámolás idején én lettem az első számú magyar vádlott. Húsz évig az állambiztonság vasmarka morzsolt, de nem adtam meg magam. És nem mentem el fokhagymát termelni, kiskutyát nevelni, nem bújtam orvosi ládelet mögé, mint azt Tóth Mihály tette. Amint kihúztam a fejem a hurok szorításából, szervezkedtem a rendszer ellen. Tóth Mihálynak az Új Szó 1998. július 15-ei számában megjelent Kisebbségi dioptriák c. jegyzetének rám vonatkoztatott utalásai, csúsztatásai valótlanok, igaztalanok. Hazug rágalmazás, mellyel szemben nincs mit magyarázkodnom. A szlovák parlament 1992-ben engem az akkor érvényben levő lusztrációs törvény szerint lusztrált, átvilágított, s tovább folytathattam képviselői tevékenységemet. Mandátumomról a választási időszak lejárta után önként mondtam le, túlterheltség és egészségügyi okok miatt. Ami az Új Szó említett írásában megjelent, az a személyemet, becsületemet sérti. Ez a rendőrség, a kopók, a diktatúrák nyelve. Megelégelve a mocskolódást, úgy döntöttem, amennyiben a szerkesztőség nyilvánosan nem határolja el magát a cikktől, az Új Szóval és Tóth Mihállyal szemben bírósági úton szerzek erkölcsi és anyagi elégtételt. Tekintettel arra, hogy az 1998. július 15-ei számunk második oldalán Tóth Mihály Kisebbségi dioptriák c. cikkével megsértettük Dobos László becsületét és állampolgári jogait - többek közt a személyiség és a jó hírnév védelmének jogát - Dobos Lászlótól írása közlésén túl nyilvánosan kérünk bocsánatot. A szerkesztőség TALLÓZÓ SME Eva Slavkovská oktatási miniszter nem tekinti M. Ďurica Szlovákia és a szlovákok történelme című könyvét történelmi szempontból hibásnak. Hiszi, hogy eljön az az idő, amikor az iskolákban használni fogják. Ezt a véleményét a martini maticás fesztivál résztvevői előtt hangoztatta. Nem járt azok kedvében, akik követelték, hogy e művet a szlovákiai iskolákból vonják vissza - az iskolai könyvtárakban megtalálhatók a példányai. A Öurica-művet nem tankönyvként, hanem a történelemtanítás segédkönyveként fogják használni. A zsidó hitközségnek, több szlovákiai történésznek, az izraeli külügyminisztériumnak és Hans van der Broeknak, az Európai Unió főbiztosának tett engedményeket Slavkovská ebben az ügyben értelmedennek tartja. Hozzátette, hogy összehasonlíthatadanul ellentmondásosabb könyv Hitler Mein Kamplja, amely nemrég több európai országban is megjelent, így Csehországban és Izraelban is, ami ellen senki sem tiltakozott. NOVÝ ČAS A lapnak sikerült kiderítenie, hogy a DSZM választási himnusza Peter Nagy popénekes „Aj tak sme stále frajeri" (Úgyis vagányok vagyunk) című dalának módosított változata lesz. Igor Žvach, a DSZM szóvivője a dologról nem tud, de nem zárja ki ezt. A DSZM kampányfőnöke, Alexander Rezes pedig a kassai Nové Korzo lapnak Peter Nagyról és PaTo Haberáról ezt nyilatkozta: „Úgy gondolom, mind a ketten mellettem állnak". A DSZM a napokban több, nemcsak szlovákiai művészt keresett meg, hogy vegyenek részt a választási műsorukban. Közülük többen is elmondták, hogy milliós összegeket ajánlottak fel nekik. Ján Cuper, a DSZM képviselője a művészek győzködésével kapcsolatban megjegyezte: „Én nem kérdezem, hogy Čarnogurský miből fizet a lapjaiknak az ott közölt reklámokért." slovenská REPUBLIKA A lapban közölt interjúban Eva Kristinová többek között elmondja: „Szüleim mindketten igazi egyéniségek voltak. Anyám, aki cseh volt, méltányolta és értékelte a szlovák nemzet sajátosságait, apám pedig a csehek sajátosságait. Anyám még a házasságkötés előtt beleegyezett, hogy apám bennünket, gyerekeket szlovák szellemben neveljen. (...) Mindazért szót emelek, amit mindenütt a világon természetesnek tartanak, de csak nálunk vonják kétségbe. Nemrég az egyik úrtól hallottam, hogy a Matica gyűlöli a magyarokat. Ez nem igaz, de nem érthetünk egyet az elmagyarosítással, illetve a nagymagyar politikával és az irredentizmussal. Egy dolog a magyar nemzetiségű állampolgárok természetes joga, és más dolog az államalkotó nemzet kárára támasztott túlzott igények és követelt jogok. Erről a kérdéskörről csak nagyon halkan szólunk, mintha attól félnénk, hogy a másik fél hangosabban reagál." VISSZHANG Ad; Hivatalból ígérnek. Új Szó, 1998. aus. 4. Ô.- I • Vegyes érzésekkel Zseliz környékén a szülők vegyes érzésekkel fogadták az Új Szó 179. számának első oldalán megjelent, Hivatalból ígérnek című cikket. Örülnek a jelentős támogatásnak és hálásak érte, de szerintük a cikkben kissé lezseren megfogalmazott utolsó, de nagyon lényeges mondat lebecsüli a kiútkeresés lényegét, alapját. (A mondat a következő volt: „Zselizen a középiskola helyzetének megoldását a szülők egy csoportja a magyar tanítási nyelvű egyházi gimnázium létrehozásában látja.") A szülőknek ugyanis nem csupán egy csoportja látja az iskola jövőjét illetően a megoldás lehetőségét az egyházi iskolatípus létrehozásában, hanem az úgynevezett felső gimnáziumi tagozaton a szülők döntő többsége, vagyis a nyolcvanhét százaléka írásbelileg is kérelmezte azt, de a többiek sem ellenezték. Ugyanakkor egy (esetleges) nyolcosztályos egyházi gimnáziumnál a lehető kezdőlétszám kétszerese kérelmezte annak engedélyezését. Lényeges az ügynek ez a része azért, mert egyelőre a törvény még éppen ezen a vonalon támogatja a szülők igényét a legmegfoghatóbban! Persze az egységesség érdekeben is. (A kerületi hivatal nagyon szívesen, akár Dabas-Sári ízűnek is értelmezheti a lazább kifejezéseket.) Princzkel József Zseliz •HMM JEGYZET hét nap az 408 óra, 24 480 perc stb. Hogy V. M. köreiben maradjak: tizenhét nap az olyan sok idő, hogy ennyi alatt egy még nála is elsőbb (igaz, csak szimplán elsőbb) háromszor is megteremtette volna a világot, vagy hogy alábbszálljak- például az izraeliek háromszor is megnyertek volna egy hatnapos háborút. A Szlovák Biztosító botrányos privatizálása Blažena Martinková diplomata-útlevelének meghoszszabbításával együtt sem tarhatott tovább egy-két óránál. Legyek nagylelkű: maximum nyolcnál. De még mindig marad négyszáz óra! Az sem hat meg, hogy csütörtökön Jernyében V. M. is elismerte, talán azonnal a katasztrófa sújtotta területre kellett volna utaznia. „Reggel megnyitottam a kormány ülését, amelyen bejelentettem, hogy a helyszínre utazhatnék. De a kormány más véleményen volt, úgy döntött, hogy Zlocha és Tkáč miniszterek utazzanak oda" - állította. Ez nemhogy mentségnek, még mentegetőzésnek is nevetséges. Mintha bárki is elhinné, hogy a kormányban van olyan miniszer, aki merne mást akarni, mint ő. Helyesbítek: ez nem nevetséges. Ez sírnivaló.