Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)
1998-08-06 / 181. szám, csütörtök
6 GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK -HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 6. TANÁCSADÓ Szülői jogok B. N.: A húgom leányanyaként szült gyermeket. A hivatalok meg akarják fosztani szülői jogaitól és a gyermeket otthonban akarják elhelyezni, mivel a húgom beszámíthatatlan elmebajos, és a gyermekéről nem tud megfelelően gondoskodni. A gyermek gyámjává az édesanyánkat nevezték ki, de ő a koránál fogva nem tud személyesen gondoskodni róla. En sem vagyok férjnél, de nem szeretném, ha a gyermek otthonba kerülne. Inkább örökbefogadnám, ha van rá lehetőség. Megjegyzem egészségügyi nővér vagyok. A fizetésem viszont alacsony, és ezért azt is szeretném tudni, hogy számíthatnék-e ilyen esetben valamilyen anyagi támogatásra? FEKETE MARIAN Nem tartjuk kizártnak, hogy a gyermeket örökbefogadhatja. Ilyen esetben az örökbefogadott gyermek anyjának a családjogi törvény szerint önt tekintik majd, azaz joga keletkezhet családi pótlékra. Léteznek azonban más megoldások is. Ezek közül az adott esetben talán a nevelőszülői gondoskodás (pestúnska starostlivosť) intézményét lenne célszerű kihasználni. A nevelőszülői gondoskodásértjáró díjazás ugyanis a családi pótléknak a többszöröse. Az örökbefogadás és a nevelőszülői gondoskodás között a leglényegesebb különbség, mint már említettük az, hogy az örökbefogadással az eredeti rokoni jogi viszonyok megszűnnek, az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó családjának lesz teljes jogú tagja. A nevelőszülő ezzel szemben szülői jogokkal és kötelességekkel rendelkezik a gondozásában levő gyermekkel szemben, a hétköznapi ügyekben képviselheti is a gyermeket, kezelheti az ügyeit, egyszóval a nevelőszülő és a gyermek közötti viszony gyakran alig különbözik a vér szerinti szülő és gyermeke közötti viszonytól. Mindkét lehetőségről részletesebb tájékoztatást a gyermekvédelmi osztályon kaphat. VÍ2QR ' '' Folytatni kell az öntözést Négy, kimondottan száraz, csapadékmentes hét után az elmúlt hét elején országszerte kiadós esők voltak záporokkal, zivatarokkal. Július 27-éig az ország öntözéses területein a havi csapadéköszszeg mindössze 14-35 mm volt. A Kelet-szlovákiai Alföldön 86-119, Zselízen és Losoncon 35-65 mm csapadékot mértek. A sokéves átiagot meghaladó meleg időjárás miatt (Ógyallán és Nyitrán például 50 éves rekordok dőltek meg) magas volt a növények vízigénye. A heti potenciális evapotranszpiráció 23-32 mm között mozgott. Ennek következtében a talaj nedvességtartalma az elmúlt héten ismét a nehezen hozzáférhetőségi szint alá esett, mindenekelőtt a nem öntözött parcellákon. Emiatt a növények vízhiányban szenvednek. Különösen a kukorica és a cukorrépa igényli a vizet. A Kelet-szlovákiai Alföld, Rimaszombat környéke és Losonc középkötött talajainak kivételével folytatni kell az öntözést. Mindenekelőtt a cukorrépát, a kukoricát, a zöldségféléket, a napraforgót, a lucernát, a fűféléket, a késői almafajtákat és a szőlőt kell öntözni. Azokat a parcellákat kell előtérbe helyezni, amelyeket eddig még nem öntöztünk. (Öntözésgazdálkodási Kutatóintézet) BAUER *CiK A <?Kf.£JV MfUP Az On hozzáértő partnere az öntözésben BAUER GmbH Szervezeti egység Podunajská 25, 825 64 Bratislava Tel ./fax: 07/240 89 43 Kínálata: Csévélődobos öntözőberendezések, szivattyúk, csaptelepek, öntözőcsövek, a trágyáié feldolgozási technológiája, a csévélődobos öntözőberendezések felújítása c A mi esőnk mindig aranyat ér! | VALUTAÁRFOLYAMOK Érvényben 1998. augusztus 6-én a Szlovák Nemzeti Bank által kiadott árfolyamok alapján Valut a Árfolyam Valut a Árfolyam Angol font 56,723 Osztrák schilling 2,780 Francia frank 5,833 Svájci frank 23,256 Kanadai dollár 22,865 USA-dollár 34,617 Német márka 19,563 ECU, EU 38,581 Olasz lira (1000) 19,826 Cseh korona 1,123 A forint árfolyama 100 egységre, koronában Vétel Eladás Összehasonlíthatatlan a két ország árvízkárosultjainak nyújtott állami és lakossági segítségnek a mértéke Fekete, fehér, igen, nem Általános Hitelbank 15,343 16,958 A Biblia szerint az özönvíz negyven napig tartott, elpusztítva minden élőt, csupán a Noé bárkájára felvettek menekültek meg. A július 20-ai kelet-szlováldai felhőszakadás csak két óráig tartott, de egyes falvakban az emberek mégis az özönvizet emlegetik. PÉTERFI SZONYA Nem csoda, hiszen az ár rombolóereje eddig soha nem látott méreteket öltött: az árvíz a közel 2 milliárd koronás anyagi károkon kívül 44 áldozatot követelt, a 16 felnőtt mellett 28 gyermek fulladt meg. A szomorú statisztikának nincs vége, hiszen 12 embert a mai napig keresnek. Nemcsak Szlovákiában pusztított az ár, hanem Csehországban is, ahol viszont „csak" hat életet oltott ki. A két országban történteket mégsem emiatt leheteden összehasonlítani. A legnagyobb különbség: míg Szlovákiában legfőképp a roma lakosság vált hajléktalanná, Kelet-Csehországban a károk a fehéreket érték. És míg Csehország árvízkárosultjainak megsegítésére - úgy mint tavaly - megmozdult az egész ország, Szlovákiában a közadakozás döcög, s az állam sem viszi túlzásba a kártalanítást. A tévében például mindenki láthatja, mekkora a különbség mondjuk Kounov és Jernyénelc nyújtott támogatás között. A cseh kormány azonnal 30 ezer, a kisgyerekes családoknak további 15 ezer koronás segélyt adott, s úgy, mint a tavalyi morvaországi árvíz után, a széles méreteket öltött közadakozásból is kártalanítják a szerencsétlenül jártakat. S várhatóan, kedvező kamatfetételek mellett, kölcsönöket nyújtanak a rombadőlt otthonok újjáépítésére. Csehországban az együttérzésnek is ezernyi jele van. Például a tavaly legnagyobb károkat szenvedő Troubky nad Bečvou község lakosai már július 21-én pénzgyűjb.'^ák ,, v< «. /w így éltek évtizedeken át (Kmotrik Péter felvétele) tésbe fogtak, s néhányan azonnal a cseh Troubkynak elnevezett Kounov segítségére siettek. Az önkormányzat a romba dőlt községnek 50 ezer koronás támogatást hagyott jóvá, miközben ugyanennyit küldtek KeletSzlovákiaba is. Annak ellenére, hogy a faluban is ezer helye volna a 100 ezer koronának! Nem tudni, hogy a tavalyi szlovák árvízsújtotta községek hasonló gyűjtést szerveztek a cseheknek, vagy akár az eperjesi régióban szerencsétlenül jártaknak. Nem tudni, hogy esetleg a sikeres, és pénzszűkében igazán nem szenvedő romák „cigányok a cigányoknak" akciót szerveztek volna. A hazai közadakozási számla sem növekszik rohamosan, eddig 1,9 millió korona gyűlt össze. Mindez talán azért van így, mert a kormány is óvatos. Az állami tízezer koronás gyorssegély, az átmeneti lakhelyek és az ingyenes koszt mellett a humanitárius szervezetek osztottak ruhaneműt, lábbelit és egyéb használati cikkeket. Bár a hatalom tagadja, mindez azért van így, mert főleg romákról van •I szó. Olyan romákról, akik a KisSzinye mentén hullámlemezekből, vályogból és deszkákból öszszetákolt putrikban éltek. Akiknek eddig szinte semmijük sem volt. Most viszont jócskán akadnak (fehérek), akik nem nézik jó szemmel, ha az adományokból, segélyekből a romák ugyananynyit kapnak, mint ők. Ok, akiknek munkával szerzett értékeiket vitte el a víz. Tagadhatatlan persze, hogy a romák egy része kerüli a munkát, de tény az is, hogy a múltban eleve elutasították a dolgozni akarókat. A fehérek persze. Az is igaz, hogy amíg a fehér árvízkárosultak azonnal nekiláttak a romeltakarításnak, a romák a fák árnyékában cigarettáztak. Merthogy gyászoltak. És vártak arra, hogy gondoskodjanak róluk, népes családjukról. Érthetetlen: miért csodálkozik mindenki a romák viselkedésén? Miért hördültek fel a szociális minisztérium illetékesei? Hiszen a hazai cigányok zöme évtizedek óta így él! Miért nem kérdezi senki: a hatalom miért nem tett valamit annak érdekében, hogy a dolgozni nem akarókat, romákat és fehéreket egyaránt, - a szociális segély fejében - közhasznú munkákra kötelezzék? Miért nem döntött arról, hogy a pénzzel gazdálkodni képtelen romáknak a segély egy részét tartós élelmiszerben, tisztálkodási csomagokban, (hogy a gyerekek hajában ne hemzsegjen a tetű), illetve különféle fejadagokban folyósítsák?! Sorolhatnánk még, de minek? A cigánykérdés adott volt a múltban és lesz a jövőben is. Itt az idő, hogy a katasztrófát követően szigorral, de fajgyűlölet nélkül kell(ene) kezelni. És még van valami, ami miatt nem hasonlítható össze a két országban puszító ár. A cseh környezetvédelmi miniszter beismerte: a pusztításhoz hozzájárult az is, hogy a valamikor tekergő patakokat, folyókat szabályozták, s ennek következtében megnőtt a vizek folyási sebessége, valamint a magas vízhozam rombolóereje is. A hazai hatalmasok (és természetesen Binder, a betonlobby feje) a szabályozás előnyeiről akarják meggyőzni a lakosságot. És újabb betonmedrek építését tervezik... Számos gyermekkorban kezdődő idült betegség tünetei enyhíthetők, később a felnőttek életét is keserítik Korai légzőszervi betegségek ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A környezeti ártalmak miatt Szlovákiában is a légzőszervi panaszok, kórok számítanak a leggyakoribb idült betegségnek - hangzott el nemrég a gyermekgyógyászok konferenciáján, ahol sok szó esett a krónikus betegségek problémáiról. Főleg arról, hogy a légzőszervi bajok gyakran már csecsemőkorban is elkezdődhetnek, bár leginkább a 3-10 éves korosztály szenved miattuk. Az asztma és az egyéb légúti megbetegedések kezelése nálunk is a legkorszerűbb módszerrekkel történik, mégis az érintettek 2530 százaléka felnőttkorában is szenved ezektől. Az orvostechnikai eszközök fejlődése révén nagyon sok betegség már olyan korai gyermekkorban is felismerhető, amücor a kicsik nem tudnak beszámolni arról, hol fáj, mit éreznek. Ennek ellenére olykor az is előfordul, hogy a vizeletvezető rendszer fertőzéseit későn diagnosztizálják, így vesemedencegyulladás, majd veseelégtelenség alakul ld. Ez utóbbi miatt művesekezelésre lehet szükség, az erre szoruló gyerekek pedig idővel - szinte törvényszerűen beálnak azon betegek sorába, akik új vesére várnak, s csak megfelelő donor esetén reménykedhetnek életük minőségének javulásában. A konferencián szó volt a védőoltások szerepéről is. A gyermekgyógyászok felvetették: nem kellene-e kötelezővé tenni az ún. hemofilusz influenzae B oltást. A baktérium ugyanis csecsemőkorban agyhártyagyulladást, 4-6 éves korban pedig súlyos gégeödémát okoz, majd halálhoz vezet, (erf) Az USA 39 kórházában felmérés készült az orvosok által előírt gyógyszerek nem kívánt mellékhatásairól Az előírtak sem mindig gyógyítanak ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Az Egyesült Államokban több mint kétmillióan betegszenek meg évente olyan gyógyszerektől, amelyek mellékhatásaival a betegek vagy az orvosok nem számoltak. Megdöbbentőek az amerikai számok: mintegy százezer ember hal meg a nem kívánt mellékhatások következtében. Ez azt jelenti, hogy az USA-ban a halálozási okok sorában a hatodik az egyébként helyesen felírt és helyesen bevett gyógyszerek által kiváltott toxikus reakció. A Journal of the American Medical Association című folyóiratban közölt tanulmány szerint minden tizenötödik kórházban ápolt az orvosság mellékhatásaitól szenved, öt százalékuk (az összes kórházi beteg 0,32 százaléka) pedig ezek következtében veszti életét. A vizsgálatra 39 amerikai kórházban került sor, és az adatok alapján úgy becsülik, hogy a gyógyszerektől 2,2 millió ember betegedett meg és közülük 76137 ezer ennek következtében meghalt. Ha a kisebbik szám az igaz, akkor ez a hatodik halálozási ok az Egyesült Államokban, ha a nagyobbik, akkor a negyedik, méghozzá a szívbetegségek, a rák és az agyvérzés után. Egészségügyi szakemberek úgy vélik, hogy a mostani tanulmány adatai a korábbiaknál megbízhatóbbak, ugyanis ezúttal olyan eseteket vizsgáltak, amelyeknél a betegek csak a megfelelő gyógyszert szedték be, és megtartoták a kezelési utasításokat. Meglepetésre a mellékhatások csupán egynegyede volt allergiás reakció, amelyet - ha az orvos alaposabban kikérdezi páciensét - talán el lehetett volna kerülni. Az esetek háromnegyede azonban nem esett ebbe a kategóriába, és a szakértők szerint elkerülhetetlenül következett be. Mert máig megmagyarázhatatlan okokból az emberek egy része másként reagál bizonyos gyógyszerekre mint a nagy többség. Mindez nem ok a pánikra, mondják a tanulmány készítői. Bruce Pomeranz a torontói egyetem neurofiziológusa, aki a fölmérés egyik vezetője volt, azt hangsúlyozta a Washington Post-nak adott nyilatkozatában, hogy például a véralvadásgátlók egyes esetekben ugyan életveszélyes vérzéseket okozhatnak, ugyanakkor rengeteg ember életét mentik meg. Szerinte további vizsgálatok szükségesek annak kiderítésére, hogy mely gyógyszerek a leginkább problematikusak, illetve, hogy mely betegek a legveszélyeztetettebbek. Egyidejűleg a kórházaknak jobban kellene figyelniük arra, hogy nyomon kövessék az orvosságok által kiváltott mellékhatásokat és jelentsék is azokat az egészségügyi hatóságoknak. így rá lehetne jönni bizonyos jellemző reakciókra, és a gyártók alaposabban tájékoztathatnák az orvosokat, valamint a betegeket. (P.Sz.)
